Jimin lassan megmozdult, ami megnyugtatta Yoongit, ugyanis hosszú percekig, csak sokkos állapotban ült a földön. Attól félt, hogy a fiú már kővé dermedt. Ahogy felegyenesedett, mozgása még szakaszos volt a fájdalomtól, de szemei továbbra is üvegesen meredtek előre.

- Megölöm. - mondta halkan rekedtes hangon. Yoongi nagyon közel állt hozzá, de így is nehezen tudta kivenni, mit mondtak a tökéletes ajkak. Szemei elkerekedtek, mikor felfogta, mit hallott.

- Jimin. Erre még gondolnod sem szabad. Azt még valahogy eltudom simítani, hogy lementél a pokolba, de ha ilyen gondolataid vannak, az már tényleg nem elfogadható. - dorgálta meg kedveskedve a fiatalabbat az őrző. Az angyal szemei megvillantak. 

- Ó, ezek nem csak gondolatok! - suttogta, majd ajkai gonosz mosolyra húzódtak, ami eltorzította szép arcát. - Ezek tervek. - döntötte picit oldalast a fejét. Yoongi ijedten nézett a fénytelen szemekbe. Biztos volt benne, hogy az angyal nem volt magánál. Csettintett egyet, mire egy kemény, sötét, tölgy szék emelkedett ki a földből, és leszíjazta az angyalt. Ahogy végig nézett rajta az őrző, teljesen másnak tűnt az alakja. Jimin volt, de még is más. Fenyegető, veszélyes. Amíg eddig szépnek, és bájosnak hatottak vonásai, most inkább szexinek, és csábítónak tűnt. Yoongi nyelt egy nagyot. Összekellett hívnia a tanácsot.

Eközben Jungkook szenvedett, hogy valahogy elállítsa a vérzést, de sehogy se sikerült összeszednie magát. Kénytelen volt segítséget kérni. Repülni már nem tudott, így kinyújtva kezét, leintett egy taxit. Pontosan tudta hová megy. Volt szerencséje, egy nagy koreai bűnszervezet főnökének lelkét is gondozni. Mivel úgy tervezte, jó életet fog élni, ezért gondolta, nem érdemes kicsiben kezdeni. Ahogy a taxi lefékezett a hatalmas villa előtt, fájdalmai ellenére is képtelen volt levakarni a mosolyát. 

- Tartsa meg az aprót. - nyújtotta utolsó pénzét a taxisnak. Neki már nem kellett, hiszen akihez készült, annak volt bőven. Amint az autó kikerült a látóteréből, teljes erővel ráfeküdt a csengőre.

- Megakarsz halni? - kérdezte egy morcos hang a kaputelefonból.

- Szevasz, Kim. - mosolygott az ismerős hang hallatán Jungkook. Kim a fejes bérence volt. Habár őt nem ismerte mélyebben, annyit levágott róla, hogy kőbuzi a srác, és nagyon nem akarta, hogy ezt a Főnök is megtudja. Eddig nem is sejtette a démon, ez mennyire hasznos lehet egyszer számára. - Épp ellenkezőleg, most kezdtem el igazán élni. Beszélnem kell Junwoval. 

- Na, persze... Várj? Te honnan tudod az igazi nevét? - lepődött meg a hang. Jungkooknak kacagnia kellett. 

- Lényegtelen. Engedj be vagy megtudja, hogy olyan forró vagy, mint a radiátor. - halkította le a hangját. Válasz nem érkezett, de a nagy vaskapu széttárult, utat engedve Jungkooknak. Próbálta leplezni, hogy milyen komoly fájdalmai vannak, de tudta, ha nem kap normális ellátást, nem húzza sokáig.

Mikor már a villa márványpadlóján ácsorgott, kirázta a hideg. Az épület belülről pont olyan látványt nyújtott, mint a mennyország. Mindenhol kő faragványok, és fehér márvány. Undor fogta el a helytől, de próbált felül emelkedni ezen a kicsinyes érzésen. Hiszen, azt az életét már lezárta, és eltemette, Jiminnel együtt. Kim bizonytalanul méregette őt. Többször is meg-megállva Jungkook ölén. A démon kénytelen volt megforgatni a szemét. Szinte próbálkoznia se kéne, hogy elcsábítsa, és szex rabszolgájává tegye a férfit, aki nem különösebben érdekelte őt. Egy vonzó tulajdonsága volt, a szőke hullámos tincsei, és tudta jól, hogy ez is csak az átkozott angyal miatt van. Nagy lassan megérkezett a várva várt Főnök. Elegáns léptekkel jött le a hatalmas, kettényíló lépcsőkön, és hanyag mozdulattal foglalt helyet Jungkookkal szemben. Fekete öltönyt viselt, és őszes haját hátra simította, így ravasz tekintetét semmi sem rejtette el. Jungkook születésétől fogva végig kísérte a férfi életét. Testén minden heget ismert, és kérdés sem volt, hogy az utóbbi időben a férfi elengedte magát. Mindig lapos, erős hasizmán, most lifegett egy kis háj, ami már sokkal kevésbé tette ijesztővé.

- Miben lehetek szolgálatára kedves... 

- Jungkook. - nyújtotta a kezét, de meg is bánta, mert oldalába belehasított a fájdalom. Tudta, hogy ez Junwonak is feltűnt. - Ellátásra, szállásra és pénzbeli támogatásra lenne szükségem. - mondta visszahúzódva, mikor látta, hogy a férfinek esze ágába sincs kezet fogni vele.

- Azt hiszem, akkor eltévedtél Jungkook, mi nem a szeretetszolgálat vagyunk. - nevetett gúnyosan, amitől mosolyráncai még mélyebbek lettek.

- Nem is ingyen kérném. - mosolyodott el magabiztosan a démon. Szemei egy pillanatra kéken megvillantak, ami nem kerülte el az idősödő férfi figyelmét.

- Mit tudnál adni, te, cserébe? - állt fel, lesújtó pillantással végig mérve Jungkookot.

- Nos, mindent tudok rólad Junwo. Tudom, hogy akkor léptél a gengszter útra, mikor kinyiffantottad a gyerekkori szerelmed macskáját. Csak azért, hogy utána támogathasd. Drogot árultál az iskolába, hogy pénzt keress, és aztán elvihesd randizni. Majd kiraboltál egy maffia vezért, hogy megkérhesd a kezét. Aztán lebuktál az akkori Főnök előtt, de ő úgy döntött munkát ad neked. Fokozatosan kerültél feljebb, ahogy kinyírtad a főnökeidet, míg végül az öreg maffia vezér rád nem hagyományozta, nem teljesen önszántából, a kolóniát. Tudom, hogy nem tisztelsz senkit, csak az asszonyod, aki még a mai napig nem tudja, hogy te nyírtad ki a macskáját. És csak sejti, hogy miből van ez a sok minden. - magyarázta Jungkook. Kim döbbenten hallgatta végig őt. A Főnök kitágult szemekkel nézett rá, majd intett a kis bérencének, hogy húzzon el.

- Honnan tudsz te ilyeneket? Soha senkinek nem mondtam el! - suttogta mellé ülve, hogy csak ők ketten hallják egymást.

- Nagyon jó nyomozó vagyok, és szívesen dolgoznék neked, természetesen tartva a számat, de cserébe ellátást, szállást és folyamatos pénzbeli támogatást kérek. - ismételte Jungkook elkomolyodva. Kezdte érezni, hogy gyengül, így megtámaszkodott.

- Miért ne ölettesselek inkább most rögtön meg, és akkor biztos, hogy hallgatsz. - állt fel, ám Jungkook elkapta a kezét. Szeme kéken világított.

- Ha megöletsz, akkor megy az újságnak a sztorid. - mondta rekedten. Junwo sóhajtott. Kénytelen volt megbízni az idegenben. Túl sokat tudott, de látszott rajta, hogy határozott, és szavatartónak tűnt.

- Rendben. - bólintott. Telefonját elővéve indult a lépcsőn felfelé. – Doki, gyorsan jöjjön a villába. - mondta ideges hangon, majd eltűnt a lépcsőfordulóba. Jungkook kiengedte a bent tartott levegőt. Legszívesebben elfeküdt volna a kanapén, de a háta egyre jobban sajgott, és tartott tőle, hogy lassan a kötése is átvérzik. Ám érezte, hogy egyre jobban elnehezednek a pillái, és elsötétül minden körülötte.

Jiminről eközben a tanács döntést hozott. Nem volt maradása a mennyben. Túl sok volt már a számláján. Yoongi szomorúan csóválta a fejét. Annyit sikerült kiharcolnia, hogy nem a pokolba küldték. Hanem, hogy hasznos is legyen, Jungkook után. Megállt a démonian kinéző angyal előtt, és sóhajtott egyet.

- Miért kerested magadnak a bajt? - kérdezte, de nem kapott választ. Jimin csak dacosan nézett a szemébe. Ismét sóhajtott egyet, és odahúzott egy széket, hogy a fiatalabbal szembe tudjon leülni. - Nos, döntés született. Így - mutatott végig rajta. - Nem maradhatsz itt. Ez az egész túlságosan bemocskolta a lelked, de nem gondoljuk, hogy ez sokáig tartana. Azt hisszük, hogy mivel Jung...

- Ne mondd ki a nevét. - sziszegte Jimin. Eddig halott tekintetében megcsillant, valami Yoongi számára, eddig ismeretlen fény.

- Nos, akkor társad elvesztése miatt, a természet próbálja helyre billenteni magát, és így te egyben lettél a jó és a rossz is. - kacag kínosan. - De ez csak átmeneti, ha Jungkook visszatér.

- Akkor megölöm. - mondta hidegen Jimin.

- Most úgy teszek, mint aki ezt meg se hallotta. Tehát, ha Ő visszatér, akkor te is rendbe jössz. - mosolyodott el kedvesen az őrző.

- Nem egy tárgy vagyok, ami csak úgy megjavul. A szárnyaim végleg elvesztek. És Ő soha nem fog visszajönni. - rázta hitetlenkedve a fejét a fiatalabb.

- Ezt én is, így látom. Úgy gondolom, ahhoz, hogy rendbe gyere, kell a változás, és magától Ő se fog visszatérni, így kapsz egy küldetést. - nézett mélyen a szemébe az őrző. A sötét tekintetben talán most volt először valami élet hosszúideje. – Le kell menned, és meg kell Őt keresned.

- És meg kell ölnöm? - mosolyodott el.

- Hagyd már ezt a butaságot! - kiáltott fel türelmetlenül Yoongi. – Vissza kell hoznod. Épségben! - tette hozzá, ahogy látta, hogy az angyal szája ismét szólásra nyílik. Csalódottan engedte le a vállait Jimin. - Úgy gondoltuk, közben talán te is megtalálod önmagad, és majd ha együtt visszatértek, akkor döntünk a sorsotokról. - állt fel az idősebb, és kezét Jimin vállára tette. - Elfogadható számodra ez így? - kérdezte szemével a másikat kutatva.

- Egy ici picit azért bánthatom? - kérdezett vissza mosolyogva a szőkeség. Yoongi nem tudott ellenállni, ő is elmosolyodott, majd körbe pillantva, gyorsan bólintott egy kicsit. - Akkor benne vagyok. – mondta, és a szék, amilyen hirtelen kötözte le, olyan hirtelen engedte el. 

Jimin díszkísérettel indult a mennyország peremére. Ahogy ott állt, és a semmibe nézett izgatottság fogta el. Most megkeresheti, és bosszút állhat az átkozotton.

- Jimin. - szólt Yoongi. - Mihály, Gabriel és Rafael is támogatni fog, ha bármire szükséged van, őket keresd. - az angyal bólintott, majd egy utolsó pillantást vetve régi otthonára, a mélybe vetette magát.

Namjoon sóhajtva sétált az őrző mellé, ahogy figyelték a zuhanó Jimint.

- Szerinted megbízhatunk benne? - kérdezte mély komoly hangon.

- A legkevésbé sem... - sóhajtott lemondóan Yoongi.

Sziasztok! 

Ezt a részt nem terveztem ma kitenni, de a kommentjeiteknek nem tudtam ellenállni, így neki feküdtem, és megírtam. Rövidebb lett picit, de a folytatást, azt egybe szeretném a hétvégén megírni, addig jó olvasást! 

Köszönöm a támogatást!

2018.11.20