A nap további részét tényleg csak itthon töltöttük egymás karjaiban. 

" Szeretlek "

Ez a szó többször csengett végig a fejemben, mint bármely szó eddig. Olyan érték volt ez számomra Jessetől, amit életem végéig nem fogok elfelejteni. Boldog voltam, hiszen számtalanszor vesztünk össze azon, hogy nem képes belátni a saját érzéseit. Úgy látszik a nyomás jót tett neki. Ám ez még mindig nem felejteti el a mai eseményeket..

- Miért csíped így ki magad?- tettem fel neki a kérdést, miközben készülődtünk a vacsorára. 

- Mert anyám megölne, ha sima utcai cuccban állítanék oda..- válaszolta kissé morogva, miközben hajával kezdett babrálni. 

- Én a helyedben egy melegítő gatyát vennék fel, egy szandált zoknival, egy szétnyúlt pólót és egy csöves sapkát. Tuti sikered lenne.- nyúltam el az ágyon. 

- Persze, ha azt akarom, hogy hajléktalannak higgyenek.- forgatta meg szemeit.

- Azt hittem nem akarsz tetszeni másnak.- vontam fel szemöldököm, majd felállva elvégeztem magamon az utolsó simításokat. 

- Nem is akarok..- lépett ki a fürdőből.- Nekem csak is te kellesz.- húzott magához, majd egy csókot lehet ajkaimra. 

Istenem, hogy én, hogy imádom ezeket az ajkakat. Olyan ez számomra, mint egy kisgyereknek a cukorka. Felemelő és boldogsággal tölt el. 

Ameddig meg nem szólal..

- Most komolyan azt a babarózsaszín inget akarod felvenni?- nézett végig rajtam, egy enyhe fintorral arcán. 

- Veled ellentétben én nem akarok senkinek sem tetszeni.- boxoltam bele vállába, majd a tükör előtt megigazítottam nyakkendőm.- Hol a nyakkendőd?- fordultam felé kérdő tekintettel.

- A dobozában.

- És miért van a dobozában?

- Mert nem tudom megkötni.- fonta össze maga előtt karjait idegesen. 

- Reménytelen vagy..- sóhajtottam, majd előszedtem az említett ruha darabot.- Gyere, megmutatom hogy kell. 

Lassan a gallérja alá helyeztem az anyagot, majd lassan végig vittem a mozdulatokat, miközben próbáltam neki a legérthetőbben elmagyarázni. Érzetem, ahogy tényleg minden egyes  mozdulatomat figyelemmel kíséri, aminek hála az arcom is enyhe pírba borult. 

- Kész is.- simítottam végig rajta elégedetten, majd egyenesen kék szemeibe tekintettem. 

- Köszönöm.- mondta egy mosollyal arcán, majd egy csókot lehelt kezemre.- Tudod ilyenkor olyan vagy, mint egy feleség.- kuncogott fel, mire még inkább zavarba jöttem. 

- Nagyon poénos.- fordítottam el arcom.

- Ideje indulni.- ölelt szorosan magához, s milyen beszívtam illatát. Érzetem azt, amit ő is. Félt és ez nem is volt meglepő, hiszen nem lesz egy egyszerű dolog a mai este, de bármi is történjen én mellette leszek. 

Lassan elengedtük egymást és leindultunk a lifttel, majd kiérve a parkolóba beszálltunk az autójába. Olyan volt, mintha megállt volna az idő és tényleg bárcsak így lett volna. Az út közben egyik kezével a kormányt fogta, másikkal pedig az én kezemet. Fejemet finoman vállára döntöttem és most nem kellettek ide szavak, hogy megértsük egymást. 

Megérkezve a házhoz, óvatosan leparkolt, s mielőtt még kiszálltunk volna egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra. Reméltem, hogy nem ez lesz az utolsó, amit kapok tőle. 

- Minden rendben lesz.- simítottam végig arcán, s teljesen belesimult tenyerembe. 

- Remélem igazad lesz.- válaszolta egy nagy sóhaj mellett, majd mindketten kiszálltunk a járműből. Az ajtóhoz lépve hosszasan megnyomta a csengőt, mire nem telt bele egy percem és már ki is nyílt a fából készült tárgy. 

- Percre pontosan.- mosolyodott el elégedetten Nancy és érdeklődő tekintettel mérte végig fiát, majd tekintete rám tévedt.- Nate, micsoda meglepetés! Igazán örülök, hogy eljöttél eme fontos napra.- ölelt magához.

- Ki nem hagynám..- próbáltam leplezni a gúnyt a hangomban. 

- Gyertek be. Addig megterítek még egy főre. Jesse, a vendégek már várnak téged, úgyhogy keresd meg apád.- utasította, mire Jesse egy bólintással jelezte, hogy megértette. Egy pillanatra még kezéhez nyúltam és megszorítottam ujjait, jelezve, hogy nem lesz semmi baj és, hogy mellette vagyok. 

Halk léptekkel sétáltunk végig a házon, ahol még tinédzser korunkat töltöttük. Számtalan emlék halmozódott fel fejemben és mindegyik csodálatos volt. 

Belépve a társalgóba megpillantottuk Stevet, aki a lány apjával beszélgetett épp, ám tekintetét egyből felénk fordította. 

- Látom sikeresen megérkeztetek!- sétált oda hozzánk, félbeszakítva beszélgetését.- Had mutassalak be benneteket.- állt mellénk, majd egy idősebb férfival és egy fiatal lánnyal találtuk magunkat szembe. 

- Nagyon örülök a találkozásnak! Jesse vagyok.- nyújtotta feléjük kezét, amit az idős férfi mosolyogva fogadott el. 

- Ő pedig a nevelt fiúnk, Nate.- vágott közbe Steve, mire halványan elmosolyodtam és szintúgy illedelmesen kezet fogtam a férfival. 

- Nagyon vártuk már ezt a találkozót.- mosolyodott el ráncos arca, majd hátrafordult lányához. - Had mutassam be a lányomat. Ő Annet.

- Nagyon örvendek..- lépett elénk a lány, akinek az arca porcelán fehér volt, szemei azonban feketén ragyogtak, haja pedig barna színt öltött magára. Már maga a kinézete is taszító volt számomra, hiszen tipikus az a lány volt akiről lerítt, hogy beképzelt, elkényeztetett fruska. 

Jesse arca azonban továbbra is semleges volt, csak is egy mosolyt erőltetett az arcára, hogy ne legyen feltűnő mimikája. 

- Sokat hallottam már rólad, főleg a külföldi címlapokban.- fordult most felém a lány, miután végzett a Jessevel való csevejjel.- Te festő vagy igaz?

... Meg az a srác, akit a jegyesed dugott.

- Igen.- válaszoltam, mire százwattos mosoly ül ki arcára, amitől még a hányinger is elkapott. 

Micsoda egy mű család. 

Nancy nem sokkal ezután szólt, hogy kész a vacsora, így mindannyian az étkező felé vettük az irányt. Jesse illedelmesen kihúzta a lánynak a széket, de csak is azért, mert az illem megkövetelte. 

Legalább is reméltem, hogy csak is azért.

** **

Nate nemtetszését le sem tagadhatta volna, hisz minden pillanatban az undor ült ki az arcára. Édes volt, hogy ennyire féltékeny tud lenni, bár ez érthető. 

Csinos lány, ezt el kell ismernem, de az én szívemet sehogy sem tudná már meghódítani, hiszen mást szeretek. 

Fogalmam sincs, hogy hogyan tudnék kimászni ebből az egész helyzetből. Botrány lenne, ha anyámék megtudnák, hogy pont a mostohatestvérembe szerettem bele. Na nem mintha lett volna választásom, hisz az érzéseknek nem lehet parancsolni, nem igaz? 

Mégis, most tehetetlennek éreztem magam. A vacsora azonban egész kellemesen telt ahhoz képest, amire számítottam. Szerencsére Nate is tartást erőltetett magára, így most nem próbálkozott semmiféle asztal alatti tevékenységgel. 

Érdekes is lett volna..

Azonban a témáknak, amiket anyámék felhoztak cseppet sem örültem és Nate sem. Pillantásaimmal próbáltam őt megnyugtatni, de nem igazán jártam sikerrel. A következő kérdés pedig, pontot tett az i-re Natenél. 

- És, mikorra szeretnétek az esküvőt?- tette fel a lány apja a kérdést, mire kérdően néztem rá. 

Milyen esküvőről beszél ez, mikor még csak most ismerkedtünk meg? Elment az esze?

- Bocsássanak meg egy pillanatra!- pattant fel a székből Nate, majd sietős léptekkel felment az emeletre, ahol a mosdó volt. 

Ebben a pillanatban, kezdtem már úgy érezni, hogy minden kezd kicsúszni a kezeim közül..