A gyomrom erős görcsbe rándult, a szívem pedig őrült zakatolásba kezdett, ahogy továbbra is bámultam kisírt kék szemeit. 

Tüdejébe még mindig erőteljesen szívta be a levegőt, homlokán pedig néhány izzadságcsepp csillant meg. Tekintetét lassan az enyémbe fúrta, miután többször is végig nézett rajtam tetőtől-talpig, mintha csak arról próbálna meggyőződni, hogy valóban én állok e előtte és valóban létezek e. 

Egyik hirtelen mozdulatát követi a másik, ahogy beljebb lök az ajtóból, majd maga után becsapja, s mint egy ragadozó, úgy csap le ajkaimra és kezdi falni azokat. Szint levegőt is elfelejtek venni, amilyen villámgyorsan letámad, majd kezeit vándor útra víve, pólóm alatt a bőröm kezdi meleg tenyereivel simogatni. Gerincem mentén egy kellemes borzongás fut végig, azonban a még maradék lelki erőmmel, kezeimet mellkasára helyezem és úgy próbálom őt eltolni magamtól, bármennyire is szeretném minden egyes porcikáját. Nehezen, de sikerül végül elválnom ajkaitól, fejem pedig elfordítom és úgy igyekszem pótolni a levegőt. Arcom szinte lángol a forróságtól, az ajkaim már is megduzzadtak. Ami nem is csoda, hisz ez a csók nem épp a legfinomabb volt. Ám ahogy újra ránézek látom, hogy Ő sem jár más cipőben. Kék íriszeiben a vágyat látom megcsillanni, s azt is látom, hogy erőt kell magára erőltetnie, hogy ne essen újból nekem. A hidegvér és a megtartóztatás, pedig nem igazán rá jellemző, ezért gyorsan kell feltennem a kérdéseim, amiket sikerült nagy nehezen megfogalmaznom magamban. 

- Hogy kerülsz ide?- teszem fel a kérdést egyenesen, miután sikerült végre magamra tartást erőltetnem. 

Nem szól semmit. Megint csak a csend a meghatározó lételem köztünk. Csak fürkészi tovább zölden izzó szemeim, majd ajkai közül egy nagy sóhaj szökik ki. 

- Én is ezt kérdezhetném tőled.- lép egyet hátrébb.- Mit keresel itt Nate?- fonja össze maga előtt karjait, s az a gyengéd tekintet amivel eddig rám nézett, teljesen eltűnt, s felváltotta egy dühös megnyilvánulás. 

- Visszaköltöztem végleg. Gondolom a főnököd elmondta, hogy átkérettem magam. Eljöttem, mert ez volt a helyes. Most pedig, ha megbocsájtasz, kérlek menj haza Jesse.- mondom határozottan, ám az utolsó mondatnál megremeg hangom. 

Nem akarom őt elengedni, de muszáj. Nem láncolhatom magamhoz, miközben tudom, hogy nekünk soha nem lesz közös jövőnk. Jegyese van, akivel gondolom hamarosan összefognak házasodni, mihelyst jobban megismerték egymást. A mi kapcsolatunk pedig már itt le is zárult, bármennyire is fáj ezt beismerni. 

- Azt mondtad soha nem hagynál újra ott. Ám megtetted, s most már kétszer is ott hagytál egy kibaszott szó nélkül!- emeli fel hangját, amitől bennem is kezd egyre inkább felmenni a pumpa. 

- Mégis mit vártál tőlem, Jesse? Hogy egy hamis mosollyal az arcomon, majd végig nézem azt, ahogy elvesznek tőlem? Hogy mást csókolsz helyettem, hogy másnak a kezét fogod meg? Már semmi nem köt minket össze és ezt fogadd el! Menj vissza szépen a jegyesedhez, akit Nancyék kinéztek neked és legyél vele boldog, de azt ne várd el, hogy ismét az életed része legyek..- szinte köpöm a szavakat, miközben érzem, hogy a könnyek kezdik marni a torkom, s lassan utat találnak szemeimben, majd lassan legördülnek arcomon.

Ez nekem már túl sok. Megint felszakította azokat a sebeket bennem, amiket oly gondosan próbáltam elrejteni és begyógyítani az idő múlásával. Érzem, ahogy a fájdalom újból körül lengi a testem és lassan lábaim is kezdik feladni a szolgálatot, ám próbálom minél inkább tartani magam. Nem lehet gyenge. 

Arca lassan eltorzul, homlokán pedig egy ér rajzolódik ki, állkapcsa megfeszül. Csak várom, hogy olyat vágjon végre a fejemhez, ami soha nem leszek képes elfelejteni, se nem feldolgozni. De nem szól semmit, csak mélyen beszívja a levegőt tüdejébe, majd egy lépést tesz felém újból. 

- Nincs jegyesem. Elmondtam mindent anyáméknak veled kapcsolatban. Tudnak rólam. Tudnak rólunk. Mindig is tudtak.- jelenti ki határozottan. Úgy érzem, mintha csak álmodnék. Mintha ez csak egy egyszerű ide képzelt kép lenne, amivel az agyam próbál becsapni. Egy délibáb, amihez, ha közel megyek eltűnik és ott lesz a csúnya és keserű valóság. De bármennyire is próbálom nem elhinni, annál inkább valóságosabb az egész. A szavai, amiket az előbb kiejtett ajkai közül magukkal ragadtak. 

Tudnak rólunk.

A szívem legmélyebb zugában mindig is arra vágytam, hogy egyszer majd egyek leszünk. Nem Nate és Jesse lesz külön. Mi leszünk. 

A boldogság, ami  már szinte kihalt belőlem, most újból visszaáramlik belém egy szempillantás alatt. legszívesebben most azonnal a nyakába ugranék és most én tapadnék úgy ajkaira, mint egy napokig éheztetett állat. De nem teszem csak várok. Biztos akarok lenni benne, hogy Ő is arra gondol amire én. Az újra kezdésre. Hallanom kell a saját szájából. Egyszerűen muszáj hallanom, hogy tudjam, hogy tényleg nem csak az elmém akar átverni engem. 

Még egy lépést tesz felém, majd még egyet, s még egyet. kezei közzé fogja lassan könnyel áztatott arcom, s lágyan belesimulok meleg tenyerei közé. 

- Nézz rám..- suttogja ajkaimra, én pedig úgy teszek, ahogy mond. Csak fürkésszük egymás tekintetét. Érzem meleg levegőjét, amit kienged szája közül, s csak hagyom, hogy csiklandozza bőröm. - Anyámék csak attól féltettek, hogy soha nem fogom megtalálni a boldogságot. Tévedtek, ezt is belátták. Rájöttek, hogy nekem az egyetlen boldogság az csak is te vagy. Te vagy az életem minden egyes öröme. Te vagy nekem a csillag, ami a sötétségben megjelenik és utat mutat nekem. Te vagy az, aki nélkül az életemet már soha sem tudnám elképzelni és nem is akarom. Mindennél jobban szeretlek, Nate Bell.

Nem tiltakoztam tovább. Nem akartam eltolni magamtól, nem akartam vele vitatkozni. Egy pillanatra sem kételkedtem további szavainak igaz tartalmán. Bíztam benne és ezt jól tettem. Sosem hazudna nekem, főleg ezek után, ahogy én sem neki.

Hagytam, hogy sodorjon tovább az ár vele együtt. Ajkait ismét az én párnácskáimnak nyomta, most azonban lágyan kezdte kóstolgatni. Azonban én többet akartam. Sokkal többet. Mindenét akartam. Most én voltam az, aki vad csókba hívta nyelvét, majd egy hirtelen mozdulatnál fogva ölébe ugrottam és szorosan fontam lábaim csípője köré, kezeim pedig nyaka köré, még Ő fenekemnél fogva tartott meg és kezdte markolászni. Egy pillanatra sem váltunk el egymástól, még akkor sem mikor kezdtem úgy érezni, hogy nem sok levegőm maradt már. Lassan a hatalmas és puhának ígérkező franciaágy felé vette az irányt, majd egy határozott mozdulattal rádőlt velem együtt és maga alá gyömöszölt. Lábaim még mindig szorosan köré fonva hagytam, s erősen dörzsöltem össze ágyékunk, mire egy erőteljeset mordult csókunkba. Elégedettséggel töltött el, hogy még mindig képes vagyok belőle ilyen érzelmeket kicsikarni.  

- 18+ -

Az egyik pillanatban azonban megszakította csókunkat, majd egy könnyed mozdulattal vette le magáról pólóját és dobta a földre. Természetes követtem példáját és villám sebességgel kezdtük egymásról letépkedni a zavaróbbnál zavaróbb textil darabokat. Ajkaival nyakam kezdte ostromolni egyre erősebben és erősebben harapta és szívta, majd lefelé vette az irányt és csókkal hintette minden egyes porcikám. Nyelvével lassan kezdte végig szántani mellkasom, ujjaival pedig bimbómat kezdte kényeztetni. Számat egyre több jóleső nyögés hagyta el, amit láthatólag nagyon is élvezett. Elmémet kezdte elönteni a rózsaszín köd és kezdtem elveszni az extázis mámorában. Dobáltam már magam, hisz már annyira vágytam rá, hogy képtelen lettem volna azt szavakba önteni. Szerencsére értette a felé irányított célzásaim, így heves mozdulattal rántotta le rólam boxerem, majd fogadott ajkai közé. Egy hangos és erőteljes nyögés szakadt fel torkomból, s próbáltam minél inkább több levegőt áramoltatni tüdőmbe. Fejét fel-le kezdte mozgatni, majd mikor ismét jeleztem neki, hogy tovább haladhatunk, elengedett ajkai szorítása közül, a következő pillanatban pedig az Ő boxere landolt a földön. Éreztem a testéből áradó forróságot, ahogy próbálja magát vissza fogni kisebb-nagyobb sikerrel, elkerülve azt, hogy bármilyen fájdalmat is okozzon nekem. Értékeltem benne ezt a fajta törődést, ám a vágy most sokkal inkább úrrá lett rajta és vette át felettem a hatalmat. 

- Jee..ee..ssee...kérlek..- lihegtem, mire rám emelte tekintetét.- Márh nem bírom. Tedd..be..- láttam, ahogy ádámcsutkája egy nagyot mozdul felfelé, próbálva visszafojtani türelmetlenségét. 

- Várj még egy kicsit, Kiscsillag. Nem akarok neked fájdalmat okozni.- suttogta fülembe, majd egy csókot hintett halántékomra. Ujjait lassan száma vezette, mire engedelmesen kezdtem benyálazni annyira, amennyire csak tudtam. Éreztem, ahogy merevedése megrándul combomnál, miközben tekintetével végig kísérte a nyelvemmel való játékot.  

Ujjait lassan bejáratomhoz vezette, majd nagy óvatossággal behelyezte első ujját. Mint aki pánikól, úgy kezdtem levegő után kapkodni és helyre tenni elmém ám mind hiába. Mindent kizártam elmémből, kivéve az észveszejtő érzést, amit ujjaival okoz és az Ő teljes létezését. Sorba helyezte belém ujjait, majd mikor már csípőmmel többször is löktem felé egy sietős mozdulattal vette ki belőlem ujjait. Csalódottság futott végig rajtam, ám tudtam, hogy most sokkal jobbat fogok kapni. Lábaimat megragadva lassan lehúzott magához, térdeimnél megfogva kényszerített terpeszbe, miközben lassan kezdte belém helyezni magát. Egy hangos nyögés, szinte már ordítás hagyta el számat az egyszerűen megfogalmazhatatlan érzéstől, szemeim előtt pedig több ezer csillag jelent meg. Várt még egy kicsit, ám türelmetlenül mozdítottam meg felé csípőm, mire egy nyögés szakadt fel torkából, s mint aki mindent elfelejtett, úgy dobta félre higgadtságát és kezdett őrült tempóba kefélni. Combomat markolászva kezdett hajszolni a beteljesülés felé, persze rákontrázásként én is csípőmmel kezdtem az ütemet diktálni, miközben egyre több nyögés hagyta el ajkaim. Hajszoltuk egymást, még nem egy forró csókba forrtunk össze és egy utolsó pár lökés által bele nem kerültünk az orgazmus mennyei zónájába. 

Lihegve bámultunk egymást szemébe, majd kicsúszva belőlem mellém gördült és szorosan vont bele ölelésébe, miközben továbbra is légzésünket próbáltuk helyrehozni. 

- Szeretlek, Kiscsillag.- lehelt egy csókot hajkoronámba. 

- Én is szeretlek, Jesse...- válaszoltam erőtlenül, majd hagytam, hogy az álom elnyomjon cirógató kezei között. 

_______________________________________________________________________________

! FONTOS !

Na végre sikerült elkészülnöm az új részel, annak ellenére, hogy a Wattpad bealkotott. Aki követ az olvashatta, amit kiírtam: A Wattpad letörölte a Ne érj hozzám! és annak a 2. évadát, vagyis ezt a könyvem is. Ám szerencsére visszakaptam és most már biztos, hogy jobban oda fogok figyelni arra, hogy meglegyenek a könyveim részei Wordben, ha esetleg végleg elveszne. De remélem ilyen nem lesz soha.  Valamint szeretném veletek azt is közölni, hogy a heti 2 rész, lecsökken csak heti egyre, mivel sajnos nem sok időm van írni, de minden tőlem telhetőt megteszek. Ne ijedjen meg senki, nem fogok olyat csinálni, hogy nem fejezem be vagy valami hasonló. 

A következő rész lesz az utolsó rész ebből az évadból!🌹

Illetve az előző résznél tettem fel kérdést a 3. évadra vonatkozóan. És mivel sokan írtátok, hogy szeretnétek, ezért bejelenthetem, hogy mihelyst ennek vége lesz, már jön is a 3. évad! Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket! 💕

Remélem tetszett a rész és legyen szép napotok! 🌸