Vetrasi palota folyosóin pislákolva világítottak a szellemkövek narancsos fényei. Későre járt már az egész palota személyzete nyugovóra tért. Csak egy árny botorkált a folyosókon, maga sem tudta miért de lábai szinte maguktól indúltak meg a herceg szobája felé ami pusztán egy emelettel volt alatta.

Cairan kócos hajába túrt, szemeiből igyekezett kidörzsölni az álmot, hogy megtalája a megfelelő címerű szobát. Bár nem volt nehéz dolga ugyanis a kötelék hívó szava egészen a vihar sárkány szobájáig vitte. Az árny megtorpant az ajtóban szemügyre vette az apró címert ami szoba szám híján egy fektetett homokóra alakzatra hasonlított.

Kezét éppen kopogásra emelte amikor bentröl egy hangos puffanásra majd elfojtott sírásra lett figyelmes. Gondolkodás nélkül tépte fel az ajtót. Ócen szemeivel kedvese után kutatott aki a földön hátát az ágynak vetve kuporodott össze. Az erkéj ajtó felől kellemes hűvös éjszakai levegő áramlott be és a hold fény is tisztán Aleksanderre vetűlt.

-Nem akarom, ne ne ne ne. -zokogta a férfi megtörten, a padlóra meredve.
Az árny átszelte a kettejük levő távolságot és szerelme elé térdelve gyengéden megsimította borostás arcát.

-Csak egy álom volt Sasha. Egy rossz álom. Senki sem árthat neked. Itt vagyok életem.
Cairan kedvese álla alá helyezte ujjait így fordítva tekintetét a padloról magára.
-Cai... Cairan. -nyögte ki nehezen a sírástól. A levegőt nehezen vette mintha egy kő lenne a mellkasában.

-Én vagyok az Sasha. Itt vagyok nem lesz semmi baj. Nem árthatnak neked. Nem hagyom, hogy bajod essen. -az árny csókot nyomott a párja homlokára majd felsegítve a földről vissza parancsolta az ágyba. Aleks továbbra is zokogott viszont a levegőt egyenletesebben vette amikor Cairan mellé bújva arcát belefúrta annak mellkasába.

Beszívva tüdejébe az árny piskóta illatát érezve annak érintését ahogy közelebb húzza magához a lelke megnyugvásra lelt. Cairan úgy helyezkedett el, hogy Aleks haját simogatva, homlokpuszikat osztogatva a sárkány hátát simogatva a lehető legtöbb komfortot nyújtsa amit csak tud.

-Olyan jó hogy itt vagy Cai-szibarack. -motyogta a herceg az árny mellkasába.
-Örökké melletted maradok Sasha. Nem megyek sehova. -a kijelentést ismételten egy homlok puszival zárta.
-Honnan tudtad, hogy baj van? -emelte rá gyönyörű zöld szemeit Aleksander amitől szerelme helyben elolvadt.

-Csak éreztem. Éreztem, hogy rosszúl vagy és itt kellett lennnem.
Aleks vissza bújt a férfi mellkasába aki még szorosabbra fogta az ölelését.
-Pihnej Sasha. Én egész éjjel őrzöm álmaid. Vigyázok rád szerelmem.
Cairan megvárva szerelme halk kis horkolását ő maga is álomra hajtotta fejét és egy percre sem szűnt meg ölelni szerelmét.