[Eren szemszöge]

A lábunk mellett suhant el távolba a szél. Amely hideg volt és gyors, a kopár, kietlen pusztán. A teret nagy teherautók motorja és a helikopterek propellerjeinek folyamatos zaja töltötte meg. Oroszországban vagyunk egy szép őszi délelőtt. Felkészültünk a harcra és a T-VIRUS eltüntetésére. Ha sikerül megtennünk többé már nem kell aggódnunk miatta. A katonák elindúltak, ahogy mi is egy páncélos kocsival. A bázisba be kell törnünk, ha még életekbe is kerül.

- Pár nappal késöbb -

A bázis őreit kiiktattuk. Elkezdtük a bevonulást a szívbe. Rengeteg titán kószált arra és sok katona halt meg. Szinte lehetetlen volt legyőzni őket. Egyetlen egy gyenge pontjuk a nyakszírtjük volt, amit acélpengével lehetett csak átvágni. Mindenki, mindenre felkészült. Támadtunk és támadtunk. A T-VIRUS fertőzöttek óriás vadmacskákká változtak. A nap keserűen telt a vér szaga lengte be a mezőt. A falak tompították a hangokat kifelé, amiket az ágyúk és a gépfegyverek adtak. Robbanások, villanások, füst. Vér, izzadság, könny. Sérültek, halottak. Maga a pokol festette meg önmagát ezen a helyen.

Az este közeledett. Az gépágyuk dörrentek. A tankok lőttek. A bombázók függönyt szortak a területre. Rengeteg katona elvesztette az életét, de mi küzdöttünk. Az éjszakában, ahol már alig látszott valami a T-VIRUS fertőzött bestiák elindúltak. Akik között voltunk mi is. A szív fele haladtunk. Mivel mindannyian rendelkeztünk éjjellátás képességgel nagyon gyorsan haladtunk és észrevétlenűl. Egyre beljebb és beljebb haladtunk. A percek óráknak, az órák napoknak tűntek.

Elértük társainkkal a szivet. Nem kellett sok idő a behatoláshoz. Az ég zengett a gépektől, amik a távolban voltak. Átváltoztam és a kulcsal bejutottunk a barlangba. Hangi, akit magunkal hoztunk meg két segédje mintákat gyűjtött és néhány kutatási anyagot. Gyorsan össze szedték, majd indulhattunk is. Vagyis volna... mert felbukkant az a személy, akitől a legjobban féltem.

Apám féltestvére Wrik Jaeger. Egy szadista állat. Ráadásul perverz is. Egyszer majdnem megerőszakolt és több kísérleti rabot halálra kínzott. Az keringett róla, hogy rengeteg emberkísérletet saját szadista vágyainak kiélésére használt fel.. Borzalmas, gusztustalan és undorító és ez mind egyetlen egy személyben testesül meg.

- Nocsak, nocsak kit látnak szemeim. Eren Jaeger unokaöcsém! Tudod lógsz nekem egy jó kis kielégítéssel! Hahahahaha.. Viszont most sokkal édesebb és dögösebb vagy. Azok a mellek hm.. már, már szinte lánynak néztelek és mennyire édesen össze mentél. Biztos jó szűk lehetsz!

- Te perverz, beteg állat fogd be azt a mocskos büdös pofád mielőtt a szádba lépek! Szarházi!

- Na, na, na! Hogy elharapódzott valakinek a nyelve. Asszem jól elkéne verni.

- Ha hozzá mersz érni én téplek szét!

- Nocsak, nocsak te lennél a kis kutyája vagy házi cirmosa? Hahahahaha..

- Ne merd szidni Levit!

- Nocsak a kis kurva megszólalt.

Levi nem bírta tovább hallgatni és neki ugrott. Ekkor gáz tört elő a földből és teljesen elkábított mindenkit. Éreztem, hogy lassulok és szédülök. Jean megfogta a kezem és már csak a sötétséget láttam, mely kongott, mint akkor rég. Ugyan ezen a helyen..

[Eren 7 éves szemszöge]

- Apa, apa! Mit csinálunk? - Kérdeztem apámtól dobogó szívvel. Mindig itt voltam vele és a furcsa nyelvet beszélő emberekkel. Nagybátyám is itt volt velünk. Wrik bácsi.

Erre fele nagyon hideg volt. Alig állt egy-két fa a pusztában. Egy nagy víz alatti bunkiban voltunk apuval és Wrik bácsival minden nap. És ez a nagy puszta közepén állt.

- Megnézzük hatásos e a vírus. - Apám mindig ezt mondta. Meg azt, hogy a vírus az jó dolog. Ezért mindig segítettem neki. Hisz a jó dolgoknak mindenki örül.

Aznap volt életem legszebb napja. Apával épp a laborban sétáltunk. Rengeteget segítettem neki és Wrik bácsinak, amiért meg is dícsértek. Apának viszont elkellett picit mennie így nagy bátyámmal maradtam. Azt mondta játszunk, mivel már üres volt a folyosó. Bementünk egy szobába, aminek a zárját bezárta belülről, de nem értettem minek kellett.

- Eren szeretnél játszani?

- Igeeen! Nagyoon! De miért zártad be az ajtót?

- Hogy ne zavarjanak. Viszont. Vetkőzz le, mert a játékhoz tilos a ruha.

Nem kellett kétszer mondani. Már nem is volt rajtam ruha csak úgy előtte voltam. Wrik bácsi felkapott és a vizsgáló asztalra fektetett, amit nem értettem, majd meg éreztem, ahogy nyalogatja a mellbimbóimat. Ekkor kapálózni próbáltam, de lefogott.

- Nee! Ez nem jó játéék! - Féltem. Nagyon, de nagyon féltem.

- Maradj csendben! - Azzal egy tapasszal leragasztotta a szám és gézzel a hátam mögé kötötte a karom.

A nyelvével nyalogatott körbe körbe. Én remegtem, féltem, hogy mi fog történni. Le vándorolt a kukimig és nyalogatni kezdett. 'Apu segíts!' hiába kiabáltam Wrik bácsi csak nevetett, majd a fenekembe vezette egyik ujját, mikor a zár kattant és az ideges apukám rohant be. Megverte Wrik bácsit és elhozott.

- Jelen -

Akkor is minden sötét volt, mint most. Ott a villany volt lágyra állítva, amitől sötét volt. Itt pedig a füst miatt, ami altató lehetett.

------
Hát eddig is elértünk. Viszont pillangók nemsokára zárás lesz. Ezt szántam utolsó előttinek, de, ha hosszabb lesz, akkor több rész várható. Remélem tetszett és jól szórakoztatok! :3