Shou szemszöge:

A hangja...zene volt füleimnek...ahogy abban az édes pillanatban meghallottam, egyszerűen...awww már nem tudok már rá mit mondani. Sose gondoltam volna, hogy fogok valaha ilyet hallani tőle...viszont nagyon örülök, hogy ezt énjét is sikerült kicsit előcsalogatnom 's az csak hab volt a tortán, ahogy bedurcizott utána a harapás miatt. Jó igaz, megijedtem, hogy esetlegesen nagy fájdalmat okoztam neki, viszont a feje olyan volt mint aki élvezi, hogy éppen mit teszek vele. Olyan kis édes imádnivaló...már nem találok rá szavakat...Ha valaki tud kérlek ossza meg velem. Köszike. 

Ezután csak vezettem tovább és néha rá-rá pillantottam egyszer, kétszer, viszont Ő csak aranyosan ült 's ette azt a cukrot amit adtam neki. -mikor észrevette, hogy figyelem, odahajolt és egy cukrot nyomott a számba. 

-Nyugodtan szólj ha kérsz. -kacsintott rám, majd visszafordult 's nézett előre tovább. -kicsit meglepődtem, viszont én is azt tettem amit Ő. 

Nem az, de köszike. -kuncogtam rá és megettem azt amit adott nekem. 

-Tudom, hogy engem nézel. figyelt felém mosolyogva. 

-Hmm gondoltam, hogy megérzed ezt. Látszik nagyon, hogy maffia családba születtél. Amúgy ha ezt tudtad, akkor mond meg a nézésemnek az okát. -kuncogtam felé, majd boldogan vártam a válaszát, ha egyáltalán fog rá. 

-Nézzük csak...-dőlt neki az ülésnek. -Megnézed, hogy jól vagyok-e plusz már találkozásunk óta figyelsz, szóval nem tudod róla levenni a szemed és lehet egoistán hangzik, de elbűvöltelek 's lehet szerelembe is húztalak, na? Eltaláltam? -nézett felém, amire halványan elpirultam. -jézusom...esetleg nem Jun rokona...? Csak egy kicsit legalább...most tisztára olyan volt, mint ő...viszont észrevette, hogy ennyire figyelem? Ez ijesztő....hogy még pont bele is trafált a közepébe is...pont abba, vagyis a szerelem témába...kurva jóó...fogadunk Ő semmit nem érez irántam....jajj de faszom szar lesz ez... 

-Körülbelül el. -mondtam halkan, majd csak az útra figyeltem inkább. 

-Oh, amúgy viszont. -kezdett bele, de nem fejezte be szavakkal a mondatot...Akiya egy puszival vetett vége, amit az arcomra nyomott. -pislogva rá néztem, mire csak mosolygott, majd rám kacsintott....komolyan ezen a gyereken már nem tudok kiigazodni...! És persze, hogy belé kellett beleszeretnem...de most basztat a mondat vége...na mindegy...

Eztán nem beszéltünk sokat, csak csendben élveztük egymás társaságát, amíg lehetett. Hamarosan odaértünk a célpontomhoz, ami az én egyik házam volt. Ez rejtett kis ház, igaz lejeb van egy kis "falus" rész, de ahhoz kell sétálni egy keveset. De szeretem, mivel itt nincsenek sokan, plusz ehhez az épülethez nem igazán jönnek, meg körülbelül senki nem is tud róla...csak Jun meg már Ren, mivel számon kérte hova hozom a Kiscicát. Közel van hozzá a munkahelyen ha be kéne menni és van kert meg ilyenek szóval egy ilyen kis kertvárosi, családi házról van szó. Ritkán jártam ide 's csak akkor szerintem, mikor valamit titokban csináltam vagy magányra volt szükségem, viszont még sohasem gondoltam erre az egészre úgy hogy, majd a családommal, vagyis a párommal leszek itt boldogan...de lehet most sem kéne, mivel nem vagyunk együtt ezt ne felejtsük el...bár én nagyon szívesen lennék, viszont ez rajta is múlik...meg mindenen...de mindig összezavar...egyszer eltol...máskor megcsókol és bújik...harmadszor meg ki tudja mit csinál...olyan kis...ühm zavaros...szeretném megtudni az igazságot, hogy mit is érez irántam...és ezt ki fogom deríteni- .gondoltam volna tovább az egészet, mikor egy kezet éreztem meg a vállamon. -azonnal feleszméltem és odakaptam a fejemet. 

-Shou, baj van? Már itt vagyunk, te meg csak némán ülsz előre merengve. Eszedbe jutott valami? -szólalt meg az angyali hangján, majd kicsit aggódó szemekkel figyelt engem. 

-Nem dehogy, nyugodj meg. Minden oké, csak eszembe jutott milyen is volt, mikor még voltam itt párszor, bár évente talán egyszer jövök ide, ha jövök...vagy kétszer háromszor. -kuncogtam el magam, majd kiszálltam onnan. 

-Értem...-szállt ki Ő is utánam, eztán meg rám vezette a tekintetét. -Amúgy itt laknak a szüleid vagy ez valami kis nyaraló, ami a tiéd? -kérdezett rá, amire válaszoltam is és közben megindultam kivenni a cuccainkat. 

-Fogjuk rá, vehetjük nyaralónak, viszont a szüleim nem itt élnek, ők az ellenkező irányba teljesen és messzebb is. -mondtam neki 's kivettem a dolgaink egy részét. -csak bólogatott mosolyogva rám. 

-Várj, segítek én is! -jött oda, amire csak a kezébe nyomtam egy kulcsot. 

-Inkább nyisd ki nekem a kaput meg az ajtót. -vigyorogtam rá. -A nehezét bízd csak rám. 

-Jolvan, viszont teljesen úgy bánsz velem, mint egy lánnyal. -ment oda, majd azt tette, amit mondtam neki. 

-Tudom, te vagy a kis hercegnőm, szóval nincs mese. -indultam utána. -észrevettem, hogy teljesen elpirult a szavaimra. -halkan kuncogni kezdtem. -még erre is elvörösödik, annyira, de annyira édes komolyan. -erre már nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót én meg behoztam mindenünket, viszont Akiyáról beszélünk, szóval addig izélt, míg Ő is behozott egy két dolgot...nem bír elülni a seggén...ez a fiatalság komolyan mondom...jajj annyira pörgősek...hogy ajajj...bár Akiya nem szólt vissza semmi bunkót sem...hmmm lehet kezd megszelídülni a kismacskám...hmm mégis lehet jó lesz ez az egész, bár majd kiderül...kíváncsi leszek. 

Akiya szemszöge:

Tetszik ez a ház...nem is tudom...valahogy el tudja felejtetni velem, hogy mi is volt meg van is...a rossz dolgokat meg az ilyeneket. Hiszen annyira családias, hogy már lassan normálisnak kezdem magam itt érezni, már most, hogy csak ennyi időt töltöttem benne...Shou túlságosan kedves velem...igaz nagyon aranyos, hogy ezt teszi, viszont én meg nem vagyok valami porcelán, ami bármelyik pillanatban eltörhet...Bevittük lassan az összes dolgot, majd eztán felém nézett. 

-Akiya megmutatom a szobádat és utána az egészet házat. Oké? -mosolyodott el közben. 

-Uhum, persze...de Kenma hol van? -kérdeztem 's körül néztem magunk körül. -nagy szemekkel nézett rám és pislogott. -és amúgy...külön szobánk lesz vagy...?

-Kenma? Féltékeny legyek? -jött közelebb, majd magához húzott a derekamnál fogva. 

-Ha hülye vagy, akkor nyugodtan. -nyomtam egy puszit a szájára. -Ő egy macska, aki az enyém. Nya hol van? -kérdeztem bociszemekkel, mire meglepődött cseppet és mintha valami felismerés szánkózott végig volna az arcán ki tudja miért...

-Várj, az a krémszínű cica? Egész végig a kocsiban aludt, viszont behoztam...amúgy a lábadnál van ha nem vetted volna észre. -nevette el magát, amire lenéztem 's csak kínosan tudtam mosolyogni...na bazdmeg ennyire elveszi az eszem, hogy már figyelni sem tudok semmire sem...?

-Oh...köszönöm. -vettem fel a kis szőrpamacsot, majd magamhoz öleltem. 

-Szóval ő Kenma. -kuncogta el magát és minket kezdett el nézni. 

-Igen. -mosolyodtam el. -ezután Shou felvezetett, majd egy ajtó elé értünk. 

-Itt fogsz aludni, rendben? -vigyorodott e. -egy puszit nyomott a homlokomra és kinyitotta az ajtót. -halvány pír kúszott az arcomra. -a szoba olyan volt, mint amilyenek a szobák szoktak lenni, átlagos. Van ágy középen, szekrények stb...

-Persze, köszönöm, de...a cica is velem aludhat vagy...azt nem akarod? -néztem rá, amire csak pislogni kezdett. 

-Figyelj Akiya, persze, hogy aludhat vele, hiszen ez a te szobád. És miért én ne akarnám? Nem én döntöm el. -mondta, amibe már én is belezavarodtam. 

-De, téged nem zavarna? Hiszen lehet rád fekszik alvás közben meg egyebek? -suttogtam már lassan és elnéztem. -mikor leesett neki, mire is akarok kilyukadni elkezdett nevetni. 

-Figyelj az én szobám a szembe lévő -mutatott oda. Nem hiszem, hogy átjönne miközben alszom. -az ujjaival megfogta a vállamat és odafordította a fejemet. 

-Sz-szóval nem egy ágyban fogunk aludni? -kérdeztem halkan, mire magához ölelt. 

-Ahogy szeretnéd, ha mellettem akarsz mellettem fogsz, ha nem akkor nem, addig is legalább van egy saját területed. Ha készen állsz és akarod is ott vagyok szembe gyere nyugodtan. -nyomott egy puszit a homlokomra, majd átkarolta a derekamat. -Most pedig van egy kis dolgom, addig nyugodtan pakolj ki és utána megmutatom a házat, okéka? -mondta, amire csak bólogatni tudtam. -mint aki már teljesen megnémult...esküszöm olyan vagyok...-ezután elment onnan én meg kipakoltam körülbelül mindent. -berendezkedtem kicsit, majd leültem az ágyra. -vártam rá egy ideig, de végül elfeküdtem, majd gondolkodóba estem...

Shou annyira kedves velem...én mégis folyton visszautasítom, viszont okom az nincs rá igaz? Bár azért meg nem kéne vele lefeküdnöm, mert kedves velem..akkor lehet tényleg az utolsó sarki ribancnak számítanék, ám de mivan ha tényleg szerelmes belém...? Én meg teljesen azt sem tudom mi is van éppen köztünk...haj...sose gondoltam volna, hogy ilyeneken kell majd gondolkodnom... -lehunytam a szememet és éreztem, ahogy Kenma ráfekszik a mellkasomra. -elmosolyodtam 's simogatni kezdtem. -mikor meghallottam ezután nyílni az ajtót felkaptam a fejemet. -odanéztem és ott Shouval akadt össze a tekintetem. 

-Na? Ennyire szereted rajtad aludni? Már el is feküdtetek? -kezdett kuncogásba, majd odajött és leült mellém. 

-Igen, tudod szereti a meleg dolgokat grrr . -kacsintottam rá, amire pislogni kezdett. -Jajj ne nézz már így. -kuncogtam el magam és felkeltem. -Akkor felfedezhetem mi van itt? -kérdeztem rá, mire felszedte magát onnan. 

-Persze, gyere. -nyújtotta a kezét, amit lassan megfogtam 's leindultunk. 

Megmutatott mindent ami csak volt, a kerttől elkezdve az a ház elejéig mindent bejártunk. Nagyon tetszett minden, még a dolgozó szobájába is bemehettem ahol nagyon kevés dolog volt, mégis kicsit otthonosnak éreztem. Azt mondta bármit csinálhatok, de azért az utcára meg ilyenekre nem menjek egyedül...mint akit tényleg fogva tartanak...de végülis csak meghaltam...hát, bár gondolom itt nem ismernek minket, vagy lehet hallottak rólunk? Áh nem hiszem...akkor meg mit izél? Nem is tudom...elmondott még pár dolgot, amit jó lenne tudnom, eztán a saját szobámba mentem, ahogy ő is tette. Az esti rutinom után leültem a saját ágyamra. Végül a szobámban alszok nem vele...nem is tudom miért...de ...-gondoltam volna, mikor nyílt az ajtó és Ő jött be rajta. 

-Látom, hogy döntöttél, rendben Akiya. -jött közelebb és odahajolt cseppet. 

-Igen, most itt szeretnék. -suttogtam tiszta vörösen -Mit szeretnél...?

-Csak ezt. -mondta, majd az ajkaimra hajolt 's lágyan megcsókolt. -viszonoztam azonnal. -ismét felizzott köztünk a levegő. -percekig nem is engedtük el egymást, csak akkor mikor már nem bírtam levegő nélkül. -pihegve néztem rá. Ő csak egy boldog mosollyal még egy puszit ajándékozott nekem, majdan átment a saját szobájába engem egyedül hagyva az enyémben. -lefeküdtem kicsit kábán. Nem is kellett már nem sok...édes gondolatok közepette el is nyomott az álom, azután a fárasztó egyben csodálatos nap után...várom a következőt...és az új élményeket, amiket, majd vele élhetek meg...Úgy érzem ez az életem egy új ajtója amin beléptem...én meg majd boldogan fedezek fel mindent...remélem ti is velem, vagyis is most már velünk...tartotok ezen az úton...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Sajnálom, a kisebb kimaradást! Remélem tetszik nektek, ez is! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3