Sercegésre ébredtem reggel és mennyei illatokra, amitől megkordult a hasam. Így kibújtam az ágyból vagyis akartam volna, ha a kicsik nem kezdenek nyávogni. Így vissza mentem és elkezdtek cicizni. Nagyon édesek voltak. Folyton nyalogadtam őket. Már csak egy kuncogásra lettem figyelmes, ami a konyha ajtóból jött. Levi állt ott rózsaszín kötényben. Egyem meg. A kötény kicsi volt rá, de írtó aranyos tőle. Egy két méteres óriás egy rózsaszín, kockás, fodrokkal díszített kötényben. Hmm... ha ezt látná Hangi. Még jó, hogy a macskák nem tudnak nevetni, mert akkor nagyon hangosan röhögnék.

Levette a kötényt magáról, majd átváltozott így egyszerűbb volt a levetkőzés. Csak kibújt a felső nyakán és felugrott az ágyra. Odajött a kicsik mellé elterűlt, majd engem kezdett el nyalogatni a fejemen. Kellemes érzés volt. Én is nyalogatni kezdtem. Már mindketten doromboltunk és egymás nyakába fúrtuk a fejünk, amikor valaki épp bejött kopogás nélkül. Egyből a hang irányába kaptuk a fejünk.

Na vajon ki rontott be ilyenkor? Na vajon ki? Hát persze, hogy a szomszéd lakás tulajdonosa, Hangi. Kopogás nélkül. Mikor meglátott minket felsipított, amire Levi a fejét mögém fúrta a paplanba. A picik nagyban szopiztak, amikor Hangi közelebb jött és csillogó szemekkel nézett minket. Levi kis mancsát vagyis nagyot, mert macskaként is nagyobb volt, mint én, rárakta az egyik kiscicára óvatosan, majd elvette és nyalogadta egy kicsit.

- Ohw.. ha mosok kezet meg simogathatom az egyiket? Haa? Légyszí!

Én csak ránéztem és bólintottam egy igent, de Levi csak rázta a fejét, hogy nem és készült a támadásra, de mancsommal meglöktem fejét, mint egy aprócska pofont levágva. Nem támadhat meg senkit. Hangi kezet mosott, majd odajött hozzánk és meg simogadta újjával az egyik kicsit. Amelyik jobban megszívott. Éreztem, hogy megijedt egy picit, ezért Hangi kezére raktam a mancsom és nyávogtam neki egyet. Egyből elvette a kezét.

- Túl erős voltam?

Nem bírtam válaszolni, de nem is kellett. Levi kiugrott mögülem, majd a szoba közepén átváltozott. Holt pucéran hátra nézett, majd belekezdett.

- Megijedt. Ne fogdossad őket, mert nagyon picik még. Eren hozom a kaját, ha segítek eszel így?

Én csak bólintottam egyet s már hozta is a kaját. Persze előtte felkapta a gatyát és az alsót magára. Közben Hangi a földön fetrengett, vérszökőkutat játszva. Sipítozott és csak valami olyat ismételgetett, hogy..

- Kyaay ship ship ship ship SHIIIIPP! Kyaaay orvérzés rohamom vaaaan! A kedvenc shippem! Kyaaay és mesztelenek előttem és KYAAAY!

- Fogd már be a sipítozást pápaszem! Nem látod, hogy zavarod Erent és a piciket? Nah kicsim tessék.

Miközben Hanginak beszélt egy falatnyi kaját tartott újjai közt, amit bekaptam és megettem. Nagyon finom rántotta volt szalonna darabokkal. Bár kicsit sós volt, megettem. A végén már a kicsik elaludtak így leszedtem magam róluk, majd macska alakban ittam egy kis vizet, amit Levi rakott elém.

- Öhm Levi. Eren nem tud vissza változni?

- De vissza tud, csak akkor a kicsik is.

- Óó! Akkor nem maguktól változtak át?

- Nem. Attól függ, hogy a legközelebbi szülőjük mi. Példáúl, ha Eren elmegy a konyhába én átváltozom macsesszá, majd vissza, akkor vissza alakulnak, mert érzik a változást.

- Úú, ez érdekes. Hm..

- De azt is tedd hozzá, hogy rám elöbb reagálnak, ha közel vagyok. Legalábbis én így vettem észre, de lehet rosszúl tudom.

- Nem tudod rosszúl. Én is így vettem észre.

- Óó.. Hm.. Lehet ez azért van, mert az anyai kötődés sokkal nagyobb, mint az apai, haaa ez nagyon izgalmas!

Levi hirtelen átváltozott vissza, majd bebújt mellém és a kicsikhez. Nekem viszont nyújtóznom kellett szóval, nyújtóztam, majd Hangi ölébe másztam, amit Levi mérgesen figyelt, de csak kinyújtottam neki a nyelvem. Közben Hangi elkezdett simizni és mosolygott kicsit pirult fejjel. Levi megunta oda jött, majd fújni kezdett rám, amitől megijedtem. Hangi letett, majd elhátrált.

- Nyugi megyek már. Na sziasztok!

Azzal a lendülettel csapódott az ajtó Levi átalakult, majd gyilkos tekintettel nézett rám.

- Jól érezted magad? Ha?! KÉRDEZTEM VALAMIT!!!

Nagyon megijedtem, ahogy a képembe ordított. Átváltoztam emberré, hogy tudjak válaszolni. A kicsik is átváltoztak és sírtak Levi üvöltésétől, de nem érdekelte. Hirtelen kaptam egy nagy pofont, amitől a földre estem. Halottam egy trappolást, majd a bejárati ajtó bevágódott. Én szédültem, de a kicsikhez mentem. Zokogtam, de megpróbáltam lenyugtatni őket. Miután elaludtak a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom, de nagyon fájt még mindig a keze helye. Lecsúsztam a kád mellé és sírtam. Mikor már fájt a fejem a sírástól és nem volt annyi könnyem kimentem inni. Útközbe ránéztem az alvó babákra, akik csak szuszogtak.

Ittam, majd gondoltam főzök. Nem akartam megbántani Levit, de tudtam jól ez megbocsáthatatlan. Akkor is, ha macska vagyok. Meztelenül feküdtem egy másik ember ölében. Bocsánatot kell kérnem, ez a gondolat kavargott bennem. Mikor kész volt az étel vártam Levire. Már delet ütött az óra, de nem jött. Nekem nem volt étvágyam így elmentem a kicsiket megetetni, majd mikor elaludtak újra a konyhába ültem. Üres tekintettel bámultam magam elé. Már este hat volt. Etetés után, ismét. Már a fürdetés is megvolt. Megfürödtem én is, majd leültem a konyhába a sötétbe. A kaja azóta is az asztalon pihent. Folyamatosan az a pillanat jött elő emlékembe. Fájt, de nagyon. Annyira, hogy arcomon forró gyöngyök pörögtek lefele a mélybe. Elakartam tűnni, de nem volt hová. A kicsiket sem akartam bántani vele. Hisz kellek nekik. Nélkülem meghalnak és ezt nem akarom. Nem akarom őket elveszíteni. Már este hetet ütött az óra. A kicsinyeim már réges rég az igazak álmát aludták. Én már aludni sem bírtam, így kicsit kimentem levegőzni, de nem messze. Csak a lakás elé a félig fedett folyosóra.

Jeant láttam meg, aki, amint megpillantott lentről az udvarról intett. Én csak elsírtam magam és őssze rogytam. Nagyon rosszúl éreztem magam. Hányingerem volt. Fájt a fejem és szédültem. Ekkor halottam egy trappolást, majd éreztem egy meleg kezet.

- Hé Eren jól vagy?!.. Eren válaszolj!

- Neh..

- Eren..

Nem fejezte be mondatát. Hozzá bújtam és kínkeservesen sírtam. Olyan jó volt az a meleg kar. Nagyon fáztam és reszkedtem. Bár csak egy köntös volt rajtam egész nap, de alatta szinte teljesen pucér a kis bugyit kivéve. Hülye vagyok, hogy bántom magam, de a szívem jelenleg jobban fáj, mint bármi. Jean átkarolt és felvett az ölébe.

- Jéghideg vagy. Nem normális, amit csinálsz Eren. Gyermekeid vannak vagy tévedek? Embereld kicsit meg magad. Tudom, hogy nehéz, de ott van Rivaille Heichou, aki segít.

- Neh-nehm fog.

- Mi?! Miért nem? Mi történt? Gyere beviszlek a melegbe ott elmondod.

Már nyílt az ajtó és be is vitt. Nem ellenkeztem. Igaza volt. A kicsinyeimnek ártok avval, ha lebetegszem, de egyedűl fáj.. Nagyon fáj.

- Jesszus, de hideg van. Baszki Eren mi a francnak nem kapcsoltad be a fűtést nagyobra? Nah így jobb lesz.

Jean be vitt az ágyhoz. Mikor meglátta a babákat leszedte a fejem, hogy miért nem takartam be őket jobban, de igaza volt. Jó, ha volt 17fok a szobában. Lerakott az ágyra és a kicsikkel együtt betakart minket. Ő elment főzött egy meleg teát, majd a kezembe atta a forró italt, ami nagyon jól esett.

- Ettél ma már egyáltalán valamit? Mert gondolom nem most főzted azt.. már bezsírosodott a teteje.

- Nem.. nem vagyok éhes.

- Eren mi a szent szar történt? Mondj el mindent.

- Reggel.. reggel Hangi bejött hozzánk. Simogatni akarta a kicsiket, mikor macska alakban voltunk. Végül nem lett belőle semmi. Miután Levi megetetett bebújt mögént, én viszont nyújtóztam egyet, majd Hangi ölébe feküdtem, aki simogatott. Levi mérgesen pillantott rám én meg csak kidugtam neki a nyelvem.

- Várj.. ráfeküdtél Hangi-Sanra?

- Macska alakban.

- Jah.. oh.. mondjuk ezt nem tudtam.

- Most már tudod. A lényeg, hogy Levi bepipúlt és fújtatni kezdett mire Hangi elment ő meg vissza változott. Elkezdett kiabálni, hogy mégis mit csinálok. Én átváltoztam, hogy válaszoljak neki és elmondjam, hogy csak viccelődtem, de a gyerekek elkezdtek sírni. Ő meg ekkor úgy pofon vágott, hogy eleste és már csak ah.. ahz ajtóh-hó csapódáhhst hall-hlottam. A-hz ó-óhta nem jöh-hött vissza.

Elsírtam magam, de Jean megölelt és mellém ült. Karjai közé zárt én meg csak sírtam. Annyira fáj.. de így. Kicsit jobb. Olyan jó érzés. Annyira lágy. Annyira puha. Meleg, ami most a legjobb. Az ajtó kinyílt, de Jean nem engedett el, csak a hangokat hallottam. Amíg veszekedtek Jean folyamatosan simogadta fejem, ami nagyon megnyugtatott.

- Te meg mégis mi a francot képzelsz magadról büdös kölyök?!

- És te? Eren itt fagyoskodott és rád várt a hidegben! Cserepes szájjal és még ivás mellett enni sem akart! Tiszta beteg lett és a teste olyan, mint a jég! Ráadásúl össze esett egy szál semmiben a folyosón, ha nem jövök kitudja mi történt volna vele?

Miután Jean elmondta, amit akart Levi csak morgott valamit, de néma csend borult a szobára, amit én törtem meg.

- Sajnálom Levi... tudom, hogy az én hibám és megérdemeltem, deh.. kéh-rhlek ah-ha kicshikre vigyházz.. Őket neh..

Hangom elhalkult és elcsuklott, ha engem meg is bánt legalább a kicsinyeinket ne. Ők erröl nem tehetnek.

- Eren ne magadat hibáztassad. Ez a förtelmes hólyag meg sem érdemel. Egy idióta, aki bántani tud csak. Te egy jó ember vagy. Mindenkinek segítesz. És soha nem okoznál direkt fájdalmat. Szóval ne árts magadnak.

- Én is itt vagyok büdös kölyök. Amit meg mondasz teljesen alaptalan! Azt sem tudod mi van köztünk..

- De jól tudom. Eren elmondott mindent.

- Akkor nem így beszélnél. Te neked fogalmad sincs milyen érzés mesztelenűl látni a párod más ölében..

- De hisz macska formában volt. Más hogy meg, hogy a francba legyen? Macskaként huzzon ruhát vagy mi?

- Nem, csak..

- Csak? Gondolkozzon már Heichou. Ő sem azért csinálta, mert fájdalmat akart okozni.

- Haaj.. Igazad van. Egy idióta vagyok. Eren tényleg nem érdemel meg.

- Levi..

Karom felé nyújtottam. Nem akartam, hogy magát hibáztassa csak. Ő észrevette, majd kicsit gondterhelt kifejezéssel űlt le az ágyra ő is, majd a kezünket össze kulcsolta.

- Eren, ne félj. Nem megyek többé el és sajnálom.

- Mind a kettőnk hibája, már rájöttem.. 

- Hát igen és Jean.

- Ige..

Azta.. Levi lesmárolta Jeant a szemem láttára.. a legrosszabb dolog meg az, hogy élveztem a látványt. Amint elszakadtak egymástól Jean támadt én meg felhajtottam a pólóját, hogy had én is. Ne csak Levi. Elkezdtem simogatni a kockáit, majd a nadrágját gomboltam.

- Erhen. Várj.. Szóljunk Hanginak vigyázzon a picikre.

- J-jó. Ez nem rossz ötlet.

Levi és mi fogtuk a három babát és elmentünk Hangihoz, aki pont mellettünk élt. Mikor kinyitotta az ajtót a kopogásra tágra nyílt szemmel nézett minket.

- Pápaszem tudnál ma vigyázni a picikre?

- Ö-öhm i-igen! Szivesen, de mi.. Ohohoho csak nem?

- De.

- Uuuuh KYA..

- Fogd be! Alszanak!

- Uhhh bocsi, de akkor is kyaa.. Öhm mellesleg lehet egy kérdésem?

- Mond pápaszem. Jó szerintem itt tudnak aludni, ha felkelnek csak vizet adj nekik, majd két órát csak kibírnak.

- Jean?...

Jean is ott állt. Hangi meg hármunkra nézett és eleredt az orra, majd legyezett és azt üzente némán, hogy menjünk csak és élvezzük. Néha nem értem, de.. Már nagyon izgatott voltam. Jean az ölébe vett és befutott a szobába velem, majd az ágyra döltünk és egyből lekapta a ruháim. Közben Levi bezárta az ajtót és Jean mögé lopózva lerántotta róla a ruhákat. El sem hiszem, hogy evvel a perverz majommal édes hármasban leszünk, de annyira izgató ez a helyzet...

//Üdv pillangók kicsit kezdünk hotolni és tudom sok volt az ilyen szerelmi jelenet, de nem sokára akciók is jönnek!

Bocsi a kevés sztoriért mostanában, de lefoglalt a piroska és a farkasos sztori #APirosruhás fiú:

#Önpromo: [A képet nem engedték meg. 2020.01.05 -> Jeleztek] :/

A Piros ruhás fiú története, amely 1 részes össz-vissz, de az 10.000szó! Istenem nagyon sok, de remélem tetszik annak, aki még nem látta [UI.: kicsit elöbb jött, mint 18, de na. Jobb elöbb, mint soha! :D 

A legközelebbi viszont látásra! ^.^ //