. Végig nézni a trónteremben vígan pöffeszkedő főurakon, ahogy sorra valamennyien elsápadnak - sőt, biztosra vette, hogy valaki még el is ájult jöttükre - valamiféle bűnös élvezetet okozott a hercegnek. Annyi év ezek között a képmutató, hazug nagyurak között, akik mást sem várnak, minthogy az első nemesi hulla felett dögkeselyűk módjára begyűjtsék a "nekik járó" cafatokat, már kitanulta, hogy megy ez az udvarban. Most éhen maradnak, életben van.

Nyomában Cairannal magabiztosan haladt végig a tróntermen, s a belőle pulzáló magabiztosság valahogy az árnyra is átragadhatott, mert kezdeti félénksége határozottan enyhült, hiába is meredtek rájuk a megvető szemek.
A terem halk nyüzsgésbe kezdett, miként Aleksander édesanyja fiához rohant, s karjai közé zárta.
- Soha! - morogta a fiatal férfi vállába, majd kicsit elhúzódott, s mutatóujjával igen fenyegetően rá mutatott, kék szemei ölni tudtak volna.

- Soha többé ne merészelj ekkora ostobaságot csinálni! Érthető?
Érteni értette, még biccentett is, de kiindulva abból mit érzett a mögötte álló eretnek iránt nem tett valódi ígéretet. Ennél nagyobb ostobaságokra is hajlandó volna és valószínűleg hajlandó is lesz.

A trón elé lépve mélyen meghajolt, társa leutánozta a mozdulatot, s a nyüzsgés csak akkor hagyott alább, mikor az uralkodó megszólalt.
- Aleksander. Örülök, hogy visszatértél épségben.
- Jó újra itthon. - mosolygott a hibrid.
- És a barátod? - fordította tekintetét Cairan felé az uralkodó, láthatóan kissé gyanakvó volt. Az árny érezte, hogy idegessége kezd némileg visszakúszni belé és igazán sok erejében került, hogy ne forduljon sarkon és sétáljon ki egyszerűen a teremből. Vagyis inkább rohanjon ki, lévén minden ösztöne azt sugallta, hogy ez volna a leglogikusabb válasz a szituációra.

Aleks hátra nyújtotta neki egyik kezét, tekintete végig az uralkodón maradt. Cai meg mert volna esküdni rá, hogy hallotta barátja hangját, miként azt suttogta "Kérlek, bízz bennem" s ez neki is bátorságot adott, hogy elfogadja a neki nyújtott kezet és mellé lépjen.

- Ő itt a barátom, Cairan Corvus, Daruma hercege. - a nyüzsgés most minden eddiginél hangosabbá vált, a terem több pontján is felhangzott az eretnek szó, melytől Cai gyomra görcsbe rándult.
Aleks hangja túlzengte az egész tróntermet, jól lehet Cai soha nem hallotta még ilyen határozottnak barátját azelőtt.

- Itt marad velem, itt fog élni a palotában, mint a vendégem, ameddig csak jónak látja, amennyiben felséged is engedélyezi azt!
Az uralkodó pár pillanatig némán meredt a fiatal párosra, aprólékosan végig mérte Daruma hercegét.
- Szóval te volnál a híres Corvus fiú, apád idősebb gyermeke?
Cairan kihúzta magát és biccentett.

- Igen uram.
- Hm... és mondd csak, honnan ismered te az unokaöcsémet?
Aleks éppen szóra nyitotta volna száját, de az uralkodó csendre intette.
- A barátodat kérdezem Aleks.
A hibrid becsukta száját és barátjára sandított zöld szemeivel.
Cai ismét hallotta a hangot, most még tisztábban, mint bármikor.
Nekünk annyi...

- Gyerekekként találkoztunk, a Mar mellett. Azóta vagyunk barátok.
- Te kijártál a Marhoz egyedül? - egy hang hördült, egy harcos, Aleksander fivére, aki anyjuk mellett állt, oldalán kard, testét testőrségi páncél védte.
- Nagyon meg vagy ám lepődve. - nevetett az uralkodó mellett egy kisebb trónon ülő leány. Esmeray, a király leánya.

- Hmm... nos, ha valóban ily régóta ismeritek egymást...
Aleks láthatóan fellélegzett. Az uralkodó egyik testőrére pillantott, aki csak biccentett, jelezve, hogy a jövevény herceg igazat mondott.
- Akkor hát köszöntelek az udvaromban, Cairan Corvus, Daruma hercege. Légy üdvözölve és maradj nyugodtan, míg jónak látod!

Cai arcára kiült a döbbenet milyen egyszerűen befogadta Vetras ura, minden további hercehurca, vagy vádaskodás nélkül. Mintha nem is igazán érdekelte volna Cai honnan jött, inkább csak az, hogy kivel.
- Már megbocsásson felség! - lépett ki a tömegből az egyik nemes, oldalán kard, mellén jelvény, rajta egy csillaggal.
- Igen Ser Edwin?
- Felség, tudja, hogy sose vitatnám uralkodói döntéseit, de most azt kell mondjam, némileg elhamarkodottnak ítélem a dolgot. Lakjon itt, egy helyen az uralkodóval ez a... - megvetően végig nézett Caion, majd vissza fordult királyához. - Ez az izé...
Aleks izmai megfeszültek, de nem lépett. Még nem.

- Mire akar kilyukadni Ser Edwin? - vonta fel egyik szemöldökét az uralkodó.
- Felség, ez az ember itt háborús bűnös! Ezreket mészárolt le, nőket, gyerekeket, bűnösöket és ártatlanokat egyaránt!
- Mitől fél Ser Edwin? - nevetett fel halkan Aleks, de nem nézett a férfire.
- Pardon? - sziszegte az idős lovag. Aleks tekintete lassan rásiklott.
- Azért retteg, mert az uralkodót félti, vagy mert fél, hogy Cairan álmában végez magával, akinek szintén nem mondhatjuk, hogy patyolat tiszta a lelkiismerete, nem igaz?
Az idős lovag dühösen meredt az ifjú hercegre, ádámcsutkája idegesen liftezett neki.

- Nők, gyerekek, idősek és ifjak egyaránt. Bűnösök és ártatlanok. Maga nem az utóbbi kategória, nem igaz Ser? Ilyen múlttal csakugyan félnék magam is a haláltól. Nem-e vár valami pokoli a túloldalon... - a hibrid hangja nyugodt volt, ugyanakkor rémítő és jobb szó híján sötét. Még Cait is meglepte legjobb barátjának ezen oldala.

Az idős lovag bosszúsan hajolt meg királya előtt, s lépett vissza a tömegbe.
- Van még valaki akinek akármilyen ellenvetése van? - kérdezte az uralkodó, s a népek közül ekkor egy újabb alak emelkedett ki. Aleks nyakán felállt a szőr a férfi hangjától.
- Nagyuram, ha szabad! - hajolt meg mélyen a férfi.

- Hallgatunk, Dorian. - adta meg neki a szót a király.
- Mint azt mind tudjuk, a hercegnő mindig is kedves lelkű, jó szándékú teremtés volt, efelől kétség sincs. Nem lepődnék meg, ha az eretneknek a sötét mágiájával sikerült volna meggyőznie őt afelől, hogy védelmezze és otthont nyújtson neki. Ismerjük el, mégis csak darumai, vérükben a csalás és a hazugság.
- Abból te sem szenvedsz hiányt, nem igaz Dorian? - morogta Aleks.
- Minden bizonnyal komoly mágia hatása alatt állsz, Sandra. Hallva mióta ismerik egymást, az se lepne meg, ha ez az elvetemült gyilkos győzte volna meg a mi szeretett hercegnőnket arról, hogy férfiként pózoljon, a maga beteges szórakozására!

Cairan vére forrt, Aleksé is, s közben érezte, hogy kezd megtörni az az aprólékosan megalkotott páncél, melyet csakis a tanács köreiben vett fel, hogy megvédje magát az olyanoktól, mint Dorian.
- Azt mondom tömlöcben a helye, idővel pedig akár vissza is cserélhetjük őt. Daruma bizonyosan sokat adna a hercegéért, akár földterületet is!

- Azt mondom még egy szó elhagyja a szádat és az lesz az utolsó, hogy volt nyelved! - üvöltötte a herceg teli torokból, s kintről hatalmas mennydörgés hangja rázta meg a palotát. Aleksander ujjai láthatóan hosszú karmokká váltak, fogai is pengeélessé váltak, s az egész terem valahogy érezte, hogy elektromosság gyűlik a levegőbe. A tömegben egy bizonyos vámpír király ámulattal figyelte az ingyen műsort, s ámult a hibrid kivételes erején.

- Látjátok? Itt is van a bizonyíték rá! Fekete mágia hatása alatt van!
- Meg fogom ölni! - morogta Aleks, s a mondat egyértelműen Cainak szólt figyelmeztetésül, aki noha maga is arra vágyott, hogy végezzen a számára idegen férfival, tudta, hogy most ez volna a legrosszabb, amit tehetnek. Helyette Alekshez lépett, s finoman megfogta a viharsárkány csuklóját.

A kinti vihar, s a bent lévő feszültség is enyhült az érintésre.
Az uralkodó felállt trónjából, hangja túl zengett minden egyebet.
- Ő neked Aleksander Tristan Vortigern HERCEG, Dorian nagyúr! Az ilyesfajta vádakat pedig nem tűröm meg az udvaromban! Távozzon!

- Nagyuram...
- Most, Dorian! - mordult az uralkodó.
Cairan ismerte azt a nézést, mely a legyőzött nagyúr arcára ült ki. Ennek még lesz folytatása.
- Van még valaki, aki esetleg sértegetni kívánja a herceget és rajta keresztül engem és az egész családomat? - immár az uralkodó is mérges volt. Egyetlen hang sem.
- Akkor hát eldőlt. A darumai maradhat Aleksander herceg felügyelete alatt. Most pedig menjen végre mindenki a dolgára! - ereszkedett vissza a trónra, miközben a tömegek szép lassan kiszivárogtak a teremből.

Aleks is eltűnt közöttük, oly szapora léptekkel, hogy Cai nem győzte követni, s hamarosan el is veszítette őt.
Egyedül állt a folyosón, s a sokféle szag között nem tudta kiszimatolni barátja illatát.
Arra gondolt, amit már korábban is érzett. Azt a különleges, erős húzást, melyet csak az ő Sashaja és ő közötte tudott felfedezni. Rákoncentrált, kereste őt, s észre se vette, ahogy lassan, alvajáró módjára elkezdte követni barátja szívének hívószavát.

Ott állt a csigalépcső előtt, mely felfelé vezetett az egyik toronyba. Sokban emlékeztette arra a toronyra, ahová Aleks rángatta fel mikor elmenekültek az apja katonái elől.
Minden lépéssel közelebb érezte magát hozzá, s mikor benyitott a toronyszobába végre meg is pillantotta.

Ott volt az ő Sashaja, ünnepi ruhája a földön hevert, ő maga egy szál nadrágban, s ingben, melynek ujját könyökéig feltúrta. A padlón papírok, vásznak és ecsetek hevertek, a herceg pedig az ajtóval szemközti fal előtt ült, hátát a hideg kőnek nyomta. Ezüst és barna tincsei homloka elé hullottak, szemeiből pedig láthatóan patakokban folytak a könnyek alig néhány pillanattal korábban.

Cairan szíve összeszorult. Lassan barátjához lépett, aki jelenlétére nem is reagálva meredt maga elé. Az eretnek leereszkedett mellé a földre, majd pár pillanat múltán finoman magához húzta az ifjú herceget, aki ekkor ismét zokogásban tört ki, s barátja vállába temetkezve keresett, s talált is magának komfortot. Pár perc után - mi alatt Cai végig nyugtatta, s haját cirógatta - a sárkány végre kezdett megnyugodni, s mit adnak az istenek, álomba is merült az árny mellkasán. Hamarosan Cai is követte álomországba barátját, így pihentek egymás karjai között, azzal a megnyugtató tudattal lelkükben, hogy ott vannak.

Mindketten ott vannak egymás mellett, s ez most már - ha rajtuk múlik legalább is - így is fog maradni.
Sok hasonló estét töltöttek még így ezek után. Így töltötték a tavaszt, aztán a nyarat, majd pedig az őszt is. Ők ketten, egymás mellett, Cairan és Aleksander.

Amikor az idő télbe fordúlt Daruma felöl jött egy követ aki a testvér gyilkos herceget kereste. Azomban válasz híján vissza küldték még csak abba sem lehetett biztos, hogy az Eretnek Vetras falai mögött van e.

Azon falak mögött ahol hazug koldus lelte halálát a vörös piacon. Sántának kiáltotta ki magát és pénzért kódúlt nemsokra rá lábait a nyakába szúrták miután kitépték azokat a helyükről. A gyilkosság olyan brutális és véres, hogy a lakosság a mai napig nem mer a piac azon szegletébe menni.

Két katona állt a bál terem ajtaja előtt. Az egyik megbrozongott felidézve magában az estet, ugyanis ő volt az egyik akit akkor kiküldtek a helyszínre. Csak akkor szedte össze magát amikor a folyosó végén nemesi sziluett közeledett.

Cairan egy év távlatában elég sokat változott. Hajában megszaporodtak a zöldtimcsek a sötétbarnák mellett amint ismét uralta a hatalmát. Mágiája fejlődött erősebb lett és ez a külsején is meglátszott. Szemfogai élesek maradtak fülei meghegyesedtek, fekete karmai habár rövidek de élesek voltak. Fekete Vetrasi harci öltözéket viselt. Oceán szemei megakadtak a katonán aki láthatóan rosszul volt.

-Jól érzed magad Kazszosz? -kérdezte és habár mindenki azt feltételezné illemből őt valóban érdekelte.
A katona kihúzta magát arca fal fehér volt és jól láthatóan leverte a víz.

-Ne aggódjon tanácsos uram, jól vagyok. -Féligazság ebbe a palotába mindenki féligazságokkal él vagy hazugságokkal. Tanácsos uramnak is csak azért szólítják, hogy mindenki elfeledhesse ő maga is herceg. Habár örömmel lett Aleksander tanácsadója és kellemesebb volt mint az Eretnek felkiáltás.

-Csak?-vonta fel szemöldökét ahogy karba fonta kezeit.

-Tudja a koldusos eset a mai napig kísért. -vallotta be Kazszosz. Cai maga is hallott a brutális csonkításról és pontosan érezte, hogy amint jobban elképzeli magát a tetthelyet felfordúl a gyomra. Hiába vívott ő háborút és volt háborús bűnös egy gyilkosság más.

-Ha rosszul érzed magad kérj váltást. Aleksandert amugy nem láttátok? -Cai még hajnalban a herceggel reggelizett viszont azóta nem látta. A köteléken át sem érezte. Bár sejtette, hogy Vatras hercege ként sok tehendője van barátjának az éves Tűzhold bál előtt.

A bál a több hetes ünnepély megnyitója volt. Az összes királyságból érkeztek népek mind a bálra a lovagi tornára a vásárra a rituálékra és egyéb mulatságokra.

-A herceg kora reggel kilovagolt tanácsos uram. -Cai arcára kiült a csalódottság. -Ennél többet mi sem tudunk.

-Azt hiszem akkor ma egyedül
edzek. -motyogta magának inkább minnt sem a katonáknak. Cai tovább indúlt az edzésről inkább lemondott és szobája felé vánszorgott. Egyedül nem mer kimenni gyakorolni nehogy valami nagyúr gyereke az Eretnekkel akarjon harca kélni. Nem magát féltette hanem hogy kárt tesz. Mágiája növekedett változott és bővült.

Aleksander mellett tudta tartani a kontrolt. Az ereiben megbúvó varázslat mellette lenyugodott és nem fortyogott úgy mint most. A szobájába érve az ágyra dőlt a hatalmas ruha kupac mellé amiből továbbra sem tudta mit válasszon a bálra. A kupacnak hátat fordítva a párnáján pihenő könyvet vette a kezébe mely a Csillagkert könyvtárból volt.

Rendszeresen látogatták ketten a könyvtárat. Éjjel nappal a csillagok ragyogtak az épület kupolái alatt. Gyönyörű volt, ahogy Aleksander is mikor együtt a csillag képeket fürkészték egy kedves kis olvasó sarokban. Cairan ajka az emléktől msolyra húzódott.

Könyvét alighogy fel lapozta máris kopogtak. Pár pillanatig úgy tett mint aki egyé vált a ruha kupaccal és nincs is a szobában. A kopogás viszont intenzívebb lett.

-Tudom, hogy bent vagy! -kiáltotta Esme kintről. Cai visszahelyezte a könyvét a párnájára. Ma sem tudott hódolni Vetras művészet történetének. Ajtót nyitva valóban a krona hercegnő állt csipőre tett kézzel a férfi előtt. Hosszú barna haja kontyba volt fogva, rózsaszín dromai selyem ruhát viselt.

-Te velem jössz most! -jelentette ki annyira határozottan a nő, hogy Cairan nem elnekezett némán követte. Egy éve ismerte Esmét Vetras trónörökösét, hamar barátok lettek. Olyan volt neki akár egy kishug.

Habár közel sem volt olyan szoros a kapcsolata vele mint Aleksal. Senki mással nem volt olyan a kapcsolata mint Aleksanderrel. Vele minden olyan különleges volt. Szerette őt, több volt mint ez sima szerete. Valami nem e világi valami más. Valami amit úgy hívnak Laenis.