Shou szemszöge:

Tegnap este teljesen összezavarodtam Akiya miatt...minden mozdulata tette...elvisz az érthetetlenség felé...de mégis annyira boldog vagyok...és-és tegnap elmondta neki...azt ami már egy jó ideje nyomta a szívemet...viszont nem lökött el...nem mondott igazán semmit...inkább csak szorosan bújni kezdett jobban...Miért teszi ezt? Nem kéne ellöknie emiatt? Már nem is tudom igazán...vagyis már csak arra tudok koncentrálni, hogy éppen a karjaim közt alszik, az a személy akire mindig is vártam 's most végre beteljesült az mit akartam én. 

Reggel mikor felkeltem, Ő még békésen aludt egyre jobban közeledve hozzám. -elmosolyodtam 's a haját kezdtem el cirógatni, amibe olykor-olykor belesimulgatott. -mikor eltelt egy kis idő, befejeztem ezen tevékenységemet, ám meglepetésre még akkor is bújt a kezemhez, mint aki szeretné, hogy folytassam. -hát be kell valljam azonnal fülig húzódott a mosolyom és boldogan folytattam. Ő tényleg olyan már mint egy kiscica, csak nem vad inkább kezd megszelídülni. -odahajoltam 's egy lágy puszit hintettem a homlokára. -az arcát kezdtem el vizslatni. -erről jutott eszembe a tegnap este...az hogy mi is történhetett vele...a szemei könnytől áztatottak voltak...viszont nekem nem felelt...igaz jobbnak is láttam nem firtatni, de hát...annyira kíváncsi vagyok mi történt vele...mi az ami így megríkatta szegényemet...? Na mondjuk ezzel is az a gond, hogy csak Ő mondhatja el...bár nem hiszem, hogy megnyílik...nekem...vagy igen? Hiszen azonnal átjött és itt is maradt...Vagy csak azért  tette mindezt mert én voltam úgymond az egyetlen a közelben? Nem...nem gondolom, hiszen máskor is szorosan szokott bújni hozzám...szóval ha az Ő logikáját veszem...ha rossz történik kell neki valaki...de nincs olyan, hogy mindig kelljen neki valaki úgymond...mint egy társ vagy szerelem...Áh jut is eszembe! Én idióta elmondtam neki mit érzek...de hülye vagyok bazdmeg... -kezdtem ezekbe belegondolni, ám a kiscicám mocorgása, miközben ébredezett megzavarta e csodálatos "rituálét, ami a fejemben zajlott. -rám vezette a gyönyörű szép zöld íriszeit 's elpirult mikor meglátott maga mellett. Nem emlékszik vajon, hogy Ő maga jött át a saját lábán ide hozzám? Mindegy, de ha nem szól akkor majd nekem kell megtörnöm a közénk telepedő kínos csendet valamivel, legalább egy szóval...

-Jó reggelt Akiya. -mondta egy kis idő elteltével és rávezettem a tekintetemet. 

-Jó reggelt.. -suttogta halkan 's engem vizslatott a nagy imádnivaló szemeivel. -egy picit ezt csinálta, majd fészkelődni kezdett úgy, hogy minél közelebb legyen hozzá. -elkuncogtam magam -megfogtam óvatosan és magamhoz öleltem. 

-Nem harapok tudod jól, nyugodtan idebújhatsz ha szeretnél. -nyomtam egy puszit a homlokára, mire egy halvány pír jelent meg az arcán 's bólintott egyet. -ezután szorosan bújt hozzám perceken keresztül én meg öleltem és simogattam közben a feje búbját. -ezt a játékot játszottunk, vagyis csak csendben élveztük egymás társaságát. -közben még mindig nem tudtam kitapogatni mi is járhat az Ő fejében...sose tudom megmondani...annyira, de annyira már nem is tudom mit mondjak rá...Nem tudom mit kéne tennem, viszont nem hiszem, hogy akarok is...szeretném kiélvezni ezt a pillanatot, vajon lesz még ilyenre esélyem ez után is, vagy ne reménykedjek benne? Mindegy is amíg van addig kell becsülni, ha eltűnik és nem lesz, akkor majd megtanulod értékelni...'s hiányozni fog...vágyakozol utána míg egy sötét gödörbe nem fogsz érni, bár én nem fogok hisz nekem Akiya a fény akit sosem engedek majd el...ha kell akkor sem akarnám, viszont ki tudja mit hoz a jövő...néha jó lenne tudni.  

-Akiya éhes vagy, szeretnél enni? -kérdeztem meg, amire csak egy újabb bólintás volt a válasz. Komolyan már nagyon-nagyon érdekel mi lett vele...nem szól vissza és csendben hagyja magát...talán rá kellene kérdeznem? Vagy ha megtenném azzal lehet csak fájdalmat okoznék neki és rosszabb lenne a helyzet? Ahjj...mindegy is...inkább leviszem enni aztán csak lesz majd valami. -felkeltem 's rávezettem a tekintetemet. -ő csak felült és felállt az ágyra. -pislogva figyeltem. 

-Fordulj meg... -suttogta halkan, amire tettem is azt amit kért. -kíváncsi voltam, mit tervez, viszont mikor megéreztem nagyon meglepődtem. -odajött hozzám közelebb és felmászott a hátamra, én nekem meg megint eszembe jutott, hogy Akiya milyen könnyű, a súlya olyan, mint a pille. -meglepődve vetetettem hátra a fejemet a tekintetét keresve ezzel. 

-Akiya? -kérdeztem tőle, de csak átkarolta a nyakamat a kezeivel és a derekamat a lábaival, majd odabújt szorosan. 

-Kérlek had maradjak itt. -suttogta csendesen a fülem mellett, majd újra a nyakhajlatomba fúrta a fejét. -beleremegtem cseppet, viszont hagytam neki és leindultam a konyhába. Közben gondolatok cikáztak a fejemben...szerintem ti is tudjátok miről...Akiya tök furcsa most...annyira olyan...olyan, mint egy kisgyerek aki a szülein lóg egész nap...hmmm fasza lesz ha játszhatom az apuka szerepet neki...Megint eszembe jutott a tegnap este...lehet történt, várj biztos történt valami ami ilyen hatást váltott ki nála...nem a semmiért csinálja...bár nem tudom rá kellene-e kérdeznem...igaz nagyon érdekel, de mi van ha azzal még nagyobb rosszat hozok ide...azt mondjuk nem kéne... -leértem a konyhába és leakartam tenni az egyik székre, vagy legalább a földre, viszont nem engedte 's olykor szorosabban kezdett el kapaszkodni. 

-Akiya, nem zavar meg ilyen, de nem szeretnél leszállni? -kérdeztem meg, amire egy fejrázás volt a válasz. -pislogtam kicsit 's lassan elengedtem. -Akkor kapaszkodj kérlek, nem akarlak leejteni. -mondtam neki, majd odamentem a hűtőhöz. Sose főztem még így azt elárulom...elég érdekes lesz. Meg most értelemszerűen óvatosabbnak is kell majd lennem, remélem tud annyira erősen kapaszkodni, hogy ott marad ha én nem tartom majd. 

Nekiálltam megcsinálni a reggelinket. Végül Akiya nem tudott semmi konkrétat kinyögni így a palacsintára esett a választása, amire mikor kimondtam felcsillant kicsit a szeme. Próbáltam óvatosan ügyelve az Ő épségére is megcsinálni mindent. Igaz még elég szegényes a hűtő itthon, mivel nagyon ritkán vagyok itt így is. Erről jut eszembe, majd el kéne menni bevásárolni is, vajon Akiya szeret boltba járni? Hmmm...mondjuk nem hiszem, hogy sokszor volt...én is csak akkor ha egyedül voltam itt az volt a lehetőségem erre. -befejeztem amit elkezdtem és két tányérra pakoltam őket. -tettem rá neki eperszószt és valami gyümölcsöt amit megtalált. (Ahhoz képest, hogy alig van valami a hűtőben egész jó kajákat lehet csinálni xddd) -odasétáltam, letettem az asztalra őket és a hátamon lévőre néztem. 

-Csöppség, gyere le így nem tudsz enni. -kuncogtam el magam halkan, Akiya erre lassan leszállt és az én székemre mutatott. 

-Ülj oda, megmutatom, hogy tudok úgy enni. -mondta ki, amire először pislogni kezdtem, viszont megtettem, amit kért tőlem. -odament, elhúzta a saját tányérját az enyém mögé 's egy mozdulattal beleült az ölembe. -kikerekedtek a szemeim, majd azonnal ránéztem. Most most mit csinál?

-Akiya mit csinálsz? Miért vagy ennyire bújós ma? -mondtam ki azt a kérdést ami már egy ideje nagyon foglalkoztatott. -erre kicsit összehúzta magát 's elkezdett enni. 

-Jó étvágyat. -suttogta, ezzel lezárva az én megkezdett témámat. Ezek szerint úgy látszik nem igen akarja nekem elmondani...miért? Mi ez a nagy titok, ami belőle ilyet vált ki? Sose néztem volna ki belőle, hogy egy nap magától az ölembe ül. 

-Neked is. -pusziltam bele a hajába és én is nekiálltam az adagomnak. 

Kaja közben lett pár ötletem, viszont azok sem tűntek igen valószínűnek, szóval hanyagoltam ennek a kérdésnek lottózását, majd inkább élveztem vele a napot. Bár egy idő után már kezdett nem idegesítő hanem zavaróan furcsa...van ilyen szó egyáltalán? Mindegy, de az egész nap abból állt, hogy itt bent voltunk, de akkor is vagy a hátamon volt, vagy éppen az ölembe ült. Akkor is ha felkeltem kimenni gyorsan valamiért jött utánam és olykor megfogta a kezemet vagy a derekamat karolta át. Igaz egy idő után megszoktam, de de akkor is...olyan most mint aki megzavarodott teljesen. De végülis ez a nap is elment. Még párszor megkérdeztem tőke, hogy mi is történt, de mindig elterelte a témát, így sosem kaptam rá választ és úgy éreztem jobb lenne hanyagolni, hiszen majd ha akarja...egyszer úgy is elmondja...max én fogom túlgondolni magam mindig...

Most a kanapén ülünk vagyis én ülök Ő a fenekét a combomon tartja és éppen a mellkasomnak dőlve nézi a tévét. Hmmm ez kajak olyan, mintha egy szék lennék neki...mondjuk ez vicces is meg aranyos is lehet. Viszont lassan esteledik , szóval rákérdeztem nála egy dolognál. 

-Akiya, nem szeretnél elmenni fürdeni? -néztem rá, mire csak egy kis gondolkodás után bólintott. -Jól van akkor, hopp. -keltem fel és közben felkaptam Őt a kezeim közé. -erre elmosolyodott boldogan 's bújni kezdett. Már megvan mire hasonlít! Egy szeretet éhes kiscicára! Esküszöm ez már tényleg olyan...hmmm van egy macskám mostantól neki meg gazdája...tetszik ez a felállás. -vigyorodtam el, majd megindultam. -mikor felértem letettem és kinyitottam az ajtót. -Van bent törölköző is meg minden ami csak kell, ha esetleg valamiben hiányt szenvednél, vagy gond van itt leszek szembe. -mutattam az egyik ajtóra, ami a dolgozó szobámba vezetett. -miután ezt kimondtam nagy szemekkel rám nézett, majd a kezével megfogta az ingem ujját 's elkezdett befelé húzni. -meglepődtem, de azonnal meg is álltam a küszöbnél. -megfordult és újra azokkal a szemekkel vizslatott engem. -Nem nem megyek be veled, sajnálom...- suttogtam, amire lassan kicsit remegő kezekkel elengedett. -Jajj te... -öleltem meg szorosan. -Nem szököm meg, itt leszek miután kijössz aztán bújhatsz tovább jó? -néztem a szemeibe, mire csak elmosolyodott a szavaimra 's az ajkaival egy puszit nyomott az arcomra, majd bement a fürdőbe. -halványan elpirultam plusz kicsit le is blokkoltam...eh? Csak ennyit kellett tenni és el is engedett? Ha én ezt tudtam volna, mikor sütök...bakker...-bementem a dolgozó szobámba, majd elkezdtem átnézni pár fontosabb papírt. 

Ezt csináltam addig, míg fel nem váltottuk egymást, vagyis Ő kijött a helyiségből én meg bementem oda. Hát mielőtt valaki megkérdezi teljesen jó okom volt arra, hogy nem mentem be vele. Láttátok volna az előbb...a derekán egy szál törölközőbe jött oda hozzám...és és olyan ártatlan fejet vágott, hogy én meg alig bírtam türtőztetni magam miatta. Így amilyen gyorsan lehetett eljöttem ide...ide is követett volna, de nem engedtem neki. Bár ezek után azt sem csodálnám ha az ajtó előtt várna rám egész végig...Viszont itt sem lehetek örökké, szóval... -elzártam a vizet, majd kiléptem a zuhanyzóból és megtörölköztem. -magamra kaptam egy boxert 's egy melegítőt. -kinyitottam az ajtót, majd a szobámba indultam. 

Mikor kinyitottam az ajtót...egy angyalt láttam meg az ágyam közepén...Akiya ült ott az egyik ingemben plusz egy boxer takarta még összesen...hát nem is kell mondanom szerintem, de a ruháim hatalmasak voltak rá...-kicsit közelebb vittem magam és lassan leültem mellé. -azonnal odamászott, majd az ölembe ült újra, csak most úgy, hogy velem szembe legyen. -a szemeibe néztem kicsit, viszont nem igen akartam szavakkal megtörni ezt a pillanatot, így Ő tette meg. 

-Nem volt kedvem kikeresni a ruháim, remélem nem baj, hogy a tiédet vettem fel. -mondta halkan és odabújt a mellkasomhoz. 

-Nem, semmi baj, nagyon jól áll neked. -pusziltam meg a füle mögötti részt, mire egy halk sóhaj jött ki a torkán. Ő elpirult én meg vigyorogni tudtam csak erre. -visszavágásként sokkal közelebb ült 's kicsit odanyomta magát. -ránéztem nagy szemekkel. -Akiya, ülj hátrébb, nem lesz jó ha ott vagy. 

-Miért nem? -kérdezett vissza és megismételte az előbbi mozdulatát. -halványan felsóhajtottam, majd komoly szemekkel ránéztem. 

-Mert ha ezt folytatod alattam fogod végezni, remélem érted, hogy értem. -szóltam rá, de csak vörösen lehajtotta erre a fejét. 

-Nem baj...-suttogta halkan, amire nekem tányér méretűre dagadtak a szemeim és azonnal felemeltem a fejét. 

-M-mi? Miért? -szólaltam meg egy idő után...a sokkból amit az a két szó okozott nekem, amit Ő a saját ajkán ejtett ki. 

-Mert ezt érzem...nem baj. Csak nyugodtan. -mosolyodott el halványan, majd amíg teljesen a blokk alatt voltam eldöntött az ágyon 's felém mászott. -mikor feleszméltem kicsit furcsálva figyeltem, de nem tudtam nem az édes pofiját nézni, ahogy teljesen komolyan gondolja, mégis fülig pirult. -mielőtt mondhattam volna, újra valamit, hogy megállítsam vagy visszakérdezzek. -azonnal az ajkaimra tapadt és nem engedett ezzel szóhoz jutni. Na nekem sem kellett több...azonnal átadtam magamat az újra meggyúlt szikrának 's viszonoztam kezdeményezését, majd azonnal átvettem az irányítást a csók felett...érzem ez egy csodálatos éjszaka kezdete lesz...amire már oly régóta vártam...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de azért remélem olvassátok még ezt a könyvet! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat!  Remélem a következőben is találkozunk! Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3