Nedves, perverz, bűnös álmok, csak ez maradt Jungkook után. Jimin az első pár nélküle töltött évet egész jól bírta. Mivel társa nem volt, így nem küzdhetett meg a lelkekért. Más feladatokat bíztak rá. Segített Jinnek ellátni a vezetői kötelezettséget, amiért a férfi nagyon hálás volt. Sokkal több ideje lett Namjoonnal harcolni, és ez már hiányzott nekik. Ezenkívül az őrzőt segítette. Ez igazából azt jelentette, hogy Yoongi mellett maradt, hogy az szemmel tudja őt tartani. A nedves álmai azonban nem múltak el, sőt ahogy telt az idő, már napközben is illetlen fantáziái voltak a démonról. Türelmetlenül sóhajtott, és suhintott egyet a szárnyával.

- Óvatosan Jimin! - szólt rá az őrző a felszálló jegyzeteit rendezgetve.

- Bocsánat. Csak eszembe jutott, mi lehet Jungkookkal... - kezdte óvatosan az angyal. Yoongi a mozdulatba fagyott, és nagyon lassan ráemelte a tekintetét.

- Nem vártam, hogy ilyen hamar szóba kerül ez a név. - egyenesedett fel az angyal szemébe nézve. - Nyilván Lucifer a gondjai alá vette őt. Szerintem nem kell aggódnod, méltó büntetést kap.

- Nekem hiányzik... - mondta alig halhatóan, felvéve az utolsó szétszóródott jegyzet köteget.

- Ahha... pontosan mi is hiányzik? A szárnyaid levágása, a lekötözés, a megerőszakolás? Az, hogy bűnös gondolatokat ébreszt benned, és rávesz dolgokra, amiket nem akarsz? Mi hiányzik Jimin? - kérdezte emelkedett hangon. A sárga döbbenetében kiengedte a jegyzetlapokat ujjai közül, hagyva, hogy ismét a márványpadlóra hulljanak. Érezte, hogy a harag elönti belül, és angyalhoz nem méltó módon, elemésztő dühvel fordult az idősebb felé.

- Talán neked nincs társad, de akkor is tudhatnád, hogy ő a másik felem. Mindig hiányzik. - rázta meg idegesen a kezét, majd rakoncátlan tincsei közé túrt. Yoongi szólásra nyitotta a száját, de végül csendben, a hatalmas, faragott faasztala mögé sétált. Jimin sem erőltette tovább a beszélgetést, inkább az erkély felé fordult. A szél egyre vadabban fújta a messzi sziklákat. Jelezte, hogy változás közeleg. Szinte hívogatta az angyalt, hogy szárnyra keljen. Ahogy kilépett az erkélyre hajába kapott ez a szél, és az amúgy is rendetlen tincseket, még jobban felborzolta. Az angyal lecsukott szemmel szippantotta be a friss levegőt. Majd felmászott az erkély kőkorlátjára, és a  mélybe vetette magát. Szárnyai alá suhant a levegő, ezzel lassítva zuhanását. Messziről úgy tűnt, mintha siklana a levegőben. Fenséges, és csodálatos látványt nyújtott. Az angyalok lenyűgözve figyelték, ahogy átvág a mennyországon egészen a kietlen sziklás pusztaságig. Ahogy a jól ismert sziklaszirthez érkezett, lelke már is megkönnyebbült. A nap minden pillanatában vágyta a sziklaszirtet, azt hogy a mélybe vesse ismét magát, hogy ismét ember legyen, és ismét vele lehessen. Lassan kisétált a kőpalló széléig. Egészen addig, míg a lábujjai már lelógtak róla. Csak nézte a végtelennek tűnő mélyt. A csillagos semmit, ami a bizonytalanságot, és a vágyódást keltette benne. 

- El se köszönsz? - kérdezte dallamosan Hoseok. Jimin bujkáló mosollyal az ajkán fordult felé. 

- Nem akartam leugrani. Az nem oldja meg a gondjaimat. - felelte, ahogy a másik mellé sétált. A szírt szélén még erősebb volt a szél, befurakodott szárnytollai közé. Szinte érezte, hogy él... szinte...

- El se tudom képzelni mit érzel. - komorodott el barátja. Jimin próbálta kizárni a rátörő érzelmeket, és velük együtt a sötét gondolatokat.

- Ne beszéljünk erről... - suttogta a mélynek. Hoseok bólintott, majd ismét megtörte a csendet.

- Nem gondoltam, hogy valaha vágyni fogom az emberlétet, de ha ez azt jelenti, hogy Taeval lehetek, bármit feladnék érte. - mondta tovább feszegetve Jimin látszólagos lelki békéjét.. 

- Sajnos, nekem nem ilyen egyszerű. - préselte ki magából a szavakat a sárga. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog...

- Azok után amin keresztül mentetek? Csodálkoztunk, hogy tényleg visszahoztad... - tette volna Jimin hátára a kezét, de pusztán a levegőbe nyúlt. Csupán két napot töltött szilárd alakba, de az érintés csodáját nem tudta feledni.

- Tudod az utolsó napon olyan közel kerültünk, hogy azt éreztem, soha nem akarom elveszíteni.  Aztán úgy felgyorsultak az események. Végig se gondoltam, hogy mit teszek. Amikor eltűnt a pokol mélyére, akkor jöttem rá, hogy vége.

- Még láthatod megint... - mondta olyan mosollyal, hogy attól bárki jobb kedvre derült volna. Jimin viszont csak egy lesújtó pillantással mérte végig.

- Ugye most csak viccelsz! - kérdezte.

- Miért? Csak  le kell menned a pokolba anélkül, hogy észre vennék. Meg kell küzdened Luciferrel. Ki kell juttatnod őt anélkül, hogy bárki rajtakapna. És elhozni ide, hogy újból leugorjatok. Csak le kell buknod érte, mint angyal, és ismét a tiéd lesz. - a szél ismét felerősödött, szinte viharossá vált, összevissza rángatva a két angyal hajszálait. Így Hoseok nem láthatta a Jimin tekintetében megvillanó elszántságot. 

- Érte bukni? Ezt te már elég jól végig gondoltad. - nézett barátjára.

- Mondhatjuk így is, és ha már úgy is mész a pokolba, megtennéd, hogy átadsz egy üzenetet. - kérdezte ismét ragyogó mosollyal. - Mondd meg Taenak, hogy szeretem. És az őrzőnél várom, ha lemegy a nap! - hangja feszült volt az izgalomtól. 

- Miért nem próbálsz megállítani? - kérdezte ráncolva a szemöldökét.

- Mert rossz rád nézni Jimin. Nem vagy önmagad. És itt a tökéletes alkalom. Nem érzed a változás szelét? 

- Szinte már viharos... - nézett vissza a hatalmas, és pompás márvány épületre, mely az otthona volt. A mennyben vihar készülődött, emiatt biztos zűrzavar fog kitörni. Ritkán történt meg, hogy az emberek viszontagságos időjárása, az angyalokig elért ,de rendszerint változást jelzett. Ekkor a sötétedő égen egy fénycsóva villant meg, hatalmas dörrenéssel. - Ideje indulnom. - emelte meg hatalmas fehér szárnyait Jimin. Ahogy felemelkedett olyan melegség járta át a mellkasát, ami erőt adott neki, hogy megtegye, amit meg kell tegyen. Egy dologtól rettegett csak, Jungkook haragjától.

***

A pokol legmélye melegebb volt, mint bármi, amit Jungkook eltudott képzelni. Nem csak a forróság kínozta, hanem Lucifer szeszélye is. Minden démonnak ura ugyanis, egyik nap kedves és nyájas volt vele, míg másnap megkínozta kegyetlenül, ahogy ő mondta, hogy megtisztuljon. Elrejteni se próbálta, hogy mennyire örül Jungkook bukásának. A démonnak az évek sokkal lassabban teltek, mint korábban. Szomorú tekintettel révedt a láva mezőn túli izzó vaskapura. Ez a vaskapu választotta el Jimintől. Mindennap reménykedett, hogy az angyal megbocsájt neki, és sárga fényével betöltve a sötét szívét, eljön érte, és elviszi magával. Évekig reménykedett, de lassan a reménye alább hagyott, és feladva, már csak bánatosan nézte a láva mezőt.

- Azt hittem már túl vagy rajta. - lépett mellé Lucifer. - Nem fog eljönni. Azt fogja tenni, ami a helyes. Az a helyes, ha te itt lent megtisztulsz. Ő pedig fent bűnbocsánatot nyer. - paskolta meg a kék fényű hátát. Jungkook elhúzta a száját.

- Csak nem értem. Nem hiányzok neki? Nem akar velem lenni? Ha az ő helyében lennék, semmi se állíthatna meg. - az ördög szemei megvillantak.

- Ha Jimin elakarna innen vinni, a puszta kezemmel pusztítanám el. - mondta fenyegető hangon. - de mint mondtam, erre nem kerülhet sor. Tudod kis szolgám, eszembe jutott valami... - érintette meg finoman Jungkook ágyékát, aki erre nyögve megrázkódott. - Inkább szórakozzunk kicsit. Én majd elfeledtetem veled azt az angyalt. - suttogta egész közelről. Jungkook megpróbált hátrálni, de karját erősen tartotta a másik. Ekkor hideg frissítő levegő áramlott be a kapu résein, és a szél meglendítette Lucifer hosszú fekete haját. A szorítás pedig enyhült. Kook kirántotta a kezét, és távolabb lépett a döbbent tekintetű ördögtől. - Az nem lehet. - suttogta a kapu felé fordulva. - Hogyan veszi a bátorságot? - üvöltötte idegesen. Most már Kook is érdeklődve fordult a lávamező irányába. A hatalmas vaskapu döngve robbant ketté, és rajta beröppent egy hatalmas fehér szárnyú angyal. Jimin lüktető sárgán fénylett. Szárnyai mögül orkános szél süvített végig a láva mezőn, letaglózva a két démont. Ahogy találkozott Kook, és az angyal tekintete, a levegő szikrázni kezdett. Lucifer idegesen felüvöltött. - Hogy van képed a tanács akarata ellen menni? - kiáltotta ezzel magára hívva a figyelmet. Jimin elmosolyodott. Mosolya meleg volt, és szeretett teljes. Macska szemei csíkká váltak, ami édessé és aranyossá tette. Jungkook egy pillanatig se tudott volna tovább haragudni, ha akart volna sem.

- Azért jöttem, hogy elvigyem, ami az enyém. - mutatott a kékre.

- Ahhoz előbb meg kell küzdened velem. - emelte kezét a láva felé Lucifer, amelyből két arany lándzsa emelkedett ki. - Ha készen állsz, vedd magadhoz a fegyvered. Jimin nem tétovázott megragadta a lándzsát, és a levegőből rontott Luciferre. Az ördög könnyedén kivédte a támadást, és hegyes körmeivel végig szántott az angyal vállán. Jimin elvesztve egyensúlyát zuhant a földre. A fájdalomtól halkan felszisszent, és a sárgán izzó vágásra szorította kezét. Jungkook is a karjához kapott, de jobban aggódott társa miatt. Kettejük közül határozottan az angyal volt a gyengébb testfelépítésű. Kizártnak tartotta, hogy erővel a másik fölé kerekedhet.

- Vigyázz vele. Nem fog tisztán játszani! - rohant szerelméhez, amint az talpra állt. Jimin egy pillanatra a kéken izzó tekintetbe feledkezett. Rosszul tette. Lucifer egyenesen felé szegezte a lándzsáját. Az utolsó pillanatban sikerült csak félre ugrania. 

- Angyalom, figyelj rám, és játssz velem, mert még a végén féltékeny leszek. - biggyesztette le az ajkát. Jimin megforgatta kezében a lándzsát, és már sokkal megfontoltabban támadt. A két fegyver csattogása betöltötte az egész láva mezőt. Jungkook kétségbe esetten figyelte a párost és szomorúan látta, hogy szerelme egyre több heget, és szúrást szerez.

Jimin kimerülten, és fáradtan rogyott a hamuval borított földre. Színe halovány volt, csak a hegei izzottak fényesen. Jungkook tehetetlennek, és gyengének érezte magát. Ám amint meglátta az újabb csapásra készülő Lucifert, Jimin elé vetette magát. 

- Kérlek ne! - védte testével a sérült aprócska testet. Érezte, hogy könnyei utat törnek arcán. - Ne bántsd többet! - Jimin mosolyogva emelte kezét a számára kedves archoz, de érinteni nem tudta. Ebben a pillanatban Jungkook olyan volt, mint egy megtört kisfiú. Minden démoni kiveszett belőle. 

- Biztos van valami más módja... - nyelt egy hatalmasat. - Kell lennie más megoldásnak. Nem engedhetnél csak el? - kérdezte kétségbeesett kék szemeit, az ördög vörös tekintetébe mélyesztve.

- Nos... - engedte le fegyverét Lucifer. - Csak úgy, biztos, hogy nem engedlek el. Viszont élek halok az üzletekért. Adok nektek egy kiskaput... - mosolyodott el kezében megpörgetve a lándzsát. Lassan körbejárta a párost, tekintetét végig az elszánt Jiminen tartva. - Ha feltudtok valami olyat ajánlani cserébe, akkor elengedlek benneteket. - tárta szét a kezét. A sárga a lándzsára támaszkodva lassan felállt, és szétnyitotta csodás fehér szárnyait. Azokat a szárnyakat, amikért eldobta a tisztaságát, a korábbi nyugodt életét, majd eldobta a számára legfontosabbat Jungkookot. Lucifer le sem tagadhatta volna elragadtatottságát, ahogy végig nézett a hatalmas sértetlen tollakon.

- Neked adom a szárnyam, ha elengedsz minket. - jelentette ki határozottan az angyal. Jungkook társa keze után nyúlt, ám pusztán a levegőt érintette.

- Mit csinálsz, normális vagy? - állt fel idegesen Kook.

- Ez az egyetlen, ami neki kell. Nekem pedig, amúgy se lesz rá szükségem. - nézett a fújtató kékre.

- Elfogadom! - ragadta meg gyorsan az angyal kezét, és abban a pillanatban felizzott annak szárnya. Pont, ahogy visszakapta, úgy vesztette el fokozatosan a fehér tollakat, melyek Lucifer hátán tűntek fel. - Mehettek. - engedte el, az eddig szorosan tartott, apró kezet az ördög. A párosnak nem kellett kétszer mondani. Sebesen rohantak át, a láva mezőn, meg sem állva a vaskapuig. Ahogy lábuk már a hűvös fekete márványt érintette, Jungkook lelassított.

- Mi a terved? - kérdezte komoly hangon.

- Kicsit nagy most a káosz, mert odafent vihar készül. - kezdte Jimin. - Megpróbálunk nem feltűnni a tömegben.

- És a mennyig, hogy jutunk el feltűnés mentesen? - kérdezte állkapcsát csikorgatva a démon.

- Tae vár ránk az őrző átjárójánál. Már egyszer használtam, ismerem az utat. Most siess! - gyorsította fel lépteit. Jungkook tudta, hogy a másik szárnyak nélkül lassúnak érzi magát. Az évek alatt már ismét hozzászokhatott a repüléshez, ebbe pedig szíve sajdult bele. Úgy érezte, ha most nem csókolhatja meg Jimint, akkor belehal. Így erősen koncentrált, hogy a másik kezét érinthesse. A sokadik próbálkozás után, ujjai végre elakadtak a sárga kézfejben. Összekulcsolta kezüket, és magához rántotta  az angyalt. Ahogy ajkaik találkoztak érezni lehetett, hogy mindketten megkönnyebbültek. Jungkook üres mellkasát elöntötte a meleg szeretet, amit Jimin ébresztett benne. Az angyal száján pedig kifutott egy vágyakozó sóhaj.

- Erre most nem érünk rá Jimin! - nevetett gonoszan Kook, miközben még mindig összekulcsolt kezénél fogva maga után rántotta, és elindult a feljáróhoz. - Hogy neked mindig csak azon jár az eszed! - húzta tovább a másikat.

- De hát én nem is... - kezdett bele Jimin. - Egyáltalán, hogy tudtál megszilárdulni? - kérdezte döbbenten nézve a puha bőrrel fedett kézfejet.

- Nem tudom... nagyon akartam. - mosolyodott el Kook a másik lenyűgözött tekintetét látva. - Tae! - kiáltotta, ahogy meglátta régi barátját.

- Jó újra együtt látni titeket. - mondta az egymás kezét szorongató párosnak. - De szilárd állapotban feltűnőek lesztek. - mutatott a démon kezére. Jungkook elengedte Jimint, és próbált valami másra gondolni az angyal puha bőrén, és csókolni való ajkain kívül. 

A végeláthatatlan lépcsőzés a mennybe csendben telt. Mindketten feszültek voltak, és féltek az előttük álló akadályoktól. Ahogy felérkeztek Jimin gyorsan leellenőrizte az őrző szobáját, majd intett a démonnak. A rohangáló, kapkodó angyalok között könnyen elvegyültek, és percek múlva, már a sziklaszirten álltak. A démon egy biztató mosolyt küldött a gyönyörű sárga angyalnak.

- Másodszorra sokkal könnyebb lesz. Lent várlak! - ugrott hezitálás nélkül. Jimin visszafordult a hatalmas kő kastély felé, hogy utoljára egy pillantást vessen régi otthonára, majd ő is a mélybe vetette magát.

Sziasztok! 

Ezután érkezik az utolsó fejezet. Remélem szórakoztató volt ez a kis irományom. Még a héten finish! Köszönöm a kitartást.

2019.03.11