Jó reggelt! - köszöntek összhangban a testvérek, Cai pedig szaporán felpattant, és párjához sietett, egyik kezében annak bögréjével, másikban egy igen csinos bokrétával.

- Virágot a virágnak. - somolygott az árny kedvesére.
- Édes vagy. - csókolta meg Alek gyorsan - Bár kétlem, hogy ez a fej most egy virágra hasonlít. - horkantott.

- Nem tudom miről beszélsz, a leggyőnyörűbb virág, amit valaha láttam.
- Na, akkor én magatokra is hagylak titeket. - kelt fel Syrus, és szinte már ott se volt.

Cai, hamar visszaült helyére, és Alek is követte, noha mikor leereszkedett a székre, láthatóan fintorgott kicsit.

- Baj van? - nézett rá aggódva az árny.
- Hm? Ja, nem, csak a hátam. Kicsit be van állva.

Cainak csalfa fény csillant a szemeiben. Csuklón fogta párját, és menten az egyik kanapéhoz húzta, hasra fektetve ott.

- Majd én segítek. - vigyorgott diadalmasan.
- Jaj ne, Életem tudod, hogy nem szeretem...
- Csitt! Segítek neked, ha akarod, ha nem, én drága kis sárkányom. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, majd Alek csípőjét lábai közé véve fölé térdelt, és neki állt masszírozni a sárkányt.
Alek nem kedvelte a masszázst, mi több, egyenesen ki sem állhatta. Egyedül Cainak engedte meg olykor-olykor, hogy kiélje magát rajta, de ennyi.
Ahogy Cai a hátát nyomkodta, a sárkány torkából elfojtott morgások, és halk szissznenések törtek föl.

- Jesszusom Sasha, hogy lehet így összeállva a hátad? Tiszta görcs az egész, nem csoda, hogy fáj.
- Ugye tudod, hogy tanár vagyok? - kuncogott fel, még mielőtt a következő nyomástól egy hangos nyögés hagyta el a száját.

- Jesszus! - lépett be Raven a helyiségbe - Megzavarok éppen valamit?
- Nem, csak éppen az ősöd hátát próbálom rendbe rakni.
Raven felkuncogott.
- Ennyire csak nem lehet rossz.
- Na majd, ha téged is elér a kor, kisasszony, akkor majd visszatérünk erre! - nyöszörgött Alek. Raven ismét halkan felnevetett, majd az asztalhoz sétálva neki állt reggelizni, és hamarosan a két férfi is csatlakozott hozzá.