Shou szemszöge:

Összeszedtem minden dolgot, ami kellett a tervemhez és pluszba még, hogy biztosra menjek felhívtam Akiya apukáját, aki megkért, hogy találkozzunk. Gyorsan ment, mi? Csak említenem kellett, hogy a fiának így biztosítsa a legjobban a biztonságot. Egyszerű, de nagyszerű ötlet. -felkaptam a cuccaimat és megindultam az utcán a bázisuk felé. Hmm még életemben szerintem nem jártam ott...Pedig biztos szép lehet. Tényleg úgy nézve a kiscica ott nőtt fel. Vajon gyerekként is ilyen agresszív volt vagy kis bájos csöppség? Kár, hogy ezt sose tudhatom meg, bár ha rákérdezek csak kapok majd választ, nem? Na mindegy ezek most egy kicsit mellékesek. Térjünk vissza a tárgyra...Vajon szegény, hogy fog erre reagálni...? Arra már felkészültem, hogy biztosan ideges lesz és lehet nekem támad...De más opciót nagyon nem vettem számításba...az Ő mutatott személyiségét ha beveszed akkor csak erre lehet következtetni, viszont az is meglehet, hogy megszökik...bár bízom benne, hogy az Apukája jó útra tereli így ebben a kérdésben.

Lassan odaértem és mikor végre bementem az összes őr furcsán vizslatott engem és miután leesett nekik ki vagyok, azonnal meghajoltak 's köszöntek. -körül néztem én is, elbambultam egy picit, hiszen ez a hely gyönyörű...amennyit láttam eddig belőle az is elvarázsolt. Akkor milyen lehet a többi része? Kíváncsi lennék...arra is, hogy a csöppségnek milyen a szobája...vagy az ágya...hmmm befeküdnék mellé. Viszont ha már nála tartunk, Ő hol lehet? Már olyan dél körül van...eddig szokott aludni? Mondjuk az lehetséges, bár...nem is tudom...lehet ezért sétál este az utcán, mert még van energiája. -egy kis idő múltán a keletiek vezére és megjelent előttem és illően köszöntöttük egymást. -egy kis csevej után bekísért az egyik tárgyalóterembe és nekiláttunk a dolgoknak. -elmondtam mindent, a fontosabb dolgokat részletezve, amit ő csendben olyan "gondolkodós" fejjel végig is hallgatott. Mikor befejeztem pár perc néma csend után rám nézett. Rákérdezett pár dologra, főleg az esküvő érdekelte, viszont meg is válaszoltam mindet. Végülis, ezen az egészen az esküvő a haszon...így megvédhetem Akiyát és nem kell már féltenem, mert mellette lehetek, csakis én...csakis mellette... Az apa gondolkodott látszott rajta nagyon megfontol mindent...utána olyan arckifejezése lett: idézem "Nem látok jobb lehetőséget"....és ekkor végre belement és megkötöttük az üzletünket. Most nagyon boldog lettem, végre ez is megvan és emiatt sem kell aggódni...deee jön a második lépcsőfok...Akiya lereagálása...az lesz a nagy falat szerintem...bár ha az apukája mellette lesz akkor csak nem lesz annyira ideges...Megköszöntem mindent, ahogy ő is.

-Remélem tényleg nagyon fogsz vigyázni Akiyára, ha már ilyet kértél az ötleted mellé, Shou. -nézett rám, mire csak bólintottam egyet biztatóan.

-Mindennél jobban is, ígérem semmi nem fog vele történni, hiszen nem a semmiért mondtam ezt még mellé. -mosolyodtam el, mire csak kicsit megkönnyebbült. -szerintem azonnal leesett neki, mire célzok...és talán nem is bánná a mi szerelmünket...de ezt kicsit már az esküvő úgy is meggyorsítja, szóval nincs gond vele...vagyis remélem nem lesz. .-kezet fogtunk és kiindultunk a teremből. -ma fogja neki majd elmondani, amikor már nem leszek itt, így nem láthatom a reakcióját...kár, pedig kíváncsi lettem volna... -mikor kiértünk, nagy meglepetésre pont Őt pillantottuk meg, aki azonnal nagy szemekkel nézett ránk. Mint gondoltam nekünk is támadt szavakkal, nem vártam tőle mást. Az apja nyugtatni próbálta, ami kicsit segített is, viszont valami nem stimmel...annyira annyira gyengének tűnik most...mint aki kapott egy löketet a rossz érzés forrásából...-figyeltem a szemeit és boldogan vigyorogtam csak. -annyira aranyos, mintha egy vadmacskát látnék aki a nyakörv miatt ripacskodik. -majdnem elkuncogtam magamat és ők csak beszéltek és beszéltek. -az egyik pillanatban az Apa...nem tudom, hogy véletlenül-e vagy hogyan, de elmondott neki mindent...egy mondatban...és Ő azonnal lefagyott és rám vezette a tekintetét...csak pislogott nagyokat...szerintem nem értette meg ezt az egészet elsőre...azzal mondjuk nem számoltam, hogy ennyire sokkolja a dolog...jó hát majd kiderül mindjárt, hogyan is viseli el ezt az egészet...

Akiya szemszöge:

Csak pislogtam és őket vizslattam...nem, nem tudtam felfogni amit hallok...az álom meg ez is...mind a sokk határára repített, nem hiszem, hogy most ki tudnék zökkenni innen egy hamar....ha ők ezt nem is értik meg...de, hogy Apa is belement ebbe az egész cirkuszba az-az egyszerűen....már nem találok szavakat. Hogy tudta ezt elfogadni? Csak úgy odaad az ellenségnek, mintha valami dísztárgy lennék? Nem...ez nem vall rá...van valami emögött...Biztos, hogy nem csak egy béke tárgyalásról van szó és egy házasságról, viszont akkor is! Ezt biztos nem fogom elfogadni! Ráadásként ez a rohadék, még mosolyog is, mint a tejbetök és engem néz...de Apa is ezt teszi...annyi kivétellel, hogy ő bátorítóan mosolyog és éppen ezzel biztat....hát rohadtul nem fog menni....elmentek a picsába...nem érdekel ki találta ki ezt a baromságot és ez miért jó...nem megyek hozzá! Fiú vagyok nem lány, hogy menyasszony legyek...

-Nem. -miután feleszméltem ez volt az első amit mondtam. -rájuk néztem komolyan, mire apa pislogni kezdett, Shou meg azonnal rám nézett, de nem lepte meg annyira.

-Akiya...-szólalt meg Apukám és kezdett volna bele egy mondatba, viszont megállítottam.

-Nem, nem érdekel mi ez az egész. Nem vagyok egy szajha vagy ilyen, hogy csak úgy valakihez hozzá adj. Mit élünk a középkort? Mással nem lehetett volna ezt az egészet elintézni?! Ha?! És, hogy ebbe még bele is egyeztél...az már nem is tudom mit mondjak. Őszintén miért kell ez az egész cirkusz? Akármit is kapjunk ezért felesleges. Nem kell az Ő segítsége. Eddig is ellenségek voltunk és ezen semmi nem változtat. És mi van, ha hátba szúr minket?! Erre nem is gondoltál?? -figyeltem őket komolyan és pár mondatban elmondtam nekik a véleményem. -majd az ideg vetett szét lassan.

-Akiya, ne mondj ilyeneket! Ez az egész miattad van! Hidd el, sose tennék ilyet ok nélkül, viszont így biztonságban lehetsz! -beszélt hozzám Apa, nyugtató hangon, ami most nagyon nem tudott meghatni...

-Nem érdekel! Ha miattam van, le is fújhatjátok! Meg tudom magam védeni! Nem kell a segítsége! -kezdtem egyre-egyre hangosabban beszélni.

-Akiya gondolj ránk és rám...mi lesz ha te már nem leszel?? Tudod, jól, hogy annak következményei vannak...ne mondj ilyeneket! Tudod az illemet! Tudom, hogy teljesen váratlanul ért, viszont hidd el ez lesz a legjobb! És tudod jól Anyukád sem szerette, ha a jó dolgok ellen ellenkeztél! Ő is szeretné ha biztonságban lennél, ezt ne feledd! -beszélt halkabban a végére és engem szemlélt közben... -anya...miért kell megint vele jönnie? Megint felhozni ezt a témát...miért...? Tudja jól, hogy én....én...Anya...-csendben álltam és már nem tudtam mást mondani...teljesen elöntöttek, megint a régi emlékek...emlékszem mikor azt mondta, szeretné ha minden áron mindig boldog lennék és biztonságos helyen tudhatna amíg világ a világ, szóval...ha Apa ezt annak véli...bele kell mennem igaz...? -végülis már nem mondtam neki semmit sem, csak lehajtottam a fejemet. -nem fogok igent mondani neki. Azt elfelejtheti...viszont ez lesz a válaszom...ha ez kell...nekem ezt meg kell tennem...Apáért...a szervezetért...és Anyáért...-a megadás jelét adtam nekik, mire Apukám egy nagy mosollyal nézett rám és Shoura bólintott. -felegyenesedtem és a szemükbe néztem. -látszott rajta, hogy kicsit megnyugodott...így most a Párduckára néztem, aki mosolygott továbbra is....ez az a fajta, amiről meg nem tudod mondani sohasem, hogy mit jelent...mi járhat a fejében...?Már én magam sem tudom...-odajött lassan hozzám és megfogtaa a kezemet. -az ujjai a kézfejemet érintették először majd az egészet a tenyerébe vette... -halványan elpirultam is figyeltem a kisebb mozdulatait, hogy mit is akar tenni...-a szájához emelte és egy finom puszit nyomott a kezemre. -kezdtem egyre vörösebb lenni, így elnéztem, amire csak halkan felkuncogott. -én biztos megfogom keseríteni az életét ha ilyeneket fog tenni...biztos lehetsz benne, hogy nem lesz mostantól könnyű neked, remélem számítottál erre... -egy kis idő múlva elengedett és mielőtt távozott az ajkai a homlokomat érintették. -miután ezzel megvolt Apukámra nézett és meghajolt előtte, majd újra rám.

-Akkor majd találkozunk Szépségem. Vigyázz magadra. -mosolyodott el és elköszönt tőlünk és ezután elhagyta a házunkat...-szépségem...? Jajj, de nyálas...és mi vagyok és lány, hogy így becézzen? De, de meg kell valljam...rosszabbra számítottam....nem hittem, hogy ilyen udvarias...lehet nem is lesz rossz ez az egész...? Várj ne gondolj erre...ez maga lesz a katasztrófa...vagy nem? Áh...

-Akiya, köszönöm, hogy elfogadtad. Tudod, hogy most nagyon ügyes voltál. -zökkentett ki Apa, mire ránéztem.

-Szóra sem érdemes, csak egy kicsit akartam kinyírni. -néztem el és felindultam. -Fent leszek, ha valamit meg kell még erről beszélned velem szólj...bár gondolom ez nem a házasságról szól.

-Jól sejted Akiya. -bólintott -Majd egy kicsit később,most kérlek pihenj egyet és nyugodj meg, hiszen az este még vár rád. -ment el 's semmi mást nem mondott már. -egy kis ideig csak pislogtam és felindultam a szobámban...-he milyen estéről beszélt itt nekem? Hogy mi van??? Na mindegy...majd idővel megtudom, viszont be kell valljam basz a kíváncsiság, de ugyan mi lehetne ennél rosszabb és nagyobb dolog...-felmentem és leültem az ágyamra. -a cicám Kenma azonnal odajött és az ölembe mászott, mire elmosolyodtam és simogatni kezdtem lassan.

-Te legalább most itt vagy nekem Kicsim. Annyira aranyos vagy ilyenkor. Mindig megérzed ha válságos helyzetben érzem magam igaz? -kérdeztem, amire csak egy nyávogást kaptam válaszul. -erre kicsit felkuncogtam és simiztem tovább. -hallgattam a dorombolását, amit egy idő után az ajtó nyílása törte meg. Ren volt az, ő jött be. -elmosolyodtam és ránéztem, hogy mit szeretne, viszont nagyon meglepődtem. -berohant azonnal és megölelt engem.

-R-ren...? -kérdeztem rá, de csak folytatta, amit elkezdett.

-Akiya, jól vagy? -nézett rám nagy szemekkel.

-M-miért ne lennék? És összenyomod a macsekom. -kuncogtam és arrébb raktam kicsit Kenmát, majd odabújtam hozzá.

-Az előbb hallottam mi történt...a főnök tájékoztatott erről...-kezdett bele, de félbeszakítottam.

-Akkor gyorsan terjed a hír. Fasza, nagyon fasza. -dőltem hátra és elfeküdtem az ágyon.

-Nem volt más választásod ,igaz? -felnéztem rá

-Mit gondolsz? Szerinted volt? Hát persze, hogy nem. De mindegy is...ne beszéljünk erről...nem akarok erről hallani, erről az egészről sem...kímélj meg. -mondtam neki, mire csak pislogni kezdett.

-Oh, de muszáj lesz...és hamarosan készülődnöd kéne estére...-kezdte halkabban, mire pislogva rá néztem.

-Miért...? Amúgy mi is lesz este? -kérdeztem kíváncsi tekintettel, amire csak oldalra tekintett.

-Hát tudod...eljegyzési partikat is szoktak néha tartani egy esküvő előtt és szeretnék hivatalosan csinálni, ezért este ez meg is történik..... -beszélt hozzám halkan...-csak nagy szemekkel figyeltem...Hogy mi van?! Ezek milyen gyorsan csinálják ezt az egész faszomat? Vagyis számítottak arra, hogy igen lesz a válaszom, mi? Úgy tervezték az egészet...Azt sem tudom, mit kell felvenni egy ilyenen vagy ilyesmi....

-Erre már nem mondok semmit sem inkább...hát ez egyre rosszabb... -suttogtam, viszont Ren egy kisebb kuncogással nézett rám.

-Hát szerintem, lesz ennél rosszabb is...csak látnod kéne a ruhád...és egyből megváltozna a véleményed...-mi? Milyen ruha?

-He? -néztem rá furán, mire csak folytatta a kuncogást. -Milyen ruha? Vagy ki hozta? Ren beszélj nekem...-kértem meg rá, amire elkezdett nekem beszélni...és mikor végig hallgattam...leesett, hogy nekem ezzel az egésszel...vége az eddigi életemnek...és egy új fejezet kezdődik...ami mindennel Is tele lesz...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3