Shou szemszöge:

-Mit nézel ennyire "így"? -néztem felé és kérdeztem meg végre ezt tőle. -öleltem szorosabban Őt magamhoz közben. 

-Jah semmi, csak most esett le, hogy te már pedofil is vagy. Mi van azt is felírtad a listádra? -nézett rám közbe nagy szemekkel. -Egyre bővül a dolgaid listája -csak pislogva néztem rá ilyen "Te neked most mi bajod van arccal?"

-Nem vagyok pedofil, idióta! -mondtam neki és elindultam a kezemben vele akiért jöttem is eleve, az aki biztonságban van végre és nem az ő karjaiban van, hanem az enyémben végre...olyan jó érzés ölelni újra...ahogy bújik hozzám, minden érzésnél többet jelent most nekem. Nem akarom elengedni semmiképpen sem...annyira annyira...nem is tudom már megfogalmazni mit érzek iránta, de szerintem ti is tudjátok...

-Oh jajj ne mond már! Látom, hogy nézed a kezedben lévőt! Mennyi idős is? 13-14 éves? -figyelt engem sunyin közben és kérdezgetni kezdett róla.  -És még azt is akarom tudni ki ő és miért kellett iderohanni és megmenteni. Ki vele vagy többször nem mentem meg a segged!

-Először is ki mondta, hogy mentsd meg? Egyedül is boldogultam volna. -mondtam és közben próbáltam sietni haza. 

-Jah, ha meghalsz az igazán nagy boldogulás...jah és a kérdéseimre kérem a választ, nem titkolhatod el előlem! -jött közelebb és elkezdett méregetni minket. 

-Jól van fejezd már be ezt a bámulást...irritál! És amúgy 17 éves, idén nagykorú lesz. -mosolyodtam el halványan és rávezettem a tekintetemet. -neki a szemei tányér nagyságúak lettek és csak nézett. 

-He? Ő...? De hát milyen kis pici már...olyan mint egy törpe...tök alsó mini kaktusz, picike...meg az arca is fiatalos -mondogatta nekem ezeket egymás után, mire csak megnyugodtam. -nem csalódtam, tudtam, hogy ilyeneket fog mondani. 

-Ha befejezted a szinonima szótárat akkor folytatom, mert te mindenre mindig olyan kurva kíváncsi szoktál lenni. Szóval Ő a keleti szervezet főnökének az egyetlen fia. Akiya Konoe és titkolják a kilétét ezért fogadok nem is hallottál még róla. -meséltem neki, mire még jobban csak nézett. 

-Nem, de na várj...van fiúk? He? Inkább először is ő kinéz egy csajnak plusz, miért hozod magaddal te hülye vagy?! Még a végén azt hiszik a mi hibánk minden. -kezdtem el nekem regélni a szokásos szöveget, viszont nem tudtam rá figyelni, hanem csak a kezemben lévő békésen csicsikáló kiscicát vizslattam. Hmmm már csak dorombolnia kéne tudni és akkor mindent vinne a kis morcika...vicces lenne ha most felébredne...jujujj a fejünk is leszállna a helyéről a végén. 

-Oh na várjál...látom Shou, hogy nézel! Látom én hogy nézed! Jajj a szerelem olyan szép. -váltott át kedvesebb hangnembe és minket figyelt ezek után. -Kajak, mint Rómeó és Júlia, szóval muszáj lesz megkérdeznem, lefeküdtetek már? -bökte ki ezt a kérdést mire azonnal finoman arcba csaptam az idiótaságai miatt. -halkan felszisszent 

-Hé ezt most miért kaptam? Csak egy kérdés volt. 

-Azért mert közöd, pont nincs ehhez! -fordítottam el a fejemet és mentem tovább

-Jah, de mivel nem mondtál semmit gyanítom, hogy nem, viszont megnyugtatlak amilyennek tűnik biztos hagyni fogja magát és a karjaidba ugrik. -erre csak nevetve rá néztem

-Akiya? Hogy ne, mert Ő a megtestesült szelídség és bújós típus hogyne, mindenképpen Jun. Látszik még mindig nem vagy a legjobb ember ismerő. Figyi innen úgy tűnik, de aki képes meglógni egy tűzharcunkból és elmenekülni, miután betört hozzánk nem hiszem. -kuncogtam és végre hazaértünk, ahol vettem is fel az irányt a szobám felé. -ő csak kikerekedett szemekkel figyelt. 

-Szóvaaal ő volt az aki aznap betört akiről folyton beszélnek itt hogy milyen bátor volt a kinézetéhez képest? -na végre leesett neki, nem is olyan hülye szegény gyerek, végre rájött, hogy a külső nem minden, bár ő is kb ebből indul ki hiszen úgy néz ki mint egy szőke herceg pedig igazából egy gondoskodó kedves gyilkos. 

-Jah, de most kérlek hívj nekem egy orvost, hogy vizsgálja meg. -néztem rá miközben Akiyát finoman belefektettem az ágyamban és az egyik párnámat a feje alá tettem. 

-Értettem! Hozom is a szerelmének, hogy minél előbb az öné legyen Uram! -vigyázzba állt, de a végét teljesen elnevette, viszont kirohant mielőtt bármit is szólhattam volna rá. 

Istenem...annyira aranyosan fekszik míg ezek után is...nem látszik az arcán az elárulás az ilyenek, hogy igazából most egy barátság tört meg benne, azzal, hogy Ryoto igazából meg akarta ölni szegénykét...nem is értem azt a barmot, hogy tehet ilyet ezzel a csöpp párával aki semmit nem tette senki ellen csak ilyen családba született. Ahogy én is, talán ha nem ide születtem volna nem száradna a kezemen ennyi ember vére akik rám támadtak, vagy fenyegetést jelentettek nekünk...talán kevesebbszer sérülnék meg én is meg az embereim is...nem kéne elviselnem a minden napi lelki és testi fájdalmakat...Békésen csendben élhetném az életemet valahol máshol, másik közösségben, talán barátaim is lennének. Jó ne értsetek félre én szeretem Junt meg mindent, de ha vele kéne lennetek néha ti is falra másznátok a faszságaitól, higgyetek nekem. Szóval lehet lett volna normális gyerekkorom is, amiben nem történik semmi szörnyűség vagy ahhoz hasonló tettek...Ezt gondoltam a mostanáig, de tudjátok mit? Nincs értelme ilyeneken gondolkodnom, mert rájöttem valamire...nem voltam ebben biztos, viszont most világosodtam meg. Az élet elvesz és ad helyette mást. Nekem nem volt olyanom ami a többi másik gyerekeknek, teljesen más utuk van nekik is meg nekem is, de nekem adtak valamit amik nekik nem adatot meg...erre a dologra most jöttem rá, hiszen...amikor megláttam Őt...Őt, aki most az ágyamban alszik...a karjaimban tarthatom...megölelhettem...és egy apró puszit nyomhattam a homlokára...már ezektől, hogy ennyi történt, úgy éreztem, hogy amim nem volt azt mind megkaptam most...és ezek nálam...úgy giszem szerelem formájában teljesednek ki...nem vagyok teljesen biztos ebben, bár mióta csak belepillanthattam a szemeidbe megláttam valami gyönyörűt ami azonnal vonzani kezdett hozzád, amit nem tudok elengedi és csak annyiban hagyni...ezt tetted velem Akiya velem az egész testemmel, de legfőképp a szívemmel....-másztam kicsit közelebb hozzá és lassan finoman magamhoz öleltem...mocorgni kezdett csöppnyire és megszaglászott majd mint aki megtalálta akit keresett, odabújt hozzám...-az ölelésemben feküdt...mintha tényleg a kiscicám lennél, bár ha felébredsz lehet lerúgsz innen és elkívánsz a pokolra, de ott legalább ha te is odajössz újra találkozhatunk és onnan messzebbre már nem menekülhetsz. 

Hiszen elraboltad az én szívemet Kiscica, ami most a tiéd és remélem én lassan, mindegy mikor, én tudok várni rád örökké, ameddig csak kell, de remélem megkapom a tiédet valamikor...egyszer egy pillanatban, mert akkor engem tehetsz majd a világ legboldogabb emberévé. -suttogtam oda és már majdnem én is bealudtam mellette mikor hallottam az ajtót zörögni és azonnal felugrottam mielőtt Jun gyönyörű teóriákat gyártana rólunk, már csak az hiányozna...-nyílt is az ajtó és az emlegetett szamár jött be rajta egy orvossal mögötte. -ezután köszöntünk mindketten egymásnak.

Az orvos tudta mi a járás, nem kérdezett nagyon semmit, azonnal látta mi a baj és odasétált Akiya mellé, én felkeltem onnan és a szőkeség mellett sétáltam, közben figyeltem minden mozdulatot. -egy kis idő után befejezte és felénk fordult. 

-Minden rendben van vele? -kérdeztem azonnal és egy kis aggódás is megcsillanhatott a szememben. -a doki csak egy kisebbet bólintott. 

-Csak egy kis altatót kaphatott vagy ilyesmit, ami hamarosan kimegy belőle. A fején az ütés pedig nagyon kicsi, szóval azzal sem lesz gond. Rendbe fog jönni teljesen, csak pihenésre van szüksége. -mondta nekünk majd pár apró mozdulat után bekötözte az ütődést Akiya fején és kiindult. 

-Köszönöm szépen! -mondtam majd integettem. -egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. -végre meg tudtam nyugodni, hisz semmi baja nincs neki és teljesen jól van...hála az égnek. 

-Na és hogyan tovább Rómeó? Mi lesz a Júliáddal? -kuncogott és közben minket vizslatott. 

-Ha befejezted a humorizálást, használd azt a kevés eszedet amit Isten neked teremtett. Nem maradhat itt, mert az csak bajok húzna maga után plusz én nem vihetem haza, szóval Mercutio barátom ezt a feladatot te kaptad meg, de ha egy haja szála is meggörbül, míg hazaér azt rajtad fogom leverni, amint visszaérsz. -néztem rá, mire lefagyott a mosoly a képéről. -csak nevetni kezdtem. -ez ez egy élmény...végre láthattam, ahogy már nem is annyira jók a dolgok neki és így az arca...

-Nagyon vicces vagy...-nézett el az ajtó felé...-Na inkább élvezd ki a társaságát, mert haza kéne akkor vinnem mielőtt felébred. -mondta majd rám nézett. 

-Jól van, máris. -mosolyodtam el és odaültem a kis csöppség mellé, aki ezek után is csak azt a nagyon aranyos arcot tudta vágni, annyi különbséggel, hogy már össze volt tekeredve a takarón. -furán alszol az biztos. -magamban elkezdtem kuncogni és mielőtt elment volna lassan odahajoltam és ismét egy puszit nyomtam a homlokára, hogy megpecsételhessem az előzőt. Akkor is én védtem meg, meg most is. Legyen ez a közös időnk záloga, egy lágy csók a homlokra amit kapsz és csak meg kell őrizned a szívedben. -egy kis ideig még figyeltem a békés arcát majd lassan felkeltem, a kezembe vettem a könnyed kis testét és Junhoz sétáltam. -finoman átadtam neki, mire megfogta és megint az ajtó felé. 

-Ígérem, minden rendben lesz, ne most kezdj aggódni miatta, az rá fog érni később is hidd el nekem. -nyugtatott meg kicsit a szavaival és kiindult. -Ha hazajöttem a részletes történetet is kérem ám tőled. -kuncogta el a végét és kisétált az én...szerelmemmel az ajtón...akit csakis én tudok megvédeni...vagyis én akarom Őt a legjobban magamhoz...

Mikor láttam eltűnni tőlem, azonnal minden összeszűkült...olyan volt, mintha egy darabot téptek ki volna belőlem, de én ezt nem bántam meg...nem éreztem olyan rosszul magam, mások ebben az egészben csak a búcsút látják, viszont én csak az új találkozás reményét és a boldogság pecsétjét tudtam szem előtt tartani. -befeküdtem az ágyamba és mély gondolkodóba estem...-az oldalamra feküdtem és megéreztem az illatát a huzaton ami nagyon nagy boldogsággal töltött el, ezért magamhoz is öleltem azt. 

Már nem bírok magammal, teljesen megfordult az életem...neki köszönhetően egy új oldalam jelenik meg ami csodálatos érzés, ezt Ő adta nekem...és én szeretném viszonozni, szóval kérlek kedves kismacska...talán önző vagyok, de érezd ezt te is, azt hogy a fejedben járok folyton és miattam leszel vörös, mikor mindig az eszedbe jutok, mert te is ezt váltod ki belőlem...Mindenesetre...találkozzunk újra, de most békésebb körülmények között, már várlak..és ott is enyém megújítom majd a pecsétet...ezt ne feledd...Akiya...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a mai részt, ami nem is tudom, olyan semmilyen lett vagyis értelme nem sok lett, de azért remélem tetszik nektek! Hát na kell pár ilyen is. Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleg helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3