Rémes nap volt. Semmi nem úgy alakult, ahogy annak kellett volna, minden ami elromolhatott, el is romlott, és a megbeszélésen kialakuló tömeghisztéria ami az eretnekekek között zajlott, ennek tetején ült Cai, fejét fogva, fogait csikorgatva. Az ordítozás egy ponton olyan elviselhetetlen lett, hogy az árny túlvilági hangon elordította magát.

- CSENDET! - üvöltötte bestiális hangon, mire az egész teremben megfagyott a levegő. Valamennyien rémülten meredtek rá, leszámítva egy személyt. Alek.

A sárkány zöld szemeiben inkább aggodalom, és kíváncsiság különös egyvelege volt észre vehető. Mikor a gyűlés végre a normális mederben folytatódott, Alek a lehető legkevésbé feltűnő módon slisszant ki a helyiségből, igazából senkinek nem tűnt fel Cait leszámítva, aki menten megérezte, hogy kedvese elhagyta a helyet, ez pedig csak még jobban rányomta bélyegét az árny addig is pocsék hangulatára.

Már dél volt, mikor a szalon békéjét égbe kiáltó ordítozások, és vázák törésének hangja zavarta fel. Syrus igazán próbálta visszafogni testvérét, aki jól láthatóan minden áron neki akart menni egyik emberének. A férfi szemeiben félelem, Caiéban düh csillogott.

- Főnök, én...
- Rád voltak bízva! Egy feladatod volt, épségben ide hozni őket, erre te mit csinálsz?
- M-megfenyegettek...
- Megfenyegettek, mi? Te gyáva féreg! - ugrott neki ismét az árny, de testvére még időben félre rántotta.
- Cairan, nyugodj meg!
- Tűnj az utamból Syrus! Kibelezem ezt a rohadt férget!
- Az jó magasságos szentekre, mi ez a hangzavar? - jelent meg Esme is végre, oldalán Ravennel.

- Semmi különös, drága Esmeray, egy perc, és kibelezem ezt a rohadékot! - villantotta rá agyarait a rémült férfire.
- Sy? - pillantott a másik testvérre a nő.
- El kellett volna hoznia egy csapat gyereket, akik ki lettek menekítve az egyik őrült szektától, de...
- Rajtunk ütöttek.
- Én meg rajtad fogok mindjárt! - morgott Cai.
- Röviden, a gyerekeket elvitték, őt meg elmenekült. - fejezte be Syrus.

Hiába, Esme értette Cai felháborodását, de azért az tény, hogy aznap a kelleténél ingerültebb volt, mint szokott lenni.

Alighogy a fejében végig suhantak a gondolatok, Cai megszabadult öccse fogásából, és a férfinek rontott. Mielőtt még fogait annak nyakába mélyeszthette volna, egy ismerős szag csapta meg az orrát, amitől egy pillanatra megtorpant, éppen elég időt adva Synak, hogy kitörje a nyakát, ezzel - ha csak kis időre is - de takarékra téve testvérét.

Cai puha takarók, és párnák között ébredt, egy félhomályos szobában. Először semmi emléke nem volt arról mi történhetett, ám pillanatokon belül felélénkült elméje, és minden eszébe jutott. Szerencsére túl kába volt ahhoz, hogy megint ideges legyen, így csak feküdt az ágyon mozdulatlanul, és a plafont bámulta.
Minden rossz gondolat, ami csak létezett ott cikázott a fejében. Ő egy rémes ember, szörnyű vezető, rossz barát, testvér, családtag, egy szörnyeteg, egy csalódás, egy haszontalan lény, olyasféle ocsmány teremtmény, amit csak megvetni lehet...
A gondolatok ott cikáztak fejében, egyre jobban és jobban helyet követelve maguknak, míg csak... minden kitisztult. Egy gondolat maradt, fényesebben ragyogott mindegyiknél.

Sasha.

Meghallotta a férfi lágy hümmögését, ami a fürdő felől érkezett, és megérezte illatát. Mit kereshetett ott?

Lassan, könyökeire támaszkodva felült, és ekkor vette csak észre igazán környezetét.

A nagy francia ágy végében, amin feküdt, egy kisasztalon mindenféle nyalánkságok fogadták. Néhány sütemény, gyümölcsök, pár keksz, különféle ropogtatnivalók, és egy üveg bor.
Maga mellé pillantott. Egy kisszéken voltak szépen össze hajtogatva ruhái - ugyanekkor az is feltűnt neki, hogy át lett öltöztetve pizsamába - a ruhák tetején pedig egy kisebb tucat könyv alkotott merészen az égbe törő tornyot.
Megpróbált jobban felülni, de igencsak megszédült, és majdnem vissza esett, mikor is egy pár puha kéz elkapta.

Aleksander, villant be elméjében a szívének oly kedves név.
Fejét elfordította, tekintete találkozott a sárkányéval, aki nyugodt, szeretetteljes mosolyt villantott rá. Sose értette igazán, hogy tud ilyen nagy nyugalmat sugározni, mikor pontosan tudta, hogy legbelül Alek is ugyanúgy küzd az aggályaival, mint ő. Mégis, arcáról időről időre a teljes béke, és nyugalom verődött vissza, és fogalma sem volt, hogy csinálta, azt pláne nem tudta, rá miért van olyan nagy hatással ez.

- Jó reggelt... - somolygott a sárkány, és segített neki felülni az ágyban. A szédülés végre elmúlt.
- Hogy érzed magad Életem?
- Mint akinek kitörték a nyakát. - felelte szarkasztikusan az árny.
- Nézd el Synak, teljesen bekattantál. Valahogy le kellett állítania.

Bekattant. A szó nem volt különleges, neki mégis fájt. Aleknek feltűnhetett arckifejezéséről a dolog. Megsimogatta kedvese karját, majd mosolyogva felpattant, és az asztalhoz lépett.
- Csukd be a szemed! - utasította a kék szeműt, aki először furcsán nézett rá, de végül is úgy tett.

Hallotta, ahogy Alek léptei egyre közelednek felé, majd érezte, ahogy a sárkány helyet foglal az ágy szélén.
- U, nyisd ki gyorsan, mert csöpög!
- A szemem?
- Nem buta, a szád! - kuncogott, Cai pedig követte az utasítást.

Az eper, és csokoládé találkozása mennyei ízbombaként varázsolta el ízlelőbimbóit. A csokiba mártott eper volt számára az örök favorit.

- Nem mondod, hogy... - nyitotta ki szemeit, és a sárkányra pillantott, aki bájos mosollyal nyalta le tenyeréről a rácsöppent csokoládét.
- Te jó ég, ez de finom. - nyalta meg szája szélét az árny, majd izgatottan párjára nézett.
- Van még?

Alek halkan felnevetett.

- Van, de csak fürdés után. Kihűl a víz, ha sokáig húzod az időt. - felelte, majd neki állt levenni mellényét, és ingjét, majd bement a fürdőbe.

Az árny még azért gyorsan elcsórt egyet a csokis gyümölcsből, mielőtt még követte volna párját a fürdőbe.
Alek ekkor már a kádban ült, egy kisebb habfürdő zuhatag kellős közepén.
Cai hamar lekapta pizsamáját, majd megállt a kád mellett. Alek segítőkezet nyújtott neki, amit ő el is fogadott, és háttal partnerének beült elé, a lábai közé. Fejét és hátát a sárkány felsőtestének nyomva pihent meg a kellemesen meleg vízben, a hab majd a nyakáig ért.
Érezte, ahogy kedvese finoman elkezdi a fejbőrét masszírozni, ő pedig egyre inkább bele olvadt az érintésbe. Teste egészen elernyedt, és már egészen el is álmosodott, mikor a férfi csókot nyomott homlokára.

- Édesem... - suttogta Alek.
- Hm?
- Vár még ránk egy nagy tálca csokis eper.
- Mm.. nem tudom mi az édesebb, az eper, vagy te. - nézett fel rá majd egy kissé nyakatekert pózból ugyan, de sikeresen csókot lopott szerelmétől.

Míg Cai egy szál kinyúlt pizsama felsőben, és mackónadrágban falta a csokiba mártott epreket, addig Alek ügyködött valamit a háta mögött egy régi lemezlejátszóval.

- Esküszöm félek, hogy tönkre fogod tenni.
- Média tanár vagyok, megoldom.
- Mikor tanítottak lemezlejátszót használni az egyetemen? - nevetett fel az árny.
- Én is emlékszem még, hogy működtek ezek, csak kicsit szelektál már az agyam.

Úgy egy perc szórakozás után Cai meghallotta háta mögött felcsendülni a Guns N' Roses Patience című számát, és hamar megérezte kedvese kezeit vállain. Alek füléhez hajolt, és megcsókolta arcát.

- Enyém lehet ez a tánc? - nyújtotta ki kezét.
Cai először kissé csodálkozva tekintett a felajánlott jobbosra, aztán azonban hamar elfogadta azt egy széles mosollyal, és halovány pírrel arcán.

Ott lassúztak ketten erre a másoknak ősöreg zenére, mely nekik olyan volt, mintha csak tegnap jött volna ki. Annyi minden változott, és mégis, valamit csak meghagyott neki a sors. Élete szerelme ott állt vele szemben, kezei az ő derekán, az övéi pedig a vállán, és ugyanolyan szerelmesen nézett rá, mint megannyi évvel korábban.

Az estét Cai Alek karjaiban fekve zárta. Ő választhatott könyvet, amiből a sárkány felokvasott neki, olykor hozzá fűzve a maga szellemes kommentárjait is.

Egy rémes nap volt, ez igaz. De ez a néhány közös óra mindenért kárpótolta.
Alek egy ponton csak azt vette észre, hogy párja egyenletesen szuszog mellkasának dőlve, és az igazak álmát alussza.

Elégedetten elmosolyodott, miközben félre tette a könyvet, és lekapcsolta fejük felett a lámpát, majd pedig egy utolsó csókot lehelt kedvese sötétbarna tincseire, és ő maga is nyugovóra tért.