Jungkook idegesen fújta ki a cigarettafüstöt. Pont úgy állt az erkélyen, mint tegnap reggel, de akkor még fogalma sem volt, hogy mi vár rá. Nem tudhatta, hogy találkozik Jiminnel, és felfordul az egész élete. Kim megköszörülte a torkát, megzavarva ezzel magányát. 

- Beszélni akartál velem? – kérdezte meggyújtva saját szálát.

- Igen. - válaszolt röviden Jungkook.

- Jimin nem bízik bennem. Szeretném, hogyha össze barátkoznál vele, és megpróbálná a bizalmába férkőzni. Szüksége lesz valakire, akivel beszélhet. - sóhajtott egyet. Jimin túl sokáig időzött a fürdőben. Ez idő alatt már csinált neki szendvicset, főzött teát, és lassan a cigije végéhez ért. Kezdett aggódni érte.

- Mondd csak Jungkook, miért akar megölni téged? - kérdezte Kim cseppet sem tapintatosan.

- Valami olyat vettem el tőle, ami fontos volt neki, és nem tudom visszaadni. - válaszolta halkan Jungkook. Nem volt bűntudata, csupán sajnálta. Sajnálta, hogy elvette Jimintől a szárnyait, sajnálta, hogy le kellett vágni a sajátját. De ez nem bűntudat volt, azt ő nem ismerte.

- És szereted? - kérdezte végül Kim.

- Az olyanok, mint én, képtelenek a szerelemre. – sóhajtott Jungkook. – De, hogy is mondjam, lelkitársak vagyunk. Nem ismer senki jobban, mint ő, és én se ismerek senkit jobban, mint őt. Mi ketten együtt vagyunk egészek.

- Tehát, ha jól értem, nem vagy belé szerelmes? De ő a lelkitársad, és szexuálisan vonzódsz hozzá?

- Igen. - érkezett az egyszerű válasz.

- Nem értem, miért nem hívod a szerelemnek?

- Azért nem, mert ahhoz, hogy szerelmes legyél valakibe, sok időt kéne vele töltened. Én és Jimin szinte semennyi időt nem töltöttünk együtt.

- Akkor honnan tudod, hogy a lelki társad? – értetlenkedett a férfi.

- Onnan, hogy egy lélekből származunk. - Ezt már Kim végképp nem értette, így csak sóhajtott, és megfordult. Neki támaszkodott az erkély korlátnak. Ekkor lépett ki a fürdőből Jimin. Arca gondterhelt volt, haja még vizes, és testét csak egy szál törülköző fedte el. Tétovázva nézett körbe, mikor meglátta a ruhákat, kioldva a törölköző szélét, elkezdett öltözni. Jungkook végignézett fedetlen testén. A formás fenekén, a szép fehér bőrén, és ismét elcsodálkozott, hogy mennyire tökéletes a társa. - De tudod... - kezdett bele. - Ha bárkibe szerelmes lennék, biztos ő lenne az. - Kim megrázta a fejét.

- Kétlem, hogy már nem vagy rég szerelmes bele. De te tudod... - Jimin szaggatottan öltözködött, minthogyha közben gondolataiba veszett volna. Felkapta a pólót, majd értetlenül körbenézett, és kicsit zavartan keresett valamit. Elpirult, és idegesen a vizes tincsek közé túrt. Sóhajtva rogyott le a székre, és maga elé bámult.

- Kim. - szólalt meg Jungkook. - Nem vittél neki alsógatyát, igaz? – kérdezte.

- Nem, eszembe se jutott, hiszen te se hordasz, és én se hordok. - Válaszolta barátja. Jungkook kacagni kezdett.

- De Kim, a jófiúk hordanak! - mondta még mindig kacagva Jungkook.

- Hát, akkor annak idején, itt rontottam el. – nevetgélt. – Lehet, most orvos lennék, vagy ügyvéd! - Jimin észrevette őket, és még pirosabbá vált az arca, majd magára kapta a fekete farmert, ami ki volt még készítve. Jungkook intett Kim felé, hogy kövesse, és elindultak a hálóba.

- Örülök, hogy végeztél. Már kezdtem aggódni. - szólalt meg Jungkook.

- Nyilván. Majd pont miattam aggódsz... aggódj inkább magad miatt démon! – rivallt rá helyéről felpattanva Jimin. Szemében a gyűlölet tüze éget, ami még kívánatosabbá tette.

- Kim. - adott barátja kezében egy fekete szőrmés bilincset. – Kérlek, tedd ezt Jimin kezére.

- De miért én? - kérdezte Kim.

- Azért, mert nem szeretnék esélyt, adni arra, hogy megtámadjon. Viszont téged nem fog bántani, rákattintod a bilincset, és máris nincs probléma. - Kim sóhajtott, és rácsatolta Jimin csuklójára a bilincset. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Jimin bőre milyen puha volt. Kissé kipirult az arca, a gondolatra, hogy Jungkook, ezt a férfit megcsókolta. Ő más volt, mint a többiek számára, így Kim szemében is különleges lett.

- Szóval, most körbe foglak vezetni a villában. A későbbiekben, nem terveztelek folyton kikötve tartani. Remélem, hogy nem is lesz rá szükség. - akasztotta Kook ujját a bilincs láncába, maga után húzva a szőkét.

- Szőrmés bilincs, komolyan? - kérdezte gúnyos mosollyal az angyal.

- Tudod, a nők nem szeretik a hideg fém érintését, és a fájdalmat. - mondta a démon elégedett arccal.

- Gondolom egésznap basztál, mint a nyulak. - forgatta a szemét Jimin, de belül egy kis fájdalom feszítette a mellkasát.

- Ne legyél féltékeny, most már csak veled fogok foglalkozni. - állt meg előtte, és szembe fordult vele. Kezét keskeny derekára tette, és finoman magához húzta. Jimin nem ellenkezett, így testük engedelmesen egymáshoz simult. Jungkook szívverése rögtön felgyorsult. Imádta a teste reakcióját, amiket az angyal kiváltott belőle. Ujjaival megcirógatta Jimin nyakán, a finom, puha, hófehér bőrt, amitől egyből libabőrös lett a másik. - Szeretnéd, hogy megcsókoljalak? - kérdezte hüvelykujjával végig simítva a vastag rózsaszín ajkakon. Jimin egy pillanatra lehunyta hosszúpilláit, és reszketve kifújta az eddig bent tartott levegőt.

- Sok mindent szeretnék, amit nem kaphatok meg. - suttogta rekedten. Jungkook halványan elmosolyodott.

- Bármit megadok, csak kérned kell. - suttogta egész közel az ajkakra. Egy pillanatra érezte a másikat, mintha ismét köztük lenne az elválaszthatatlan kapocs.

- Akkor, add vissza a szárnyaimat... - pattantak ki Jimin szemei, és a sötét íriszeiben haragos, veszélyes fény csillant meg. Jungkook tudta, hogy bajban van. Megpróbált ellépni, de nem volt elég gyors, mert éles fájdalmat érzett az oldalában. Nyögve kapott oda.

- Bassza meg! Jimin, bassza meg! - szorította kezét a vérző sebre, de a fiú csak elmosolyodott, és ismét felé lendült. Ám erre már Jungkook számított. - Nem tudom visszacsinálni, nem érted! - üvöltötte idegesen hajába túrva.

- Akkor, csak, hagyd, hogy megöljelek. Attól jobb lesz, érzem. - mondta mosolyogva Jimin. Ám hirtelen felszisszent, és ős is oldalához kapott. - Franc! Azt hittem még van időm. - szorította ő is oda a kezét. Jungkook értetlenül nézte a jelenetet, de itt volt a lehetőség. Gyorsan Jimin mögé lépett, és kezeit lefogva a falnak nyomta. Nagyon ideges volt a másikra. A kemény csuklószorításra, az angyal kezéből kiesett a borotvapenge, amit a fürdőből szerzett, és csilingelve a földre hullt. Jungkook egész testével a falhoz nyomta. Ágyéka a fenekén nyomódott, ami még mindig kemény volt, a támadás előtti jelenetekről. - Eressz! - nyögte fájdalmasan.

- Ó, nem, azt hiszed, ennyivel megúszod? - kérdezte Jungkook a fülébe suttogva, majd megnyalva a fülcimpáját. - Igazi kis karmolós vadmacska lettél. - mondta hangjában tele izgalommal. - Talán, én is ilyen durva kéne legyek, úgy látom, azt szereted! - harapott a fülébe, majd szőke tincsei közé markolva megfordította, és másik kezét nyakára illesztette. Jimin szemében nyoma sem volt a félelemnek, ami még jobban felhúzta a démont. 

Elengedve fürtjeit, elkezdte kioldani nadrágja övét. - Most megtanítalak viselkedni angyalom. - hangját eltöltötte a gúny az utolsó szónál. Ahogy ágyéka szabaddá vált, nyakánál fogva nyomta térdre maga előtt a másikat. - És most szopni fogsz! Ha megmersz harapni, esküszöm, hogy féktelen gyilkolásba kezdek, a legközelebbi iskolában! - nézett mélyen az előtte térderő tekintetébe. Kőkemény vágytól lüktető farkát, a másik kívánatos ajkaihoz nyomta. Jimin arca kipirult, és szemei dacosan néztek, Jungkook vágytól izzó tekintetébe. Mikor Kook erősebben kezdte szorítani a nyakát, kinyitotta száját, és hagyta, hogy a démon becsúsztassa hosszát. A fekete hajú, ezután nyakáról, ismét tincseire vezette a kezét, és fürtjeibe markolva irányította mozgását. Jimin nem volt kedves, habár nem harapta meg, fogai rendszeresen végig szántották Kook kemény farkán a finom bőrt. Ez a démont nem zavarta, sőt még inkább korbácsolta állatias vágyát. Jimin egyre mélyebbre fogadta őt, és valami csodának köszönhetően, nyelvét is belevitte a játékba. 

Ez a csoda az volt, hogy az angyal elkezdte élvezni, hogy a démonnak, ő okoz, ekkor élvezetet. Tetszett neki, az élvezetben úszó arca, és halk sóhajai, amik egyre csak gyakoribbak, majd hangosabbak lettek, és mikor nyelvével is izgatni kezdte, nyögésekké alakultak. Kipirult arccal, hevesen dobogó szívvel, és izgatott szemekkel figyelte, a felette tornyosuló alakot. Ekkor megérezte Jungkook előváladékát szájában. Édeskés izé volt, kissé citromos beütéssel. Emlékezett, hogy Kook egyszer azt mondta, hogy még az íze is tökéletes. Habár soha nem vallotta volna be, ő is ezt érezte. Meztelenül akarta látni a másikat, ahogy izzadtan, és a gyönyörtől megfeszülve mozog felette. 

- Most te is kényeztesd magad! - nézett rá a démon. Jimin engedelmeskedett a parancsnak, mert farka már jó ideje türelmetlenül vágyta a kielégülést. Jungkook által diktált tempóban szopott, és simította végig farkát. Ahogy egyre közelebb kerültek a kielégüléshez, egyre gyorsabb, és követelőzőbb lett a démon. Jimin érezte, hogy már nem sok van hátra, hogy markába élvezzen. A kezén lévő bilincs lánca csattogott, a heves mozdulatoktól. - Áh, kurva jól szopsz angyalom! - nyögte hosszan a démon, majd teste megfeszült, és Jimin szájába lövellte élvezete minden cseppjét. Ahogy a szőke megérezte magában a meleg, ízletes folyadékot, és a rángatózó kielégült farkat, megfeszült, és ő is beteljesedett, ezzel megkönnyebbülve a felgyűlt szexuális feszültségtől. Lihegve támaszkodott meg négykét láb a földön, ahogy Jungkook kicsúszott belőle, és elengedte. A férfi a vele szemben lévő falnak támaszkodott, majd lecsúszott a földre. Lihegve nézték egymást, hosszú másodperceken át.

Végül Jimin mozdult meg először felé, de Kook se tétovázott, így fél úton találkoztak, és egy forró csókban forrtak össze. Ez a csók épp olyan heves volt, mintha az előbbi kielégülés semmit nem jelentett volna nekik. Pár pillanat múlva véget is ért, amikor Jimin a pengét a démon nyakához nyomta. Jungkook fejét kissé felemelve nézett, a kiismerhetetlen sötét szemekbe.

- Eressz el! - parancsolt rá Jimin. Jungkook lemondó sóhajjal túrt zsebébe, és a pici kulccsal kinyitotta a bilincset, ami hangosan koppant a földön. - Na, és most, csak, hogy tisztázzuk. Nem bírom, ha parancsolgatnak nekem, és ha kényszerítenek, szóval, ha nem akarsz az egy hét lejárta előtt sírba kerülni, ezt hanyagold. - mélyesztette  szemeit a másikéba, és leengedte a pengét. Jungkook értetlenül nézett társára. - Éhes vagyok, nem úgy volt, hogy eszünk, és körbevezetsz? - kérdezte csevegő hangon. Jungkook teljesen összezavarodva indult a konyha felé. Nem értette a fiút. Itt volt a tökéletes alkalom, hogy megölje, és még se tette. Jimin pont ugyanennyire nem értette magát, de úgy érezte valami megváltozott benne. A férfi nagyon vonzotta, jobban, mint amennyire haragudott rá, és a benne élő maradék angyal, egy esélyt akart adni neki, hogy talán helyre hozza. Esélyt a bűnbánatra, és bűnbocsánatra...

Eközben a túlvilágon, Yoongi megkönnyebbülten sóhajtott egy hatalmasat. Örült, hogy változást érzett a két fél arkangyal között, és remélte, hogy az egy hét leteltével két teljesen egymásra hangolódott lelket fog látni, akik már saját ismertetőjegyeiket birtokolva visszatérhetnek a mennybe, és a pokolba. Hosoek idegesen dobolt a lábával mellette.

- Nyugodj már meg! - morgott mellette állóra.

- De nem látom, hogy Jimin kezdené visszanyerni angyali oldalát, hanem épp a bűnös vágyat gyakorolja, és hagyja, hogy befolyásolja a démon kísértése. – mondta, és aggódva mutogatott a fekete folyadékban lebegő képre, ahol épp Jungkook, igen közelről, Jimin sérülését látta el. Persze, ezzel is a szexuális csábítás volt a célja. 

- Nem láttad, hogy Jimin nem ölte meg? Azért tette, mert a benne élő angyal, végre felébredt. Túl könnyen ítélkezel. - rázta a fejét az őrző, a zöldfényű szemébe nézve. - Talán neked sem ártana, ha lemennél Taeval... - gondolkodott el. - Amúgy is aggódom, hogy ha vissza is térnek eredeti természetükhöz, nem akarnak, majd visszatérni a túlvilágra. - vakarta meg zavartan a homlokát. Hosoek egy hatalmasat nyelt.

- Hogy én és Tae... éljünk emberként? - kérdezte zavartan, és arcán két piros folt jelent meg.

- Persze csak is azért, hogy emlékeztessétek Jimint és Jungkookot, hogy hol van az otthonuk. - magyarázta ujjával a márvány mintáin játszva Yoongi. - Nos? Mit gondolsz? Neked sem árt a jellem fejlődés. - jegyezte meg, a kezén lévő sötét foltra pillantva. Hosoek óvatosan bólintott.

- Ahogy jónak látod. - hajolt meg az őrző előtt. Yoongi elgondolkodott. - Lehet inkább Jin és Namjoon kéne küldenem, ők sokkal felelősség teljesebbek. - fordult el bizonytalanságban hagyva ezzel a zöldfényűt, aki alig bírta boldogságát visszafogni a gondolatra, hogy Taeval lehetne.