Ren szemszöge:

Mikor felébredtem Akiya még békésen szuszogott Kenmával a mellkasán, így kimásztam mellőle egy kis idő után mellőle. Vajon szólni kéne az Apukájának a történtekről? Áh lehet ő sem emlékszik semmire, akkor meg nem tudom, mire alapozni az egészet. Igaz hinnének nekem, de mi azt sem tudjuk mivel állunk pontosan szembe, viszont szerintem ez nem egyszerű ügy lesz feltéve azt is, hogy Csorit este a nyugatiak bérgyilkosa hozta haza és meg is mentették őt. Mégis milyen bajba ártódtál bele Akiya?

Igazából azt sem kéne senkinek tudnia, hogy ki vagy. Jó pár embert kivéve, mégis honnan tudnak rólad? Talán tégla van közöttünk? -gondoltam ezt és ekkor jutott eszembe Ryoto. Mi van ha ő is benne volt a dolgokban? Vagy esetleg megfenyegették, hogy hozza oda és elakarták kapni, viszont a nyugatiak ott termettek? Áh nem áll össze a lép sehogy sem. Miért lennének ott, lehet csak arra jártak? De akkor honnan ismerik Akiyát és miért segítettek nekik? Nekem ez így most nagyon, nagyon magas. Sok a kirakó darab és pár össze is állt, ám de egy csomó még hiányzik és így nem tudom összerakni a pontos képet sehogy sem. Lehet kutatni kéne...vagy csak várni az infókra és ilyesmikre...viszont egy biztos, addig is, míg bizonytalanságban vagyunk, Akiya védelmét sokszorosan meg kell erősítenünk és egy csomó mindent megtiltani neki. Nem tudom, hogy fogja viselni a bezártságot, mert nem igen szereti, bár egy kis ideig majd ki kell bírni, csak addig, míg tisztábban nem fogunk látni. -néztem rá mosolyogva és figyeltem. -ezt csináltam egy kis ideig és mikor indultam volna le elkezdett mocorogni, azonnal odakaptam a fejemet és közelebb mentem hozzá. 

Akiya szemszöge:

Hmmmm kényelmes itt, nem tudom hol vagyok, de nagyon jó itt. Puha, meleg, de azért kemény is, mi az kockahasad van gyerek? Pluszba még beszél is. Hmm tudni akarom mi ez. Bár olyan érzésem van mintha vinnének éppen valahova. Érzem az utca hidegét és azt, hogy valaki visz engem. A testéből férfias illat árad és valamiért megnyugszom tőle. Kicsit odabújok és élvezem a rejtélyes pillanatot. (Mintha csori be lenne dorogozva csöppet Xd)Nagyon kíváncsi vagyok mi történik épp...nem hiszem, hogy elraboltak. Akkor tuti nem így érezném magam igaz? Sőt most éppen miért tudok körülbelül mindent ami körülöttem van? Mi történt velem? Én-én csak egy kisebb csípés szerű dologra emlékszem utána meg csak egy sötét foltra. Most meg arra, hogy valaki engem visz a karjaiban. Hát mit ne mondjak egész jól érzem magam vele, nem lehetne azt, hogy mikor ébren vagyok akkor is vele lehessek? a végén még a szerelem is rám találna. -kuncogtam el magamban a gondolatra. Kicsit sem vagyok ilyenkor nevetséges áh.Ezután már csak annyit éreztem meg, hogy valahova letesznek és a fejemet piszkálják, ami először nagyon fájt, de utána kezdett elhalványodni a fájdalom. Még-még beszéd volt, amit nem igen értettem meg, lehet nem figyeltem eléggé jól vagy? Eleve nem akarja az elmém sem, hogy tudjam mi is folyik itt? Eztán idegen kezekbe kerültem és nem éreztem ugyanazt, mint a másiknál. Szavak, még több szó, amit nem tudtam megérteni ismét...és ezután csak egy meleg ágy és egy megnyugvó érzés a szívemben. Kellemes hangok, ami miatt sokkal jobban éreztem magam, így már mélyebben "aludtam" , minden érzés eltűnt, viszont csak addig, míg reggel nem kezdtem el ébredezni. 

Lassan kinyitottam a szememet és mikor teljesen kitisztult a látásom egy vörös hajkoronát 's gazdáját láttam meg először. -pislogva figyeltem, majd egy kis idő után leesett, hogy Ren az. -elmosolyodtam halványan. -de mielőtt bármi is lenne, csak egy kérdés: Hogy a büdös mód picsába kerültem én haza...?! Nem igazán emlékszem semmire sem...csak csak Ryotora, viszont utána sok minden eléggé homályos, csak pár kisebb dolog maradt meg és azoknak is az értéke egyenlő a nullával. 

-Akiya, szia. Végre felébredtél. -mondta boldog hangon és engem kezdett el vizslatni a szemeivel. -Jobban érzed magad? Nem fáj semmid sem? 

-Uhm R-Ren... -suttogtam és kicsit megráztam a fejemet. -M-mi történt...? -a kérdésem közben próbáltam kicsit felülni, de azonnali fájdalom hasított a fejembe így azonnal odakaptam. 

-Akiya, ne mocorogj szerintem még, pihenj inkább kérlek. -tolt le vissza az ágyra. -Hozzak fájdalomcsillapítót, kérsz valamit? -beszélt hozzám egész végig. -a hangjában kisebb aggódást véltem felfedezni 

-Igen kérlek...de előbb...mond el nekem mi történt.. -néztem rá bociszemekkel és visszafeküdtem. -Hogy kerültem haza? Mi ez az egész? Miért fáj a fejem? 

-Én sem tudok neked válaszolni... a fejedre igen, egy sebet szereztél ott, viszont az eredete, mint minden más számomra is rejtély. Mond nem emlékszel semmire, igaz? -tette fel a kérdést, mire csak megráztam a fejemet. -halkabban sóhajtott egyet és kiindult. -Mindjárt jövök, várj egy kicsit. -mondta, majd kiment az ajtón és egy kis idő után vissza is tért. -közelebb jött és segített felülni nekem. -Biztosan semmi nem maradt meg? Nem muszáj most válaszolnod, de csak te egyedül voltál ott így mástól nem tudnék kérdezni...-adta a kezembe a poharat egy szem gyógyszer kíséretében. 

-Nem igazán...csak Ryotora emlékszem, hogy elmegyünk egy helyre, utána egy kisebb fájdalom és eztán csak apróbb érzések, hangok meg illatok maradtak meg...semmi egyéb...még azt sem értettem amiről beszélnek mellettem. -mondta el neki amit tudtam, persze a jó kockás pasit nem említve mielőtt itt még ki tudja mi lesz...

-Rendben, értelek. -mosolyodott el halványan és mellém ült. -lassan bevettem a kezemben lévő dolgot és lenyeltem. 

-Köszönöm. -suttogtam és odadőltem a vállának. 

-Szerintem ma tarts pihenő napot, jót tenne és mivel én vagyok a nem tudod kid ezért kötelezővé is teszem. -nézett rám szigorúan, amire csak pislogni kezdtem

-Vicces vagy, tudtam valami ilyesmit fogsz mondani, de drága dajkám te is tudod, hogy ha egész nap feküdnöm kell a szobában, biztos megbolondulok. Mit csináljak én itt? -vezettem rá a tekintetemet, mire vigyorogni kezdett. 

-Aludj, olvass és már van egy macskád is, dögönyözd és csesztesd. Azzal csak elleszel, míg felépülsz. De ha nagyon akarod csinálunk neked egy kamu társkereső profilt és hülyítjük az embereket. Na mit szólsz hozzá? -kérdezte nevetve, mire elmosolyodtam. 

-Oh! Csodás ötlet! Mindenképpen szeretném ezt kipróbálni. -nevettem és az ölembe húztam Kenmát, aki dorombolva odabújt. 

-Jolvan te, nekem most egy kicsit el kell mennem, addig nincs kimenetel semmi ilyen, ha gond van hívj fel vagy szólj valakinek. Megértetted? -csak bólogattam és elfeküdtem az ágyban. -elköszöntünk egymástól és csak hallgattam a lépteit, ahogy elhagyja a szobámat. 

Gondolkodóba estem...nem tudom kiheverni a tegnap történteit...nagyon, nagyon izgat az igazság...szeretném tudni mi is folyik itt pontosan. Ren a szokásos volt, de valami furcsa volt benne...az arckifejezése...mintha hazudott volna nekem...van rá esély, hogy tud valamit, amit elhallgatott előlem? Egyszer kétszer tett már ilyet, viszont akkor csak a biztonságom miatt. Most mi lehet az a nagyon fontos cucc amire, nem is emlékszem...mintha tegnap ott kiütöttek volna...Várj! Tegyük össze ami megvan...Elmegyek Ryotoval...hallom kicsit a hangját, majd egy kisebb csípéssel elsötétül minden...Na álljon meg a menet...lehet megvan a kulcs. -a nyakamhoz kaptam és egy kis keresgélés után egy apró tű nyomot éreztem meg rajta, ezek szerint elkábítottak...de, de vajon ehhez neki is köze van? Nem tudom valamiért elhinni...nem, nem hiszem...ez is csak kitalálás..de ha itt tartunk...Ryoto most hol van? Csak ennyi van meg eddig...a többi valahogy nem akar összeállni sehogy sem...-sóhajtottam egyet és a párnára hajtottam a fejemet. Lehet majd egy kevés idő után okosabb leszek és megtudom a megfejtést és nem kell dolgokat kitalálnom helyette...remélem így lesz...

Ryoto szemszöge:

Amikor visszaértem a bázisra a főnök már várt és azonnal az irodájába hívott...ebből nem fog jó kisülni az biztos, viszont remélem sikerült olyan erőse ledobni, hogy fejsérülése lett és alig emlékszik valamire...de erős a szervezete, ebbe biztos nem halt bele...Csak egy kérdés forgott most a fejemben...Hogy tudtak ennyire keresztül húzni a számításaimon? Mintha csak átláttak volna rajtam...egy lépéssel előttem jártak...? Áh azt nem hiszem...igaz, egy kis ideig tényleg azt hittem enyém lehet a nyereség, viszont most jöttem rá, hogy az nem lehet ennyire egyszerű... -bementem az irodába és illendően köszöntem, majd mikor hellyel kínált leültem elé. 

-Ryoto, jól gondolom, hogy nem sikerült véghez vinni a tervet, amit még anno te javasoltál? -kérdezte, amire csak lehajtottam a fejemet. -ebben igaza van...igazából ő csak holtan akarta látni, de én egyik nap felnyitottam a szemét és azt mondtam, mi lenne ha a nyugatiak területén ölnénk meg...ezzel nagyobb hasznot húzhattunk volna belőle..és még tudtam volna nézni Őt...meg ha maradt volna egy kis idő...kihasználhattam volna a helyzetet...hiszen ha alszik annyira védtelen és ellenkezni sem tudott volna...chh...rohadna meg Shou ahol van. 

-Igen Főnök, nagyon sajnálom, de Shou hirtelen megjelent és keresztülhúzott mindenen. -azonnal rám nézett nagy szemekkel. 

-A nyugatiak vezére? -mondta a kérdését. 

-Igen, nem tudom, miért és hogyan, de ő volt az...és el is vitte a kölyköt magával szerintem. -meséltem el neki amiket tudtam. 

-És mi köze van, ahhoz a kis szerencsétlen fiúhoz? -vizslatott a szemeivel, mint aki a válaszokat várja vagy különben ha nem kapja meg halált ad a csendben maradónak. 

-Nem tudom erre a választ...nem értem én sem, hogy mi közük van egymáshoz...olyanok, mint a tűz és víz...egyáltalán nem hasonlítanak és még ellenségek is...-mondtam egyre halkabban

-Értem, nem vagyok most megelégedve, remélem azt tudod. Mostantól az a feladatod, hogy kiderítsd mi fűzi őket össze és továbbra is figyeld a fiút és ha eljön a megfelelő pillanat, ne habozz és öld meg. Sok sikert. Remélem legközelebb már az eredményedet ünnepeljük. -fejezte be, én felkeltem és bólintottam, elköszöntem tőle. -kiindultam 's kimentem onnan.

Könnyű azt mondani...fogadok most Akiya is gyanakszik rám...plusz lehet lelepleződtem nagyon előttük...ez így nem lesz jó...mindegy most akkor az új feladatra kell koncentrálnom. -mondtam magamban és felindultam az irodámba. Már most tudom, nem lesz egyszerű ez az egész, de kíváncsian várom az új eseményeket...már most megígérem, legközelebb nem lesz ilyen könnyű dolgotok...

Sziasztok Gyümiteák! 

Meghoztam a kövi részt, ami kicsit párbeszédesebb lett! Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3