[Levi szemszöge]

Nem tudom miért, de írtó kanos lettem attól, hogy Jean fogja Erent a karjaiba. Így megcsókoltam. Eren meg nem kiakadt, hanem ő is többet akart. Így elvittük Hangihoz a kölyköket, amíg szórakozunk. Mikor vissza értünk, akkor ezek ketten már egyből az ágyhoz mentek, vagyis Jean vitte oda Erent. Meg sem vártak, de nem baj az. Legalább felhevülnek. Az éjszaka még úgy is hosszú. Erenről a ruhákat ledobta Jean, de én sem kíméltem őt. Jeanen volt ruha.., most már nincs. Hátulról a nyakába haraptam kicsit, csak a szemfogaim ici picit felsértették a tiszta bőrét, de ő élvezte. Közben Eren, ajkaira csapott le én meg az ő fenekére, amitől megugrott a kis teste Erennek.

Kettőnk között Jean elég szépen elkezdett sóhajtozni. Mivel már pucérak voltunk, én még az ajtóban ledobáltam a ruháimat, ezért egyből elterítettem őke. Jean picit megijedt, mivel gondolom azt hitte, hogy mind a ketten Eren kis fenekét fogjuk szadizni, de nem. Ő lesz számomra a főfogás. Ajkaiba beleharaptam, ami kicsit felszakadt, de se őt se engem nem izgatott, bár eléggé vissza adta, mert a csók elválása után új csókot kért, amibe a számat vissza harapta, na ez nagyon beindított. Közben drága Eren kettönk farkával játszadozott, amik már csak felfele tornyosúltak az ég fele.

Én megfogtam Erent és rátette Jeanre egy kis hatvankilencbe vagy mi a nevébe. Annyira nem vagyok jó a pózokban, de most nem is az a fontos. Amíg elfoglalták egymást, én Ereb fejecskéje mellé mentem. Amíg ő Jean vesszejét én rózsáját izgattam. Szép kis sóhajok jöttek mind a két személytől. Bekaptam az ujjamat megnyálaztam, majd bevezettem a rózsa belsejébe. Hirtelen nagyon megszorított és sikított egyet, miközben kivezette szájából Eren férfiasságát.

- Nee.. k-ké-kérlek ezt n-ne..

- Várj hozok krémet. Ígérem jól fogod érezni magad, de egy minimális fájdalmat kikell bírnod. Az első mindenkinek fáj.

- D-de..

- Nyugi Jean. Tényleg nagyon jó és Levi nagyon fog rád vigyázni. Ráadásúl te meg közben bennem lehetsz, ami meg plusz jó érzést ad.

- J-jó.. 

Jean teljesen kipirúlt Eren mondatán aki közben megfordúlt, de sebaj. Jean csípőjét az ölembe raktam, mert közben vissza értem és törökülésbe ültem. Amíg ismét belevezettem ujjam, addig Eren szórakoztatta és izgatta a mellbimbóit. Jean meg tágította Erent az ujjaival. Mikor észrevette, hogy feszül egy picit nyögött, de láthatóan jobban esett neki krémmel. Majd mikor már három ujjam táncikált benne kihúztam azokat.

- Jean készen állsz?

Ő csak bólintott, majd a jó krémes farkamat belevezettem, amitől nagyott nyögött. Hagytam, hogy megszokja, majd mozogni kezdtem benne, közben Eren meg ráült és lovagolni kezdett. Istenem azok a nyögések teljesen megbolondítottak. Úgy éreztem magam, mintha megrészegültem volna. Erent megfogtam a csípőjénél és segítettem neki mozogni, miközben én egy elég gyors tempót diktáltam. Csak forrt bennünk a kéj és a vágy. Hármunk izzadsága össze folyt és eszméletlen illatok terjengtek. Eren vanília illata össze kavarodott Jean mentás illatával, ami kiütötte az embert.

Ahogy a percek teltek és a nyögések gyakoribbak és hangosabbak lettek. A gyorsaságunk és a vadságunk is megsokszorozódott. Egymást szívtuk, haraptuk, faltuk, csókoltuk, nyaltuk. Amit csak ellehez képzelni. Mikor már a sebességünk tarthatatlan lett. Egymás gyönyörközpontját megütve mentek el alattam s nekem sem kellett több, mivel amit eltaláltam Jeanét úgy rámszorított az orgazmus közben, hogy kifacsarta belőlem az utolsó csepp magomat is. Egyszerűen brutális éjszakát nyomtunk le. Úgy elfáradtunk, hogy én ledőltem középre, ők egy-egy oldalamra, majd így aludtunk el.

[Eren szemszöge]

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a két jó madár még szuszog a fény meg özönlik be az ablakon, majd eszembe jutottak a kölykök és hirtelen kiugrottam az ágyból és elkezdtem öltözni. A két másik emberke meg csak nézett rám mi a fasz ütött belém.

- Eren drága te meg mia jó édes macska faszát csinálsz hajnalok hajnalán? Még csak hét óra.

- A KÖLYKÖK!

Üvöltöttem oda idegesen Levinek, aki hirtelen kipattant nagy szemekkel és öltözni kezdett. Jean is kiakart kászálódni, de amint felállt össze esett a fájdalomtól.

- Áhh.. Basszus..

- Ahj Jean te hülye. Gondolhattad volna, hogy az első után nem egy leányálom. Maradj itt mindjárt jövünk.

- Rendben Levi.

Láttam, hogy mosolyognak egymásra, majd átmentünk drága apukával a kölykökért. Persze hangi huzgálta a szemöldökét miközben beengedett minket, de nem szólt semmit.

- Bocs pápaszem. Kicsit elvoltunk.

- Ugyan, ugyan. Nagyon kis aranyosak voltak. Semmi gond nem volt velük, sőt úgy aludtak, mint a bunda. Annyira aranyosak, amikor alszanak. Kyaa.. ugye többször is vigyázhatok rájuk?

- Hát.. ami azt illeti. Nem rossz ötlet Pápaszem.

- Uhhhww. Hmm... kikell találnom nekik mindenféle oktató játékot, meg barkácsolok nekik, majd macikat meg uuuuu... Kyaaa..

- Öhm? Oké...

- Szerintem Levi ne próbáld megérteni. Ezt csak az anyukák érthetik.

- Oké.. Biztos. Mindenesetre mi most visszük őket.

Levi semmit mondó hideg arcal bökte oda Hanginak és annyira vicces volt, mert nem értette Hangi makogását. Pedig csak izgatott és annyit mondott pörgős nyelvel, hogy csinál nekik játékokat, meg játszik velük és tanítja majd őket. Mikor vissza vittük őket az ágy belső részébe fektettük el a három csöpséget egy ágynemű csere után. Mivel Jeannek még fájdalmai voltak Levi segített neki a fürdőbe menni és lefürödtek. Kár, hogy én már nem fértem volna be. Olyan jó lett volna. Amíg ők fürödtek csináltam reggelit. Mire kijöttek Jean is lábra tudott álni. Olyan cuki volt. Főleg a ma... macska fülektől?!

- Jean...

- Igen?

- Mi-mióta vagy te macska?

- Ohh tényleg. Fel sem tűnt, hogy ő nem is volt macska..

- MI?!

Amilyen gyorsan kimondta a kiakadt mondatát, olyan gyorsan zúgott a fűrdőbe. És már csak egy 'ÁÁááá~'-t halottunk. Még jó, hogy becsukta magamögött az ajtót. A kicsik szerencsére nem keltek fel.

- Mégis mi történt velem? A T-VIRUS mióta fertőző? Nem azt mondták, hogy nem az.

- Fogalmam sincs, de hidd el ez minket is érdekel.

- Nyugodj meg Jean. Levi és a többiek is biztos kitalálják mi történt.

- Inkább Hangi. Én meg majd figyelek.

- Most örökké macska maradok akkor?

- Azt majd meglátjuk. De valószínűleg igen, mint mi. Sajnos...

Mondta Levi, majd némán ültünk egymás előtt a reggelinél és vártunk, hogy mindenki befejezze, hogy utánna megkérdezzük Hangit. Mégis mi folyik itt?