Cai csókot lehelt kedvese ajkaira, majd homlokára, arcára, állára, így haladt egyre lejjebb és lejjeb, párja nyakát kényeztetve. A sárkány halk, alig hallható mordulásokkal nyugtázta a dolgot.
Az árnyak ura ott, vele, az ő ágyában. Egymással egyenlő felekként. Senki más nem mondhatta ezt el magáról.

Cairan ráérősen, ugyanakkor határozottan haladt Aleksander mellkasa felé, majd egy pillanatra megállt. A sárkány éppen rápillantott volna, mikor az árny kezével és szájával kezdte el kényeztetni, karikákat rajzolva ujjaival mellbimbója köré.
Alek hangosan levegő után kapott, ahogy a kellemes, bizsergető érzés átfutott egész testén.

Ők ketten, Cairan Corvus, és Aleksander Tristan Lunam, egy pár. Hosszú ideje nem érintették màr így egymást, mégis úgy tűnt, hogy az árny cseppet sem feledkezett meg róla. Arról, mivel tud örömet okozni neki.

Cai csókjai kis idő elteltével lejjebb vándoroltak, le egészen Alek alhasàig. Ha valamivel, akkor a valamicskét teltebb alkatával kapcsolatban Alek mindig is kritikus volt. Egyike volt azon tényezőknek, amik miatt a férfi nem érezte kellőképpen jónak magàt. Mikor viszont Caial volt, minden ilyen és ehhez hasonló gondolat megszűnt létezni. Az árny számára maga volt a tökély.

-Szabad? -kérdezte Cairan párja belső combját simogatva.
Alek arcára szelíd mosoly ült ki, megsimította párja arcát, és biccentett.

Lévén, hogy megkapta a kívánt engedélyt, Cai óvatosan megfosztotta Aleket a felesleges ruhaanyagtól. A sárkány kissé megemelte csípőjét, hogy segítsen neki ebben. Megborzongott, ahogy az árny ujjai hozzáértek immáron fedetlen csípőjéhez, és forró ajkai feltérképezték combja belső felét.

- Szeretnéd, ha...
- Csak, ha te is. -felelte szaporán a férfi. Cai elmosolyodott, és maga is megvàlva alsójától Alek fölött helyezkedett el. Rég nem csinált hasonlót, érezte, hogy ez közel sem lesz könnyű menet.

Lassan ereszkedett rà párjàra, amit a sárkány egy elégedett morgással díjazott. Közben az árny azt érezte nem fog tudni egészen leereszkedni, így is muszáj volt félúton megàllnia, hogy kifújja magát. Alek nem moccant, nem állt szándékában fájdalmat okozni neki, helyette inkább felajánlotta egyik kezét támaszul.

Kis idő múlva Cai kellőképpen kényelembe helyezkedett, és lassan megemelte csípőjét, majd visszazuhant párjára, ezzel mindkettejükből elégedett nyögéseket előcsalva. A páros egy emberként mozgott, együtt vették fel a mindkettejük számára kényelmes ütemet. Alek egy ponton felült, fejét Cairan mellkasának nyomta, karjaival körül ölelte az árny derekát, így tartotta meg őt, miközben partnere az élvezettől hátra vetette fejét.

Egyetlen szóra sem volt szükségük ahhoz, hogy érezzék egymás iránti végtelen szeretetüket.

Alek egy hangos morgás kíséretében végzett, Cai némi segítséggel, nem sokkal utána. Még egy darabig fenntartották maguk között ezt a kapcsolatot, egymást szorosan átölelve. Nem volt rajtuk kívül senki és semmi. Se háború, se istenek, se ősidők árulásai, vagy titkos szövetségek. Semmi más nem volt, csakis ők.