A bálterem plafonján lógó díszes csillár ragyogó ékkövei közül a fény minden vendég színes ruháján megcsillant. Ma előkelőségek gyűltek itt össze a Voliai palota azon szegletében ahova csak a kiváltságosok léphettek be. A terem két-két oldalán hosszú asztalok rajtuk minden mit csak ember megkívánhat. Szolgálók fel alá jártak, tálcáikon mézsört és vörös bort kínáltak. A márvány palota belseje ismét megtelt élettel.

A bejárattal szemben a királyi pulbitus amin a diófából faragott díszes asztal töltött ki ,középen a király foglalt helyet. Kezében kupát tartott , szája szélén dölyfös mosoly bújkált. Koronája csálén állt őszes fején, sötétlő szemeivel elégedetten tekintett végig a nemességen. Győztek és ezt most az egész Kontinens láthatta.

A teremben volt a Darumai arisztokrácia minden családja. Könnyű volt felismerni őket a ruhájukba szőtt tűz motívumokról illetve a sárkány pikelyt jelképező apró díszítésekről. A termeben tartózkodtak továbbá a Kontinens minden szegletéből érkezett követek. Akik vagy közelebbálltak a király szívéhez vagy éppen,hogy csak megtűrte őket. Az összes vendég népvislete árúlkodott arról ,hogy melyik országból is érkezett, kivéve egy valakiét.

Egy vendég ugyanis sötét bör cipőt, kávé szín nadrágot és mellényt a mellény alatt fehér inget és nyakkendőt vislet. Ezek felett sötétbarna alapon aranyozott motívumókkal díszített térdig érő kabátot hordott. A kabáton családi kitűzője helyezkedett el szíve felett.

A motívumok között fel lelhető volt a vérmágusok jellegzetes kehely jelképe illetve a Vetrsi királyi családot jelképező vörös rózsa. A kabát vállát sárkány pikelyeket jelképező aranyozott kövek ékesítették. Tűz ábrázolások is szegélyezték ruháját viszont volt egy jelkép amit senki sem viselt rajta kívűl. Cikázó villámokat szőttek ugyanis kabátja hátára.

Az éjszakai levgőt mélyen magába szívta felkészülve az ünnepélyre. Ezüst tincseibe bele kapott a szél és barna tincseivel keveredve kergetőztek amikor kinyitotta a márvány palota ajtaját.

A terembe belépve a férfi smaragd szemei azonnal egy aprócska festményen ragadtak meg ami a bejárathoz közel volt kihelyezve. Ahelyett,hogy bele vetette volna magát az ünnepi forgatagba a festményhez igyekezett. Egy szolgáló tálcájáról közben gyorsan beszerezett egy Voliai vörös boros poharat.

A festmény előtt megállva belekortyolt italába ,nem hasonlított a Vetrasi ízekhez de ma este egynek elment.

A képet egyszerű fakeret szegélyezet nem illet a többi arany keretes kép közé ami azt illeti egyáltalán nem illett a bál terem túl cicomázott összhangjába. A férfit mégis megnyugtatta ,ugyanis nagyon hasonlított a folyó parti helyhez ahova rendszeresn kilátogatott ahol réges régen barátra lelt.

A képet nézve elveszett pár kellemes emlékben azomban a valóságba vállát érintő jeges kezek rántották vissza. A levegőt földes és fémes szag töltötte meg a halálé és félelemé.

A férfi megfordúlva magát egy fejjel alacsonyabb vele egy idős férfival találta szembe magát. Arca nagyon hasonlított egykori barátjáéra és az alak fal fehér bőre miatt hirtelen azt hitte szellemet lát. Szürke szemeiben és nyájas mosolyában a barna kabátos férfi azonnal észrevette a hátsó szándékot.

-Atlas Corvus-nyújtott kezet Daruma korona hercege. Tetőtől talpig végig mérte a magasabb alakot, mint aki azt mérlegeli mikor hívja az őrséget.

-Aleksander Tristan Vortigern. -a hibrid egy ponton megrémült, hogy eltörte a korona herceg kezét amikor annak ujjai hangosan roppantak. Bár kéz szorítása is leginkább egy döglött haléval ért fel. -Vetrasi herceg. -fűzte hozzá látva Atlas értetlen tekintetét, bár még értetlenebb fejet kapott cserébe.

Aleksander vissza fordúlt volna a festményhez de Atlas így folytatta.

-Tudod mint krona herceg egy napon király leszek. -Atlas alig vett levegőt a következő mondathoz Aleksander ismerős arc után kutatott a tömegben de terve kudarcot vallott a szökést illetően.

Beletörődve sorsába egy újabb pohár vörös bor után nyúlt majd a falnak dölve hallgatta. Ha pontosítani akarunk hallgatta de nem figyelt a szavakra sem a férfira. Csendben imádkozott az istenekhez, hogy valaki bárki mentse meg.

Az öreg király éppenhogy csak felállt székéből. A tömeg egy részének még csak fel sem tűnt, hogy beszédet készül mondani. A száját szóra nyitotta de a szavak nem jöttek. A márványpalota bál termében megfagyott a levegő és a király megnémúlt. Atlas is elhallgatott amiért a hibrid nagyon hálásnak érezte magát.

Az aranyozott fa ajtó hangosan csapódott ki amikor az Eretnek belépett rajta.

Aleksander nyakát nyújtotta, hogy meglesse megmentőjét még akkor is ha az nem tudta, hogy éppen hatalmas szívességet tesz neki. Szívében ekkor megint érezte ott motoszkált egy halk dallam.

A közép termetű férfi fekete bőr csizmát és fekete vászon nadrágot hordott felette viridián zöld alapon fekete motívumokkal átszőtt kaftánt öltött magára. Rövidre vágott sötét barna hajában itt ott előtűnő zöld tincsekkel a húgától kapott koszorú igazi korona ként ékesítette fejét.

Az arisztokrácia összesúgott más országok követei félelmükben a falhoz lapúltak. Cairan viharzó tenger kék szemeit az apjára emelte arcán veszélyes mosolyt viselt, így indúlt meg a királyi család asztalához.
Eltökélt szándéka volt hogy apja és a főpapok idegein táncoljon ma este.

Aleksander szívében a kettejűk dallama egyre erősödött ismét érezte azt a húzást amit sok éve a folyó parton mikor legelösszőr találkozott Cairannal. Az eretnek egy pillanatra megtorrpant fejét a viharsárkány felé fordította.

Az ember tömegen átnézve a smaragd szempár és az óceán kékje találkozott. A dallam egyre hangosabb volt, biztosan érezte,hogy Cai is érzi.

Aleksander önkéntlenül tett egy lépést de az árny folytatta útját a királyi pulbitus felé. Ujjait megmozgatva a faragott szék a mágia hatására kihúzódott az Eretnek pedig helyet foglalt rajta. Biccentett apja felé, hogy folytassa csak a beszédet, a király így is tett. Őfelsége leplezve zavarodottságát és hargaját beszédét rövidre fogta.

Cairan szemeit végig futatta a nemességen végül tekintete vissza tért Aleksanderéhoz. Az árny őt kereste a tömgben, azt akitől szíve dallama fakad. Mostmár biztosra vette, hogy ő is érzi. Király beszéde véget ért és a zene ismét felcsendült. Lassú kellemes lágy dallamok igazi felüdülésnek hatottak a király rekedtes hangja után.

-Na hol is tartottunk? -lépett elé Atlas egyik kezével Alek vála fölött támaszkodott meg a falon míg másikat csipőre téve hajolt közelebb.
Vetras hercege szánakozva nézett le rá végül ahogy probálta vissza tartani a nevetést egyszerűen előtört belőle.

Atlas csodálkozó tekintetét látva csak mégjobban nevetett már nem is probálta palástolni.

-Te most komolyan... -kezdett bele a korona herceg felháborodva miközben elhátrált de Aleksander belé folytotta a szót.

- Sajnálom de bele se kezdj. Aranyom, ezzel biztos van olyan, akit megfogsz, mint legyet a légypapír, de az nem ez a sárkány lesz.

Atlas feje egyre vörösödött a szégyentől és a dühtől de mivel diplomácia szempontból elég kényes volt a helyzet Vetras és Daruma között így lenyelve mérgét hallgatott.

-Fogalmad sincs mit hagysz ki! -bökte oda mégis csak. Nem szokta meg az elutasítást.

-Megkockáztatom, hogy ennek hiányával élek tovább. -fonta keresztbe karjait mellkasa előtt Alek.

-Nocsak-karolta át Atlas vállát Cairan. Szinte a semmiből bukkant elő bár Alek érezte a közeledtét. -Drága testvérem nincs kedved máshol rontani a levegőt?- meredt Atlasra arcán továbbra is a gyolkos vigyorral.

-Már amúgy is indulni akartam-iszkolt el a korona herceg.

-Én hősöm. -vigyorodott el Alek az árnyon végignézve. Így közelebbről még élénkebb volt az óceán kékje melyet 5 éve nem láthatott.

-Elnézést kérek a fivérem nevében is egy idegesítő kis görcs. Jó látni újra téged Sasha. -mosolyodott el az árny is. Kék szemei szinte ragyogtak ahogy a másik férfi szemeibe nézett.

Aleksander váratlanúl orron pöckölte az árnyat.
-Ezt miért kaptam? -dörzsölgette az orrnyergét az eretnek.

-Eltűntél! Azt sem tudtam élsz e még minden nap elmentem a folyó parthoz Cairan de te egy nap nem jöttél többet! -Cai a neve hallatán szinte a fellegekben járt ezer éve nem szólította így senki és pont ezt az ő Sashajától hallani a legszebb szüljnapi ajándék volt amit csak kaphatott.

-Persze mostmár értem mi történt.Tudod nagyon aggódtam érted. -hadarta Aleksander. Még mindig alig hitte el,hogy a legjobb barátja él és ott áll vele szemben.

-Na meg nem mondtad hogy herceg vagy!

-Ahogy te sem. -mosolyodott el Cai-Sajnálom, hogy hirtelen tűntem el ennyi időre de nem volt választásom.- hangjában ott volt a szomorúság és a megbánás. Bánta a rengeteg elvesztegett időt amit a viharsárkány nélkül töltött.

-Tudom. Hiányoztál. -ölelte magához Alek az eretneket. A körülöttük álló tömeg megbámúlta őket de nem izgatta egyiküket sem.

- Hm... tetszik a szakállad. -jegyezte meg Cai az ölelésből elválva. Jobbja egy pilanatra megemelkedett mintha meg szeretné simítani de gyorsan kaftánja zsebébe dugta.

- Köszi Tetszik a hajad.-mutatott a zöld tincsekre Aleksander.

- Nem is zavar, hogy én...-kezdett bele tétován Vetras bercege.
- Hogy?-emelkedett meg Cai egyik szemöldöke, habár pontosan tudta mire gondol.

- Egy lányt hagytál ott és egy fiút kaptál most?-Alek kezeivel babrált Cairan pedig gyengéden összefonta ujjaikat ahogy azt gyerekként is tették. Az ismerős mozdulat jól eső volt számukra.

-Még mindig Sasha vagy?- kérdezte a férfi arcát fürkészve az árny.
- Igen.

Az árny szíve szerint elmondta volna, hogy bármi is van neki csak ez számít ,hogy ő még mindig Sasha az akivel gyerekként olyan szoros lett a kötelékük, hogy azt érezte az egész világot porig égetné ha elvesztené őt.

14 évesen látta őt utoljára szívében gyengéd érzelmekkel amik sosem múltak el még a távollét ellenére sem. El akarta mondani,hogy ma érezte a közelségét és amikor ma meglátta a gyengéd érzelmek szinte lángként csaptak fel szívében.

A szívében ami olyan hevesen vert,hogy csoda egyáltalán az ,hogy eljutott a családi asztalig. Elakarta mondani mennyire fontos számára még mindig. El akarta mondani , túl sok mindent akart elmondani de nem volt itt a megfelelő idő. Száját beszédre nyitotta és érezte,hogy nem jönnének a szavak hiszen torkán akadtak amik csak furcsa makogásban végződnének. Ezért inkább ezt mondta:

- Király. Van kedved idegesíteni apámat ? -Cairan szemeiben huncutság csillant.

-Örömmel. -felelte Aleksander lelkesen.

- Ez esteben-hajolt meg kezét nyújtva a sárkány felé.-Aleksander Tristan Vortigern megtisztelne egy tánccal?- a férfi hezitálás nélkül elfogadta a kezét és Cairan a parkett felé vezette.

Az arisztokrata tömeg úgy nyílt szét előttük mintha a puszta érintésüktől pestisesek lennének.Az Eretnek tisztában volt vele,hogy ez neki szól.

A király a pulbituson ülve előrébb hajolt,hogy jól látja-e mire is készül a fia. Pár asztallal arrébb egy úrhölgy csapta ki legyezőjét hangot adva megbotránkozásának.

- Az Eretneknek itt sem szabadna lennie és mégis ki az az elveteműlt aki táncolni fog vele?-méltatlankodott mire férje csak hümmögött egyet.

-Az az elveteműlt a fiam Lady Ashton , Vetras hercege.- Az asztalfőnél ülő asszony büszkén húzta ki magát arcán még büszkébb mosoly bújt meg. Aleksander édesanyja végül fiát szemlélte ahogy kézen fogva igyekeznek Cairannal a táncparkett közepére.

- De hiszen Vetrasi herceg nincs itt!- kezdte egy másik asszonyság tovább szítva a tűzet.

- Szóval most fatyúzta le a Vetrasi herceget és vele egyben engem leszajházott? Csak,hogy világos legyen Vetrasnak két hercege van és ezt senki sem kérdőjelezheti meg főleg nem egy mélytengeri szirén aki alig tud bármit is a Kontinensen történtekről.- néma csend állt be az asztalnál és Lady Vortigern elégedetten szemlélte tovább a fiúkat ahogy elfoglaják helyüket.

Cairan bármennyire is akarta szépíteni herceg létére nem tudott táncolni idegssége kiülhetett arcára. Sasha oda hajolva ennyir súgott a fülébe:

- Hagyd,hogy vezesselek.- az árny bólintott és Aleksander jobb kezét a férfi derekára helyezte bal kezét tenyérrel felfelé tartotta a levegőben. Cairan jobb kezét belehelyezte a herceg tenyerébe, balját pedig a válán pihentette.

Kellemes lassú zene csendült és Aleksander vezetésével táncraperdült a két herceg. Cairan egy ideig lábaikat nézte,hogy biztosra vegye nem tesz kárt partnerében. Az árny felnézve a tőle egy fejjel magasabb férfire annak gyönyörű mosolyával találta szemben magát. Tekintetével feljebbvándorolva ott voltak azok a csillogó tenger zöld szemek amikben ott helyben beleveszett.

A báltermeben csendülő zene mellett szívük dallama is felcsndült ,elnyomva a külvilág zaját. A két herceg ezt a dallamot követve táncolt ami teljesen eltért a báltermi zenétől. A zenészek letették hangszereik a szám végeztével de Daruma és Vetras hercege még mindig táncolt egy olyan dallamra amir csak ők hallhattak.

A nemesség tömege körbe állta őket de a két férfi ebből mit sem észlelt. A varázst pohár kocogtatása törte meg majd a vén király dörmögő hangja. Cairan és Alek szét rebbent és az árny a családi asztala felé nézett. Apja mellet ott állt Atlas arcán döbenettel huga és öccse is az asztalnál volt már.

- Emelem poharam fiaimra!-kezdte a vénség.

-Mennem kell.-vált el Alek érintéséből Cairan csalódottan.

- Ugye még találkozunk?- kérdezte kétségbe esettebben Alek mint ahogy azt szerette volna.

-Ne aggódj Sasha motmár soha többet nem tűnök el.-Cairan hátat fordítva elfoglata helyét az asztalnál. Alek pedig ott maradt ürrel a szívében szemét továbbra is az árnyon tartotta. Végül helyet foglalt édesanyja mellett az asztaluknál.

-Atlasra a koronahercegre a háború igazi győztesére, aki nélkül ma nem lennénk itt ,és az Eretnekre .- Cairannak továbbra is égette a gyomrát az igazságtalanság de ehelyett gyilkos mosollyal kortyolt kupájába.

- Boldog 19-dik születésnapot fiaim! A lakomát megnyitom a torta után a palota kertjében folytatódik a mulatság. -Atlas határozottan nyeregben érezhette magát hiszen ahogyan Cairant végig mérte az nem ígért semmi jót.

Az árny gyanút fogott valami készült.

Ott volt a levegőben.

Az Eretneket bosszantotta a tény, hogy fogalma sincs mi lehet az ellenben fivérével akiből ezúttal nem a rettegés fémes bűze áradt hanem az önelégültség és győzelem édes aromája.

Az igazi mulatság csak most kezdődött.