Az árny a kávéja fölé kuporodva , égetőnek érezte a hátára szegeződő jeges tekintet. Olyan fajta tekintet volt ez amit egy boszorkány érezhetett csak , amikor egy árny szemet vet rá.

-Még mindig minket bámúl. -jegyezte meg bosszúsan inkább magának mint a vele szemben ülő viharsárkánynak. Aleks a kijelentésre még inkább összéb húzta szárnyait, mintha pusztán ettől eltűnnének. Nem tudta pontosan kire gondol barátja de létszólag senki sem foglalkozott velük.

-Nem aggódnék ezen, mikor beléptünk akkor még a levegő is megfagyott. -a vetrasi teájába kortyolt majd így folytatta-most pedig nézz körbe senkit sem érdeklünk. Itt vagyunk az istenek háta mögött kettővel egy rom kocsmában. Ha pedig bármi történne
megvédelek. - ersztett el egy halvány mosolyt bíztatásúl ami az árny szívét mindig megolvasztotta.

A hercegnek annyiból igaza volt, hogy pár csodálkozó tekintet végig mérte annak kiengedett hatalmas fekete hártyás szárnyait, végül pedig nyugtázva az estet tovább beszélgettek. Páran az egy fejjel alacsonyabb férfit is megnézték maguknak főleg vérfoltokkal tarkított öltözéke miatt.

Az emberek jelenleg is körülöttük beszélgettek tudomást sem véve róluk, viszont Cairan érezte azt az egy tekintetet ahogy a lapockái közé fúródva jeges acál ként éget.

-Najó elég volt! -pattant fel az Eretnek olyan lendülettel, hogy a körülöttük ülők hangosan hördűltek fel.

-Cai... ran-szólt utána Aleks de későn a férfi ugyanis egy alig 11 év körüli fiúnak szegezett tőrt a torkához. A fiú szemei elhomályosodtak majd sírni kezdett. Cai amint rájött mi is történt a tőrt eldobta majd egy sajnálomot elrebegve kiviharzott a fogadó elé. Még mindig érezte a rituálé utó hatásait, kezei remegtek.

A mágiája valahol mélyen szunnyadt és most, hogy nem érezte az ereiben lüktető varázst elveszett volt. Egyetlen biztos pontja és támasza pedig az ő Sashja aki sejtései sherint éppen most kér helyette bocsánatot.

-Sajnálom, a barátom nem rég tért vissza a háborúból és még vannak gondjai. -szabadkozott Aleksander  a fiúnak és a mögötte oltalmazóan megjelenő édesanyjának.

Távozás közben még a vetrasi felvette a tőrt majd oda kint barátja sziluetjét kereste a reggeli ködben. Azomban az árnynak hült helye sem volt. Pár lépést megtéve a tej fehér ködben a fogadó már nem is látszott. Csak az erdő maradt és a reggeli vakság.

Aleks igyekezett arra az érzésre hagyatkozni mint korábban, viszont most nem jött. Tett még pár óvatos lépést tekintete ide oda cikázott. Minden érzéke kiélesedett a hallása a látása a szaglása.

Illékonyan érezte barátja jellegzetes piskóta illatát. Az illat után indúlva az egyre erősödött. A ködben egy alacsony férfi alak tűnt fel amit egy jóval magasabb mamut fenyő méretű lény követett.

-Futás! Aleks! Fuss! -ordította az árny teli torokból. Mágia és erő híján a két férfinak a menekülés volt, az egyetlen opciója. A vihar sárkány a hegyi troll látványától való sokkból feleszmélve nagy nehezen mozgásra bírta lábait.

Mind a kettőjük teste még gyenge volt illetve Aleks nem szokott, hozzá, hogy futás közben a szárnyai hátra huzzák plusz súly ként. Ami azt illeti egyikük sem volt hozzá szokva a futáshoz, sosem kell menekülnöd ha te vagy a kontinens egyik leghatalmasabb lénye.

A sűrű ködben a két herceg úgy kerülgette a fákat mintha a hegyi troll amúgy sem tarolná le azokat. Cairan egyre szaporábban vette a levegőt érezte, hogy fárad. Szerencsére Aleksander előrébb járt mint ő hosszabb lábainak köszönhetően. Nála azomban fent állt a veszély, hogy elesik, ugyanis folyamatosan barátjára tekintgetett hátra.

Az árny már olyan régóta menekült, hogy tempója lassúlt ezért a trollnak nem telt sokba, hogy utána kapva a markába szorítsa Cait.

Aleks megállt egy pillanatra térdein megtámaszkodva fújta ki magát.

-Ezt nem hiszem el! -fújtatott, majd a troll felé fordúlva ki tárta szárnyait.

Az árny kezeivel ütlegelt a troll vaskos kő ujjait egy ponton még bele is harapott mire a lény felmordúlt.

-Hogy vinne el a rézfaszúbagoly téged is! Pont egy hegyitroll hiányzott a lélekszaggatós majdnem belehalós napjainkból! -mérgelődött az árny továbbra is kapálózva.

-Én a helyedben nem dühíteném
fel! - szólt Aleks ahogy egy vaskosabb fadarab után kutatott.

-Én a helyedben sietnék! - Valóban sietni kellett, ugyanis a troll a hegyek felé vette az irányt. Csak akkor torrpant meg amikor a vetrasi egy hatalmas hegyes végű fadarabot állított a hátába. A lény fájdalmában eldobta az árnyat, hogy hátához kaphasson.

Cairan most, hogy újra szabad volt Aleks felé sietett aki aggódó tekintettel mérte végig.

-Én ne dühítsem fel mégjobban
mi? -bökte oda , hiszen bem bírta ki.

-Gyors voltam vagy sem?

Erre az árny már csak elismerve biccentett. A troll megválva a hátából kiálló fegyvertől, vérszemet kapva a célpontjai felé fordúlt egy dühödt ordítással. A két férfi ismét futásnak eredt.

Lonha folyó partjára jutottak amit egy híd szelt át.

-Ezek az izék tudnak úszni? -lihegte a kérdést Cairan.

-Elvileg nem. Gyakorlatilag lehet hogy ez itt a vizi balett királya.

Aleksander kézen ragadta Cairant bármi történjen is együtt maradjanak. A behemót lassult viszont ők is. A hídra érve éppen, hogy átjutottak amikor is a bestia egy hatalmas csapást mért az építményre ami annak súlya alatt a folyóba omlott. A két férfi ugrott. Földet éréskor Cairan testével igyekezett tompítani barátja esését. Ösztönös mozdulat volt és fájdalmas. Aleksander az árny mellkasán fekve tért magához a vetődés utáni sokkból. A bestia látva, hogy zsákmányait már nem kaparintja meg lemondóan eltűnt a fák lombkoronái között.

-Még sem ő volt a vizibalett
királya. -állapította meg Cairan mire társa szemforgatva vissza dőlt mellkasára. Aleksander azomban nem volt magánál. Amikor Cairan észre vette az apró toll végű lövedéket ami társa szárnyából állt ki már késő volt. Apró szúrás érzés a vállában és a világ máris elsötétült.

Egy tábor tűz mellett tért magához az árny. Túlságosan is ismerős volt neki ez a szituáció. Tekintetével azonnal barátja után kutatott. Aleksander megkötözve feküdt még mindig eszméletlen állapotban. Körülötte Holtvizí lidércek valami féle mágiát mormoltak. Cairan nem ismert a szavakt és teljesen nem is volt tisztába azzal ami most jött.

A mágia benne szunnyadó szikrája lángra lobbant ereiben és futótűz ként söpört végig testén. Kezeiben zöld lángok égtek szemeiben harag. A lidércek meghátárlatak ahogy az Eretnek fel kelt és elindult feléjük.
Ekkor a köteléken át megérezte. Fájdalom. Aleksandernek fájdalmai voltak.

Cairan felett a mágia elemi ösztöne teljesen át vette a hatalmat és a viridián zöld nyalábok lángoló tőrökké formálódtak célba véve az összes lidércet. Vér és hamú fémes szaga keveredett a levegőben. Mind meghaltak. Cairan vissza nyerve önuralmát Aleksanderhez sietett. Már nem érezte a herceg fájdalmait és sérülést sem talált rajta szerencsére.

Kezeivel gyengéden felnyalábolta a tőle egy fejjel magasabb férfit majd egy portált nyitva át lépett vele azon.

Aleksander szintén egy tábor tűz mellett tért magához viszont Cairan nézett vissza rá.

-Mi történt? -túrt kócos fürtjeibe.

-Aki át alszik egy kalandot az lemarad a kalandról csipkerózsika. -Cai megpiszkálta a tűzet a kezében levő fadarabbal ki ne aludjon.

-De most komolyan.

-Röviden. Megmentettelek. Szívesen. Hosszabban pedig altató nyíl. Rituálé. Lidércek. Vissza tért a mágiám vagy is egy darabig... Néha nagyon sok van néha pedig semmi... Gondolom még időbe telik... De mindegy is. Hogy vagy Aleks?

-Mint akit kétszer is meg akartak ölni.

-Háromszor. -javította ki Cairan.

-Oh elnézést akkor háromszor egy idő után nem számoltam. Hol vagyunk?

Cairan maga sem tudta erre a választ. Vetrasra gondolt portál nyitáskor viszont az erdőben voltak.

-Valahol a fővároshoz közel. -vonta meg vállát.

-Pazar. Te hogy vagy? -nézett aggódva Aleksander. Cairan kezeit tördelte. Rossz szokása volt ez

-Furán ... de megleszek ha semmi nem akar megölni minket. -az árny a tűzet nézte annak táncoló lángjait és azon agyalt, hogy tudta ennyire elveszteni a kontrollt.

-Nos úgy én is, de történjen bármi vigyázni fogok rád Cairan.

-Mindig vigyázni fogok rád Aleksander.