//Yukko Chan tiszteletére került ki e sor: Sok zsepi 5x csomag. Ennyi és köszi!//

[ Levi szemszöge ]

Hangival való veszekedésem után idegesen akartam Erenhez bújni, hogy lenyugtasson, de.. Eren eltünt. Kirohantam és elkezdtem keresni. Futottam és futottam. Gyorsan a szobánkba mentem. Az ajtót gyors feltéptem, mikor láttam nyitva van.

Eren még soha se ment el mellőlem. Mindig csak parancsra vagy velem jött. Máshogy egy tapodtat sem. Mikor beértem a hálóba senkise volt ott, de égett a villany a fürdőből. Egyből benyitottam. Ott feküdt Eren sírva a földön. Szemei ki voltak tágulva és nem mozgott. A lelke alig volt benne. A fény a szemében alig élt. A szájából fojt a hab.. és mindenhol gyógyszerek.

Teljesen kiakadtam. A kezembe kaptam és rohantam vissza. Iszonyat gyorsan téptem, szeltem az utat. Meg sem álltam Hangiig. Folyamatosan az járt az eszembe miért? Miért akar meghalni? Mit tettem? Mondtam rossz ötlet volt későn szólni, de lehet, hogy már mindegy, ha még a picik nem is, de Eren élje túl. Tudom ez faszfejség a gyermekeimmel szemben, de ennyi mérget úgy sem élnének túl.

Hangi meglátva azonnal vörös kódot nyomott. Azonnal a műtőbe vitték, de a pápaszem egyből ki is tolta, úgy egy perc után. A vörös kód abba maradt és én csak álltam. Eren szíve, már nem dobogott. Elsírtam magam és összeestem. Ő még csak egy kölyök volt. Nem érdemelte meg a halált.

- Levi..

- "..." - Válaszom a csend volt szavára, a fájdalom szívemen eluralkodott. Széttörte, mint egy üvegszívet milliomnyi darabra. A darabok tovább törtek, míg porrá nem hamvadtak. Az történt, mint régen. Elvesztettem mindenkit és mindent. A halál köde burkolta körbe a szobát. Arcomon könnyek gyöngyei gurultak le s hulltak alá a mélybe. A földre érve szétpattantak és szertefoszlottak, mint levegőben a füst. Eltűntek, a földet nedvesítve, hogy annak szomját oltsák. Tengernyi könny szállt harcba a levegőben és egyre jobban, egyre többen ugrottak alá.

Az ágyon lévő testre tekintettem, kinek szíve halk és néma. Kinek a dobbanás távoli fogalom. A szó mely életet jelent számára süket hang, amely némán szólal fel. Újraéledni, hogy meghalj. Élni, hogy porrá légy. Ez a természet rendje és szava. Felálltam és hozzá léptem. Hangom rekedt és néma. Nem jött ki hang a számon, de mégis mondtam "Szeretlek titeket". Új könny gurul le némán egymagában, már pirosló arcomon. Egy gyenge fájómosoly szökött fel a szomorú csendre, kezét fogva csuktam le szemem az örök sötétségbe.

A percek kattogtak lassan az óra szájából. Az idő lelassult. Minden fájdalmam felborult. Szerte szétgurult testem minden zugába, ahol rend volt és tisztaság, most rendetlen káosz. Lelkem polcain a por megállt és sártenger örvénylett bennem. Nem csillogott már az a fény, mi szívem tükrén helyezkedett. Emlékeit ékként zártam el és csak azt nem engedtem bemocskolódni, de hiába, mert e perc sokkal szörnyűbb és mocskosabb, mint egy koszos, beteg belső.

Test mi régen fényárban úszott már csak egy hideg húsdarab. Csak fogtam kezét és szorítottam. Nem akartam elengedni, de tudtam már vége. A lány ki egész végig nézett mögém lépett. Nem néztem rá, csak lekókadt fejemmel néztem, azt, akit szerettem. Ő vállamra tette kezét és mellém lépett. Felemeltem fejem és ránéztem, hátha van valami megoldás lennie kell, de ő csak elmosolyodott, majd szomorúra váltva rázta meg fejét... tehát végre örökké..

Ránéztünk még és tudtuk vége, majd hírtelen gőz tört ki belőle. Mind ketten lepődötten léptünk hátra, majd Eren szeme lassan emelkedett. Felnyílt e világra ismét. A hirtelen történt dolgok teljesen lesokkoltak. Hangi oda lépett és megfogta, azonnal eltolták vissza a műtőbe. Én lehuppantam a földre és bámultam üres szemmel előre.

Mi történt? Él? Tényleg él? Hát nem halt meg? De akkor miért volt a teste olyan hideg? Majd megfagytam tőle. Hangi hirtelen kirohant, majd üvöltve ugrált, sipákolt és felrántott a földről, majd átölelt. Nem tudtam mi történt.. csak sírtam és közben öleltem, mert már teljesen megtörtem. Túl sok volt nekem ez és ezt ő is tudta. Ölelt és nem engedett el.

- Levi Erennek kutya baja. A gyógyszerekre immunis volt a teste. Azért ált le a szíve és vált fagyosság a teste, hogy a mérget eltávolítsa a szervezetéből. Az a gőz voltaképp a felhevült gyógyszer maradvány volt. Szinte porrá sőt, semmivé égette a gyógyszert. A babák semmit sem éreztek ebből meg. Mikor meg akartuk vizsgálni még a teste is megkeményedett és olyan lett, mint az acél. Szóval ne félj minden rendben. Nem tudta magát megmérgezni.

Mikor ezt meg hallottam könnyeim záporoztak Hangi vállára, annak egész köpenyét eláztatva. Közbe valaki mögém sétált és átkarolt remegő kézzel. Hátranéztem és ő volt az. Eren. Az én kicsi Erenem. Hirtelen felkaptam és csókoltam. Sírtam és szorítottam. Ő is szorosan belém kapaszkodott.

- Szeretlek Eren többet ilyet ne csinálj! Miért tetted egyáltalán? Ki bántott? Vagy én tettem valamit? - A szemei könnybe lábadtak. Karjai remegtek és úgy nézett rám, mint aki sajnálatért könyörög. Megbánta és ezt a tudtomra akarta adni, de nekem egy mondat ismét visszhangzott a számból.. - Mégis miért tetted? - Lesütötte szemét és jobban magához húzott remegő hangját a levegőnek eresztette, majd belekezdett halk, suttogó szavaiba, melyek elvesztek a szoba zajába.

- Azt mondtad jó hírt akarsz hallani, mert a három gyermekem nem az.. - Ennyit mondott és már tudtam mi volt vétkem. Olyat mondtam, amit nem kellett volna. Még hogy nem örülök? Ez hazugság én csak félek. Félek a valóságtól, hogy apa leszek, félek, hogy Erennek mekkora terheket kell majd cipelnie, hisz ő lesz az anyjuk. Ő neki kell rájuk vigyázni, ha én hadba lépek. Ő lesz anyjuk és apjuk, ha véletlen mellé lépek és meghalok. Amit meg nem akarok.

- Sajnálom Eren, annyira, de annyira sajnálom. Te vagy az életem, sőt nem is, ti vagytok. Nem akarom, hogy bajotok essen ilyen még az eszedbe se jusson, hogy meg akarsz halni. Tudod milyen szörnyű érzés volt nézni a kihűlt jéghideg halottnak tűnő testedet? Azt hittem meghaltam, mintha eltűnt volna a levegő, mintha vízbe akarnának fullasztani. Te nem tudod elképzelni ez mekkora fájdalom. Teljesen kikészültem. Kérlek Eren többet ilyet ne csinálj! Te vagy a mindenem!

Hangoztattam szavaim mire Eren sírt és sajnálkozott. Én csak csókolgattam, pusziltam, simogattam ő meg csak sírt és sírt. Percek teltek el, majd elköszöntem Hangitól és Erent vittem haza. Az otthonunkba, ahol csak ketten vagyunk. Miközben sétáltam, ő karjaimban aludt el. A lakáshoz érve, annak ajtaját halkan nyitottam ki, majd bevittem rajta az ajtót magunk mögött becsuktam és bezártam, majd az ágyhoz vittem. A nagy paplan alá bújtattam. Levetkőztem és én is oda bújtam. Karjaim között szuszogott halkan, szinte némán. És ettől a lágy hangtól szemeimre sötétség borult és a béke, nyugalom simogatták immár rendbe rakott lelkemet.

[ Eren szemszög ]

Mikor felkeltem a nap sütött be a szobába, de most nem volt mellettem senki. Körbe néztem szomorúan, mikor láttam őt közeledni. Kezében egy tálcával mosolygott rám bájosan.

- Jó reggelt Eren. Itt a reggelid.

- Köszönöm Levi, de te, hogy-hogy ilyen korán fent vagy?

- Szeretlek, és mostantól el akarlak árasztani szeretettel.

- De eddig is elárasztottál..

- Nem! Nem eléggé. Az nem volt elég és ezt tudom! Pihenj én mindent megoldok. Nem akarom, hogy bajotok essen. Te és a három picinyünk. Boldogok lesztek, ígérem. - Levi hangjából érződött a törődés és a férfiasság az elkötelezettség. Elérzékenyültem, de mielőtt könnyem gurult volna arcomon, azt Levi letörölte. A szívem dobbant egy nagyot és tudtam újra beleszerettem.

Az egész napot együtt töltöttük. Elmentem vele az iskolába és a tanári asztalnál ültem, míg magyarázott és ott is jegyzeteltem. Közölte velem, hogy ne üljek messze tőle, mert lehet, elkapok valamit, de tudom, hogy csak félt. Igaz e miatt eléggé megnéztek, de nem zavartatták magukat. Mikor kicsöngettek és kiosztotta a házi feladatot oda jött mellém, hogy megkérdezze mindent értettem e. Persze helyeslően bólogattam, hisz nagyon jól magyaráz. Mivel az egyik férfi bejött szólni neki, ezért el kellett mennie engem meg ott hagyott, de nem volt baj, mert régi jó barátom Armin odajött hozzám, akivel úgy is akartam beszélni.

- Armin ezer meg egy éve nem láttalak, vagyis, de múltkor, de akartam kérdezni pár dolgot.

- Szia Eren, hát igen elég régen nem beszéltünk. Mielőtt rákérdezel apám miatt jöttem ide. Ő mondta, hogy, ha meg akarom magam védeni és másokat is, akkor nem árt nekem egy kis katonai kiképzés.

- Ó.. értem.

- És te, gondolom a T-VIRUS..

- Igen.

- Hallottam apád adta be neked és anyukádnak is. Szörnyű lehetett meg az a múltkori Mikasával is, de már jobban vagy ugye?

- Igen jobban vagyunk.

- Vagyunk?!

- Hármas ikrekkel vagyok terhes. - Mondtam a kiakadt Arminnak, akinek a szeme a háromszorosára duzzasztotta ki magát és szótlanul állt ott előttem, persze amikor kimondtam, pont akkor jött be az osztály nagyobb része.

Füttyögtek, majd elkezdtek csipkelődni, hogy milyen szép szőke férfi lett a párom és, hogy igaz volt, hogy mindenkivel összefekszem. Armin próbált lenyugtatni, miközben őket próbálta lecsitítgatni, majd bejött a terembe egy tanár, aki öreg volt és félelmetek.

- Shadis sensei.. - Súgta oda felém Armin, majd bólintott, hogy menjünk gyors a helyünkre, de nekem még a cuccaim a tanári asztalon voltak így megfogtam és úgy akartam elmenekülni a hátsó padhoz, ha Shadis nem néz rám mérges és undorodott fejjel.

- Eren Jaeger.. - Honnan tudja a nevem?!

- I-igen uram?..

- Mégis mit keresett a cucca a tanári asztalon?! - Üvöltötte fel a végét, mire összerezzentem, ekkor belépett Levi a terembe.

- Rivaille Heichou mit szeretne?

- Eren elfelejtettem mondani, hogy a kiképzés gyakorlati részére nem mehetsz. - Levi ügyet sem vetve a tanárra mondta, majd kiment. Szadis megilletődötten nézet és nem tudta mi volt ez. Mintha még nem nézték volna levegőnek. Hirtelen felém fordult dühös tekintettel, majd a helyem fele mutatott, ahova megindultam és leültem. Shadis egész nap engem figyelt mérges tekintettel, majd eljött a gyakorlat, ahonnan elmehettem.

Jobb ötlet híján elmentem Hangihoz, mert kicsit fájt a hasam. Azonnal fogadott és megvizsgált. Mondta, hogy semmi bajom csak pihennem kell. Nem kellett kétszer mondani haza mentem és bebújtam a puha ágyba. Épp, hogy elkényelmesedtem Levi toppant be és mosolyogva szemezett velem, majd ledobta ruháit és rám mászott.

- Hiányoztál.

- Nekem is hiányoztál Levi.

Hirtelen fölém mászott, majd simogatni kezdett. Kezei végigsiklottak oldalaimon, a mellemen, majd fel az arcomig, amit két keze közé fogott és közelebb hajolt. Megcsókolt óvatosan, lassan és gyönyört varázsolóan. Egyik kezével mellemet kezdte el simogatni, majd nyomkodni. Közben nyelveink ritmusa járta be szánkat. Táncoltak, keringőztek egymással. Cuppogott a csók, miközben halk nyögéseim hangzottak morgása mellett, mert az én kezeim a haját tépték gyengéden. Elhajolt, majd nyelvét lejjebb vitte. Végignyalt a mellkasomon, le a hasamra, majd lejjebb férfiasságomig.

- Szeretnéd te is csinálni közbe? - Én csak aprót bólogattam, majd mosolyt csillogtatott arcán és megfogott. Felemelt és maga fölé helyezett. Én férfiasságát kényeztettem, apró nyáladzó számmal. Az íze mennyei volt. Az egészet csak nyaltam és nyaltam, majd bekaptam az egészet, ameddig tudtam. Közben ő sem tétlenkedett. Férfiasságomat kezével, rózsámat nyelvével izgatta. Belemorgott a szopásom miatt és én sem fogtam vissza halk, majd egyre hangosodó nyögéseim. A lyukamban már három ujja helyezkedett el, majd kihúzta őket. Engem megfogott és felrántott, majd a puha dunyhára dobott. Megcsókolt közben lassan belém vezette vesszejét. Lüktető, merev kőkemény tagját teljesen magamban éreztem, amitől hatalmas nyögés hagyta el számat. Levi csak mosolygott, majd elkezdett bennem mozogni.

A tűz átjárta testemet. A lélegzetvételünk gyorsult és szabálytalanodott. A hő teljesen elvette az eszem a bódulat kerített hatalmába. Mintha csak a bűnök házában járnék. Bűnösnek éreztem magamat ettől a gyönyörtől. Egy bűnbe illő kapcsolódás egy forró és égető szeretkezés, ami a mennyeinél is nagyobb gyönyört okoz. Izzadságaink összeérve folytak a lepedőre, azt teljesen átáztatva. Levi tekintete ködös volt úgy, mint az enyém csak rá és a gyönyörre tudtam koncentrálni. Semmi mást nem akartam csak őt látni és érezni örökké. Csókba hívtam és faltuk egymást ő egyre jobban emelte tempóját, majd tagomra fogva húzogatni kezdte azt és végül elérkeztünk az út végéhez. A hő már elviselhetetlen volt. Már nem bírtam hátam ívbe feszült, miközben a takaróba eresztettem karmaim, közben éreztem, hogy belém élvez és én meg hasunkra. Lihegve dőlt le mellém majd felvette alsógatyám, amit még ledobtam mikor bemásztam az ágyba és avval törölt le.

- Szeretlek Eren.

- Én is szeretlek.

Megcsókoltuk egymást, majd ölelkezni kezdtünk. Betakart minket majd jobban magához szorított én fejemet mellkasába fúrtam és szorosan átkaroltam. Ő az enyém és csakis az enyém. Dorombolni kezdtem. Farkincámat az övé köré csavartam és úgy próbáltam meg álomba lankadni. Ő is dorombolt és simogatni kezdte a hátam, ami nagyon jól esett. Álom esett szemünkre, majd elsötétült minden és elringatott az álom minket.

//Itt a végén még szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik avval támogatnak, hogy mindig jelzik tetszésüket vagy egyéb megjegyzéseiket. Nagyon köszönöm az eddigi kommenteket és a csillagokat is! Köszönöm a megtekintéseket is! <3//