- Ez az! - röppent fel vidáman Jimin, mikor egy újabb sikert könyvelhetett el magának. Már sok éve küzdöttek a lelkekért Jungkookkal. Ez idő alatt sikerült nagyon jól kiismernie társát. Hosoek nem messze tőle halkan nyögdécselt, ami azt jelentette, hogy ő nem járt sikerrel. Jimin szeretett volna egy kis szünetet tartani, mert Hoseoknek megígérte, hogy segít Rafael fogadását megszervezni. Még soha nem találkozott arkangyallal, de nagyon szeretett volna, mert ő is egynek a közvetlen leszármazottja. Rafael utoljára tért vissza hozzájuk. Következőkor már csak akkor jön el, ha eljött az egyesülésének ideje. Emiatt mindenki nagyon izgatott volt. Még Jungkook is. Jimin érezte őt, hogy most mérges és haragos. Ez vidámsággal töltötte el.

- Megérdemelte az a démon! Nagyon sok lelket lopott el tőlem! - suttogta maga elé. Az évek alatt nagyon érdekesen alakult köztük a viszony. Jimin sok lelket vesztett, és hajlandó volt utána, rengeteg plusz munkával, visszatéríteni őket. Sokkal többet dolgozott, mint a többi angyal, emiatt több tapasztalata is lett, mint Jungkooknak. Így egy idővel a démonnak sokkal nehezebb dolga lett. A kékfényű nagyon jól ráérzett az emberek gyengéire és pillanatok alatt kihasználta. Jimin, pedig nagyon jól érezte, hogy mivel tudja megállítani az utolsó pillanatban őket. Kook előszeretettel csábította szexuális bűnökre az embereket. Izgatta a gondolat, hogy Jimin mit él át olyankor és, hogy ezt ő okozta. A sárgafényű a legnehezebben ezeket a bűnöket tudta kivédeni, mert a gyönyör önmagában nem bűn, viszont nem mindegy, hogy mit teszünk meg érte. Mivel ezzel a bűnnel találkozott a legtöbbet, így álmában is kísértették a vágyak. Úgy érezte ez nincs rendben. Angyalként neki nem lehetnek bűnei. Megakarta emiatt látogatni Yoongit, de most ő is, mint mindenki, el van foglalva az arkangyal érkezésével. - Jól vagy Hoseok? - kérdezte, mikor az említett fáradtan leült a földre. A zöldfényűnek kunkori sötét tincsei voltak és kölyökképe. Magasabb volt, mint Jimin és nyúlánk volt a testalkata.

- Szeretem Taet. – sóhajtott. - Nem tehet róla, hogy ilyen. Ez a sorsa, ahogy nekem az, hogy jó legyek. De örülnék neki, ha végre nem csak perverzkedne. Jót tenne néha egy kis változatosság. - mosolygott fáradtan.

- Szerintem Jungkookkal nagy pajtások lettek, mert engem is egyre többször ér a megtiszteltetés. – ereszkedett le a földre, majd leült mellé. Meglepődött, a zöld angyal mennyivel áttetszőbb, mint ő. - Annyira szeretném tudni, én miért vagyok ennyire más, mint ti. - suttogta halkan, szemét le se véve a másikról. Hoseok elpirult a sárgafényű tekintetétől. Nagyon aranyosnak találta Jimint, és eddig hiába próbált a kedvében járni, a fiú mindig úgy csinált, mintha zavarná a közelsége. Most a fiú közeledett felé, és ez furcsa volt neki.

- Mert egy arkangyal leszármazottja vagy. – Jimin mindenben más volt, mint az átlagos angyalok. Ezt ő tudta a legjobban, hiszen volt ideje megfigyelni. Nem volt teljesen tiszta lelkű, mint ők. Volt benne harag, bosszúvágy, gyűlölet. - Örülj neki, hogy más vagy. Te különleges vagy. Ki tudja még mi vár rád. - döntötte hátra a fejét. Jól esett neki a hideg márvány érzése.

- Ne nyalizz nekem Hoseok! - kuncogott Jimin. A sárgának jól estek a szavak, de ettől még nem hagyta valami nyugodni. – Te, álmodban, nem szoktál bűnökre gondolni? – kérdezte végül.

- Egyik alkalommal, az jutott eszembe, hogy, ha más nem is érhet hozzám, én magamhoz érhetnék. - mondta lehunyt szemekkel az idősebb. – Eszembe jutott, hogy talán kipróbálhatnám, miért olyan jó az embereknek. - magyarázta. Jimin ledöbbent Hoseok szavain, hiszen nem gondolta, hogy ez helyén való egy tiszta léleknek.

- És? - fordult az idősebb felé kíváncsian a sárga angyal.

- Azt hittem szétszakadok, annyira fájt a fejem, mintha tűz égetne belülről, úgy éreztem. Majd elmúlt minden ilyen gondolatom, de... - itt felmutatta a csuklóját. - Lett egy sötét foltom. Látod, itt már nem fénylek.

- Ez ijesztő! Hiszen csak egy futó gondolat volt. - lepődött meg Jimin.

- Igen, de mi nem olyanok vagyunk, mit az emberek. Nekünk nincs akaratunk. Csak tesszük a dolgunk. - nyitotta ki a szemét Hoseok. - Az ilyen futó gondolatok vezették Lucifert oda, ahol most van. És nézd meg mit tett! Hány és hány emberi lélek szenved a pokolba, a szabad akaratért cserébe. Kérdezem én, megéri? - nézett a fiatalabb fényes tekintetébe.

- Gondolom, azt kéne mondanom, hogy nem. De valójában fogalmam sincs... - gondolkodott el Jimin.

- Kedveseim! - szólt eléjük sétálva Yoongi. - Miért ültök, így magatokba roskadva! Ma ünnep van, visszatér a bátyánk! - tárta szét karját. Jimin szeme kitágult és felpattant. Érezte, hogy Jungkook boldog volt, és kicsit félt is valamitől. Nem tudta hová tenni, ezt a hangulatváltozást, így oda rohant a márványtömbhöz, és belenézett a fekete folyadékba, de semmit se látott. - Jimin? - kérdezte meglepetten Yoongi. A fiatalabb elgondolkodott. Vajon minek örül, akkor ennyire társa? És Yoongi, miért kereste fel őket? Lesokkolta a felismerés.

- Ide fog jönni? - kérdezte ledöbbenve.

- Elképesztő, hogy pusztán 124 év után, ilyen szoros a kapocs köztetek. Hmm, ezt is fel kell jegyeznem. - gondolkodott el. Mivel Jimin és Jungkook volt az első arkangyal leszármazott, Yoongi figyelemmel kísérte, és könyvelte a fejlődésüket, hogy később könnyebb legyen a következő generációkkal. - Épp amiatt jöttem, hogy szóljak. Namjoon és Jungkook is csatlakozik hozzánk. Át kell beszélnünk pár dolgot, hogy ne legyen káosz kedvesem. – mondta, majd intett, hogy kövesse. Az ifjú angyal félelemmel, és kis haraggal indult az őrző után. A labirintusszerű kőfolyóson sétálva egy szót se váltottak. Tudta, hogy talán most felhozhatná, hogy álmában milyen bűnök kísértik, de mégis képtelen volt megszólalni. Azok után, amit Hoseok mondott, nem merte hangosan kimondani, ami benne játszódott. Végül egy nagyon nagy belmagasságú terembe mentek, melynek közepén egy márvány kút volt, és rengeteg szófa és heverő vette körül. 

- Tetszik? Kicsit átalakítottuk, hogy mindenki elférjen az ünnepségen. - mutatott körbe Yoongi.

- Igen, nagyon monumentális. - mondta elgondolkodva.

- Nos, hol is kezdjem? – ült le az egyik heverőre keresztbe tett lábakkal. - Ülj le kérlek, mert sok mindent meg kell beszélnünk. – paskolta meg maga mellett a helyet. Jimin kicsit vonakodva helyet foglalt. - Mint már tudod, Jungkook is itt lesz... – kezdett bele, de a fiatalabb már szavába is vágott.

- Nem egészen világos, miért? Nem érdemli meg, hogy betegye ide a lábát. Más élvezete sincs, csak engem kínoz, és alantasabbnál alantasabb dolgokra kényszeríti szegény embereket. – sziszegte a foga között. - Ha tehetném, eltörölném a föld felszínéről. - legyint egyet hatalmas szárnyával. Yoongi hátrább kellett hajoljon, mert a légáramlat majdnem ledöntötte. - Bocsánat!

- Először is, az embereket semmire nem lehet kényszeríteni. – mutatta fel egy ujját az idősebb. - Másodszor ez a feladata, amíg a tiéd az, hogy megvédd őket. - emelte fel második ujját. - Csináld jobban, akkor nem kell elviselned. Harmadszor pedig... - egyenesítette ki harmadik ujját is. -... ha ő megszűnik létezni, te is. Ha bármi baja esik, neked is. Össze vagytok kötve, ezt soha-soha ne feledd el. Ott van például Mihály és Lucifer, szerinted Mihály, ha tehette volna, nem állította volna le, a legelején? Nem tehette. – a sárga szemöldök ráncolva hallgatta Yoongit.

- Még mindig nem világos, miért kell újra látnom őt. - morogta Jimin.

- Tudod, angyalhoz képest igen sötét a személyiséged! - kacagta az őrző. - Akár csak te, ő is, egy arkangyal fényéből származik. Ideje, hogy megismerjen egyet. Ami miatt idehívtalak, hogy tisztázzunk pár szabályt. – nézett mélyen Jimin szemébe. Mikor az bólintott folytatta. - Első szabály, nem mehettek egymáshoz közel. Mi a közel? Mondjuk egy méter, de nektek biztos, ami biztos legyen kettő.

- Miért akarnék közel menni hozzá? - horkantott fel a sárga. Yoongi figyelmen kívül hagyta.

- Második szabály, nem fitogtathatjátok az erőtöket! Azt tegyétek meg akkor, amikor a lelkekért harcoltok, de ne itt! - nézett rá komolyan. - Harmadik szabály, bármit tesz a démonod, te felelsz érte. - sóhajtott. Jimin szép szemei elkerekedtek és vastag ajkai elnyíltak.

- Tessék??? - kérdezte mérgében felröppenve egészen a plafonig. Erős szárnyai a haragra meglendültek, és felkavarta a levegőt, Yoongit pedig a heverőbe préselte. - Ezt nem gondolod komolyan! – üvöltötte idegesen, még mindig a levegőben Jimin.

- Sajnálom, ez mindenkire vonatkozik. Csak tartsd szemmel, de ne menj hozzá közel. - kelt fel Yoongi megigazítva magát. Meglepte a fiatalabb viselkedése. Őrzőként több tisztelethez volt szokva. Jimin lassan leereszkedett a levegőből, és sóhajtott.

- Rossz megérzésem van! – suttogta édesen, a padlóra szegezett tekintettel, miután összecsukta csodás fehér szárnyait.

- Nekem is hiányoztál édes! - szólt egy bársonyos férfihang mögüle. Jimin összeszorította szemeit. Bárhol felismerné ezt a hangot, hisz egész nap ez szól a fejébe. Érezte, hogy mellkasa felmelegszik, és minden porcikája, a másik után vágyakozik. Nem mert megfordulni, még szárnyait is kicsit széttárta, hogy a másik semmit ne lásson alakjából.

- Mennem kell! Megígértem, hogy segítek Hoseoknek az előkészületekben. - indult el, de Jungkook nem adta fel ilyen könnyen, nagy fekete szárnyait meglendítve, megkerülte Jimint, és szorosan elé repült, ezzel elzárva az útját. Ahogy tekintetük találkozott mind a kettejükben bent ragadt a levegő. Határozottan közelebb voltak egymáshoz, mint egy méter. A levegő hirtelen elkezdett szikrázni közöttük. kis villámokat szórt mindenfelé. A sárga fényű kénytelen volt szárnyra kapni és hátrébb repülni. - Ne gyere közelebb! - mondta szigorú szemekkel a kéknek.

- Ohh, istenem! Ha ez lehetséges, még szebb lettél. – szállt kicsit közelebb Jungkook, és szemével többször végig simogatta az előtte lebegő Jimint. - Csak nem az a sok bűnös élvezet, amit okoztam neked, tett ilyen kívánatossá? - kuncogott gonoszan a kék démon. - Mond milyen érzés? – ment még közelebb. - Sajnos én nem érezhetem, de neked köszönhetően vannak elképzeléseim. - Jimin ledöbbenve hallgatta társát. Kook élőben még inkább démoni volt, ami nem igazán nyugtatta meg, tudva, hogy most ő felel érte.

- Jungkook, gyere le! Ne játssz vele! Megbeszéltük, hogy betartod a szabályokat! - morogta fáradtan Namjoon. Jungkook megforgatta a szemét, majd ismét Jimin szemébe fúrta őket.

- Csak egy kicsit had érintsem meg! - mosolygott perverzen a démon. Jimin megijedt és még hátrébb szállt.

- Nem tudod, már elfelejtetted? - sóhajtott Nam. Jungkook felnevetett. Pontosan tudta, de jól esett szívatni a kis angyalkát. Visszazárta szárnyait, és zuhanni kezdett. Mikor már csak egy lehelet választotta el a földtől ismét kitárta, és lassan leereszkedett.

- Nem értem, minek sétálni, ha van szárnyam. - morgott és ő is helyet foglalt Namjoon mellett. Jimin bizonytalanul méregette a démont. Nagyon nem állt készen erre a találkozásra. Remélte, hogy csak egyszer fog majd megtörténni, amikor egyesül vele. Jungkook élőben, még féktelenebbnek és gonoszabbnak tűnt, mint harcaik során, ami kíváncsivá tette. Köszönés nélkül kiröppent a teremből, hogy megkeresse Hosoeket. - Minden angyal ilyen karót nyelt, vagy csak én nyertem meg magamnak? - kérdezte a sárga után bámulva Kook.

- Ó, Jimin sok minden, de nem karót nyelt. - nevetett az őrző. - Cinikus, kétkedő és bosszús. A legsötétebb személyiségű angyal, akivel eddig dolgom volt. Mellette viszont, mindenkinek segít, ha nem is kérik, aggódó és gondoskodó. Van benne egy nagy adag gyermeki báj. Megfejthetetlen számomra. - túrt a hajába Yoongi. - Téged viszont nem kedvel. - mutatott Jungkookra. A kék démon sóhajtott. Beszélnie kell vele, mielőtt megteszi, amit tervezett.

- Én se kedvelem. Csak kívánom, nagyon! - hunyta le a szemét, ahogy ismét maga elé képzelte Jimin kecses alakját, gyönyörű arcát, és megfejthetetlen, ragyogó szemeit,

- Te olyat nem tudsz! - kacagott Yoongi, de el is komolyodott, ahogy meghallotta Jungkook válaszát.

- Had döntsem már el én, hogy mit akarok! - morgott szemöldök ráncolva a fiatal démon.

- Na jó, Namjoon! Mi van a kölyökkel? Nem tanítottad meg semmire? - morogta most már Yoongi is.

- Ne is mond! Egyik fülén be, a másikon ki. Nem tud leszállni, erről a szabad akarat témáról. Azt állítja, hogy neki van... tiszta dilis. - állt fel hirtelen a vezető. - Megkeresem Jint! - mosolyodott el, majd ismét füsté válva eltűnt.

- Oké, csak óvatosan! - figyelmeztette az őrző.

- Én, pedig Jimint! - reppent föl megint Kook.

- Nem, te jobb, ha itt maradsz. - mondta a kéknek, de az rá se hederítve már el is szállt. - Hé, mit mondtam, hé! - kiáltott utána Yoongi.