Akiya szemszöge:

Az elmúlt napok gyorsan elteltek, nem is volt időm belegondolni, milyen gyorsan pörögtek le. Minden percben "munka" volt, mentek a készülődések és az egyebek. Nekem is volt program bőven, gyakorolni, ruha próba..ilyenek...mintha tényleg egy menyasszony lennék...na meg ne felejtsük azt sem el, hogy naponta át kellett ismételnem a tervet valakivel...az maga az élvezet volt...Ebben az ötször huszonnégy órában, nem is hallottam Shou felől...nem is láttam semmi ilyesmi, szóval...már eléggé vártam ezt a percet, időt, eseményt nevezzük aminek akarjuk. Csak sikerüljön minden jól, ez lesz a lényeg. 

-Ren, asszem kész vagyok. -szólaltam meg halkabban a szobából, ahol öltöztem. -Gyere be már nyugodtan. -néztem az ajtóra és figyeltem, ahogy kinyílik.



(Itt a ruha, a képet szerezte nekem loveanimetooo,amit nagyon szépen köszönök neki💗💗💗❤️❤️❤️❤️❤️)

-Megyek! Megyek már! -nyitott be 's mikor meglátott a szava is elállt szerintem. -kuncogva figyeltem 

-Akiya, csodaszép vagy. -mosolyodott el, majd odajött hozzám. -De megint szoknya? Mi az a végén megint csaj leszel? Nem zavar? -kezdett el nevetni és csöppet végignézett rajtam. 

-Shou ötlete volt, nem az enyém, mint gondolhattad. Idézem: "Mert így sokkal védtelenebbnek nézek ki". Na pont ezért kell, amúgy meg nem annyira...vagyis kicsit, viszont szerintem ez érthető. Bár hála nem egy picsa szoknya, így nem lesz gond. Ám kicsit nyomja az oldalamat...

-Áh azt pont tudom miért, de nyugi csak egy kicsit kell kibírnod. -kacsintott rám, majd én elmentem a fátyolért is. 

-Pontosan. -vigyorogtam rá. -Szerinted nem túlzás ez az egész? -kérdeztem rá, mire csak mellém jött és elvette a kezemből a tárgyat és feltette a fejemre, majd egy csattal odaigazította. 

-Nem hiszem, bár ezt ki tudhatja. Minden embernek más a véleménye Aki. Nekem most az, hogy gyönyörűen áll ez a ruha és neki is tetszeni fog, ebben biztos vagyok. -mosolyodott el és a tükör felé fordított. -a szavaira elpirultam 's csak bólogattam. -igaza van...ha ez lett megírva ez lesz...induljunk, itt az ideje ezt megtenni...Várlak Párducka...nagyon...hiányoztál...asszem...bár-bár nem is tudom---áh hagyjuk hagyjuk! -gondoltam ezeket össze-vissza és már csak arra eszméltem fel, hogy kezdődik az életem fordulópontja...

Shou szemszöge:

El sem tudjátok hinni, hogy már mennyire vártam ezt a napot...életem egyik legszebbje lesz ebben már most biztos vagyok. Hamarosan kész vagyok én is, viszont már nem tudok koncentrálni, folyton csak rajta jár az eszem...mintha egy tini lennék, aki az első szerelmére gondol...milyen szép dolog is ez. -lassan megvoltam mindennel és ezek után kimentem Jun mellé, aki csak vigyorogva figyelt mindent. 

-Gyönyörű...-ejtette ki és közben felém nézett. 

-Áh, nem vagyok csaj, hogy bókolj nekem, de köszi... -kuncogva mondtam és rávezettem a tekintetemet. 

-Áh én a díszítésre meg az ilyenekre értettem, de te is rendben vagy azért haver. -fejezte be a mondatát, majd nevetésben tört ki. -már majdnem megcsaptam, mikor inkább nem tettem meg. 

-Nagyon humoros vagy Jun, még mindig. Szóval ha már ennyire jó kedved van, szeretnéd, hogy felhozzam az eljegyzési partit? Mi is történt köztetek? Naaaa -néztem rá egy sejtelmes mosollyal, amire csak elfordult 's inkább csendben maradt. -én is így gondoltam. 

-Na ne durcizz, majd itt is láthatod őt. Jó lesz ez. -mondtam és megpaskoltam a vállát. 

-Igen az. Csak minden sikerüljön. -vigyorgott 

-Úgy legyen, ahogy mondod. -én is szeretném, nagyon ha így lenne. Ez jó esély nagyon, biztosra kell mennünk, egy centit sem hibázhatunk el. Remélem itt lesztek kis rohadékok, most visszakaptok mindent, amit adtatok. Úgy sem juttok majd messzire, ezt felejtsétek is el. Kei remélem már készenlétbe van...-egy kis idő után, már idő volt, így én oda álltam az oltárhoz, Jun meg mögém. -ő persze azonnal a kis vöröskét pillantotta meg a másik oldalon és elszántan figyelte. -nem is vártam mást tőle, de valljuk be, nagyon aranyosak lennének együtt. 

Ryoto szemszöge:

Ma van az a nap...mikor ők ketten, áh bele sem akarok gondolni. Annyira idióták...fogadok ez biztosan nem szerelemből van köztük...Aki sose szeretne bele egy ilyenbe...ebben teljesen biztos vagyok. Ő nem hülye, ellentétbe Shouval...egyenesen a tűzbe viszi ezzel, hiszen nem számolt egy dologgal. Azt hitték, mindent titokban tarthatnak, ám de valaki posztolt egy képet, erről a dologról, így aki azt látta tud az egészről. És pont ilyenkor a legsebezhetőbbek, bár fogadok ügyelnek a biztonságra...Hogy rohadnának meg...ajj már nem tudok rájuk mit mondani...megtalálták az öngyilkosságot, de szerintem nem ennyire bolondok. 

Viszont a főnök miután meghallotta a hírt már tervet is kezdett kutyulni, amibe bele is avatott. Egyszerű lesz, az egyik emberünk...az aki a legkiválóbban lő, az lopózik be, majd mikor eljön a megfelelő pillanat ,meghúzza a ravaszt. Egyszerű és nagyszerű, eztán meg csak Shout kell elintézni, amit most is meglehetne. Ha előbb a Párduckát, utána mindenki megijed és Akiya könnyű célpont lehet, de nem biztosan, attól függ, hogy reagálja le ezt az egészet...mindegy én akkor is kíváncsi leszek...aki megy már elindult, hamarosan ott lesz veletek és megláthatjátok milyen is a halál...viszont Akiyát sajnálom kicsit...még mindig eszembe van azon a képen...ez ilyenekre lehetne mondani, hogy dugható, kár, hogy amellett az idióta mellett van. Nem sokáig,. de akkor is...szeretném kicsit visszaforgatni az időt, ha tudtam volna, hogy ez lesz sokkal előbb cselekedtem volna ebben az ügyben és már is előrébb lennénk...meg nekem, is kijárna az amire vágyom...

Ha a terv sikerül, a két maffia összeomlik és miénk lesz minden 's a ti történetetek tényleg a Rómeó és Júlia...Jó szórakozást kívánok előre is.... 

Akiya szemszöge:

Kint állok az ajtó előtt és Apa karol át engem vigyorogva. -mikor elindult a zene megindultunk 's egyenesen az oltárig vezetett. Én eközben Shout keresztem a szememmel, meg is találtam mindjárt. Boldogan néztem a szemeibe és Ő rám vigyorgott. -amikor odaértem az apukám elengedett 's ő is beállt a tömegbe. -mint szokás a vőlegényem elé mentem, bár alig láttam a fátyol miatt a teljes képet. -a szívem már dübörög a mellkasomban, várja kíváncsian az összes dolgot is, viszont Ő most mit érezhet,,,M Ez is nagyon érdekelne. -ekkor elkezdődött minden, az aki összead minket, elmondta a szokásos szöveget, majd ránk nézett. Úgy volt, hogy a kis Párducka kezdi a beszédet, aminek neki is állt pár pillanat múlva. 

-Akiya, amikor megpillantottalak elvarázsoltál sosem hittem volna, hogy ennyire megszeretlek, de a szívem napról napra hangosabb, mikor rajtad jár az eszem. Te lettél az én Világom, akit sohasem akarok elengedni. Minden tettedben érzelmedben veled akarok lenni. Nem érdekel hányszor dobban a szíved én egyetlen egy dobbanásáról sem mondok le és nem szeretném már halogatni a dolgokat, azt szeretném, hogy enyém légy, ezért is vagyunk ma itt, viszont mikor újból megpillantottalak ismét átéltem minden az első pillanatól kezdve 's még jobban magadba bolondítottál. Ez a nap a miénk és az is marad, ezt hidd el nekem. -fejezte be...a szavaira olykor-olykor megremegte és boldogan hallgattam...egy ideje feltűnt, hogy Shou tényleg a szavak embere...nagyon jól bánik velük...ez megtetszett benne eléggé...

-Shou, az első pillanatban csak ellenségként tekintettem rád, de már akkor észrevettem a gyönyörű kék szemeidet a pillantásod, egyben komoly és gondoskodó. Sokan mondják a szem a léke tükre 's ezzel most nagyon-nagyon egyet tudok érteni. Mikor csak rád nézek, mindent érzek amit te át tudom élni...mintha ezer éve ismernélek, pedig nem...hanem csak látom, ami akkor gyötört téged vagy boldoggá tesz. Az elmúlt napokban sokat gondoltam rád és csak tudnád mennyire vártam már ezt a napot. A szívem egyre hevesebben dobog, csak érted...'s fog is...kérlek ezt ne felejtsd el. -suttogtam a végét és rá vezettem a tekintetemet. -én nem tudok annyira jókat mondani, mint Ő....de remélem azért elnyerte a tetszését...most komolyan úgy érzem magam, mintha egy szerelmes pár lennénk...bár ki tudja mi lesz a közeljövőben, nem? Bármit hozhat...-a mellettünk álló ember ránk nézett, majd nekem tett fel előbb a kérdést. 

-Akiya Konoe, fogadod-e Shou Hirosét hites férjedül? Vele leszel rosszban, jóban, szegénységben, gazdagságban, egészségben és betegségben? Addig míg a halál el nem választ tieteket? -tette fel, amire elmosolyodtam és pár pillanat múlva válaszoltam is. 

-Igen, fogadom. -mondtam boldogan 's közben egyre hevesebb lettem, már nem is tudom miért...úgy emlékszem megéreztem akkor valamit... -közben odahozta nekem Ren Shou gyűrűjét és a kezembe adta. -ezt miközben kimondtam lassan az ujjára húztam. 

-Shou Hirose, fogadod-e Akiya Konoét hites feleségedül? Vele leszel rosszban, jóban, szegénységben, gazdagságban, egészségben és betegségben? Addig míg a halál el nem választ tieteket?-rá vezettem a tekintetemet. 

-Igen, fogadom, már mindennél jobban erre vágytam. -búgta a mély sexy hangján, ami egyre-egyre jobb érzéseket váltott ki belőlem. -ő Rentől kapta meg a szerelem zálogát 's kimért pontossággal ez enyémre húzta fel, majd ujjaival végigsimított a kezemen. -imádom, mikor ezt csinálja...annyira megnyugtató a számomra...



-Akkor a rám ruházott hatalomnál fogva, mostantól házastársakká nyilvánítalak tieteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt. -szólalt meg utoljára, majd ezután kezdődött az a pillanat, amit sosem felejtek el...

Shou közel húzott magával és finom mozdulatokkal hátra tűrte e fátylat rólam, mélyen a szemiben nézett, majd átkarolta a derekamat. -a kezeimet lassan a nyakába akasztottam, amire közelebb tudtam hozzá hajolni, lassan összeérintette az ajkainkat. -lágyan csókolt 's a szikra újra kezdett visszatérni, ám mikor már majdnem átadtam magam a pillanat hevének meghallottam egy kisebb zajt...a szemem sarkából odanéztem...és egy megcsillanó tárgyat láttam meg...nem nem! Az nem lehet! Kei nem ott van! Bassza meg ugye ne- -gondoltam ezt, amikor már megtörtént a baj utolsó kétségesésemben csak annyit tudtam tenni, hogy Shou elé "vetődöm" így Őt teljes biztonságba tudva...már csak egy kis éles fájdalom ütött be az oldalam körül...-megkapaszkodtam benne 's nem hagytam, hogy elém kerüljön. -a tekintetétől összeszorult a szívem és már csak nekidőlve estem össze a padlóra...ami hideg volt...majdnem sikerült a terv...majdnem...

Shou szemszöge:

Amikor megláttam a szívem kihagyott egy ütemet...nagyon boldog vagyok, hogy végre ez is megtörténik velem és vele...mindennél jobban boldog vagyok, ezt senki nem tudja elvenni tőlem, azt garantálom. Mikor végre véget ért a beszéd, láthattam a gyönyörű arcát 's újra megélhettem a napok óta várt érzést...az édes ajkainak ízét...ahogy a kezeivel hozzám ér...ezek teszik igazivá ezt az egészet, nem pedig egy színjátékká. Az érzelmeink, amik bennünk uralkodnak és itt kiteljesednek...varázslatos az egész...

Az ajkait faltam finoman, kiélvezve minden egyes szempillantást, amit itt megélhetünk ketten. Eztán már csak akkor eszméltem fel, mikor...egy hangos dörrenés...'s Akiya testét láttam meg előttem...azonnal végignéztem rajta...-a szemem megakadt az oldalán...a fehér ruhát vér borította...vörös vér...-megijedtem és teljesen lesokkoltam...mindenki körülöttünk máshogy reagált, viszont rájuk nem tudtam figyelni...-amikor az erőtelen teste a földre ért, akkor esett le...mi is történt éppen...-azonnal vele mentem és a szemeibe néztem...Nem lehet...nem...nem lehet...nem így kellett volna lennie...ez túl hamar volt, biztos nem...ez ez....-hajoltam fölé és a szemeibe néztem. 

-Akiya...Akiya ne hagyj itt kérlek...nem hagyhatsz itt... -kezdtem el remegni 's könnyekkel borított arcokkal figyeltem...

-Shou...nem lesz baj...-mondta egyre egyre elhalóbb hangon, majd utoljára az ujjaival végigsimított az arcomon....és...a szemei lecsukódtak....a gyönyörű zöld szemei, amik tele voltak élettel...asszem eddig... -a könnycseppek csak folytak le az arcomon...

Eztán nem maradt meg sok...csak annyi, hogy Renék hívtak mentőt...'s nem engedtek oda hozzá többet...Minden emberünk, az elkövető nyomába eredt...nem tudom, hogy sikerült nekik vagy nem...most csak bízhatok a legjobbakban...úgy hiszem...

Ennek nem így kellett volna lennie...ez túl hamar volt...-már csak erre tudtam gondolni és semmi másra...Ez a nap úgy érzem...'s nem csak érzem, hanem tudom, hogy örökké emlékezetes marad a számomra...

Ryoto szemszöge:

Már itthon vagyok...előbb eljöttem, mert végeztem hamarabb. Nem tudom, végül, hogy sikerült a küldetésük, bár nem fűzök hozzá reményeket. Nem hiszem, hogy őket ilyen könnyen el lehetne tenni láb alól...ez annyira baromság volna, viszont majd valahogy muszáj lesz...addig is gondolkodhatok ezen...az is egy jó dolog lesz. -leültem a tévé elé és bekapcsoltam. 

Pont jó lesz háttérzajnak, míg megnézem az értesítéseimet a telomón. -gondoltam ezt 's neki is álltam, viszont egy hír teljesen megzavart. -kénytelen voltam ledobni a telefont, majd azonnal a képernyőre tapadni...ugyanis ez mondták benne:

"A ma tartott esküvőjükön Shou Hirosét a nyugatiak vezérét és Akiya Konoét a keletiek vezérének a fiát támadás érte. A menyasszonyt érte nagyobb baj, hiszen ő mentette meg a férjét a biztos haláltól 's kapta helyette a golyót. Mire a mentők kiértek az állapota kritikus volt és már nem tudták megmenteni az életét." -mondta a nő, amire csak elsápadtan néztem pislogva...

Akiya...te tényleg...meghaltál helyette??! Normális vagy!? Miatta eldobtad ez életed...ennyire könnyen...és most már nem is vagy...ennyi lett volna...Nem nem tudom elhinni....-lesokkolva néztem csak, de a tévében a képek nem hazudtak...semmi sem...akkor még is megtörtént....Akyia halott...és Shou ki tudja mit tervez, majd...ez egy érdekes...fordulat lesz...

A gyűrűk kiválasztásában segített: csaaak_egy_senkiii
loveanimetooo

Nagyon szépen köszönöm nekik innen is! 💗💗💗💗❤️❤️🥺🥺🥺❤️

Sziasztok Gyümiteák! 

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3