Alek vállát hatalmas súlyok nyomták, habár ez a teher nem öltött fizikai formát de abban a pillanatban nehezebbnek tűnt mindennél. Tanár volt, sőt professzor viszont ahoz hogy a Revirsi Szólár tanács engedélyezze azt, hogy taníthasson, vizsgát kellett tennie. A vizsga habár nehéz volt nem volt lehetetpen. A sárkány a vaskos kriptozoológia könyv felett gubasztott a tereszon. A lelemnő napfénye és a Revirst körül ölelő hegyek csodállatos kilátást nyújtottak.

Aleknek egy dolog járt a fejében hol lehet a szerelme. Cairan pár órája tűnt el mert fontos kormányzói ügyek szólították el. Viszont egészen addig Alekkel tanult. Habár fogalma sem volt miröl is beszél neki kedvese de áhitatos szemmel itta a szavait. Alek az árny melkasán feküdt és a tananyagot magyarázta.

Kiválló tanár volt, és Cairan ezt is imádta benne. Ahogy a sárkány magyarázott az árny a barna tincseivel játszott.
-Sikerülni fog szerelmem, ügyes
vagy -suttogta a fülébe szerelme, ahogy két keze közé vette Alek arcát. Alek bele simult kedvese érintésébe. Az édes emlék képet egy hangos kopogás zavarta meg.

Nem sokkal később Esme dugta be a fejét az ajtón kezében egy vörös kendőt tartott.
-Kedves kuzin, most el kell rabolnom
téged. -lengette meg a kendőt.
Alek felvonta szemöldökét majd el nevette magát, sejtette hogy Cairan keze lesz a dologban.

A vérmágus bekötötte unokatestvére szemét, majd bele karolva végig vezette a folyosón gondoskodva arról, hogy ne essen el.
-Ha ficánkolsz lefogsz gurulni a lépcsőn és a kedves férjed rajtam fog bosszút állni. Szóval legyél jó túsz és ne mocorogj.
-Héj én vagyok a valaha létezett legjobb túsz.

-Na persze -forgatta csokoládé barna szemeit Esme.
Kiértek az erődből az, az mögötti kertben találták magukat ami a folyó partnál ért véget. Esme elengedte Aleket helyét egy lágy gyengéd érintés vette át ami végig simított a férfi karján. Kávé és fenyő édes aromája töltötte be a levegőt. A sárkány mélyen belélegezte.

-Sasha -súgta az árny. -Van valamim számodra.
-Tudod más körülmények között ez a szemkötősdi eléggé bejön, de ugy hallom nem kettesben leszünk.
Az árny levette a kendőt és Alek tekintete a mély óceán kék szempárral találkozott elöszőr.

A kert gyönyörű volt, a zöldellő fák lombjai a virágok , a kert végében lévő folyó a lemenő nap fényében. Viszont most ennél sokkal több volt a fákon fény fűzérek lógtak, az asztalokon italok és ételek sorakoztak és egy hatalmas fehér vászon lepedő volt kifeszítve két fa közé. Vele szembe egy vetítő gép, benne már be volt készítve Alek egyik kedvenc filmje.

-Kormányzói ügyek mi? -kérdezte a
sárkány -Gyanús voltál te nekem.
-Meg lehet de biztos ami biztos ezt a kendőt el teszem éjszakára. -kacsintott Cai.

Alek mosolygott ahogy ismét körbe nézett, az eretnekek és a gyerekek vidáman beszélgettek kártyáztak vagy játszottak. Zene csendült és jó páran vidáman táncra keltek.
Cai csókot lehelt szerleme ajkaira.
-Megérdemled a kikapcsolódást, de azért reggel még feleltetlek tanár úr.
Alek válaszol át ölelte Cait és vissza csókolt.

-Szabad egy táncra? -nyújtotta kezét a vihar sárkány enyhén meghajolva.
Cai hezitálás nélkül fogadta el szerelme kezét és táncra kéltek ők is. Ahogy leszállat az éj és az eget újra festették a csillagok a zene el hallgatott. Mindenki helyet foglalt a kertben rögtönzött mozi "teremben".
A gyerekek izgatottan várták a filmet. Cairan kézen fogva vezette Aleket az első sorba. Szerelme karját cirógatta.

-Kezdhetjük? -tette fel a kérdést a tömegnek aki egyként ordította a választ főleg a gyerekek.
-IGEN!

A vetitő a vászon varázsolta a filmet. Az Ének az esőben indult el, Alek férje vállára dőlt, és így nézték a filmet a csillagok alatt.