Jimin elgondolkodva figyelte a még alvó Jungkookot. A férfi ebben a nyugodt állapotában egészen angyalinak tűnt. Óvatosan kisimított egy tincset a démon arcából, aki erre azonnal felébredt, és csuklójára szorítva, meglepetten nézett a másik, nagyon közeli arcába. Jimin szemei még álmosan csillogtak, szőke tincsei pedig rakoncátlanul ölelték körbe kipirult arcát. Jungkook, elfeledkezve minden tartásáról, finoman a játékos tincsek közé nyúlt, és ujjai között szét morzsolta az egyik selymes hajcsomót. Szemei hirtelen olyan melegséget árasztottak, amitől az angyal szíve hevesebben kezdett verni. Gondolatai pedig a tegnap estére kalandoztak, és a benne feltörő izgalom hatására ajkába harapott.

- Mi jár abba a szép kis buksidba, angyalom? - kérdezte a feketehajú, kissé rekedtes hangon.

- Olyan bűnös dolgok, amiknek nem szabadna... - sütötte le a szemét zavartan Jimin. Ez olyan tűzbe hozta Kookot, hogy képtelen volt parancsolni démoni ösztöneinek. Lefogta a szőke vállát, és hátára fordította, ő pedig csípőjére ült.

- Jiminie... 

- Állj! - kérte izgalomtól remegő hangon.

- A mi angyalunk... - nézett végig az alatta fekvő félmeztelen testen. Akármennyire is tökéletesnek találta, szemei mégis a másik buja tekintetén akadtak meg.

- Jungkook... - sóhajtotta, ahogy a démon kezét végig húzta kockás hasán, egészen a nadrágja széléig. 

- Mindig olyan édes vagy, és olyan könnyen zavarba jössz! - gombolta ki az egyre jobban feszülő nadrágot.

- Kérlek... - csillant meg az angyal sötét tekintete.

- Senki nem is sejti mennyire perverz démon vagy...- villantott egy ragadozó mosolyt Kook.

- Kérlek, dugj már meg! - nyögte szinte fájdalmasan Jimin.

A démon elmosolyodott, de egy pillanatig se váratta meg a másikat. A nadrág hangosan reccsenve szakadt le az angyalról. Szemei kéken felizzottak, Jimin pedig a lepedőbe kapaszkodva hagyta, hogy elméjébe bele úszon a másik akarata. - Annyira kívánsz, hogy már nedves, és tág vagy! - hallotta elméje mélyéről. Teste pedig, mint egy tökéletes szolga, szótfogadva remegett meg. Érezte, ahogy ellazul, és megkeményedik egyszerre. Jungkook pedig nem várt tovább, izzó kék tekintetét az angyal sötét szemeibe mélyesztette. - Ha tudnád milyen szemtelenül kéri a tested, hogy érintselek meg, megértenéd miért tettem veled azt a múltkor... - lökte magát Jiminbe, amitől mind ketten hangosan felnyögtek.

- Áh, Kook!!! - sóhajtotta a másikba kapaszkodva. Nem érdekelte mennyi bűnt követ el a másikkal, vagy mennyi szabályt szeg meg, abban a pillanatban azt érezte, csak társával akar lenni, csak rá van szüksége. Ahogy hagyta végre gondolatait száguldani, szemei sárgán felvillantak, és bőre is fényleni kezdett. Jungkook döbbenten nézte, ahogy szikrázni kezd köztük a levegő, pont úgy, mint amikor még fény formájukban voltak. Érezte a másik testéből áradó fényt, ahogy átszivárog belé, és sötét szívét lassan megtisztítja. Hirtelen az elnyomott, és maga előtt is titkolt érzések egyre tisztábbak, és erősebbek lettek.

- Jimin! - nyögte Jungkook, mert egyszerre okozott ez neki hatalmas élvezetet, és kellemetlen felismerést. - Állj le, kérlek! - sóhajtotta a másik szemeibe nézve. Ahogy a két izzó tekintet találkozott, egy hatalmas villám csapott közéjük, megrepesztve a szoba falának vakolatát. Jimin képtelen volt válaszolni, csak hátravetett fejjel élvezte, ahogy egész testét átjárja egy hosszú, és csodálatos orgazmus. Úgy érezte, mintha Jungkook minden lökésétől, a gyönyöre csúcspontján lenne. A démon képtelen volt uralkodni érzésein, és kék szemei megteltek könnyekkel. Elkezdte érezni a bűntudatot, amit tettei okoztak eddig benne. Teste remegett a kéjtől, amit érzett az elektromos hullámok hatására. - Nem bírom! - nyögte a lepedőt markolva. Hirtelen tisztábban látott, mint valaha, és megértette. Képtelen volt Jimin nélkül élni. Ezért hagyta, hogy az angyal elkapja, ezért nem menekült el, és ezért kérte, hogy maradjon vele. Mindennek egy oka volt, hogy szerette. Keze önkéntelenül mozdult, és megsimogatta az élvezettől kipirult arcot. A folyamatos elektromos kisülés ellenére is olyan puhának és finomnak érezte a másik bőrét, hogy kérdés se volt, egy angyallal van dolga. - Szeretlek! - suttogta a vastag ajkakra. Ahogy kimondta olyan erős gyönyörhullám futott végig a gerincén, mint amikor elszokott élvezni, de ez most nem szűnt meg, hanem minden lökésnél egyre intenzívebb lett. A szobát betöltötte a szikrázás sercegő, és a kéjes, egyre hangosodó nyögések hangja. Kétség se fért hozzá, hogy a két túlvilági lény, most először egyesült, nem csak testileg, hanem lelkileg is.

- Én is szeretlek! - válaszolta Jimin szenvedő hangon. Ebben a pillanatban a szőke izmai szorosan összerándultak, és hatalmas erővel maguk közé élvezett. Jungkook pedig az intenzív szorítás hatására követte. Percek múlva, már kimerülten omlott a másik izzadt, és fáradt testére. Ahogy érzéseik lecsillapodtak a szikrázás is megszűnt. Se testük, se pedig szemük nem fénylett többet. - Mi volt ez? - kérdezte két levegő vétel között Jimin.

- Azt hiszem, hogy valamiféle túlvilági szex... - kuncogta Jungkook félálomba. - Mindenesetre, én még soha nem éreztem ilyet, és sok mindent próbáltam már.

- Ezt most vehetem bóknak? - kérdezte fáradtan, nevetve az angyal.

- Igen. Határozottan. - fordult át az ágy másik felére Kook. 

Nyugalmukat a plafonon át suhanó, apró, fehér fénygömb zavarta meg, ami egyenesen Jimin mellkasára repült. Az angyal feszülten nézett mellette fekvő társára, majd lassan a fényre tette kezét.

- Itt az idő! - visszhangzott Yoongi hangja. Jungkook idegesen ugrott fel.

- De azt mondtad még van pár nap! - lépett hátrább az ágytól. Szemeit idegesen kapkodta, a szobába menekülő utat keresve.

- Kook! - ült fel Jimin. Hangja parancsoló, és nyugodt volt. - Ne csinálj semmi butaságot!

- Sajnálom! - gombolta össze nadrágját, majd ingjét magára terítve kirúgta az ajtót, és futva indult lefelé a csigalépcsőn. Jimin sóhajtva fordult az ágy szélére, és lassú, megfontolt mozdulatokkal kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, majd elővéve egyik jól elrejtett kését, nagy lendülettel lábába szúrta. Mind a ketten jól hallhatóan felüvöltöttek a köztük lévő szoros kapcsolatnak köszönhetően. Jimin egy pillanatig nézte, ahogy a hófehér lepedőt, a vér vörössé festi, majd a sebre helyezte sárgán világító kezét. Korábban mikor meggyógyította a démont feltűnt neki, hogy az ő sebe nem forrt be, így remélte, hogy ez most is így lesz. Már teljesen sérülésmentesen nyugodt léptekkel elindult a társa után. Könnyen megtalálta a lépcső aljában kuporgó démont, aki lihegve a fájdalomtól könyörgően nézett rá. - Ne vigyél vissza! - kérte. - Tudod jól, hogy mi vár rám. Száműznek, és soha többé nem fogunk találkozni.

- Ezt akkor is tudtad, amikor úgy döntöttél bukott leszel. - felelte érzelemmentes hangon Jimin. - Az sem zavart, hogy lehet engem is azzá teszel, de azt nem hagyom. Itt az ideje, hogy bűnbánatot gyakorolj. - lépte át a másikat, és a bokszok felé vette az irányt. Hiába volt látszólag sértetlen, ahogy Jungkook gyengült, ő is elvesztette az erejét. Szüksége volt a túlvilági barátaira. Nem kellett sokat keresgélnie, hamar megtalálta a meztelenül szunyókáló párost, akik már jócskán zöld fényben pompáztak. - Tae! Hoseok! - rázta meg még szilárd vállukat. A két túlvilági zavartan nézett körbe. - Innotok kéne az arkangyalfényből. - mutatott rájuk. 

A páros már ismét teljesen szilárd állapotban, idegesen kapkodta magára a ruhákat, amikor Jimin ismét megszólalt.

- Yoongi üzent. Mennünk kell. Sajnos Jungkookot le kellett picit gyengítenem, mert még nem állt készen. - mondta elindulva a bárpult mögötti ajtóhoz, ahol a démon várakozott. - Ahogy ő gyengül én is fogok, ezért segítenetek kell visszavinni őt az érkezési pontunkra. Ott majd Rafael vár minket, és visszavisz a túlvilágra. - magyarázta kissé megszédülve. - Kössük be a sebet, ha túl sok vért veszít, én sem fogok tudni a saját lábamon menni. - dőlt a falnak.

- Miért nem gyógyítod meg? Korábban már láttuk, hogy képes vagy rá. - tanácsolta Tae.

- Mert akkor könnyebben megtud szökni. - sóhajtotta Jimin. - Na, ne húzzuk az időt, menjünk. - indult el. A páros csendben megtámasztotta két oldalról Jungkookot, és így indultak útjuknak.

***

- Ha ez, így megy tovább mind a ketten meghaltok. - morogta Tae, amikor befordultak végre a város széli utcába, amelyből mindannyian indultak. Az éjszaka még uralkodott a nappal felett, így a sötét, kietlen utca, még komorabbnak tűnt Jimin számára. Csak egyetlen lámpa fénylett, mely alatt egy szárnyas alak, Rafael várakozott. Jimin meginogva dőlt Hoseoknak. Kifogyott az erőből. Oldalra pillantott Jungkookra, aki sápadtan, és ernyedten lógott két barátja között.

- Mindjárt ott vagyunk... - suttogta erőtlenül, de tudta, hogy képtelen lenne megmozdulni. - Rafael! - hívta, szinte suttogva az angyalt, aki rögtön előtte termett. Aggódva nézett a két sápadt alakra. 

- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte, majd a sérült démont látva megrázta a fejét. - Szökni próbált?

- Úgy valahogy... -kapaszkodott belé Jimin.

- Induljunk! - karolt át mindenkit, és egy hatalmas szárnycsapással elrugaszkodott a földtől. Jimin szorosan Jungkookba karolt, ahogy már csak pillanatok választották el a hazatéréstől, hirtelen sokkal jobban ragaszkodott a démonhoz. Pillanatok múltán fájó csapódással érkeztek meg a kietlen pusztaságba, melyről korábban a mélybe ugrottak mindannyian. Ismét a túl világon voltak. Jimin hirtelen sokkal könnyebbnek érezte magát, mintha fokozatosan engedné el a testét valami szorító érzés. Végig nézett magán, és örömmel látta, hogy kezd ismét fénnyé alakulni. Boldogsággal töltötte el a tudat, hogy ez már nem szenvedéssel, hanem inkább megkönnyebbüléssel járt.

Ahogy Jungkookra pillantott, viszont rögtön elkomolyodott. A társa ugyanis már kék fényként, szorosan lekötözve ült, abban a székben, amiben nem rég még ő is. Yoongi összefont karokkal vizslatta a démont, mellette a már ismét zöld fényű párossal.

- Nagy kalandokat éltetek át, mi? - kérdezte szórakozottan Jiminre pillantva. - Féltem, hogy nem hozod el. Azok után, hogy egyesültetek, egyértelművé vált számomra, hogy ismét erős, és jó kapcsolat van köztetek. Köszönöm Jimin! - fordult meg így már szemben állva a másikkal. - Sajnos, azonban neked is felelned kell a tanács előtt a bűneidért, de azzal, hogy visszahoztad, számíthatsz bizonyos enyhítő körülményekre.

- Szóval ezért hoztál vissza. Saját önző érdekből, hogy ne száműzzenek a pokolba... - kacagott fel gúnyosan Jungkook.

- Azután amiken keresztül mentem miattad, egy szavad se lehet. És nem ezért csináltam... - hajtotta le a fejét az angyal. - Azt mondtad, visszatudják adni a szárnyam, ha megtisztulok. - vonta kérdőre Yoongit.

- Így van. Menjünk is a tanács elé, hogy minél hamarabb visszaszerezhessük... - mutatott előre, és ahogy haladt, a szék betartva a két méter távolságot, de pontosan követte a mozgását.

- Ugye tudod, hogy köztünk mindennek vége? - kérdezte Kook sötét tekintettel.

- Már akkor vége volt, amikor kezet fogtál Luciferrel. - suttogta Jimin hangjában mérhetetlen fájdalommal. A tanács az arkangyalokból, azok társaiból, az őrzőből, és a vezetőkből állt. Ahogy beléptek, az addig izgatott pusmogás fagyos csenddé változott. Jungkook a székkel a terem közepén lehorgonyzott, és Jimin is megállt közvetlenül mellette. A tanács helyet foglalt kiegészülve Taeval, és Hoseokkal.

- Nos, a képlet egyszerű... - szólalt meg Gábriel. - Jungkook démon elbukott a ráruházott küldetésben. Azt javaslom azonnali hatállyal száműzzük a pokol legmélyére. Úgy is olyan magányos a mi bátyánk... - nyújtotta ki hatalmas szárnyát.

- Én új javaslatot tennék. - emelte fel a kezét Namjoon. - Szerintem helyezzük vissza az eredeti posztjára. Nyilván gyűlölte csinálni, szerintem az nagyobb büntetés lenne neki. - mosolyodott el gonoszan a fiatalabb démonra nézve.

- Tudom, hogy a büntetés szakértői ti vagytok. - kulcsolta össze kezét Yoongi. -De milyen üzenetet küldenénk ezzel a többi démonnak? Menjetek nyugodtan portyázni a Földre, nincs következménye? - pillantott Jiminre. - Szerintem az jobban megviselné, ha soha többé semmilyen kapcsolata nem lehet a társával, és megvonnánk tőle a beteljesülés jogát. - fejezte be Yoongi. A terem csendes lett. A kék és sárga fényű feszültem pillantott egymásra. Ahogy tekintetük találkozott, még egy szikra is lobbant közöttük.

- Egyetértek. - hajtotta le a fejét Jin szomorúan. Jimin óvatosan előre lépett egyet, de Hoseok kezével jelzett, hogy ne mozduljon.

- Ha a társam is így látja... legyen. - bólintott szomorkásan Namjoon. A tanácstagok csendben bólintottak. Így Yoongi felállt, és szemét végig vezette a döbbent pároson.

- Jungkook, tetteidért száműzlek a pokol legmélyebb bugyrába, hogy elszigetelve bűnbánatot gyakorolhass. Emellett pedig megvonom tőled az egyesülés jogát társaddal, ezzel öröklétre kárhoztatva, és kikötve, hogy soha semmilyen módon nem léphettek kapcsolatba. - törte meg hangja a fagyos csendet. Jungkook széke alatt a föld megnyúlt, és ő eltűnt benne. Jimin utána lépett, de már csak a fehér márvány padlót látta. - Jimin. A te helyzeted más. Visszahoztad a társad, és az emberek világában megtanultad mi a bűn, mi a bűnbánat, és olyan döntéseket hoztál, amik a helyes ösvényen tartottak téged. - ült visszaösszegezve. - Azzal a kéréssel fordultál a tanácshoz, hogy adjuk vissza a szárnyaidat. Én támogatlak benne, így elő is terjesztem a tanácsnak...

- Most ugye csak viccelsz? - szólalt meg Gábriel. - Inkább az ő büntetéséről kéne beszélgetnünk. Hagyta Jungkookot megszökni, a küldetése helyett arra törekedett, hogy megölje, paráználkodott, torkos volt, és még kitudja miket követett el.

- Szerintem Jimin is megkapta ezért a büntetését. - nézett az arkangyalra Jin. - Hiszen el lett szakítva társától, és öröklétre ítéltetett. - Gábriel sóhajtva hátradőlt.

- Akkor se érdemel jutalmat. - morogta.

- Bűneiért megbüntettük. - kezdte óvatosan Namjoon. - Most meg kellene jutalmaznunk, azért mert végig járt egy igen kemény utat, hogy visszahozza társát. Bárhogy nézzük, ha a mi társunkról lett volna szó, mi is hezitáltunk volna... - pillantott Jinre, aki alig láthatóan elpirult. Gábriel legyintett a kezével.

- Szavazzunk! - állt fel Yoongi. - Tegye fel a kezét, aki mellette. - nézett körbe. A tanács többségében magasba tartotta a kezét. - Akkor Rafael, kérlek. - nézett az arkangyalra. Rafael szárnyait meglendítette, és már Jimin előtt is állt.

- Ez egy kicsit fájni fog. - nézett komolyan a sárga szemekbe, majd a két vállára tette kezét, melyből lila fény áradt. A sárgafényű felüvöltött, és ha a másik nem fogja szorosan biztos összeesik. Pontosan ugyanolyan fájdalmat érzett, mint mikor szárnyai tollról tollra eltűntek. Percek múlva lihegve ült a márványpadlón, és fáradt mosollyal az arcán emelgette hatalmas, sértetlen, fehér szárnyait.