Akiya szemszöge:

Faszom...-ez volt az első mondatom mikor megtudtam, hogy mi is történt a barátommal akit eleve én küldtem arra felé...Áh tudhattam volna hogy ez lesz, teljesen egy idióta vagyok komolyan. -azonnal felmentem a szobámba és magamra kaptam a ruháimat, mármint átöltöztem, ez az öltözet egy farmerből, egy pólóból, egy kardigánból és egy magasabb sarkú csizmából állt. -elraktam az egyéb dolgaimat, fegyvereket amik szükségesek lehetnek és útnak indultam. -kisunnyogtam az épületből és nekivágtam futva az utcának. Teljesen hülye vagyok, hogy küldhettem oda mikor tudtam hogy ők ott tanyáznak és bármikor elkaphatják? Szegény Ryotot...ki kell onnan hoznom azonnal, ki tudja mit fognak ott vele csinálni...

Oh ti még nem is ismertek. Akiya Konoe vagyok, de legtöbben mindenki csak a vezetéknevemet használják vagy simán azt hogy Aki. A keleti maffia főnöke az apukám, én vagyok az egyetlen fia és ha minden jól megy egy nap én veszem át ott a posztját. Hát ez a mai dolog meg úgy történt hogy kiküldtem Ryotot arról telekről való információkért, de mint ti is hallottátok vagy mondtam...a nyugati maffia elkapta őt...Róluk azt kell tudni, hogy mi a riválisaink és hát nagyon nem vagyunk jó viszonyban. Szokásos mindig mennek a versengések meg a csaták egymás közt, de ezzel most elvetették a sulykot. Ő nem tett semmit csak velem volt és a barátom volt, nem harcolt ellenük vagy ártott nekik...de ezek a szemetek mindenkit már képesek kihallgatni. Végülis nem is csodálom hogy Apa mindig védett tőlük és sose engedte azt hogy arra járjak amerre ők. Pontosan ezért is nem az ő vezetéknevét hanem anyukámét kaptam meg. Mint egy titkolt személyazonosság, tudnak a létezésemről csak nem tudják, hogy nézek ki és se a nevemet és semmi egyebet rólam, mert ha egem sikeresen elkapnak nem lenne apának más akinek azonnal át tudná adni a helyét ha valami gond történne. Szóval én addig egy kisebb bandával szoktam esténként az utcát járni a haverjaimmal akikben megbízok. És még egyszer sem futottunk össze ezzel a maffiával, viszont szerintem nem is akarok. Úgy sem tudnák ki vagyok, de a többieket sem akarok bajba sodorni, inkább én mint ők akkor már. 

Tudom hol tanyáznák, kinéztem az adat bázisból, nem volt nehéz feladat annyira. Már csak a bejutás meg a barátom honléte lesz a problémás. Bár amilyen picike vagyok lehet fel sem tűnik nekik az érkezésem. Ki tudja aztán, de ha kell kinyírom azt is aki elkapta vagy aki épp ott van és például meg akarja ölni. Na azért nem vagyok gyilkos nem ölöm meg őket max úgy hogy fel is tudjanak épülni utána, kitanultam az ilyesmit. -vontam meg a vállam és odaértem az épülethez ahol az ellenség tanyázott...olyan mint egy gyárépület, viszont igazából tiszta új meg minden...Őrök kint szóval marad a hátsó ajtó meg a stb. -odaosontam az épülethez úgy hogy ne lássanak meg. -körülnéztem azonnal és hátra indultam. 

Picsába van egy kettő őr itt is...csendben nem fog menni a bemenetel...marad a B tervem...-levettem a kapucnimat, eldugtam a fegyveremet és odasétáltam eléjük lassan szipogva. -azonnal rám figyeltek és rám szegezték a pisztolyaikat. -megijedtem és a földre ültem sírva és rájuk vezettem a könnyes szemeimet mire pislogtak csak és elkezdték letenni azt amivel rám céloznak éppen...-letöröltem a sós kövér könnycseppeket és őket figyeltem. 

-Elhagyott...meghalt...Anya...meghalt....megölték!...-bőgtem és eltakartam az arcomat előlük, 

-Héj...kisfiú...minden rendben? -szólalt meg halkan az egyik. -Mit keresel itt? Nem szabadna itt lenned...-egy kis idő után hallottam a lépteiket ahogy közeledtek felém, ekkor előkaptam az elrejtett fegyvert és a kést és az egyiket az egyikre a másikat a másikra szegeztem. -és elkezdtem kuncogni mire csak megijedtek és lemeredten figyeltek. 

-Hupsz...helloka színészi karrier. -kuncogtam és figyeltem minden mozdulatukat. -az egyik le akart lőni, már emelete volna a kezében lévő tárgyat és elsütötte felém, kikerültem gyorsan és másikba muszáj volt egy golyót eresztenem...aki össze is esett és a társa remegve nézett rá. 

-Nem találtam el fontos szervet se semmi olyat, vigyáztam, de ha egy kis idő után nem viszed el ellátni a sebeit biztos belehal. -néztem rá komolyan 

-Te ki vagy...? -kérdezte remegve mire csak egy félmosoly húzódott a számra

-Egy vadmacska. -kuncogtam és mielőtt bármit tehetett volna még gyorsan felvettem a nyúlcipőt és berohantam az épületbe...

Már biztos szólt a társainak meg az egyebeknek szóval ezt elbasztam...na mindegy ha még gyors vagyok és időben megtalálom ki tudom hozni, viszont nagyon nem akarok vérfürdőt itt csinálni...na meg a kinti tagot sem akartam meglőni, de jogos önvédelem volt, szóval...mindegy. -futottam és kerestem mindenhol őt...de hol tarthatják vagy itten merre felé? -elindultam amerre gondoltam és egy embert láttam meg arrafelé menni...magas...chh...-követtem osonva hátha elvezet és el is indultunk egy irányba, viszont egy kis idő után megállt és megfordult. 

Ezzel most mi van...? -elbújtam az egyik oszlop mögé...lapultam mint szar a gazba körülbelül és a szemeimmel lestem minden mozdulatát. -lassan sok ember gyűlt körénk és a srác megfordult...bassza meg egy rohadt csapda...ha gondoltam hogy nem olyan hülye hogy ne venne észre...főleg ha Ő...a maffia főnöke...így az arcáról már felismerem...az átlagnál kicsit magasabb, éj fekete haj...tipikus öltönyös figura...kék íriszekkel amik a fényben megcsillannak...chh...

Most hogyan...? Körbe vettek és nem tudom mi legyen...sarokba lettem szorítva, viszont megmondta nekem ő...ha nincs több ajtó akkor kimászom az ablakon...ám Ryotoért jöttem nélküle nem megyek el...-körbe pillantottam és a másik oldalon találtam magamnak egy kis esélyt...viszont ehhez át kéne előttük mennem ami hát kicsit veszélyes...-elkezdtem kisétálni onnan és egyenesen a főnökre néztem. Shou...asszem ez a neve...bár mindenki csak szemét gyilkosként emlegeti...

-Na nézzenek oda ki ez a csöpp gyerek aki betévedt ide és még embert is akart gyilkolni? -szólalt meg Ő...a mély hangja végigsüvített a termen és mindenki beleremegett. -a mögöttem lévők a fegyvereket rám szegezték ahányan csak voltak. Egy ellen kurva sok...hmmm igazán reális, de így tud biztosra menni. Hisz honnan tudhatja hogy nem vittem el innen semmit sem. -de az a jó még a kinézetem sem tudják...a kapucnim ilyenkor jól jön nekem teljesen. Megúszom a későbbiekre a felismerést. 

-Chh nézzenek csak oda, a kis párduc máris csaliként használja magát és körbe vesz. Nyugodtan lövess le, de hidd el kurvára meg fogod bánni. Én csak egy dolgot akarok, mond meg hol van Ryoto és hagyd hogy elvigyem. Véletlen van itt nem tett semmit sem. -emeltem fel kicsit a fejemet és egyenesen a szemeibe néztem....

-Na a keleti maffia ennyire ember hiányban van, hogy gyerekeket küldenek egy emberük iránt? Mi az az erősebbeket már sajnálták ide? Lebecsültök minket? A válaszom mint gondoltad, nem, semmi közöd hozzá miért van itt. Igenis okkal van itt a kis haverod vagy kid lehet. És tudod jól gondolom egy behatolásért simán kinyírhatunk. Szegény éveid mind kárba vesznek a hülyeségeid miatt. -kezdett el halkan kuncogni és komolyan nézett rám. 

-Gyerek...igen gyerek, viszont közöd nincs hozzá hogy miért vagyok ott és ki vagyok ott. Az is lehet hogy csak egy jelentéktelen gyerek aki ott játszik és csalinak küldték ide...vagy mondjuk egy kém...bármi igaz? És megoldjátok kapok egy golyót, de mi van akkor ha nem én kapom hanem te Párduc ki még a barátait is kinyírná ha kell ha...? -kérdeztem mosolyogva és előrántva a fegyveremet rászegeztem azt. -picit láttam az arcán hogy meglepődött. Na mivan azt hitte hogy ilyen szövegektől csak úgy megrémülök és könyörögni kezdek az életemért...?

-Bátor ám hülye tett rám fogni a pisztolyod úgy hogy közben sokan állnak rád tartva a sajátjaikat. Szóval a halált választod igaz? Te tudod, te döntésed volt. Pedig szép éveid lettek volna még az életben. 

-Ne aggódjon maga miattam, lesznek is higgye el. -húzódott egy félmosolyra a szám és a kezemben lévő dolgot kibiztosítottam és a főnök mellé céloztam, mikor ezt megtettem azonnal futni kezdtem a másik fal felé...golyók sokasága akart eltalálni, viszont egyik sem tudott...megfogtam a kezemben lévő kést és az ott lévő ablaknak neki vágtam ami darabokra tört. -felugrottam és a főnök csak intett nekik hogy most állj. Na most mi az? Mivan vele hogy leállított? 

-Vicces és vakmerő, eddig senki nem mert úgy rám lőni, hogy teljesen direkt célzott mellé, és futott elé úgy hogy senki nem találta el. Mond el ki vagy? -nézett rám az égszínkék színű igéző szemeivel. -csak rá kuncogtam. 

-Tudja maga eddig engem senki nem hagyott így elfutni, az emberei célzó képessége nulla, kérem küldje őket tanfolyamra. Amúgy meg csak egy senki vagyok. Egy vadmacska akit nem most látott először. -néztem vissza rá teljes szemkontaktusba és a szél lefújta a kapucnit a fejemről így láthatta a kicsit hosszabb barna hajamat amit az arcomat picit takarni szokta és a zöld szemeimet meg mindent amit eddig takart. -pislogva nézett engem kicsit mint aki felakar ismerni hogy ki is vagyok és, viszont nem nagyon ment neki...de mintha azt is láttam volna a szemébe hogy meglepődött...-amíg ezt csinálta intettem egyet csak és kiugrottam az ablakon. -talpra estem kuncogva. -felkeltem kicsit nehezen mivel megvágta a bokámat kicsit az üveg, viszont most az egyszer mázlim volt. Igaz a picsába is Ryotot nem tudtam kihozni, viszont majd máskor megpróbálom...most ez nem fog menni...-futva indultam haza kicsit vérző lábbal sietve. Mázlim volt hogy ez az üveg vékony volt és a késem erős kemény nyelű, pont ilyenekre kitalálva...-mentem ahogy csak tudtam mielőtt a végén utánam küldenek valakit...bár kétlem...eléggé lesokkoltam szegényt párducot. Vajon ahogy mondtam...tényleg fogok vele még találkozni az életben? Kíváncsian várom majd a választ...