Akiya szemszöge:

-Ren ezzel a könyvvel is végeztem. Mond már meg mennyi ideig kell még pihennem? Már rég begyógyult a fejemen a seb és fájásaim sincsenek. Már legalább két napja történt az az eset, miért kell itt feküdnöm a szobában ezek után is? -néztem oda rá, ő meg odafordult az íróasztali székkel felém. -közben a kiolvasott könyvet letettem az ágyam melletti kupac tetejére.

-Ezt most komolyan minden kiolvasás után elfogod mondani? Kezd idegesítő lenni már. -szólt vissza és elkezdett visszafordulni.

-Tudod mi az idegesítő? Az itt bent rohadás...már kezd az agyamra menni... -vizslattam őt a szemeimmel, addig míg fel nem kelt és jött oda hozzám.

-Tudom, tudom, viszont akkor is itt maradsz. Nem mész ki, még pihenned kell- -kezdett bele a mondatába, de félbeszakítottam a közepénél.

-Nem kell! Teljesen jól vagyok...bár úgy érzem te titkolsz előlem valamit...Mi az? Ki vele? Olyan furcsán viselkedsz. Bármikor, mikor megsérültél nem kellett ennyi ágynyugalomba részt vennem, szóval? -néztem rá sunyin és közelebb húztam magamhoz.

-Semmit Akiya, esküszöm semmit sem. Kérlek inkább pihenj tovább. -simogattam meg a fejemet 's visszatolt a a lepedőre.

-Inkább a halál... -figyeltem morcosan és magamra húztam a takarót. -mikor Renre vezettem a szemet, csak azt láttam, hogy fogja a fejét. -há úgy kell neki, legalább kicsit ki tudom idegelni ha már az ő szava miatt kell itt rohadnom.

-Inkább aludj egy keveset. -mondta kedves hangon és felkelt mellőlem.

-Nem rég keltem fel, minek feküdjek vissza? -kérdeztem rá azonnal, mire csak sóhajtott egyet.

-Mert úgy gyorsabban telik az idő, na ne izélj tovább és hallgass az idősebre.

-Oh elnézést bátyó, majd ha lesz időm megteszem. -suttogtam halkabban és lehunytam a szememet. -mondjuk ebben igaza van...legalább elmennek a napok és remélem hamarosan végre kikelhetek innen, aztán mehetek ki a saját dolgomra. -már nem is tudom mennyi könyvet olvastam ki és mennyi sorozatot fejeztem be, meg kezdtem neki újaknak...ha meg újra csinálom valamelyiket az unalmas lesz...Most átérzem teljesen mit éreznek a gyerekek, akik nyári szünetben egész végig otthon vannak programok nélkül...

Lassan gondolkodni kezdtem ezzel is nyomva a percek múlását és lassan megint Shouhoz értem...plusz még a pár nappal ezelőtti eseten...azóta sem jutott eszembe semmi más...annyira, annyira idegesít már ez az egész...a tudatlanság netovábbja ez...-sóhajtottam egyet halkan 's már csak azt éreztem, hogy egyre-egyre jobban elmerülök, eztán végül az álmok szigetén kötöttem ki.

Hmmm jól érzem magam itt olyan kellemes...jó a hangulat és legalább nem a zárt térre kell gondolnom, ahol nem tudok már semmit sem csinálni. Itt egyedül lehetek magamban, minden ami van és volt megszűnik létezni körülöttem, pontosan ezért szeretek aludni. Ott nem kell annyira figyelni, mint a való életben, nem kell attól rettegnem mikor támadnak rám. Folyton ébernek lenni és megóvni azt, hogy a védelmed fent maradjon...olykor már fárasztó. És ha ezek megszűnnek bármelyik pillanatban te leszel a következő áldozat...erre épül ez a világ...aki gyenge elbukik...aki erős az eltipor és magasra emelkedik...Közép út nincsen? Ahol a kettő között vagy és nem kell ártatlan emberek életét veszélybe sodorni...vagy ahol éppen nem téged ölnek meg, mert úgy akarják...

Ezért szeretem az álmokat...az csak a te világod, olyan amilyennek te akarod és nem kell félned semmitől. Ott teljesen önmagad lehetsz...kiengedheted az elnyomott érzéseid. Egy élményekkel és szabad akarattal teli világ vár itt rám. Imádok itt lenni... -gondoltam ezt csak magamban és figyeltem a tájat.

Sokszor vannak visszatérő álmaim, amik mindig egy zöld mezővel kezdődnek, aztán egy patak és így tovább. Egy olyan helyre terelődök olyankor, aminek elmondhatom gondjaimat és nyugodtságot adnak nekem a természet szépségei.

Kicsit körül néztem és elindultam a szokásos helyemre, viszont egy kis idő után minden megváltozott...nem oda jutottam ahova akartam...először egy sivár területet, majd egy utcát láttam meg...

He? Hol vagyok és mi ez? Nem ismerős ez a környék...annyira furcsa, bár mintha jártam már volna itt...-elindultam egy ismerős irányba, amiről van még pár halvány emlékfoszlányom... -és ekkor megéreztem egy ismerős illatot...édes mégis nem annyira olyan, mintha cukor vagy ilyesmi lenne...Nyugtató...érzést vált ki belőlem...mi lehet ez? Vagy kié lehet ez? Meg akarom tudni...nagyon-nagyon kíváncsi vagyok már...- elkezdtem arrafelé futni 's hamarosan egy sikátorban lyukadtam ki...üres és sivár volt, mint a sivatag...

Az édes cucc is kezd halványodni...mi történik itt? -elkezdtem körül vizslatni mindent és az egyik pillanatban egy alak jelent meg előttem...-azonnal odafutotta hozzá.

-Hé tudod mit keresek itt? Vagy mi ez a hely? -kérdeztem rá, ám mikor felnézett csak akkor szembesültem vele, hogy Ryotoval állok szembe. -nagy szemekkel rá néztem és azonnal átöleltem. -Ryoto! Mit keresel itt???

-Tudod Akiya, csak a rosszat suttogta a fülembe és magához szorított. -Na mit szólsz hozzá? -simított végig az arcomon, amire elkapott egy rossz, nem tetsző érzés...-azonnal megráztam a fejemet és eltoltam kicsit.

-Te nem Ryoto vagy! Ő teljesen nem ilyen! -löktem volna el, de nem engedte.

-De igen, csak még nem tudod Aki. -suttogott továbbra is, amitől csak kirázott a hideg, viszont nem jó értelemben. -próbáltam ellenkezni mindennél jobban, ám de teljesen sikertelenül...egy kis idő után azonban újra érezni kezdtem azt az illatot ami ide vonzott...-odakaptam a fejemet gyors sebességgel és egy sötét alakot pillantottam meg...

Magas...erőteljes kisugárzás...kicsit ismerős...mintha láttam volna már Őt valahol...kicsoda vagy? Kérlek mond el nekem...Nagyon összezavartok...mi van veletek, ha? Ryotot olyan, mint egy zsarnok...te meg felbukkansz itt megint...Nem hittem volna, hogy a lövöldözős eset után...az álmaimban látnak újra Párduc...-figyeltem minden mozdulatot a szemeimmel.

-Ryoto, tedd le Őt! -ordított rá, mire ő meg sem rezzent és csak felé fordult.

-Ne is álmodj róla Shou! -kiabált vissza és nem eresztett el.

-Fiúk! Nektek mi bajotok van? És te mit keresel itt!? -a szemeimet Shoura vezettem, aki nem válaszolva a kérdésemre csak előkapta a fegyverét és az engem fogva tartóra szegezte, és ő sem tett másképp. -Srácok! Állj, mindenki nyugodjon le a kurva életbe! Mi a fasz bajotok van? -ordítottam rájuk, de pár pillanat leforgása alatt már csak annyit vettem észre, hogy elhangzott két pisztoly hang és mindketten a földre estek azonnal...-azonnal lesokkoltam...pislogva néztem rájuk és a földre estem azzal a mozdulattal...

-Miért?! Ryoto! Miért tetted ezt!? Normális vagy!?? -másztam oda hozzá, viszont már nem tudott nekem válaszolni...a szemei lassan lecsukódtak, de előtte még elfordult tőlem...-bekönnyeztem és odamentem gyorsan a Párduckához. -Miért csináltátok ezt? Miért vagy itt? -másztam felé és a szemeibe néztem. -K-kérlek mond el nekem...össze vagyok zavarodva..-mondtam egyre-egyre halkabban és pár könnyem az Ő arcára folyt.

-Akiya...akkor ezek szerint te jól vagy...hála az égnek... -suttogta egyre jobban elhaló hangon és az arcomra simított ezzel egy kisebb vér foltot hagyva rajta...

Mi, miért a-akartad, hogy én jól legyek...? Shou...-könnyekkel ékesített szemekkel figyeltem...és a saját szememmel néztem végig, ahogy mindketten az utolsó perceiket töltik e földön és lassan eltűnnek innen...-összeestem még jobban és próbáltam, reménytelenül összeszedni magam...

A szét esés határán álltam és egyre-egyre jobban nem értettem mi is van itt...Miért miért fontos neki, hogy jól legyek? Ryoto miért csinált ilyet...? Ez ez annyira... -gondoltam akkor mikor felriadtam és a szobámmal találtam szembe magam. -lihegve néztem előre és csak pislogva próbáltam megnyugodni...-megkönnyebbülten sóhajtottam egyet és a fejemet fogtam.

-C-csak egy álom...semmi más...csak egy rohadt álom...nyugodj meg...semmi jelentősége sincs ennek az egésznek...ez csak egy rémálom...egy véletlen egybeesés. -felemeltem a tekintetemet és észrevettem, hogy Ren nincs itt, szóval miután sikerült lassabban vennem a levegőt. -felkeltem és megindultam le. Szomjas vagyok...nagyon...úgy érzem kiszáradt a torkom...-fogtam meg az a terültet és sétáltam le a lépcsőn...

Nem hiszek a szememnek...akkor, de akkor baromságot éltem át, hogy elmondani nem tudom...mit akar ez jelenti? Egyáltalán akar valamit, vagy csak egy semmitérő cucc...? Mindegy...először is meg kéne nyugodni aztán ezen agyalni...-lementem és kimentem a konyhába. -öntöttem magamnak egy pohár vizet és inni kezdtem. -mikor az egész már üres volt kivettem a hűtőből egy palackos üdítőt és visszaindultam oda ahonnan jöttem. -miközben ezt akartam tenni...beszélgetést hallottam meg.

Apánál van valaki munkaügyben vagy mi? Ahhoz nincs egy kicsit korán? -ránéztem a faliórára és leesett, hogy már inkább délután van. Ennyit aludtam volna? -pislogva figyeltem a falon lévő dolgot. -már csak arra rázódtam újra vissza a jelen helyzetembe, mikor nyílt az ajtó és ketten léptek ki rajta. -azonnal odakaptam a fejemet, mikor megláttam ki a másik...lefagyott bármilyen érzelem az arcomról...vagyis lesokkoltam...

Mi, mit keres ez itt? Nem ellenségek vagyunk?! Nem szabadna itt lennie kicsit sem! -figyeltem őket és Apa mosolyogva odajött hozzám.

-Akiya, ő itt- -kezdett bele, de nem bírtam tovább és belevágtam a szavába.

-Mit keres Ő itt, ha? Nem kéne a saját szervezetét egyengetnie??? Hogy engedhetted be? Mit csináltatok ti ott ketten bent? -vezettem előbb a tekintetemet Apukámra, majd rá. -Minek vagy itt? Mi vonzz ide? Mit akarsz? -néztem a szemeibe egyenesen, amire csak egy félmosoly húzódott a szájára.

-Akiya, nem szabad így beszélned vele. Kérem bocsásson meg a viselkedése miatt. -legyezett Apa előttem a kezével és kedves hangon beszélt.

-Ugyan hagyja csak, semmi baj. Gondoltam, hogy ilyen fajtán fog reagálni ha itt lát. -vigyorgott továbbra is... -mi a fasz a bajod??? Apa veled mi van...?

-És miért nem beszélhetek így vele? -kérdeztem rá, mire olyan választ kaptam, hogy ismét...nem tudtam hol vagyok és mi történik velem...

-Mert ő mától a vőlegényed. -mondta mosolyogva, és mutatott rá. -és ettől a pillanattól fogva vesztettem el teljesen a fonalat...

Sziasztok Gyümiteák!

Meg is hoztam a következő részt! Remélem elnyerte a tetszéseteket! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3