Zuhogó eső, szikrázó villámok és eszméletlen széllökések. Az eső úgy csapta föld tetejét, hogy az szinte szitává lyukadt. A villámok mély rettentő kiáltása csak úgy szaggatta az eget. A mennydörgés e hangja keltett fel. Nem volt rózsás kelés, apró durmuláazós pihenés, csak a menny szakadás és a villámok keringő bálját lehetett figyelni.

Néhány fa, ami a falon belűl volt, mint szál kalász a réten, hajolt el derékben. Néhány öreg águk leszakadt, amit a gonosz orkán vitt tova. Félelmetes, halált és dühöt sugárzó tájkép. Az ég alja olyan fekete volt, mintha éjszaka lenne. A fény apró sugarát sem dugta ki, hogy reményt adva világítson az örök sötétség birodalmába. Ez volt maga a pokol.

Áram nem volt, így sötét volt a szoba és hideg. Bőröm libabőrös lett a meleg karok nélkül, amik eddig tartottak. Füleimet bántották a hangok, így azokat lekókasztottam. Félelem uralkodott rajtam el és csak kifele bambultam a fekete, halálos tájra. Valamiért vonzott, de nem tudni miért. Talán a veszély miatt? Ki tudja.

A percek elteltével a szoba lágy csendjét egy halk, apró, szinte néma lépés zavarta meg, amiből lett kettő, három, majd négy. Átkarolt két forró kar, amitől végig futott a testemen az a jóleső bizsegés. Meleg volt. Én meg már-már fagyos. Lehet oda is fagytam a padlóhoz, mert nem tudtam mozogni.

Az idegen ki mögém lépett, számomra ismert volt. A szerelmem kinek érintésére hatalmasat dobbant szívem. Kinek légzésére bennem tűz lobbant. Tőle ez a sötét hely fénylett. Ragyogott a lelkem mikor magához fordított és megcsókolt, azt hittem ott olvadok el, tűz forró ajkaitól. Szeme háborgó tengere, most csak csendes nyugvó víztükör, melyben látom magam s a lelkét mely értem nyúl. Megfogja arcom s derekam. Lágy csókot hint apró párnámra. Mitől arcom rózsái kinyílnak bíborba borítva rétjét. Szememet lassan lecsukom és átadom magam neki. Boldogan fonom át nyakát és küldök neki vagy száz kis apró csókocskát. Elváltunk s szemeink szép lassan kinyíltak. Egymást néztük némán. Íriszeink egybefojtak, nem érzékeltünk már semmit egymáson kívül.

- Nagyon hideg vagy Eren. Gyere bújjunk vissza.

- Rendben.

Követtem kedvesemet és bevackoltuk magunkat a nagy dunyha alá. Hol a meleg, bőrömmel érintkezve, hirtelen jött bizsergést okozott. Az ölelés teljesen felmelegített és elálmosított. Lehunytam szemeim és melléhez bújtam. Arcomat beletemettem az izom kolosszusba. Ő hátamat kezdte simogatni, majd farkát az enyém köré csavarta. Már nem tudtam esik e vagy fúj, dörög e vagy villámlik. Egyedül azt tudtam, hogy egyre jobban ragadnak szempárjaim, majd minden elsötétült és elaludtam.

Mikor felkeltem már nem esett. Bevolt még borúlva, de a hurrikán elvonúlt. Mellettem még mindíg szuszogott kedvesem, akinek hajával kezdtem el szórakozni. Orrunkat összeérintettem. Majd fejét simogattam. Derekam köré karjai fonódtak, majd megcsókolt mosolyogva, közben szemét nyitotta ki szép lassan. Íriszei íly közelről gyönyörűek voltak, szebbek, mint a gyémánt.

- Minden nap erre szeretnék kelni.

- Szeress is, mert mostantól így fogsz!

- Na ennek örülök. - Levi egyből duzzadt, gömböjű melleimre dőlt. Már akkorák, mint Christának, akire Armin mutogatott múltkor. Azt mondta ő a legkedvesebb lány az osztályból és bárkinek szivesen segít. Haj.. olyan pici lettem, mint ő és olyan alakom is lett. Az arcom kicsit lányosabb a hosszabbra nőtt hajamtól, de Levi nem akarja, hogy levágjam. Mondjuk én sem engedem neki, hogy megnövessze. Nem mintha megakarná.

Pár perc múlva Levivel együtt kipattantunk az ágyikóból és mentünk reggelizni, mire befejeztük, megmostuk a fogunk és felöltöztünk az eső is elált. A nap fénye koronaként ragyogott a víztükrökben. Mindenhonnan csöpögött a víz és tiszta sár volt minden. Levi kedvence.. Persze a többi katonát ez nem zavarta. Hangi pont felénk jött amikor lefagyott arcáról a mosoly, integető karja lezuhant, szeme és szája meg tátva-nyitva maradt.

- RIVAILLE! TE NŐTTÉL! - Üvöltözte sipítva Hangi. Amikor ránéztem, akkor tűnt fel, hogy tényleg. Már nem az álláig, hanem már csak a mellkasáig érek. Elpirultam és közelebb bújtam hozzá, ami miatt hirtelen felvett az ölébe. Én nem haboztam és jó erősen rácsimpaszkodtam. Közben a lány odarohant mellént. Valamit mondott, de én nem figyeltem nagyon. Csak hagytam, hogy Levi karjai ringassanak ahogy sétál. Annyit láttam, hogy a labor fele tartunk sietősen. Hirtelen bementünk egy idegen szobába, ahol mérőeszközök voltak. Ott Levi lerakott egy fehér ágyra. Egy olyan jó kemény orvosi ágy volt, aminek kerekei is voltak. Közben ő levetkőzött alsónadrágig és Hangi megmérte minden egyes porcikályát. A testsúlyát, magasságát satöbbi.

- Na kedves Levi. Az a helyzet, hogy 165 centiről megnőttél 187 centire. A súlyod 63 kilóról felment 81 kilóra, ami teljesen normális az izomtömeged növekedése miatt. A látásod jobb lett, mint érzékelted és sokkal fittebb lettél, pedig eddig sem voltál puhány. - Ennyire megváltozott?.. Bár.. én is eléggé megváltoztam.

Miután befejezték a méréseket Levi fölötözött, majd együtt mentünk a suliba. Első órán matekot tanított. És ismét a tanári asztalhoz ültetett. Mikor kicsöngettek és vége lett az órának kiment a teremből. Mindenki bent maradt, aki akart. Például kedves perverz osztálytársam megint kiszemelt magának. Pedig múltkor elég nagy intőt kapott.

- Eren cicamica. Még egy régi ügyet nem intéztünk el. - Hagyj már..

- Úújujujúúj! - És még ez a Marco gyerek is.. Miért kell már ilyennek lenni?

- Eren cica velem akart hancúrozni csak rosszkor jöttek, de most nézzetek rá nem dugni való?

- Deee... - Perverz állatok. Miért nem segít senki? Mindenki csak kussba figyel és még Armin sem jött ma suliba. Biztos beteg.

- Mekkora csöcsöd lett Eren. Én meg azt hittem fiú vagy. Hahaha.. de a vírus segített nekem. Így élvezetesebb leszel.

- Hagyjátok abba! És szálj le rólam.

- Jaj a kiscicafiú ma nincs pajkos kedvében. Mond cs.. - Nem tudta ez a dög befejezni a mondatát, mert Levi behúzott neki. - Te seggfej mé.. izé.. Rivaille hadnagy..

- Fogd be a szád szaros kölyök. Egész héten te fogod takarítani a hálókörzeted és az iskola wc-it és ellenőrizni fogom, hogy végeztél e, ha nem akkor meg futni fogsz a Shina fal körül, amíg követlek. Világos voltam?

- I-igen hadnagy!..

- Végre. - Levi karjába bújtam, aki öleléssel és simogatással fogadott. Az nap csak mindenki nagy ívben elkerült és nevetne sem mertek rajtam. Ilyen nagy tekintéje lenne Levinek? Minden esetre végre nyugtom van.

A nap végére Levi óráján elaludtam, de csak akkor keltett fel, amikor vége lett az órának.

- Jó reggelt hétalvó.

- Jaj basszus! Elaludtam!...

- Nyugi. Nem zavart, sőt édes volt. - Ahj Levi.. Miért ilyen édes a mosolyod? Már senki sincs a teremben, csak én és az ő gyönyörű csillogó kékes szeme, ami oly lágy, mint a mályvacukor... *Nagyot nyel, majd megnyalja szája szélét* Olyan dögös vagy te kandúr.

- Cicamicám érzem ám, hogy tüzelsz.

- Ha tudod miért nem csinálsz semmit?

- Mert mindjárt indulunk.

- Hová?!

- Ki terepgyakorlat lesz.

- Ooo..

- Ne szontyolódj, majd este játszunk eleget.

- Hadnagy! Jelentem előkészítettük a felszerelést és a lovakat!

- Rendben. Azonnal megyünk Reiner.

Levi megfogta a cuccaim és berakta a táskámba, majd azt az övébe, ezután kézenfogva mentunk a többiekhez. Egész délután együtt voltunk. Én csak néztem, ahogy edzenek. Például kedvenc Jeanünket drágám jól megszivatta. Duppla kör, duppla felülés és nem kapott csapattársakat. Így járt. Megérdemelte.

- Levi szerintem segítek Jeannek sose fogja megoldani egyedül.

- Ne segíts neki hisz bántott..

- Tudom, de nem bírom nézni.

- Haaj rendben menj, de maradj szem előtt.

- Rendben.

Odabotorkáltam Jeanhez, mert láttam nem boldogúl a nagysátor felállítással.

- Segítsek?

- Ch.. Húzz a francba! Nekem nem kell a hülye segítséged és.. *gyomorkorgás*

- Hahaha.

- Ne röhögj! *Elfordúl zavarában és ügyködik tovább*

- Hoztam szendvicset. Nagyon finom lett kérsz? - Épp nyújtottam felé, amikor meglepődötten nézett rám.

- T-te miért segítesz? És miért vagy ilyen kedves? *Lehajtja a fejét* Én egész végig egy pöcs voltam veled.

- De éhes is vagy, gondolom szomjas is és eléggé rosszúl állsz a sátraddal, ha így folytatod nem fog menni a kiképzés. - Rámosolyogtam Jeanre. Igaz nem valami jó fej, de na. Ő is csak ember. Fogalmam sincs miért ilyen velem, de lehet csak azért ilyen, mert valami történt vele. Utálom, de ő is katona, mint Levi. Mikor láttam, hogy elpirult és a kezét nyújtja a kezébe adtam az ételt és adtam neki vizet is.

- Köszönöm. Sajnálom, hogy pöcs voltam veled Eren.

- Ugyan semmiség.

- Ígérem jobbá teszem. Én-én..

- Nyugi.. semmiség. Már megszoktam, hogy a rövidebbet húzom. - Éreztem, hogy arcomon könnyek gurulnak le. Fájdalom hasított a szívembe. Én a hasamra raktam a kezem miközben az eget néztem mosolyogva nyílt szemekkel.

- Eren.. mi a baj? Én tényleg nagyon sajnálom..

- Ülj vissza és egyél mondom nincs semmi bajom. Csak tudod eszembe jutott a múlt.

- Mi történt? Vagyis idióta vagyok ne válszólj, ha nem akarsz. Biztos fáj..

- Tudod volt egy kedves anyukám, akit édesapám ölt meg. Persze nem direkt. Én azt hittem anya betegségben halt meg, de igazából a T-VIRUS ölte meg, majd apám nekem is beadta így kerültem ide. Amikor felkeltem Levinél voltam. Őrá bíztak, holott tudták, hogy lehet megerőszakol. Végül mielőtt ez történik megadtam neki magam, meg.. alapból vonzott. Tudod a T-VIRUS által fertőzöttek egyfajta illat anyagot bocsátanak ki. Én pórúl jártam, mert Béta vírust kaptam, ami nőiessé alakítja a testet. Levibe meg pont Alfa típusu került, ezért lettem terhes szinte azonnal. Persze ezt meglehet szokni, de nem sokkal a boldogságomat Mikasa majdnem tönkretette. Egy golyó került belém. Levinek szánta de én kaptam. Egyedül a T-VIRUS miatt éltem túl a babákkal együtt, aztán meg már annyira összeroppantam miattatok és Levi félreérthető szavai miatt, hogy öngyilkos akartam lenni méreggel. - Vettem egy nagy levegőt, de közben elsírtam magam. A fiú, aki pont befejezte az ételt azonnal mellém jött és átölelet és simogatni kezdett.

- Csss semmi baj. Nem kell tovább mondani elég szörnyű lehetett.

- Te kölyök most meghalsz.

- Hadnagy ne most! Erent kéne megnyugtatni.

- Eren kicsim gyere. Megmondtam ne gyere ide. Az ilyen korcsoknak nem való a katonaság.

- Eren nem miattam sír. Én bocsánatot kértem. Nehm-nehm tudtam milyen neki...

Hirtelen robbant valami és már csak a sötétség ölelte körbe elmémet.

\\Sziasztok pillangók itt a 8.rész! Kicsit rövidebb féle, de remélem tetszik! A nyelvtanért gome, de telefonról írtam kivételesen!\\