[Rivaille szemszöge]

Épp ugrottam, hogy ketté harapjam ennek a beteg állatnak a torkát, amikor altató gáz tört elő. Nem hagyhattam, hogy leterítsen, mert az egyet jelentene avval, hogy Erent és Jeant cserben hagytam. A családomat, a bétáimat kell megmentenem. Ha meghalunk vagy elkapnak minket a gyermekeink magukra maradnak. És ezt nem hagyhatom. Nekiugrottam annak az állatnak. Bár rám lőtt nem hatott, mert a testem olyan forró volt, hogy a golyókat megolvasztotta. Kitinpáncél szerű csont burkolatot kapott a testem. Emiatt szinte sebezhetetlen voltam. A hőtöl meg az a szar altató is elvesztette erejét.

Egy dühös alfa. Mindenki legnagyobb rémálmát testesíti meg. Egy elpusztíthatatlan gyilkológép. És ez az elpusztíthatatlan gép támad. A fickónak esélye sem volt. Menekült, de sarokba szorítottam. Szemeiben a rettegés ezeregy árnyalata hullámzott. Fal fehérré vált bőrszíne és remegett, mint a nyárfalevél, de engem ez nem zavart. Elrugaszkodtam és a nyakát ketté haraptam. Abban a pillanatban csak spriccelt a sok vér. A bundám csillogó és izzó szálai vértől bűzlöttek. Katonák törtek be, de mindet levadásztam. Így megvédve az embereimet. Eren és Jean ott feküdtek a földön és nem keltek fel..

Már egy órája ott feküdtek mire megérkezett a felmentő sereg. A katonák kivitték az alvókat. Én meg Erent és Jeant vittem ki. A pápaszem összes segítője, aki életben maradt körbetáncolta az alvókat. Segíteni próbáltak minden fele. Majd miután mindenkit elláttak vissza indúltunk. A Titánok pont nem értek minket így sikerült meglógnunk. A gépen voltunk, biztonságban és szálltunk haza a picinyeinkhez.

[Narrátor szemszög]

Már egy év telt el a nagy ütközet óta. Miután Rivaille kiszabadította szeretteit, barátait és társait minden jobb lett. Megtalálták a vírus összetételét, de ellenanyag nem létezett a vírusra. Így mindenki olyan maradt, mint amilyen eredetileg volt. Eren kisfiai és Jean kisfiai szépen cseperedtek. A kis család mindig összebújt macska alakban dorombolni egymásnak. Sokszor inkább állati alakjukban voltak és úgy játszottak és henyéltek. Eren és Jean teljeskörű katonák lettek és rengeteg küldetésben segítették Levi munkáját.

Az egység napjai lenyugodtak, de új baj kezdett kibontakozni a nyugati nagy félen. Ahogy a katonák közt hívják a Nyugati blokkban. Messze a szigettől egy maffia által kifejlesztett félig emberi teremtmény, mely talán teljesen megváltoztatja az életét az embereknek. Egy olyan biológiai fegyver, ami elpusztíthatja az emberiséget. Ez egy új harcot kíván s ez lehet, már nem lesz olyan könnyed, mint a Titánokkal való küzdelem.

A holnap, mája hamar eljön, de sajnos még messze a jövő vége. Eren, Jean és Rivaille társaikkal tovább küzdenek míg végleg meg nem szűnik e földön a keserű szenny, mely beborítja a világot. Vajon van remény egy újjabb és szebb jövőre? Egy helyre, ahol a gyermekeink élhetnek boldogan? Vagy keserű tölti majd be a halál világát? Senki sem tudhatja a válaszokat. És mindennek magától kell létrejönnie. Az útnak is magától lesz vége egyszer...

~.~.~.~.~

Sziasztok! Hát eljött a vége. Sajnos. Igaz rövidke befejezés és elég későn jött, de gome! Remélem azért velem maradtok többi kötetemben is! Üdv.: Aka