Vetras fényei már messziről láthatóak voltak a fagyos éjjelen. A két véres és mocskos árny az őrök tudtanélkül osont be egy olyan rejtett ajtón át amit csak is az idősebb herceg ismert. A városba be érve a vörös piac kirakodó sorai között találták magukat.

Aleksander a kiengedett sérült szárnyaival nem kis feltűnést keltett volna ha a nyílt utcára csöppenek viszont a vörös piacon fityet se hánynak az ilyen jelenségekre. A piac éjjel élt igazán és úgy tartották bármit be lehet szerezni ezen a helyen. A helynek megvoltak a fényesebb előkelőbb részei ameddig a nemesség merészkedett. Viszont a piac fekete lyukaiba csak az igazán elszántak merészkedtek.

Egy idős bajszos úr mindenféle kelmét kínált,egyik vásárlója igen csak lefoglalta. Cairan hamar eltulajdonított egy csukjás köppenyt ami elfedte saras és véres külsejét. Aleks egy rosszaló pillantással jutalmazta végül követte példáját.

-Hol vagyunk? -a darumai sokat hallot a híres Vörös piacról viszont számára inkább tűnt egy végeláthatatlan fény labirintusnak amiben a fény itt ott eltűnik a rejtélyes fekete lyukakban.
-Az egyik fekete lyukban. Vannak portékák amik elnyelik a fényt, meg mindent ami él vagy a lelküket szóval kövess és ne nyúlj semmihez.
-Na az fasza. -nyugtázta az alacsonyabb csukjáját mégjobban fejére húzva.
-Jobb ha minnél hamarabb kijutunk a fényre. -Aleks apro grimaszt vágott amikor megérezte az éjfogó kenyér édeskés illatát.

Cai tekintete elidőzött a kelme árussal szembeni pék süteményeken amikor pedig szemgolyók hada bámúlt vissza rá a pogácsák sokaságából szaporábbra vette lépteit. Fáradtak voltak túl sok mindenen mentek keresztül és az árnyat gyomra hangos kordulással árulta el.
- Hamarosan a palotába leszünk ott tudunk enni és biztonságban
leszünk. -bíztatta a Vetras hercege az árnyat egy fél mosollyal.
-Biztos, hogy szívesen
látnak? -bizonytalanodott el Cairan. Annyi éven át volt egy olyan helyen ahol éppen csak megtűrték, szerette volna ha itt más lenne a helyzet. Aleksander maga felé fordította barátját aki felnézett a jó egy fejjel magasabb társára. Habár sárosak és véresek voltak a vörös fémyben a herceg szemei még mindig olyanok voltak mintha ragyognának. Cairan mindig is gyönyörűnek találta ahogy barátját is.

-Biztosan, ebben az országban a védelmem alatt állsz, a legjobb barátom vagy bármikor szívesen látlak az otthonomban. -Az árny igazán hálás volt ezért.
-Köszönöm, igazán sokat jelent. -nyögte ki végül.
-Menj már, ezer éve ismerjük
egymást. -mosyodott el Aleks a sok évnyi emléktől. Barátjának belesejdúlt a szíve, minden jó emléke egy emberrel kezdődött és egyel is végződött. Ez az ember pedig ott állt előtte.

Idő közben kiértek a fénybe, a vörös üvegek mögött táncoló lángok folyamatosan a naplemente színeit idézték, miközben kofák hangosan kínálták áruikat.

-Mindjárt jövök, gyorsan körbe
kérdezek. -és a viharsárkány már ott is hagyta. Cairan egy tűztáncos előadását kísérte figyelemmel. Vetrasi emberek a tűzzel játszottak. Darumaiak pedig azzal harcoltak. Csoda, hogy a vérmágusok népe még nem égette meg magát.

A táncos kezéből elszabadúlt a tűz, a tűz melynek csak daruma fiai és lányai tudnak parancsolni. A táncos a földre hullot kezeivel arcát takarta, viszont nem jött az égető tűz halál. Cairan csukjája a földre hullott amikor kezeiben a táncoló lángokat tartotta. Markát össze zárta mire a tűz kialudt.

A közönség már őt nézte, rengeteg döbbent tekintet. Egy kisfiú tapsolni kezdett és a tömeg követte a példáját. Mindenki azt hitte a produkció része volt és ebben a hitben a tömeg szét oszlott. Mindenki ezt hitt de egy valaki tudta, hogy nem így van.

Cai a táncoshoz lépve fel akarta segíteni akinek arcára kiült a megvetés majd ennyit birt kipréselni ajkain.
-Eretnek. -Az árnynak fogalma sem volt,hogy ismeretk rá majd rájött. Lermisimoiak ejtették így a nevét ahogy a nő Éretnek.Ez a szó még mindig egy nyílvessző volt az árny szívében. A lány rémülten nézett a vásárlók sokaságára majd futásnak iramodott, végül megszólította a legközelebbi férfit.

-Segítség! Kérem uram, az Eretnek itt van és meg akar ölni.
Férfi tekintette követte a táncos mutató ujját ahol a megszeppent árny állt arcán sunyi mosollyal hiszen felismerte a férfit.
-Oh igen. Ő velem van. -nyugtázta Aleks elfolytva egy halk nevetést. -Pánikra semmi ok a tűz hamarabb ölte volna meg mint a barátom.
-De hiszen...uram...-hebegett a táncos.

Aleks elindúlt barátja felé még ennyit szólt hátra a nőnek.

-Csak egy jó tanács, aki sokat játszik a tűzzel hamar hamuvá ég.Nem törődve a táncossal végül Cairanhoz lépett majd bele karolt. Palástját át terítette barátjára.

-Most mond meg öt percre hagylak magadra és már is Eretneket
kiáltanak. -nevetett a viharsárkány. Lépteiket megszaporázta, igyekezve mihamarabb elhagyni az esmény helyszínét.

-Minden vetrasi szeret azzal játszani azzal amihez nem ért? -tanakodott Cairan.
-Oh azzal a leginkább, abban van az igazi kihívás.- Aleks sunyi vigyort villantott.Lovak patája hallatszott amit Aleks hamarabb meghallott mint társa.

Keze hamar az árny derekán termett és még időben magafelé rántotta.

- Ti is az út közepén álltok meg! - rázta öklét a lovaskocsit vezető, jól láthatóan öreg bácsi. A két fiatalnak azonban ebből semmi nem tűnt föl, mégcsak az őket figyelő emberek sem, akik közül néhányan igen megvető pillantásokat lövelltek irányukba. Nem volt senki és semmi más rajtuk kívül.

Aleks szólalt meg először.
- Mondták már milyen...
Nem tudta folytatni a mondatot, teljesen elveszett az árny szemeiben húzódó végtelen óceánban.
- Milyen? - Cai egyre közelebb emelte arcát, már egészen lábujjhegyre állt, érezni vélte ajkain a sárkány forró leheletét.
- Milyen... - mondta teljesen elbájolva az idősebb férfi, majd rábökött a kisebb orrára és vidám mosollyal mondta.
- Cuki vagy. - vigyorgott. Cai egy pillanatig értetlenül meredt rá, majd halkan felnevetett.

Nevtésüket egy nyájas férfi hang törte meg.
- Hercegem. - a két férfi tekintetüket a hang irányába kapta ahol egy mélyen meghajoló pap szinte már a földet csókolta. Alkes fejét fogva fordúlt el, Cairan pedigszemöldökét felvonva szemlélte az eseményeket. A környéken bóklászó emberek sokasága mind őket figyelte.

-Hanibál ne éges már könyörgöm.
A főpap felegyenesedve végig mérte Cairant majd egy grimszal jutalmazta. Tekintete ismét a Vetrasi hercegre vándorolt. Cserébe az árny is szemügyre vette a magas harcos alkatú papot. Velük lehetett egy idős és máris sütött róla az arogancia. Az a fajta arogancia amitől Cainak hányingere támadt.

-Oh az istenekre! Hercegem önt meg mi lelte? -sopánkodott , a Aleks öltözékére és szárnyaira utalva.
-Ez egy hosszú történet. Amit a palotában fogok elmesélni a családomnak. Most pedig ha megbocsátasz -Lépett el mellette Cai pedig követte a herceget.
-Én magam is az Obszidián palotába tartok. Ahogy a társaim is. -Biccentett a mögötte álló katonákra. -Szívesen biztosítom az utatokat főleg a mai incidens után. -Emelte Cairanra szúrós tekintetét,mire az csak szemét forgatta.
-Nem lesz rá szükség a magunk útján megyünk. -veregette meg vállát a papnak Aleks aki fejet hajtva odébb állt.
-Hát persze-mormolta bajsza alatt.

Aleks ismét Cairanba karolt és lépteiket megszaporázva a piac kijárata felé közeledtek. Az árny igyekezett tartani a lépést a nála jóval magasabb társával. Hanibál és a katonái tisztes távból követték őket.

-Hát ez kínos volt.-jegyezte meg a darumai mire barátja felhorkant majd a fejét rázta.
-Ez még semmi nem volt ahoz képest amit a palotába leművel.

Az árny ebbe pont olyan biztos volt mint abban, hogy nem fognak beszélni arról ami történt. Vagyis ami szerinte történt. Történt egyáltalán bármi? Tekintetét Aleksre emelte aki barátságosan mosolygott le rá.

Cai viszonozta a gesztust majd ismét a paic macska kövét figyelte ahogy gondolataiba merült. Hülyének érezte magát, ezt az érzést viszont a mellkasában egy szorongató érzés váltott fel.

A két férfi a piacról kiérve a kis ucákon át az Obszidián palotához jutott. A matt fekete tornyok gyönyörűen festettek az éjjeli homályban. A palota szinte egybe olvadt a csillagos égbolttal azt a hatást keltve mintha maguk a csillagok laknák.

Az őrök hamar beengedték őket miután felismerték a herceget. Az előtérbe be érve máris egy aggodó cseléd ugrott eléjük.

-Hercegem, hála az isteneknek hogy él! Már azt hittük oda veszett a Darumai útjában. -az idős hölgy vörös koszorút vetett kezeivel amikor észlelte a másik férfit.

Aleksander a nő és barátja közé lépett. Túl fáradtak voltak már mind a ketten ahoz, hogy elmagyarázzák Cairan kicsoda és miért van itt.

-Marla kérlek szólj édesanyámnak, hogy megjöttem. Illetve gondoskodjatok Cairanak egy szobáról.

Az idős cseléd tekintete egy pillanatig elidőzött a két koszos hercegen.

-Rendben, fürdőről is gondoskodom ha nem bánja. -azzal távozott.

-Köszönöm. -mondta Aleks.
Időközben az eretnek tekintete elidőzött a palot belső szépségén. Igazi remek mű volt a maga romantikus stílusával. Egyszer szívesen körbe nézne ha társa nem bánja majd.

-Mik a további tervek? -kérdezte Cairan izgalommal a hangjában. Fogalma sem volt, hogyan tovább.

-Miután szalonképes állapotba kerültünk kedves barátom. Nos azután bemutatlak a
családomnak. -A férfi arcára kedves mosoly ült ki. Az a fajta ami Cairan minden aggodalmát szerte oszlatta.

Vetrasi herceg kézen fogta társát majd a lépcsőket megmászva felértek arra a folyosóra ahol a háló termek helyezkedtek el. Aleksander oda vezette Cairant az ő terméhez. Az ajtót kinyitva neki az alacsonyabb férfi egyből megpillantotta a forró fürdőt ami ő rá várt.

-Gyakran fogadtok be kóbor Eretnekeket? -érdeklődött az árny minden komolyságot belepréselve a kérdésbe.

-Csak szökőévente egyszer. Tudod csak a szokásos. -felelte társa ügyelve arra, hogy véletlenül se nevessen fel bár mosolya elárulta. Cairan amilyen fáradt volt majdnem kifejtette mennyire is gyönyörűnek találja a herceg mosolyát de inkább megtartotta magának.

-Köszönök mindent. -mondta inkább majd elkezdte behúzni az ajtót Aleks viszont megfogta.

-Én is köszönök mindent. Itt nem eshet bajod Cai ezt megígérem. Annyi időd van elkészülni amennyit csak szeretnél és amikor készen állsz akkor szólj és lemehetünk együtt is... Vagy akár külön is... Ahogy neked kényelmes... -Aleks hadart amit Cai még mindig aranyosnak talált.

-Örülnék ha együtt mennénk.Kb egy 20 perc és kész vagyok. -Aleksander arcára megkönnyebülés ült ki.

-Nos akkor itt foglak várni miután én is elkészültem.

Cairan magára csukta a szoba ajtót és annak neki dölve hallgatta, ahogy némi tétovázás után barátja lépteinek zaja távolodik. Ruháitól hamar megvált majd bele ereszkedett a forró vízbe. Az útjukra gondolt az eddigi életére. Arra ami történt. Majdnem meghaltak. Majdnem elveszített mindent ami számára kedves... Aleksandert. Bosszút akart állni barátjáért és talán önmagáért is...

A sok igazságtalanságért ami a családja miatt érte. Az eretnek emlékei és érzelmei ezernyi indává nőtték ki magukat elméjében amik most szívét szorították.

Érzelmeit félre téve hamar felöltözött a világos barna nadrágba és ingbe amit számára készítettek ki. Az ingebe arany szálak futottak amik gyönyörű virág motívumokat formáztak.

Tudta, hogy Aleksander ruháit viseli és maga sem tudta miért de biztonság érzetet adtak. Az ajtón halk kopogás hallatszott.
-Bejöhetek? -Aleksander jellegzetes hangját bárhol felismerte volna.

-Persze. -alig hangzott el a válasz Vetras hercege már ott állt előtte teljes pompában. Aleks sötét barna nadrágja remekül illet krémszínű ingjéhez. Fehér és barna tincsei szeme elé hullottak miközben meg igazitotta Cairan gallérját.

Az árnynak elakadt a lélegzete mind a látványtól mind a puha ujjak érintésétől a nyaka körül.
Zavarát szem lesütéssel leplezte bár tudta, hogy kudarcot vallott.
-Készen állsz?-kérdezte Aleksander lágyabb hangon mint szerette volna.

-Veled. Mindenre. -felelte Cairan majd a trón terem felé vették az irányt.