Ryoto szemszöge: 

-Sajnálom Akiya, ennek így kellett lennie...-mondta halkan neki, miközben lassan a földre dőlt és lehunyta a szemeit. -sóhajtottam egyet és a többiekre néztem, akik várták, hogy mi is a következő lépés amit meg fogunk lépni. -Fiúk, amint megbeszéltük most elvisszük és majd este cipeljük a megbeszélt területre. Tudjátok amit a főnök is lerészletezett nekünk, vagyis mint gondolhatják a terv megváltozott. Vagyis csak egy két alkotó eleme, de az nem, hogy meg kell őt ölnünk. Az marad a fő cél, csak már nem mindegy a helyszín és a mód. Most egy ideig még aludni fog, szóval nem jelent nagy gondot ránk nézve. -néztem rájuk mire mindenki bólogatni kezdett és figyeltek engem. -odafordítottam a fejemet Akiyára és picit szomorúan figyeltem, ahogy kicsit összekuporodva alszik. -nem így kellett lennie, de most muszáj volt, én nem ezt akartam...szerintem ezt ti is tudjátok, viszont amit a főnök mond abba bele kötni nem lehet sohasem...ez a szabály és aki nem követi az súlyos árat fizet érte...én pedig ezt semmi képen nem akarom, hiszen ők voltak azok akik befogadtak engem, sosem tudnám elárulni bármelyiküket is. -odamentem lassan hozzá és finoman felemeltem a földről. -könnyebb vagy mint gondoltam, akkor nem lesz nehéz elvinni téged. -az arcod...most annyira békés, viszont ha tudnád mi mire is készülünk nem hiszem, hogy csak így békésen megtűrnél magad mellett...de mivel úgy sem fogsz semmire emlékezni ez miatt nem is kell aggódnom, hogy utálni fogsz és, hogy ezt megbosszulod. Senki sem fogja tudni mi történt veled. Csak egy ügy leszel, ami megoldatlan lesz és majd örök homályba vész sok idő után a romok alatt és ez majd soha nem lesz hozzánk köthető...mást fognak érte felelősségre vonni. Sajnálom...csak ezt találtam jó megoldásnak másik nem akadt..és ez talán míg mindig jobb, mintha csak fejbe lőnénk...igaz csak mi húzunk ebből hasznot...neked a másik is simán megfelelt volna, de lehet megváltás is lett volna a számodra. Akkor nem te miattad veszne majd össze mindenki. Bár egyet nagyon bánok, még pedig azt, hogy nem tudtalak közelebbről megismerni. Felfedezhettük volna egymás testét közelebbről is, na mit szólsz. Jó lett volna igaz? Ahogy szépen kiengedted volna a hangodat alattam. Csodálatos pillanatok egyike lehetett volna majd, de ez már nem lehetséges, sajnálom Akiya. Remélem jobban fogod magad, majd érezni ha már nem leszel itt. Másokra ne is gondolj, meg lesz mindenki, igaz nem sokáig...-ezután a többiekre néztem megint és elindultam feléjük. 

-Indulhatunk Srácok, tudjátok melyik úton megyünk, szóval arra vegyétek az irányt és legyetek csendesek. -mondtam nekik és megindultam feléjük, mikor kisebb lépteket hallottam meg. -azonnal megálltam és odanéztem. -vártam és látszott, hogy nem akar cicózni mert azonnal meg is jelent előttem egy szál maga egy pisztollyal a kezében...amit egyenesen felém szegezett. -mikor megláttam az arcát...azt az ismerős arcot, akiről sose gondoltam volna, hogy idetalál...alábecsültem...nagyon, de nagyon...viszont most mi is legyen? Ha elrohanok félő, hogy lelő..ismerem a képességeit és mi többen is vagyunk, nagy gondban leszel ha csak úgy ránk támadsz, bár ha egyedül van nem lehet nagy falat nekünk...hmmm kíváncsian várom mi lesz...Érdekes fordulat ez...szóval akkor fel a harcra! 

Shou szemszöge:

  Rohantam, ahogy csak tudtam, addig míg el nem értem az ötödik kerülethez. Ott kicsit lelassítottam és míg szemfülesebben mentem arrafelé. -egy kis idő után hangokat kezdtem hallani. Mintha valaki épp valami tervet magyarázna...ezek szerint nem egyedül vannak, igaz? -sóhajtottam egyet halkabban és futottam tovább. Így kicsit nehezebb lesz, de Akiyáért mindent amit csak tudom meg fogok tenni. Nem tudom, miért érzek így, viszont muszáj lesz megtennem érte...Kérlek bírd ki, hamarosan ott vagyok érted Kiscicám...

Beértem egy sikátoros részhez, ahol jól hallatszott minden. Vagyis akkor itt vannak. -előkaptam azonnal a pisztolyomat és kicsit beljebb szuszakoltam magam a fejemet arrafelé fordítva, hogy be tudjak lesni. -mikor ezt megtettem azonnal elkaptam a fejemet...láttam Akiyát...Ryoto kezében és Ő eközben teljesen ki volt dőlve, mint aki nem lenne magánál...Nem sejtek jót...nagyon nem...

Ha most azonnal nekik rontok lehetséges, hogy valamelyikünk meghal, bár a beájult vagy tettek róla, hogy ilyen állapotba kerüljön akkor kell nekik valamire, szóval aki ma meghalhat az csak egyedül is én lehetek. Egyedül vagy, így még olyanom sincs aki fedezzen engem. Ez így nem könnyű, viszont nem is elveszett feladat. Hiszem, hogy megtudom oldani és minden rendben lesz. Nem kell ide nagy tervek, különben el fogok késni, de azért bezzeg még gondolkozok ezen egy órát igazam van...-szóval lassan elkezdtem kisétálni onnan, direkt kicsit hangosabban, hogy észre is vegyenek ezek a barmok. -azonnal rám néztek, ahogy szerettem volna. -ő aki fogta a cicust egy ideig csak nézett majd a többiekhez szólt aki azonnal felismertek és valamelyik meg is remegett pluszba meg is lepődtek. Hát igen gondolhatták, hogy nem fogok itt megjelenni és ez csak egy sima megbízás nekik, de nagyon sajnálom, bocsássanak meg. Nem hagyom, hogy így legyen. Azt el lehet felejteni. 

-Fiúk! Ne rémisszen meg titeket! Egyedül van szerintem, de azért figyeljetek mindenképpen! -ordította az embereinek akik alig tudtak ezek után lenyugodni, de mind rám szegezte a kezében lévő dolgot és a ravaszra tették az ujjukat.  -Shou...mi a francnak vagy itt? Nagy barom vagy ha egymagad csak úgy idejössz! -nézett rám és egy pisztolyt szorított Akiya fejéhez. 

-Oh jajj ne...elkaptatok, de kár...-mondtam hanglejtéssel a hangomban, mint valami tini picsa a bálon. -Most mit fogok tenni? Istenem, ez nem lehet igaz...jajj nee...-folytattam és közben elkezdtem lassú léptekkel közeledni hozzá. 

-Hé! Ha miatta vagy itt és még tovább mész akkor esküszöm itt lövöm fejbe és búcsút mondhatsz neki azonnal! -fenyegetett meg és még közelebb nyomta a halántékához a hideg dolgot. 

-Meg mernéd? És ti lemernétek engem lőni? -néztem először Ryotora majd a fiúkra akik körülöttem álltak kicsit megszeppenve. -fogadok, hogy még sosem öltek és csak ilyen segítő csapat akiket simán fel tudnak áldozni...főleg Ryoto ő igaz ölt már, de amikor róla kérdeztem úgy nézett, mint aki védeni akarja Akiyát, szóval fogadok nem nyírná ki...-a szavaimra csak pislogva vezette felém a tekintetét. 

-Meg merem! Miért ne merném! Ez csak egy kibaszott küldetés! Előbb utóbb meg kell halnia, tök mindegy, hogy vagy kicsit később nála-...-mondta majd a végén megakadt a szava. -hmm nem is rossz szépen elmondta az elejét, szóval nem tévedtem, ez valamit terv és meg akarják ölni, amit semmiképpen sem hagyhatok neki, de ami jó, hogy ennyit legalább már megtudtad, csak húznom kell az agyát és lehet többet elárul nekem. -egyre egyre közelebb mentem hozzá mire kicsit távolodni kezdett. 

-Na mi az? Félünk tőlem ha? Még egy csapattal sem tudsz kinyírni engem, de ha meg is tudnád tenni ezer következményt húzna az maga után, nem esik le neked, ha? -kuncogva figyeltem és Ryoto fejéhez szegeztem a fegyvert. 

-Nem dehogy! Ne merj közelebb jönni tényleg mert a végén te is meg ő is alulról fogja szagolni az ibolyát! -ordított rám és kibiztosította a kezében lévő dolgot. 

-Jajj pici Ryoto, hogy te milyen udvariasan kedvesen beszélsz! Hát mindjárt behalok, menj már el költőnek meg írónak hallod. És ha le akarod lőni nyugodtan, te csinálsz ezzel háborút magatoknak nem nekem! -mondtam vissza mire egyre mérgesebben nézett rám

-Oh dehogynem! Ti fogtok küzdeni nem mi! Jó szórakozást hozzá! -sipította egy önelégült mosollyal a fején, ami pár perc múlva le is hervadt onnan...-hmm akkor ezt akarják..mit ne mondjak okos terv, ha nem derült volna ki vagy nem jövök utána még be is válhatott volna ezeknek a rohadékoknak, akkor ezért nem itt ölték meg...kezd összeállni a kép teljesen. 

-Oh, nagyon szépen köszönöm az infót, most már sokkal okosabb vagyok. Köszi a tanítást mester! -vigyorogtam rá és egy hirtelen mozdulattal el akartam lökni a kezéből a fegyvert, de valami megállított. 

-Én meg merem tenni...-suttogta a fiú mögöttem aki egy fegyvert nyomott a hátamhoz és ezzel így Ryoto el tudott hátrálni kicsit. -oh bazdmeg azzal nem számoltam, hogy védik ezt a faszkalapot és ilyet tesznek...azt hittem pisisek, viszont érzem ő sem gondolja komolyan ezt az egészet. 

-Tessék Shou! Ma nem tiéd a győzelem! Látod bármit is tudtál meg azt most magaddal fogod vinni a sírba ezen a területen Akiya meg majd a tiéteken. Milyen romantikusan, mintha Rómeó és Júlia lenne persze öngyilkosság nélkül. A két szervezet vezetője akik meghaltak egymás miatt. Gyönyörű zárás. -tapsolt halkan miután elvette Akiya fejétől és hátrálni kezdett 

-Te rohadék! Ezt nem úszod meg! -ordítottam rá és próbáltam rögtönözni gyorsan kitalálni valamit...ha elugrok innen Ryoto kap el, ha nem teszek semmit úgy is valaki megöl itt ha mernek, de Ryoto így is úgy is elmenekül vele. 

-Már meg is úsztam. -mosolyodott el és megfordult. -Akkor találkozunk majd a pokolban! -intett és indult el, mikor lövések zaja indult meg. -a fiú mögöttem azonnal elengedett és hátra nézett a lövés irányába remegve. -ekkor kaptam fel a fejemet az esélyemre! -azonnal ellöktem szegényt a földre és Ryotora szegeztem a fegyvert ő meg ismét, mint gondoltam Akiyára, de nem kellett sokat várnom, az esélyem adója megjelent a kipécézett ember mögött...-szőke haját megfújta a szél és ekkor vettem észre, hogy ő nem más mint Jun. -ilyenkor tudom nagyon szeretni, hogy sosem fogad szót, majd kell neki köszönnöm az biztos. 

-Ne olyan sebesen innen. -mondta neki Jun, mire Ryoto csak jobban megijedt a fejéhez szegezett fegyvertől meg az enyémtől is. -Itt a vége a játéknak. -mosolyodott el és rám nézett aztán kacsintott egyet, mire halkan elkuncogtam magam. 

-Basszátok meg...ketten voltatok végig...? -fordította el kicsit a fejét menekülő utat keresve magának. 

-Na látod Ryoto még sem fogok meghalni. Nézd még az embereid is félnek és elrohantak innen. -nevettem és mutattam utánuk. -Itt a vége tényleg. Tedd le Őt azonnal és dögölj meg végre! Megérdemled azok után amit tettél. -mondtam neki, mire rám vezette a tekintetét. 

-Tudod mit...tényleg itt a vége...Örülök, hogy eddig eljutottunk, de majd legközelebbi talit is iktassunk be. -suttogta a végét és egy mozdulattal lelökte Akiyát az öléből, hogy telibe a földön beverje a fejét és el is érte amit akart...míg mi a zuhanót figyeltük azonnal nyúlcipőt vett és rohanni kezdett. -a szőke előbb észbe kapott, mint én és azonnal lőni kezdett rá és sikeren egyszer el is találta míg közelebb volt. 

Megijedtem és azonnal a földön fekvőre néztem. -leguggoltam mellé és magam felé fordítottam. Hála nem sikerült úgy leesnie szerintem, hogy súlyos sebet szerezzen. -felhúztam kicsit és a fejére néztem...-az arca sem rezzent...békésen aludt tovább...csak egy kis sebe keletkezett a homloka szélén ami picit vérzett neki. -az arcát megsimítottam és elmosolyodtam. Végre újra találkoztunk, bár ez nem a legjobb helyzet meg alkalom volt az biztos, de legalább itt vagy...Kiscica. -megkönnyebbülten sóhajtottam és Junra néztem, aki pislogva figyelt engem nagy szemekkel és egy gyanús mosoly ült az arcán. 

Jajj ne...megint kezdeni fogja a faszságait nem hiszlek el...-óvatosan felvettem a kezembe és rá néztem, mire csak még jobban mosolygott. -na kezdek kíváncsi lenni megint mit talált ki...remélem a köviben ti is lesztek, hogy megtudjátok...addig is legyen annyi elég, hogy Akiya életben van, minden oké lesz vele. Nem fogom elengedni. Velem fogsz maradni te kis vadmacska...kérlek örökké...legyen ez...Majd meglátjuk mi fog ebből kisülni, de én már kíváncsian várok mindent...remélem ...te is...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt, most elég gyorsan ami ritka is. Remélem tetszett nektek és a következőben is találkozunk! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleg helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3