Akiya szemszöge:

Reggel kissé fáradtan keltem fel. Mikor magam mellé pillantottam, ijedve vettem észre, hogy teljesen egyedül vagyok az ágyban... -szomorúan pillantottam azért még körbe a szobába, hátha meglátom az arcát, viszont nem történt ilyen...

Akkor ennyi volt...? Megint megbíztam valakiben és el is ment...Nem, Őt nem ilyennek ismertem meg, bár ki tudja...milyen igazából...Sokszor van, hogy bízol benne mégis elárulnak...Hányszor éli ezt meg az ember élete során...? Változó...attól is függ mennyire vagy naiv...az, hogy mennyire nyitsz az emberek felé...

De vajon hova mehetett...? Gondolom nem messzire, hisz ez az Ő lakása...de na azért kicsit rosszul esett, hogy mikor keltem nem volt mellettem, pedig azt hittem, vagyis reménykedtem benne... -gondoltakat ezeket és felkeltem az ágyról, de azzal a lendülettel, mintha az egyensúlyom is elveszett volna. -egy kisebb fájdalmat éreztem meg a derekamba, majd előre csuklottam teljesen. Vártam a találkozást a padlóval, ámde az nem jött el mivel hamarosan egy keményebb dolgot éreztem meg, aminek nekidőltem...vagyis mondjuk úgy, hogy elkapott. 

-Akiya jól vagy? -kérdezte az a személy, akit akkor láttam, mikor végre felpillantottam. Shou volt...az ...ijedten nézett engem és azonnal szorosan a karjai közé vont, amit nagyon-nagy örömmel fogadtam. Mégis itt van... -gondoltam én miközben rájöttem, hogy az a kemény dolog a mellkasa volt...-felkuncogtam magamba és azonnal szorosan az ölelésében bújtam el a világ össze gondja elől. 

-Akiya...ugye minden oké? -kérdezte egy féloldalas mosollyal az arcán, közben még mindig aggódva lesett engem. 

-Persze, jobban érzem magam. Most, hogy már itt vagy, még jobban. -néztem rá, majd mikor jobban mosoly húzódott a szájára, akkor esett le, hogy ezt hangosan is kimondtam előtte. .fülig pirultam és az arcomat elrejtettem inkább előle. -egy kisebb kuncogás tört fel belőle. -felkapott óvatosan, majd az ágyhoz vitt és leültetett rá. Na azt szögezzük le szerintem itt, hogy rajta...csak egy melegítő alsó meg egy boxer...semmi más...szóval érthető, hogy a szemeim kicsit rátapadtak, de ahogy észrevettem Ő is nézett engem...

Mondjuk nem tudom mit kéne éreznem a tegnap után...hiszen Ő még be is vallott...nekem valamit...amit mindannyian tudunk szerintem....hát ez eddig szép és jó...de honnan győződjek meg róla...hogy én is így érzek? -miközben ezekre gondoltam Shou rám adott egy alsót és az egyik pulcsiját, amibe szó szerint eltűntem. -aranyosan vizslattam a szemeimmel. -odajött hozzám, majd megsimogatta a fejemet és újra felkapott. -hagytam neki. -egyikünk sem szólt egy szót sem, míg le nem értünk a konyhába. A tiszta harmonikus csend volt hallható köztünk...mintha mindketten a gondolatainkba temetkeztünk volna, erre a kis momentumra. 

Leérve, kihúzta az egyik széket és lerakott rá. -felnéztem, majd egy halom kajával találtam szembe magamat...és az illatok, amiket éreztem maga volt a gyönyör...Shou nem szebb sem, jobb, de na.,...na várj ilyenekre sem kéne gondolni! Mindegy...szóval gondolom, azért jött le, hogy reggelit csináljon...olyan aranyos...én meg teljesen kétségbe estem, hogy éppen mikor is hagyott el...teljesen hülye vagyok...-süllyedtem el a gondolataimba, de csak addig a pillanatig, míg egy falat kaját nem vettem észre a szám előtt. -pislogva néztem a villa gazdájához, aki csak egy boldog mosolyt küldött felém. -a kettő dolog között ingázott a szemem...Most komolyan...etetni akar...? Hány évesnek gondol...? -pirultam el, majd kicsit durcis pofival figyeltem tovább. 

-Na Akiya, ne legyél ennyire mogorva. Nézd itt repül a falat! Egyél szépen! -mosolyodott el és a villán lévővel kezdett el a szám körül körözni. -megadtam magamat egy pár másodperc után. -megettem végül azt, amit odanyújtott. 

-Nem tudom, hogy őszintén hány évesnek, de már tizenhét vagyo-...Vagyis inkább már tizennyolc. -mondtam ki miután, lenyeltem mindent. 

-Hmmm? Tényleg...? -nézett oda nagy szemekkel. -Mikor töltötted be a tizennyolcat? -vakarta meg a tarkóját, mint aki szégyenli, hogy ezt nem tudta...

-Igazából...tegnap... -pillantottam rá, majd el oldalra. Hát az igazat megvallva...nem akartam, mondani, hogy volt ilyenem, mert nem szeretem a születésnapomat...Semmi különleges nincs benne és csak rossz emlékek fűznek hozzá...minden évben nekem csak egy kínt jelent, míg másoknak ünneplést 's boldogságot...Csak ne akarja megünnepelni....csak azt ne...elég volt nekem a tegnapi előtti éjszakai álmom, ami már éjfél után kezdődhetett inkább.....nem kell még az is, hogy valaki boldog születésnapot kívánjon...

-Akiya...Gomenne. Nem tudtam róla, de igyekszem akkor ezt megjegyezni. -hajolt oda és egy lágy puszival ajándékozta meg arcom. -És ígérem megünnepeljük. -mondta, majd egy újabb falatot tolt az arcom elé vigyorogva. -bevettem és nyammogni kezdtem, közben gondolatok ezrei cikáztak át a fejemben...Pont ezt szerettem volna elkerülni...nem akarom megtartani...Nem szeretném, hogy mondogassák nekem...az is csak egy nap...felejtsük el és kész...

-Shou- -éppen szólaltam volna, meg de Ő előbb tette, ezzel közbevágott nekem. 

-Akiya.-szólalt meg aranyosan. -Happy birthday. -vigyorgott, majd lassan közelebb férkőzve hozzám, az ajkaimra hatolt 's lágyan falni kezdte másodpercek után a párnácskáimat. -a szavai a szívemig hatoltak és kicsit be is könnyeztem, de annyira mámorító érzés fogott hatalmába, hogy muszáj voltam viszonozni azt a csodálatos csókot...-éreztem, pár könnycseppem már le is folyt...Shou mikor ezt meglátta, azonnal elvált és egy csepp ijedtség tükröződött a szemében. 

Shou szemszöge:

Mikor én keltem akkor Ő még békésen szuszogott mellettem, mint egy aranyos kisgyerek és akkor reggel, nem is sejtettem, hogy már nem éppen az... Lassacskán elkészültem az étellel és a tálalással is, na akkor indultam fel hozzá. Örömömre már ébren van 's éppen felállni készült, mikor azonnal előre is esett. Azonnal odarohantam, a karjaim közé kaptam, így nem engedve annak, hogy a földdel találkozzon össze ez a gyönyörű teremtés...

És hát jah...még meg is sérült volna, azt is írhatnánk az én listámra...mivel miattam fáj a dereka szóvaaaal....de ha megint olyan lesz, mint tegnap...olyan bújós és furcsa akkor nem hiszem, hogy megszólna emiatt vagy valami...meg hiszen ez vele is jár ezzel a dologgal. Aranyosan rám nézett ezek után, ekkor dobbant egy nagyot a szívem. -azonnal jobban a karjaimba fogtam, majd mielőtt kihűlne a reggeli felöltöztettem. 

Csendesek voltunk mindketten...nem zavartuk a síri csendet meg ezekben a pillanatokban, bár azt meg kell mondanom. Nem tudom, Akiyának feltűnt-e, szerintem még ne, hogy amiket csináltam tegnap rajta, foltokat és harapásokat, igen nagyon jól látszanak....aztán, majd ki tudja mikor tűnnek el. Bár még mindig nem tudtam felfogni ezt az egészet ami köztünk történt, viszont lehet jobb lenne a jelenre koncentrálni 's nem ezzel elütni azt a csodás időt, amit ezzel a teremtéssel tölthetek. 

Leültettem az asztalhoz és mint egy kiváló "szülő" elkezdtem Őt etetni, viszont már az első falatnál elég durcásan nézett vissza. De de ne tudjátok meg, annyira vicces volt egyben, hogy alig bírtam, hogy már ne nevessem el magam ezen...Inkább komolyságot mutatva, próbáltam vele még játszani, amibe beletörődve bele is ment. 

Így ment ez a következőig, addig míg el nem szólta magát...-nagy szemekkel odanéztem...azonnal kicsit elszégyelltem magam, mivel nem tudtam, hogy tegnap volt....'s hát milyen romantikus, hogy pont a születésnapján vettem el a szűzességét...mondjuk ha már akkor betöltötte azelőtt egy kicsivel...akkor nem megyek, mert akkor már nem számított kiskorúnak...de de nem is ez a lényeg. Amint tudtam bocsánatot is kértem tőle, majd fejben el is kezdtem tervezni, hogy fogom vele megünnepelni ezt a napot, hiszen a 18 az nem mindennapi. Én is, de örültem mikor betöltöttem. Azon az éjszakán mai napig nem igazán emlékszem mi történt, csak annyira, hogy a haverok hoztak piát és eléggé összekevertek mindent. Persze senki nem is mondott nemet ha kínálták. Asszem Jun vitt haza engem, mondjuk nem tudtam megmondani melyikünk volt aznap este a hülyébb, hiszen ő eleve az, de még ivott is. Na, de lehet ezt, majd később elmesélem, viszont most vissza a jelenre. 

Amint kimondtam azt a két szót neki, egy hirtelen mozdulattal az ajkaira tapadtam és birtokba vettem őket magamnak. Egy kis ideig élvezhettem ezt...addig míg észre nem vettem egy két kisebb nagyobb könnycseppet a gyönyörűségem arcán...-megijedtem 's rávezettem a tekintetemet. 

-Akiya... -kezdtem bele, mire csak könnyezve borult a karjaimba és odabújt szorosan. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet a baj...vagy mi is történt most pontosan. Amint feleszméltem nyugtatgatni kezdtem, majd a kezemmel simogatni. Arcát megszabadítottam a sós,csúnya cseppektől. -Akiyám...mi a baj? -figyeltem aggódva, mire nem válaszolt és csak halkan folytattuk cselekvésünket...-remegett, mint a nyárfalevél...tisztán éreztem rajta...de, hogy mitől azt én sem tudom megmondani...Szeretném, ha elmondaná, ámbár nem akarom még rosszabb helyzetbe hozni...viszont ha nem tudom...nem tudok rajta segíteni...sehogy sem... 

-Akiya...elmondod nekem mi a baj...? Akkor tudok neked még többet segíteni. Itt vagyok neked, rendben? Csak kérlek hadd, hogy én is csatlakozzak, ne egyedül cipeld a fájdalmadat. Oszd meg velem és ígérem minden tőlem telhetőt meg fogok tenni érted, rendben Picurom? -kérdeztem lágy hangon tőle, mire nagy szemekkel kezdett vizslatni engem 's egy kis idő múlva egy apró bólintás érkezett válaszul. Majdan lassan, halkan elkezdett nekem elmondani mindent...

Ren szemszöge: 

Hé Ren! -jött oda hozzám Jun az irodában, majd levágódott mellém. -ismét ma már ki tudja hányadszorra, abbahagytam a munkát és odanéztem rá. 

-Igen? Megint mi az az irtó fontos dolog amit szeretnél? -néztem rá komolyan, mire csak egy papírt tolt a szemem elé. -sóhajtottam egyet 's elvettem tőle. Komolyan egész délelőtt...itt járkál körülöttem és mindig megzavar...soha nem fogom ezt a retket már befejezni úgy érzem. -Mi ez? 

-Egy papír. -nézett oda aranyos szemekkel. 

-Na nem mondod...de mit kezdjek vele? -csaptam fejbe magamat, majdan a papírra pillantottam. 

-Csak tudod keresgéltem, mert unatkoztam és megtaláltam Akiya papírjait és észrevettem, hogy a születésnapja tegnap volt, de eskü nem olvastam el semmi mást...

-Oh, hogy az...fogadok a magassága miatt kerested, de tőlem is megkérdezhetted volna...igen? És mit kezdjek ezzel most? -fordultam oda hozzá jobban. 

-Hát esetleg nem akarod felköszönteni? Vagy ne menjünk át hozzájuk? Csaphatnánk egy kisebb bulit is! -nézett oda csillogó szemekkel, amire azonnal megráztam a fejemet. 

-Nem. -válaszoltam vissza határozottan. 

-Na miért nem? -kérdezett újra tőlem. Hát nem tudod el kéne, bár ha nem teszem addig úgy sem szál le rólam, szóval...

-Mert Akiya kiskora után utálja ezt a napot és azt sem szereti ha megemlítik. Sosem tartottuk meg 's az ajándékát is úgy adtam oda, hogy egész évben adtam neki mindig egy két kisebb dolgot, de sosem pont azon a napon...aztán jah. Kérlek ha találkozunk velük, ne említsd meg nekik. -mondtam neki, mire jobban kíváncsi lett, mint észrevettem....Oh hát faszom....ez most nem mondod komolyan???

-És és? Miért nem? Na Ren mond el nekem! -kezdett el nyüsszögni ott, mire csak visszafordultam a géphez és újra dolgozni kezdtem 

-Nem, ez családi ok, csak rátartozik senki másra. Sajnálom. -válaszoltam egyhangúan, mire kicsit szomorú lett, de hogy ne unatkozzak azért feltett még egy kérdést. 

-És ha nekem lenne, mit kapnék tőled? -húzódott kicsit közelebb. 

-Hmmm mondjuk egy bilincset. -fordultam oda egy kajla vigyorral az arcomon. 

-Ohhh de kis huncut valaki, bekeményítesz? -hajolt oda ' a kezét már csúsztatta volna a derekamra, mire eltoltam. 

-Jah, azért kéne, hogy kibilincseljelek, aztán ott hagyjalak, hogy végre ezt be tudjam fejezni. -morogtam rá, mire megijedt és azonnal elhúzódott. 

-Naaa ünneprontó vagy! -kelt fel 's megindult az ajtó felé. 

-Nagyon jól tudom, de majd ha akarod ezután kiengesztellek az ágyban! -szóltam oda, mire csak boldogan nézett oda. -Feltéve, ha hagyod, hogy ezt megcsináljam. -mikor kimondtam azonnal bólogatni kezdett és utána egész végig csendben várt rám 's nem piszkált sem semmi. Na én aznap tanultam meg, hogy ha akarok valamit, mivel lehet rávenni, hogy Jun is akarja...

Sziasztok Gyümiteák!

Hosszabb késéssel, viszont meghoztam a következő részt! Elnézést a nagyobb kihagyásért, de a suli miatt igen nehéz részeket hozni, viszont szerintem őszi szünetben fogok tudni még párat hozni, vagy esetleg hétvégén, de próbálok vele igyekezni. Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3