Shou szemszöge:

Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan belemegy ebbe az egészbe. Úgy tűnik az Apja tudja, hogy hogyan kell hatni rá, viszont...mikor megemlítette az anyukáját, olyan szomorú lett hirtelen...valami történt vele, igaz...? Vagyis szerintem igen, de lehet csak beképzelem...Bár miután megemlítette feladta a szócsatát és bele is ment az egyességbe, vagyis megadta magát. Ezután valahogy olyan boldog lettem. Elöntött egy melengető érzés ami megkoronázta az életemben töltött napokat...ez egy különleges pillanat...igaz ha önszántából lenne, az még igazibb lenne, viszont arra most sajna nincs időnk, hogy randizósat játszunk...majd...egy kis idő múlva arra is lesz...

Mielőtt elmentem utoljára már visszatekintettem rá...olyan gyönyörű minden vonása...a szépsége egyszerűen magával ragadó...mintha egy angyal lenne az itt lévő pokolba, aki megment minden rossztól és csodával áraszt el...De azt ne felejtsük ki, hogy egy morcos angyalkával állunk szembe, aki még szerintem a postást se engedi közel magához...-elindultam haza és csak körülötte jártak a gondolataim, közben mindig áttévedtek erre-arra, de csak olyanra, ami vele volt kapcsolatos.

Már alig várom, hogy este is találkozzak vele. Plusz kíváncsi leszek, hogy fog állni rajta az általam küldött ruha...biztos elküld miatta a picsába, erre fogadni merek...Jön valaki lottózni velem? Annak fizetek egy fagyit... Szóval biztos nagyon-nagyon aranyos lesz benne, bár a cipőre kíváncsi leszek...mivel ehhez nem vehetsz fel valami sima edzőcipőt vagy ilyet...adtam neki hozzá egy olyat is...hmmm vajon meg fog tudni állni benne? Igaz ha majd majdnem összeesik ott lehetek, hogy elkaphassam, mint egy hercegnőt...aztán romantikusan orrba baszna, mivel az egész az én hibám lenne. Jajj, olyan romantikus ez a jelenet nem? -hazaértem és fel is vettem a szobámba az irányt. Hamarosan, majd készülődni is neki kéne állni...meg szólni Junnak, hogy neki is kéne jönnie. Nem mertem, neki előbb mondani, mielőtt a végén kitalált volna valami "jó" dolgot rá... -ekkora nyitottam ki az ajtót és ni csak...ki ült az ágyamon? Hát az emlegetett szamár...-odafordult egy mosoly és kíváncsi szemekkel figyelt engem, mint aki tudni szeretne mindent...Hát persze jöjjön ide mindenki és álljanak körül, majd hirdetem az igét...hogyne. -vissza néztem rá és csak bólintottam egyet. -boldog mosoly húzódott a szájára és odarohant megölelni. -lassan visszaöleltem és kuncogni kezdtem. -mióta ilyen néma?

-Gratulálok!! -mondta boldogan és majdnem megfojtott már, mikor kicsit eltoltam és lihegtem.

-Köszönöm...de te is tudtad, hogy ez lesz...nem mondhatott volna nemet...muszáj volt elfogadnia... -néztem rá és nagyokat lélegeztem.

-Nem baj, Haver! Akkor is nagyon ügyes vagy! Hamarosan megnősülsz! -mosolygott és felém nézett.

-Jah, igen. Gyorsak leszünk biztos, ami biztos, de szeretnék hivatalos is lenni. Szóval állj neki készülődni a ruhád hamarosan jön. Indulunk az eljegyzési partira, ami késő délután és olyan este között kezdődik. -erre felcsillantak a szemei és még szorosabban ölelt át.

-Uuuuuu ez lesz a legjobb!!! -vigyorgott és nem kívánt elengedni.

-Jah, de ha megint részeg leszel, nem vonszolom a segged. -vezettem rá a szemeimet komolyan, mire egy perverz vigyor húzódott a szájára.

-Igen, igen, mert te majd a kis csaj fenekét akarod magadra húzni, mi? -dugta ki rám a nyelvét és elengedett. -ez honnan szed ilyeneket? Ember...hogy lehet ilyen perverz???

-Hogyne...mindenképpen, na indulj, nincs sok időnk te perverz palánta. -nyomtam kifelé az ajtón, mire csak hátranézett

-Okéka, majd találkozok úgy is uraságoddal, de ám vigyázz óvatosan bánj este a kicsi töpszlivel. -bökött oldalba és át is ment a saját szobájába.

-Oh, hogy ba- -áh hagyjuk...felesleges visszaszólni, úgy sem fogja abbahagyni, viszont most, hogy ezt megemlítette...vajon a kiscica milyen lehet az ágyban...? Biztos tökéletes...édes és még sorolhatnám. -ezek a gondolatok közben egy "felhő" szállt a fejem fölé...szinte láttam magam előtt azt a látványt...gyönyörű...átlagban is, de viszont úgy is nagyon megnézném. -egy ideig, még ezen járt az agyam, majd nekiálltam a dolgoknak. És, mire végeztem már csak a ruhát vettem fel és igazítottam meg a nyakkendőt. -ezután kisétáltam és Junnal együtt beszálltunk a kocsimba.

Végre eljött a várva várt pillanat is...megindultunk az eseményre teljesen készen. Kíváncsi vagyok, hogy Ő most, hogy boldogulhat. Jobb lenne, lehet ha elmormolnék egy imát. -annyira néztem előre, hogy már csak a szőkeség hangja ébresztett fel és oda is kaptam a fejemet.

-Hmn? -néztem rá, amire kuncogni kezdett.

-Min izélsz ennyire? Van valami amiről nem tudok? -kérdezett rá és én csak bólintottam egyet válaszul.

-Igen, de ezt csak ott tudod meg, jah lehet várlak a temetésemen. -kacsintottam egyet felé és erre csöppet kicsit lefagyott a mosoly az arcáról, kíváncsi szemekkel várta ezután az egész utat ahogy én is...

Akiya szemszöge:

-Ren, ha még egyszer elmered magad nevetni, kirúglak innen a faszba! -ordítottam rá és ezek után olyan visszafogós pofával nézett engem...elmegy ő is a picsába, meg a rohadt Shou is...mi a faszomat gondolt őszintén? Biztos, hogy veszem ezt fel...minek gondol engem!?

-Na Akiyaaa, -karolt át. -Ne legyél ilyen! Biztos gyönyörűen fogsz mutatni benne, pont a te színed és stílusoood! -kuncogott halkan, mire majdnem pofán basztam...csak egy kicsi kellett volna még hozzá, hogy meg is tegyem.

-Fogd be! Ha annyira tetszik, vedd fel te! Hajrá Ren! -mutattam rá aztán a ruhára.

-Biztos nem! -rázta meg a fejét. -Ezt te kaptad és neked kell hordani most, szóval indulás! -nézett rám, mire csak elfordítottam a fejemet a ruha felé...persze, hogyne...még így is alázzon meg, igaza van...viszont, ha nem veszem fel...fogadok Apától, megint jön a Szent beszéd, szóval...ajjj Istenem...nincs mit tenni.

-Ha ezt bármikor felemlegeted- -kezdtem volna a mondatba, de a vigyorika belevágott

-Ezer százalék, hogy felfogom! Ez nem mindennapi dolog. És egyben rohadt vicces! -kezdett el ismét nevetni, erre csak hozzá vágtam az egyik éppen kezembe akadt tárgyat. -megijedt és felszisszent, mikor eltalálta. -Na Akiya...befogom, jó? -fejezte be lassan. -Szerintem nem sok időnk van...ezért inkább legyél gyorsan rajta túl....

-Jah lehet jó öltet...-suttogtam halkan és kivettem a dobozból az anyagot...puha...olyan jó érzése van...sose vettem fel még ilyet....biztos baszakodni fogok vele egy darabig. -Mindjárt jövök. -néztem rá és a kezemben a dologgal kimentem a szobámban. -levettem magamról a ruhadarabjaimat és arra néztem, ami este rajtam lesz.

Miért? Miért kell ilyet felvennem? Ez annyira, de annyira már nem is tudom milyen...viszont szűk körben tartjuk, remélem így sokan ebben nem fognak látni....bár Wait a minute...? Miért engedelmeskedek neki? Jah...mert Apám megint mindent felhozna...nem szóltam! Inkább csak legyek rajta gyorsan túl...-magamra kaptam gyorsan és elmentem a tükörhöz. -belenéztem és csak pislogtam...

Jól van ez nagyon nem ér! Hát bazdmeg milyen lányos vagyok már! Csak egy kibaszott szoknya és...jah igen nektek nem is mondtam...amit kaptam az egy térdig érő zöld, felül csipkével díszített szoknya...csodás...így még jobban olyan vagyok, mint egy sarki ribanc...yey....de ha megszokod a látványt nem is annyira rossz....talán a végén elmegyek csajnak valahova...simán! Hát milyen jó álca lenne! Haljak meg ha nem!

(Itt a ruha, és ezért Akiya tuti egyszer ki fog nyírni XD)

Csak néztem magam nagy szemekkel és észre se vettem, hogy Ren már mögöttem van és engem les a szemivel. -mikor észrevettem őt a tükörben megijedtem és azonnal megfordultam.

-Hé?! Mit csinálsz?? Mióta vagy itt???? -kérdeztem azonnal és elnéztem...-annyira gáz, hogy így lát...nem tudom, viszont annyira zavaró...főleg, hogy úgy bámul, mint akit éppen basznak és azért csillog a szeme. -Mit nézel már ennyire?? Ren!

-Annyira...annyira úgy nézel ki...mint egy csaj! -figyelt és kicsit közelebb jött kuncogva. -halványan elpirultam és elfordítottam a fejemet.

-Fogd be...ez nem annyira jó...-mondtam halkan,mire csak kicsit odahajolt.

-Ha így ismertelek volna meg először, tuti nem hittem volna el, hogy valójában fiú vagy. A hajad is ad hozzá meg az alkatod is. -mosolygott és végig nézett rajtam. -jah pontosan ezért kellett nekem a kicsit hosszabb haj, mi? Csodálatos ötleteim egyike...

-Nagyon jó...majd elmegyek valami jelmezbálba így, jössz te is? Na? -halkan kuncogni kezdtem és őt vizslattam a szemeimmel.

-Megyek! Hát naná! Amúgy van itt még valami ami megkoronázza ezt az egészet. -nyomott a kezembe egy másik dobozt, amire csak kicsit elsápadtam.

-Biztos tudni akarom mi van benne? -mondtam és lassan kinyitottam. -mikor megláttam mi van benne csak nagy szemekkel néztem...ugye ezt Ő sem gondolja komolyan?? Életemben nem volt rajtam ilyesmi? Biztos elbaszódok...-Really...? -néztem Renre és ő csak bólogatni kezdett.

-Aha, nagyon is az, de már rákérdeztem Manaminál, és azt mondta nagyon szívesen segít neked. -mosolyodott el és próbált megnyugtatni.

-Na az nagyon is jó lenne! -sétáltam az ágyhoz és kivettem őket a helyükről. Hát ebben biztos nem tudok, majd megállni...ugyan is a doboz tartalma egy zöld "magassarkú" volt...ami megy a ruhához.

-Ne segítsek? -kérdeztem tőlem, amire megráztam a fejemet.

Nem kell, majd ha elesek. Csak kaparj fel, kérlek. -mondtam és lassan a lábamra erőszakoltam a cipőket.

(Itt a cipő is, ezért is ki fog nyírni majd...XD)

Áh ez nem is olyan vészes...hiszen tök könnyű semmi gond nincs vele. Könnyen megmarad a lábon, tartja az egész talpam, még kényelmes is. Egyszerűen csodálatos érzést kölcsönöz. -jah én is kis naiv...ezt is csak addig gondoltam, míg az első felállásnál orra nem estem. -a fejem majdnem a padlóval talizott, de hála Ren elkapott és segített felkelni, majd eltipegni Manamiíg.

Nem tudom ezekben a csjok, hogy tudnak menni, de le a kalappal előttük...minden tiszteletem...én egy métert nem tudok...nem, hogy még menni benne könnyedén.

Szóval ezek után a délutánom annyiból állt, hogy segítettek nekem, megtanulni járni. Próbáltam nem elesni és még a sarkamat is feltörte...ezek után hoztuk a ragtapaszt meg ilyeneket....vagyis egy gyönyörű kellemes programot élhettünk át...már csak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lesz az este....ha én így öltöztem...Ő mibe lesz? Jó tuti nem szoknyába az biztos...de akkor is...nem tudom miért, viszont már alig várom...

Hamarosan úgy is eljön az este...és minden új dologra fény derül majd...jöhet...szívesen szembe állok vele. Ha megtanultam ezzel a szarral menni, már semmi sem győzhet le engem! -gondoltam ezt magamban, akkor mikor ismét összecsúsztam a járkálás közben...miért vagyok most ilyen naiv...? -kezdtem el már saját magamon kuncogni.

Na mindegy is...úgy is itt lesz, ha kell ha nem, szóval gyere Shou...alig várlak, gyere csak és a pofádba fogom dobni ezt a cipőt meg a mindent...siess kérlek...úgy érzem vicces lesz ez az egész...remélem Ő is készül...az éj leple alatt, majd találkozunk Párducka...

A ruha kiválasztásában segítettek nekem:

csaaak_egy_senkiii
loveanimetooo

Nagyon szépen, köszönöm innen is! <3❤️❤️❤️💗💗🥺🥺🥺🌺🌷🍰🍭😻❤️🥺

Sziasztok Gyümiteák!

Elhoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Aki nem szereti, ha egy fiún szoknya van, az kérlek képzelje azt, hogy normális fiús ruhában van, persze alkalomhoz illőt, köszönöm. Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következő részben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3