Jimin kényelmesen ült a konyha pulton, és majszolta a szendvicsét, amíg Jungkook az elsősegély dobozba kutatott.

- Nem értem, minek támadtál rám, ha tudtad, hogy te is megsérülsz? – kérdezte, miközben néha felpillantott a dobozból. Elkellett ismernie, a majszoló Jimin igazán angyalian festett.

- Nem érdekelt más, csak a bosszúm. Feldühítettél. - kapta be az utolsó falatot, majd várakozó szemekkel nézett a démonra.

- Mi van? - vette ki a ködszert, és a fertőtlenítőt.

- Adj inni! - parancsolta durcásan a szőke, amitől Jungkooknak kacagni támadt kedve, de megőrizte komolyságát.

- Majd hozol magadnak! Most pedig, vedd le a felsőd. Elkell látnom a sebed. - Jimin összeszűkítette a szemét, de végül levette a vértől átázott, kiszakadt pólót. Jungkook szétnyitotta a lábait, és közé állt. Olyan közel hajolt, hogy lehelete csiklandozta a másik mellkasát, amitől az angyal libabőrös lett. A démon a fertőtlenítőt óvatosan a sebre fújta.

- Aú, mit csinálsz te vadállat? - lökte el Jimin, és le is ugrott a pultról. Jungkook értetlenül nézett rá.

- Lefertőtlenítem a sebed, hogy utána betudjam kötni. Másképp, hogy gyógyul meg? - kérdezte kissé türelmetlenül. Régóta nem volt kedves senkivel, és tessék, most, hogy próbálkozott már meg is bánta.

- Hát az érintéseddel. - mondta az angyal értetlenül. - Tudod, ráteszed a kezed, és kész. Nem ilyen barbár, halandó módszerekkel... - mutat elszörnyedve a fertőtlenítőre. Most már Jungkook nem tudta visszafogni magát, hangosan elkezdett kacagni, majd fokozatosan ismét elkomolyodott.

- Ugye, nem azt akarod mondani, hogy képes vagy gyógyítani az érintéseddel? - rázta a fejét hitetlenül.

- Te nem? - ráncolta a szemöldökét az angyal.

- Nem, én képes vagyok befolyásolni az emberek vágyait a bűnös irányba, és lassítani az időt, de ilyen undorítóan angyali dolgokra, mint a gyógyítás képtelen vagyok. - mondta még mindig gonosz mosollyal az arcán. - Mutasd meg! - kapta le a pólóját. Jimin a sebhez hajolt, és alaposan megvizsgálta. Büszke volt magára, amiért ilyen komoly sérülést okozott. Majd ujjait finoman végig húzta az izmos hasfalon, habár nem volt rá szükség, ezt a másik nem tudhatta. Nem tudott ellenállni a látványnak. Igazából, most először nézhette meg alaposabban a társa izmos felsőtestét. Ha már ott járt keze, akkor a kockákról a mellkasára csúsztatta, egészen a nyakáig. Ám ekkor találkozott tekintete a démon kéken izzó szemeivel. - Ne hagyd abba. A tiéd vagyok, azt teszel ezzel, amit csak akarsz. - mutatott végig magán. Jimin nyelt egyet, mert egyre helytelenebb vágyai voltak. Így kezét visszacsúsztatta a sebre, és kis ujjacskáit végig simította a vérző vájaton. - ÁÁÁ! - üvöltött fel Kook.

- Mássz ki a fejemből! - sziszegte Jimin a mérges, kék szemekbe nézve. Az övé már sárgán fénylett, mint mindig, mikor elragadták az érzelmek.

- Miből gondolod, hogy...

- Magamtól soha nem támadnának, ilyen mocskos dolgok a fejemben. - tette egész tenyerét a sebre. – Elvégre, mégis csak angyal vagyok... - Jungkook már nem tudott válaszolni, mert az angyal keze sárgafénnyé változott, és elveszett az ő testében. Melegség járta át, kellemes bizsergés, ami egyre csak fokozódott. Érezte, hogy kezd megkeményedni, ami ebben a furcsa, természetfeletti helyzetben meglepő volt. Hirtelen a gyönyör végig hullámzott a testén, így kénytelen volt nyögni. - Kész! - dőlt a pultnak Jimin, már ismét teljesen szilárd kézzel. Csak a szeme sárgafénye árulkodott arról, hogy valami történt. Jungkook megtántorodott, és az angyal dereka mellett megtámaszkodott, így mellkasuk összeért, és arcukat is csak pár centiméter választotta el.

- Kívánlak. - suttogta remegő hangon a démon, és csípőjét a másikénak nyomta. Jimin sóhajtott, ahogy megérezte a kőkemény merevedést. - Azt ígérted azt tehetek veled, amit akarok. Szóval most megakarom mutatni, hogy én mire vagyok képes. - mosolyodott el csábítóan. – Az előbb, a gondolataid ösztönösen befolyásoltam, nem akarattal. Most megtudod milyen, ha akarattal befolyásollak. – Jungkook, eddig halványan világító, kék szemei felizzottak. Jimin megremegett a rajta végig söprő gyönyörtől, és kéjesen nyögött. - Megakarsz csókolni! - hallotta a fejében Jungkook hangját, és szemei már is a rózsaszín formás ajkakra tévedtek. Mellkasában szorító erőt érzett, hogy megtegye. Nem bírt magával, és megszüntette a köztük lévő távolságot. Jungkook nem mondta, hogy csókolja meg, elég volt felébresztenie benne a vágyat, és ő már is megtette. És istenem mennyire élvezte. Ahogy ajkaik összeértek, hirtelen megnyugodott, és csak hagyta, hogy a másik átvegye az irányítást. Szinte elolvadt a karjában. - Most elakarsz élvezni a konyhapulton, mert nem bírod tovább. - hallotta ismét a határozott hangot. Jimin megrökönyödött saját érzésein, ahogy arra a gondolatra, hogy elélvez a konyhapulton, máris előbuggyant előváladéka. Érezte, hogy megőrül, ha nem érhet a farkához. Jungkook készségesen segített neki, és fenekébe markolva ültette fel a márványlapra, majd helyet foglalt vele szemben a bárszéken. - Nem tudsz ellenállni a vágyadnak. - szólalt meg ismét a fejében a hang.

- Te szemét! - nyögte, de közben már ki is szabadította merev, nedves farkát a nadrágból. Ujjaival körbe ölelte férfiasságát, és türelmetlenül mozgatni kezdte. Nyögései egyre hangosabbak lettek, mikor már majdnem beteljesült, hirtelen ismét meghallotta Jungkook hangját.

- Nem akarsz még elmenni. Mert csak rám vágysz, hogy általam elégülj ki. - az utasítás szinte széthasította belülről. Annyira elakart élvezni, már önmagától is, hiszen olyan közel volt, de a démon befolyása erősebb volt, így elengedte kiéhezett farkát, és pihegve nézett a vele szemben ülő elégedett férfira. – Na, erre mit lépsz angyalom? - kérdezte Jungkook kihívóan nézve. - Persze, hagyom, hogy felhasználj, és elélvezz. De tőlem maradhatsz így is, kielégületlenül. - kuncogott kissé. – Ez esetben viszont... Ebben a felajzott állapotban akarsz lenni, amíg el nem élvezel, mert így még csodásabb lesz. - mondta a végét ismét a tudatalattijának. 

- Nem fogom megadni neked, azt az örömöt, hogy a farkadba üljek! - sziszegte Jimin, és leugrott a konyha pultról. Ám ekkor oldalába éles fájdalom hasított, emlékeztetve, hogy ő még mindig sérült, és vérzik is. Tenyerét a sebre helyezve, kezdte meg gyógyítását, ami belőle is egy jól eső sóhajt, és még egy kis előváladékot csalt ki.

A nap további része, igazán kegyetlenül telt Jiminnek, ugyanis akárhányszor lankadni kezdett férfiassága, egy belső erő késztette, hogy ismét keményre verje magát, egészen, addig, amíg majdnem elélvez. Jungkook elégedetten, és kíváncsian szemlélte, meddig bírja még a másik. Jimin a hálószobába ült meztelenül, és ismét a nedves, eres és vértől vörösödő farkán járt a keze, amikor Jungkook megelégelte a dolgot. 

- Ennyire nem vágysz rám? - térdelt a lába közé, és lökte végig az ágyon, lefogva az eddig munkálkodó kezeket. Jimin sürgető vágya a parancsnak akart engedelmeskedni, és kihasználva Jungkook kemény izmos combját, elkezdett neki dörgölőzni csípőjével. Az angyal láthatóan elvesztette már öntudatát, és csak a vágyára tudott koncentrálni. A démon farka pedig, keményen várta a folytatást, és Jungkook érezte, hogy kezdi elveszteni a fejét. Csak az tartotta még vissza, hogy megfogadta, akkor dugja meg a másikat, ha az is könyörög érte. - Csak kérned kell, és könnyítek rajtad. - suttogta Jimin fülébe, aki nyögve hajolt ajkára. Jungkookot meglepte a tette. Hiszen nem kérte tőle, és nem is utalt rá, hogy csókra vágyjon a másik. Melegség járta át a mellkasát a gondolatra, hogy Jimin magától kívánta az ajkait.

- Jungkook. - nyögte a nevét. - Kérlek! Kérlek... - több nem is kellett Jungkooknak. Gyorsan hasára fordította a másikat, és farpofái közé köpött. Habár az egész napos váladékozástól, Jimin egész öle nedves volt. 

- Ne hibáztass érte, de neked egyszerűen nem lehet ellenállni. - csúszott lassan a pulzáló lyukba. Az angyal nyögve markolta a lepedőt. Az egész napos kínzó állapot, minden gátlását, és józan eszét lerombolta. Most csak arra vágyott, hogy végre beteljesüljön. Amikor egyesültek, mindketten hatalmasat nyögtek. Tudták jól, hogy amit ők éreznek, és érezni fognak, az egy egyszerű halandó számára felfoghatatlan lenne. A démon nem várt tovább, csípőjével erőteljes, ám lassú lökésekbe kezdett. Jimin háta ívben megfeszült, és hátra fordult. Ahogy találkozott a tekintetük Kook nyögött egyet. Ugyan is az ő angyala, olyan kéjes pillantást vetett rá, amit álmaiban sem gondolt volna. Közelebb húzta magához, és egy szenvedélyes csókot adott a vastag rózsaszín ajkakra.

- Jungkook! - nyögte Jimin fenekét még jobban kitolva. - Még! Kérlek! Gyorsabban! – sóhajtotta szaggatottan a szavakat. Jungkook eleget téve a kérésnek gyorsított, amennyire csak bírt. Ahogy érezte, hogy közel van rámarkolt a csodás, és tökéletes fenékre.

- Mindjárt! - nyögte hosszan, és előre nyúlt a szőke kemény farkáért. Ahogy ujjai végig simítottak az angyal makkján, az rögtön elélvezett, és összes izma megrándult. Jungkook nem tudta visszatartani a gyönyörét, és nem is akarta. Olyan élvezet, és kéj söpört rajta végig, mint soha. Ő is hangosan nyögött, és egész teste remegett. Mikor az orgazmus utolsó hulláma is lecsengett benne, ki húzódott társából, és mellé feküdt az ágyba. Mind a ketten lihegtek, és erőtlenül simultak a lepedők közé. Jimin gondolatai kezdtek kitisztulni, és a Jungkook által rábocsájtott erő, beteljesülésével megszűnt, így szégyene, és haragja egyszerre töltötte el. Lassan hátra fordult, és felült, habár semmi energiát nem érzett magában, de képtelen volt a démonnal egy ágyba feküdni. Amilyen gyorsan tudta kapkodta magára a ruhákat. - Hová mész? - könyökölt fel a démon.

- Minél messzebb tőled! - morogta Jimin. - Nagyon rossz ötlet volt, hogy bele mentem ebbe az egy hétbe. - állt meg a földet bámulva, vörös arccal.

- Azt ne mondd, hogy nem élvezted! - kiáltotta idegesen Jungkook, nadrágját összegombolva. 

- De elképesztően élveztem, de közben egy pillanatig se akartam. - üvöltötte már Jimin is. Jungkook a pólóját felkapta, majd végig nézett az előtte álló szinte tomboló angyalon.

- A csókot se akartad? - kérdezte elkomolyodva. - Akkor tessék! - nyújtotta oda az egyik kését, amit korábban elkobozott. - Ölj meg! Mert ha azt mondod, semmit nem akarsz tőlem, nincs értelme tovább húzni az időt. - morogta fenyegetően. Jimin határozott mozdulattal kapta ki a kést a démon kezéből, de közben millió kérdés futott át benne.

- Én... - kezdte bizonytalanul, még mindig a késre meredve, majd megmarkolva elhajította. A fegyver pár centire a démon arca mellett suhant el, egyenesen a falba vésődve. Jimin egy erőteljes lépéssel társa előtt termett, és haragos szemekkel nézett a másik meglepett tekintetébe. - Ne tegyél többet próbára, mert előbb kerülsz vissza a pokolba, minthogy azt mondanád Lucifer! - sziszegte, majd az ajtót becsapva elviharzott. Jungkook percekig csak állt, és Jimin üres helyét bámulta. Érezte, hogy túl messzire megy, de képtelen volt ellenállni. Miért is állna ellen a kísértésnek, hiszen ő egy démon... de akkor miért fáj úgy a mellkasa?

Eközben Yoongi sóhajtva fordult a két zöldfényű felé, akik egymástól messze állva várták a parancsot.

- Közbe kell avatkoznotok. Sajnos mind a ketten túl gyerekesek ahhoz, hogy felismerjék képtelenek egymás nélkül élni. - rázta a fejét halványan mosolyogva. – Hosoek, te Jimint keresd meg. Beszélj vele, emlékeztesd, hogy az a küldetése, hogy visszahozza Jungkookot. Kifognak futni az időből. A tanács már nem sokáig ilyen béketűrő. - Hosoek bólintott, és alig észrevehetően elpirult, ahogy a mellette állóra pillantott. - Taehyung. Neked Jungkookot kell észhez térítened. Tudod jól, ha nem tér vissza, súlyos következményei lehetnek, de erről ne beszélj neki. Jimin dolga, hogy visszahozza. A te dolgod az lesz, hogy segíts neki, mert sokkal okosabbnak kell lennie, ha azt akarja, hogy Jimin megbocsájtson neki...