Shou szemszöge:

Tegnap alig hunytam le a szememet, egyszerűen nem ment. Az agyamban csak zakatoltak a gondolatok és nem hagytak pihenni és megnyugodni sem. Folyton Akiyán és a tegnap történteken, meg ezeken járt az eszem...megakarom tudni az igazságot és a választ arra, hogy hogyan tudok neki segíteni ezalatt az idő alatt. Kora reggel óta a gép előtt ülök. Információkat keresek és ilyeneket. Már pár emberemet is ráállítottam erre az ügyre. Komolyan ha nem lesz semmi találat addig ütöm ezt az egész rendszert míg ki nem ad egy induló pontot. -már lassan leragadnak a szemeim és az álom világába zuhanok, de ilyenkor gyorsan hozok még egy kávét, akkor még fent tudok maradni egy kicsit. Meg kell tennem, érzem jó irányba haladok, bár azt nem tudom hova, viszont nem rossz amit csinálok. Lehet a testemnek nem tesz jót...viszont Akiyán ha segít akkor mindjárt jobban leszek. -folytattam amit elkezdtem és egy kis idő után azt kezdtem érezni, hogy valaki figyel engem. -felnéztem, ki gondolta volna...egy Junnal találtam szemben magamat. 

-Szia. -integettem lassan és a szemeibe néztem. -ezzel meg mi van? Annyira furcsán néz ki...nem szokott ilyen lenni...

-Szia...hogy hogy már ilyen korán dolgozol? -kérdezte és leült mellém, vagyis inkább neki esett a széknek, mázli volt, hogy mellé nem esett. 

-Öhmm csak kutatok vagy minek nevezzem. -válaszoltam és folytattam, amit elkezdtem. 

-Mond te reggeliztél már ma? Olyan sápadt vagy, mint akit éppen kínoznak. Meg mindjárt összeesel itt. -kezdett el halkan kuncogni és megbökte az oldalamat. 

-Jah, ha öt bögre kávé annak számít, akkor igen. És mondod te, olyan vagy, mint akit megbaszott a homály. Mi lett veled, te sem aludtál?

-Nagyon figyelsz az egészségedre haver az bizti..nagyon biztos uhum... -dőlt el a szék egyik felébe és majdnem elaludt. -És én teljesen jól vagyok, higgy nekem és még mindig jól. 

-Jah, olyan vagy, mint aki épp be van drogozva, de semmi gond. -szólaltam meg és abbahagytam egy kicsit a kutatást. -odafordultam hozzá és normális leültettem mielőtt a feje fog találkozni a padlóval. -Na mond el, mi történt tegnap, hogy ilyen kis vidám vagy. 

-Csak láttam egy szép angyalkát. -kuncogott és rám nézett csillogó szemekkel. 

-Aha, szóval egy lányt? -kérdeztem mosolyogva. -na akkor rá is rá talál végre a szerelem? Jó is lenne, legalább nem rajtam lógna egész nap. Azt hiszi valami gyors étterem vagyok, aki őt fogadja éjjel nappal, mert nyitva van.

-Nem lány! Srác! -kiabált rám és újra nevetni kezdett. -oh...jah hát erre mondjuk nem gondoltam, de fogadok tegnap miután látta nem vizet ivott ezt követően...

-Oh bocsánat Uraságod. -néztem rá morcosan és felkeltem. -És amúgy még te szólsz be nekem, hogy én milyen vagyok. Te kis csicska. -kaptam fel és megindultam a szobájába, hogy lefektessem. 

-Amúgy Shou nem vagy az esetem, viszont nagyon kedves, hogy elviszel aludni. Azt a srácot is dobd majd be mellém ha lehet. -vigyorgott és elfeküdt a kezemben. 

-Nem ismerem azt a fiút, de ha normálisabb vagy elmondhatod, így nem beszélek veled. És ajánlom, hogy ne legyek az eseted Jun. Plusz nem vagy pihe könnyű csak most mondom. -cipeltem végig a folyóson, mikor az egyik emberem odaszaladt és már szólni akart, viszont mikor meglátott minket csendben maradt. 

-Ne aggódj majd megtudom tartani magamat felette, esküszöm nem esek majd rá és még élvezni is fogja! -vigyorogva kuncogott rám

-Oh fogd már be! -néztem rá, majd a fiúra aki mellém jött. -Bocsánat, mit szeretnél? -kérdeztem meg. 

-Sajnálom Uram, látom dolga van, majd később visszajövök. -szólalt meg és illendően meghajolt. 

-Várj egy kicsit, kérlek. -szólaltam meg és gyorsan bevittem a szobájába, lefektettem. -azonnal be is aludt, ahogy láttam, ezek után visszamentem hozzá és rá kérdeztem mit szeretett volna mondani. 

Elkezdett nekem arról mesélni amit talált és kitértünk Ryoto kutatására is. Neki az volt a feladat, hogy a keleti maffiáról szerezzen nekünk információkat 's ezeket mindig egy mappába gyűjtötte, amiket most ő át is nézett. Elmesélt mindent töviről hegyire, aztán átadta nekem az iratokat. -megköszöntem és visszaindultam az irodámba. 

Amit mondott az nagyon nagy gond lehet...nem számunkra, hanem Akiyákra nézve. Az hallottak szerint, a keletiek vezetője, vagyis az Ő apja betegeskedik és ezért hamarosan a fiának kell átvennie a helyét, viszont még elég fiatal hozzá...meg szerintem a külseje miatt elég gyengének nézik...vajon ezért szálltak rá? Áh már értem...ezek nem is olyan hülyék...ha Akiyát megölik új vezető kell, ami elég stresszes és a keletiek vezetőjének lehet óriási trauma lesz a fia elvesztése, így felgyorsultam a halálának a folyamata...így könnyű elpusztítani egy szervezet és amíg ott az a "buli" menne, egyszerű támadási felületet hagynak...egy könnyű támadás számukra jelentheti a véget is. Hát persze, hogy Őt vették célba és vadásznak rá...

Jajj cica te mibe keveredtél bele a tudtodon kívül...Szegény...nem hiszem el, hogy képesek ezért bántani...de hát persze...ez a legsimább út...aztán már csak mi leszünk vissza, bár szerintem megváltozott a tervük. leesett nekik, hogy nem tudnának minket olyan könnyűen megtámadni. 

Az egy dolog, hogy nekik most van támadási felületük, viszont nekünk nagyon nincs. Így nekik a legjobb ha előbb egymás ellen uszítanak bennünket, milyen kis cselesek, hogy baszódjatok meg ahol vagytok éppen. Bazdmeg amilyen köcsög ez a terv annyira jó és egyszerű...bár azzal nagyon nem számoltak, hogy én majd szeretném megvédeni Akiyát és nem ellenségként gondolok rá, ha megtudom ki Ő...itt baszták el az egészet...viszont ha nem sikerül ezt megakadályozni, akkor minden elsüllyedhet egyszerre...ez így nagyon nem lesz jó...-sóhajtottam egyet és bedőltem az ágyamba. -gondolkodni kezdtem az esetleges módokon, viszont nem jártam sikerrel nem jutott úgy igazán semmi ütős az eszembe. 

Az eszem folyamatosan rá kanyarodott vissza és nem tudott figyelni az eredeti feladatára...komolyan mondom nem hiszem már el magamat. Folyton, mindig Akiya jut az eszembe! Így nem tudok koncentrálni...Áh...én ezt nem fogom kibírni...segíteni akarok, viszont így nem megy! 

Várj! Lehet nem is kell elterelni a gondolataimat! Ekkor jutott eszembe egy terv, ami ha mindent sikerül összehoznunk akkor be is válhat! És ráadásként mindenki jól járna vele! Igen ez lesz a tökéletes dolog! Van egy kisebb buktatója, de hiszem, hogy ő sem fog gondot okozni és sikerül mindent rendbe rakni ezzel. Először is az első lépést kell megtennem hozzá, ami még szerintem az egyik legkönnyebbnek bizonyul. Na az azutáni kicsit húzós, bár ha bejön akkor sínen vagyunk. -fogtam magam azonnal a gépem elé siettem és megkezdtem az első fázist. Ennek működnie kell, mindenképpen! Hiszen az én agyamból pattant ki szóvaaal...

Na mindegy is, most semmi nem terelheti el a gondolataimat, ezt érted fogom tenni Akiya, hogy rajtad segítsek és ne a temetéseden kelljen lenned napok múlva...Kérlek had sikerüljön, amit kitaláltam...remélem nem leszel majd annyira ellenséges és megszokod majd...Hidd el jó lesz ez...az én szempontból tuti, bááár, majd ki tudja. Az indulópont meg van...vagyis a kirakós első darabja...ideje a többit is megkeresni, eztán meg majd a helyére tenni...

Sziasztok Gyümiteák! 

Meghoztam a kövi részt, ami kicsit rövidebb lett. Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3