-Nem akarok a csoda milliós ruhádra lépni, de le kéne lépnünk.-állt meg mellettem miközben a fülembe susogott. –Szóval hölgyeim elrabolnám a feleségem.-nyúlt ujjaim felé, majd egybefonta őket én pedig tehetetlenül tűrtem és puszit dobva a lányok felé követtem őt amint húz maga után.

-Hova megyünk?-kérdeztem meg mikor utolértem. –Ha elrabolsz és megerőszakolsz lesz aki keresni fog.-mondtam neki fenyegetően.

-Dru, mondtam már, ha te is akarod az nem erőszak.-nézett rám nagy szemekkel és széttárt karokkal. –És senki sem keresne, mivel csak Vic tud rólunk úgy igazán.-húzta önelégült mosolyra ajkait.

-Bazdmeg?-tártam szét kezeimet.

-Téged Drágám?-nézett rám kacéran mosolyogva. –Örömmel, illetve természetesen bármikor.-húzta önelégült mosolyra ajkait.

-Menj a francba Verstappen.-téptem ki kezemet ujjai közül.

-Én beléd mennék.-kacsintott rám.

-Ne tikkelj. Nem áll jól.-forgattam meg a szemem. –És az amúgy is idegbeteg személyiségedhez igaz passzol, de azért na, ne játssz rá a kelleténél jobban.-fontam össze ujjaimat magam előtt.

-Nászútra akartalak vinni, de ezek után megfontolandó, hogy kibírok veled egy percnél is többet.-jelentette ki.

-Khm.-léptem közelebb hozzá. -Egy perc? Komolyan?-suttogtam miközben egyre közelebb hajoltam ajkaihoz. –Tizenhárom és fél hónapot is kénytelen leszel. Vedd úgy, hogy abból négyszázötven napból egyre több telik el.-mosolyogtam rá negédesen, majd hátra léptem egyet.

-„Titokzatos dolog az idő. Hatalma van. És ha játszunk vele, veszélyes."-húzta ki magát én pedig köpni-nyelni nem tudtam attól, hogy ilyen idézetet tud.

-Tudsz olvasni? Ez döbbenetes.-tettem szívemre a kezem és tátott szájjal néztem rá.

-Nagyon oltogatós kedvedben vagy ma is.-forgatta meg a szemeit.

-Meglátlak és leoltom neked a csillagokat az égről.-mosolyogtam rá. –De honnan tudsz Harry Potter idézetet?-néztem rá kérdőn és meglepetten.

-Nem egy iskolázatlan szarhoz mentél hozzá.-jelentette ki.

-Tényleg? Pedig gyakran úgy néz ki a dolog, nagyon.-forgattam meg a szemem.

-És az első rész egyszer kötelező olvasmány volt. Én meg jókisfiú voltam és elolvastam, aztán amikor ingáztam a futamok között halálra untam magam és kiolvastam az egész sorozatot.-mondta elengedve füle mellett beszólásomat.

-És ilyenekre emlékszel?-néztem rá döbbenten.

-Páratlan memóriámnak köszönhetek azért elég sok mindenrr, szóval igen. -nézett mélyen szemembe én pedig nagyot nyeltem és bólintva vettem tudomásul kijelentését.

-Bepakoltam.-állt meg előttünk széles mosollyal ajkain Vic mosolyogva.

Max húga kijelentését bólintva vette tudomásul, majd elindult családtagjaink felé akik kis bolyba állva beszélgettek.

-Lépünk.-vezette végig szemét a társaságon miközben ujjaimat megtalálva fonta össze őket.

-Vigyázz rá.-jött oda elsőként anya. Sorban mindenki szoros ölelésbe vont minket majd hajnali kettő tájékán, mikor már utcai szett borította a saját és Max testét is kiléptünk a sandringhami birtok ajtaján, magunk mögött hagyva a násznépet.

-Akkor mostmár tényleg beavathatnál, hogy mégis hova tartunk.-szólaltam meg fáradtam miközben Max mellett elnézve kinéztem az éjszakába, néztem ahogy elsuhan mellettünk az esti táj gyönyörű képe.

-Miért tenném? Abba semmi poén nincs.-nézett rám széles mosolyra húzva ajakit.

-Abba viszont lesz amikor letépem a golyóidat.-néztem rá bosszúsan.

-Mert amúgy sűrűn a gólyóim közelébe fogsz kerülni.-szólalt meg a szokásos repedtfazék hangján.

-Tudod Verstappen.-húztam széles mosolyra ajkaimat. –Minden csak akarás kérdése.-ásítottam nagyot.

-Na gyere ide inkább.-húzott közelebb magához vállamnál fogva én pedig mellkasára hajtottam fejemet.

Két átszállással érkeztünk meg végállomásunkhoz, magába a paradicsomba, a Maldív-szigetekre.

Bár én sikeresen bealudtam, így csak délben láthattam a szigetet amkor is a napfény, majd kiverte a szememet.

Ugyanabban a ruhában, mint amiben elindultunk találtam szemben magam amikor kitakarózva csekkoltam magam, megbizonyosodva arról, hogy Verstappen nem vetette rám magát az éjszaka, hajnal és a reggel folyamán.

Felkelve bőröndöm keresésére indultam, ám rá kellett jönnöm, hogy nem én pakoltam be.

-Jó reggelt.-köszönt Max amikor belépett a szobába. –Hűha Dru, mi ez a lázas keresgélés?-kérdezte az ajtóban állva.

-Éppen nagy bőrönd keresésben vagyok, esetleg tudsz valamit az enyém hollétéről?-álltam fel, majd csípőre tett kézzel fordultam felé, hogy számon kérjem, ám amint szembe találtam vele magam, torkomon forrt a szó. A féfi kidolgozott felsőteste köszönt vissza, melyen a kockák bárhogy is tagadtam rendesen kidudorodtak.

-Előszoba.-tárta ki kezét. Én pedig puffogva vettem tudomásul a hallottakat, majd az említett helyiség felé vettem az irányt.

-Mi van Dru?-jött utánam és egy idegesítően magabiztos mosolyt varázsolt arcára miközben vállával a hálószobát és előszobát összekötő boltívet támasztotta.

-Tárgytalan Verstappen.-csaptam össze kezeimet mikor megláttam, hogy tényleg ott van. –Csak remélni merem, hogy nem fehérneműkkel pakoltad tele.-forgattam meg szemimet .

-Komolyan kinéznél belőlem ilyet?-tette szívére kezét sértetten.

-Belőled? Csak ezt tudom kinézni.-csaptam a vállára miközben elhaladtam mellette a bőröndöt magam után húzva. –Fürdő? Merre van te gyász?-álltam meg mellette egy pillanatra.

-Ott van te bánat.-mutatott a háta mögé egy csukott ajtó felé.

Belépve a fürdőbe szemeimmel ezerrel egy fürdőruhát kerestem, és hihetetlen, de nem csak fehérneműket találtam, szóval fejben egy nagy pirospontot adtam Vic-nek.

Egy fekete magasderekú bikinialsón és hozzá passzoló felsőn akadtam meg a szemem és kiemelve tárult szemem elé, hogy még a borsos árcédulája is rajta van. Hiába voltam kőgazdag család sarja én nem tudtam ezerrel szórni a pénzt és szerettem alapdarabokat olcsón beszerezni.

-Hova készülsz minden bánatom okozója?-kapta fel a fejét Max amikor meglátott.

-Hív a tenger, hallom a szirének csoda hangját.-mosolyogtam rá miközben megigazítottam magamon a lenge strandruhát.

-Megyek veled.-pattant fel az ágyról én pedig eközben nagy fájdalommal vettem tudomásul, hogy hívogatnak a hasán kidolgozott kockái.

-Ezt minek?-nézett rám értetlenül mikor kezébe nyomtam a telefont.

-Ami nincs fent instán az meg sem történt.-mosolyogtam rá miközben levettem a fekete lenge anyagot és a kis lépcsőn belépdeltem a vízbe.

-És milyen képet akarsz?-nézett rám széttárt kezekkel.

-Mindjárt mutatom.-húztam széles és egyben gonosz vigyorra ajkaimat.

-Felejtsd el.-szólalt meg idegesen mikor hátra nyúltam a bikinifelsőm csatjához. –Ilyet nem posztolhatsz.-kiabált utánam.

-Láttad már a saját instád? Nem? Akkor javasolnám megnézni, mert ritka gyász tartalmakat posztolsz oda. Éppen kifulladós kép, mindjárt kipusztulok a föld felszínéről, vagy éppen futok, de azt se tudom, hova. Szóval Verstappen ne szólj bele te most csak fotós vagy.-csaptam a vízre.

-Az lényegtelen, hogy az én instám milyen, de te a feleségem vagy és nem valami ribanc.-ordított be nekem a vízbe.

-Pedig úgy hallottam nagyon kedveled a ribancokat, meg amúgy én csak a kamu feleséged vagyok.-lépdeltem ki felé mosolyogva, mert eszem ágában sem volt ilyen képet posztolni, nemhogy még megkérni őt, hogy ugyan fotózzon már le egyszál semmiben. 

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok! 💖
Igen, a szokottnál kicsit hamarabb, de itt az új rész. Ugyanis hihetetlen, de holnap jön a DTS 3. évada, szóval erre tekintettel még ma megbombázlak titeket részekkel  összes futó könyvemnél.

Vigyázzatok magatokra! 💖