-Hát szia! Juj.-guggoltam le miután Max nagy nehezen kinyitotta monacói házának bejárati ajtaját és maga elé mutatva engedett be, nos Spike ekkor futott oda körbe szagolni és ismerkedni a számára új jövevénnyel.

-Szia Spike, én is hazajöttem.-állt meg Max felhúzott szemöldökkel és döbbent arccal amikor a kutya inkább az én kezeim közé férkőzött és nem gazdája elé járult.

-Mondhatsz bármit.-néztem a tutyira mosolyogva. –Eddig az egész családodban ő fogadott a legkedvesebben.-kaptam kezeim közé az apró yorkie testét és felálltam, hogy Maxa és én egy szemmagasságba kerüljönk, bár ez a köztünk éktelenkedő magasság különbségnek köszönhetően szinte lehetetlen volt.

-Szép délutánt az ifjú házaspárnak.-nyomta meg az utolsó szót Sophie miközben belépett a nyitott bejárati ajtón zacskókkal a kezeiben. –Nyitva hagyod az ajtót? Édes kisfiam én értem, hogy a szerelem elvette az eszed, de figyelj csak, mi van, ha kirabolnak?-pakolta le a pultra a súlyos zacskókat, majd csípőre tett kezekkel fia felé fordult számonkérően.

-Akkor legalább biztos lehetsz benne, hogy a szerelem tényleg elvette az eszemet.-tárta szét kezeit miközben anyukája felé lépdelt és puszival köszöntötte.

-Hogy telt a nászút gyerekek?-kérdezte Sophie miközben figyelmenkívűl hagyta fia beszólását.

-Az a durván másfél nap? Elég jól.-fordult felém Max kaján vigyorral a fején.

-Körbe bicikliztük a szigetet, fürödtünk és szerintem nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy napoztunk is, mert ránézel a fiad fehér bőrére és látod milyen rákvörös még most is.-vezettem végig Maxon a tekintetem. Fekete pólójából, mely enyhén ráfeszült kidolgozott felsőtestére kilógott a keze és bizony ott ahol nap érte piros nyom éktelenkedett. –Nos, igen. Lehet inkább naptejet kellett volna feltétlenül berakatni.-néztem Maxra aki apró mosolyra húzva ajkait nézett ki a padlótól plafonig érő ablakon.

-Akkor elvoltataok, remek.-indult meg Sophie felém vagyis gyanítom távozni akart. –Részvétem.—állt meg előttem és kezeit kinyújtva felém vont szoros ölelésbe én pedig a hirtelen ért sokk miatt és Daisy barátnőm említésére könnybelábadt szemekkel öleltem vissza. –Holnap jövök, bár igazából a zacsikban akár 2 hétre elegendő kaja van, és bőven elég egy hadseregnek is.-nézett a szemembe. –Tudja mit ehet, de az elkészítése számára nem olyan egyszerű, ezért gyakran jár étterembe, ez ne tévesszen meg, az evőeszközös fiókban az összes ételének ott a receptje.-simított végiga vállamon, majd elköszönve tőlünk lépett ki az ajtón magunkra hagyva minket. Meglepett a hirtelen jött kedvessége, de jól esett.

Max sokáig volt együtt Dilarával és tudom, hogy az unokatesóm, Vic és Sophie nagyon jóban voltak, mert rengeteg képet láttam róluk és Dilara is folyton áradozott arról, hogy milyen jó a kapcsolata a jövendőbeli anyósával, szóval tudtam, hogy Dilaj helyébe sohasem fogok tudni lépni, de azért jól esett, hogy Sophie tett felém egy lépést és kezdeményezett.

-Mi van Dru?-nézett rám Max miközben széles mosolyra húzta ajkait és karba font kezekkel nézett miközben döbbent zavaromban próbáltam feldolgozni mindent ami most történt.

-Um hol van az evőeszközös fiók?-indultam meg felé, mert gyanítottam, hogy a pult környékén ő pedig ott állt.

-Amilyen hévvel megindultál felém gondolom bennem vagy rajtam.-húzta kacér mosolyra ajkait.

-Megint hülye vagy?-néztem rá értetlenül lereagálva beszólását.

-Nem is kérdés, de te teszel azzá.-tette két kezét derekamra és közel húzott magához. –Mondtam már? Utálom ezt a zsákot.-suttogta a ruhámra célozva ami rajtam volt. –Valahogy a Maldív szigeteken viselt minimalista ruházat jobban bejött.-susogta tovább.

-Max, vacsira főzni akarok mi lenne, ha nem hátráltatnál?-tettem tenyereimet mellkasára, hátha eltudom tolni, de ismét rá kellett jönnöm, hogy jóval erősebb nálam.

-Mi lenne, ha azt mondanám vacsorára beérem veled is?-húzta félmosolyra ajkait és kérdőn nézett rám.

-Azt, hogy állj le, és ne fűzögess, mert úgysem lesz köztünk soha semmi.-léptem egyet hátra, majd elengedett én pedig felfedező útra indultam a konyhában, ami fekete és fehér tónusokban pompázott, és biztos voltam benne, hogy Sophie kezeinek tervezését és ízlését látom viszont.

-Mert nem hiszed el, hogy gyönyörűnek, vagy még annál is többnek tartalak?-tenyerelt a pultra és kérdőn nézett rám válaszra várva.

-Költői a kérdés ugye?-nyitottam ki az első fiókot, hogy megnézzem mi van benne.

-Természetesen nem.-jelentette ki én pedig ránézve elszánt tekintetével találtam szembe magam, azzal a tipikus sid képpel ami tiszta elszántságot tükröz, pont azt amivel esélyed sincs szembe szállni.

-Oké akkor inkább segíts, mit ennél szívesen?-hagytam figyelmen kívül.

-Mitől félsz?-szólalt meg halkan ő is figyelmen kívül hagyva kérdésem. –Mégis mi az ami ennyire visszatart?-folytatta.

-Hogy összetörsz.-nevettem fel kínosan. –Nézz már magadra! Fűvel fával összeállsz és engem is füzögetsz annak reményében, hogy ugyan mikor adom végre meg magam és tömhetsz be egy lyukat, mert ugye a kezed neked nem elég. Egy és negyed év, ennyit bírj ki aztán felőlem azzal fekszel össze és akkor amikor akarsz. De velem nem Verstappen, nem leszek egy újabb strigula vagy bármi egyéb más. A kamu feleséged vagyok, te pedig a kamu férjem, csak a mihez tartás végett emlékeztetnélek erre az aprócska tényre.-tenyereltem rá én is a pultra, így pedig tökéletesen szembekerültünk egymással.

-Miből gondolod, hogy ez lenne, vagy, hogy te csak egy strigula lennél?-nézett rám kérdőn.

-Mondtam. Nézz magadra.-szólaltam meg és azt hiszem kíméletlen voltam, sőt igazából kegyetlen, de védtem a lelkem, ami már így is darabokban volt.

-Téged nézlek momentán. És tudod mit látok? Hogy félsz, hogy esélyt sem adsz, csalódott vagy, tele vagy fájdalommal és elfojtott érzelmekkel. Nem véletlenül vagy mellettem.-nézett rám sötétkék szemekkel, melyek lelkem legmélyéig hatoltak.

-Nem.-nevettem fel kínosan. –Egész úton ide felé azon gondolkoztam amit a repülőn mondtál. És minden szempontból Dilarát kellett volna választanod, ez soha senkinek sem lett volna kérdés. Négy együtt töltött év és további éjszakás összejárkálások, közös, hosszú múlt, ismeritek egymást, de ezeket ugye elmondtad, így ez alapján a hülye is őt választotta volna, hülye lettél volna engem megkérni jesszusom. Aztán eszembe jutott. Mi kell ahhoz, hogy ne őt válaszd, mi kell ahhoz, hogy alá tegyél a nőnek akit valaha, régen annyira szerettél. Aztán világossá vált számomra. A bosszú, a legjobb fajtából ugyebár. Ott rúgsz belé ahol a legjobban fáj neki és amivel a legnagyobbat ártasz neki. Ez tök oké, de felmerül a legnagyobb kérdés. Miért? Mi vezetett oda Max Emilian Verstaeppen és Dilara Sanlik között, hogy valakin ilyen durván bosszút akarj állni. Úgyhogy ne merészeld azt mondani, hogy értem tetted, vagy, mert láttál bennem valamit, az édes bosszú lehetőségén túl semmi több nem volt benned, és ne játszd, hogy ismersz vagy tudod mi zajlik bennem, mert szart nem tudsz rólam.-csaptam idegesen a pultra miközben egy óriási könnycsepp szántott végig az arcomon. –Semmit nem tudsz rólam.-suttogtam halkan, ő pedig bólintva lökte el magát a pulttól és kihúzott egy fiókot, majd távozott a konyhából, bár útját szememmel végig követtem ugyanis a konyha egybe volt nyitva a nappalival. Majd óvatosan a fiókra vezettem a tekintetem és megláttam a recepteket. Behunytam a szemem amíg hagytam távozni egy újabb könnycseppet, majd lassan elkezdtem kutatni a papírok között.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!💖

Két magyarázattal is tartozom a jövőt, illetve a részeket illetően.

A könyv maga egy hónap leforgása alatt íródott meg. Az utolsó pontot december 24. délelőtt ütöttem le, nekem fejben akkor zárult le Dru és Sid története.

Akkor még teljesen más volt minden. Spike is életben volt - szilveszterkor hagyta magára a Verstappen családot - és a versenynaptár is totál más volt. Azt meg nem mondom milyen, de tudom, hogy időben Monaco köré próbáltam építeni, és, ha jól emlékszem a Spanyol nagydíj és Monaco az úgy egyben volt, én erre terveztem, és szentül hittem abban, hogy ez így jó is. 1 hete olvastam vissza a 14. résztől a 20.-ig és tudatosult bennem, hogy mennyi, de mennyi minden változott és történt a hónapok alatt.

Úgyhogy őszintén nem tudok mit mondani, csak elnézést kérni. Gondolkoztam azon, hogy esetleg átírom, de ez az opció nálam az elkövetkezendő két hónapban annyira nem játszik, ezért úgy döntöttem inkább leírom nektek mi is a helyzet, fogalmam sincs mennyire sikerült.

És egy hihetetlen hírem is van!! Lett egy insta oldalam. @iroi_oldalam néven, őszintén nem tudom, miért, de ma este kis kikapcsolódás révén szeretnék egy kérdezz-feleleket, szóval aki benne van az látogasson el oda nyugodtan és ne féljen feltenni kérdést.

További szép napot kívánok nektek, és vigyázzatok magatokra!

U. I.: Nekem mostanában nem küld értesítést a watty, és kedden döbbenten vetem észre, hogy mennyi olvasatlan üzenetem van. Igazából ez most elég hülye kezdés volt, de a lényeg most jön, négyen is írtak, (ami persze van akinek nem túl sok szám, én azt hittem leszédülök az ágyról) és ebből hárman könyvet ajánlottak amit mindenképp olvassak el. Le nem tudom írni ez milyen jól esett. Mert nem is tudom ez teljesen olyan volt mintha adnának emberek a véleményemre, és ez azért durva, de a lényeg, hogy a könyvajánlóm borírója végül is ennek hatására elkészült és csak arra ár az egész, hogy legyen egy kis időm.

A lényege ennek az lenne, hogy privátban vagy akár itt kommentben én nagyon jó néven venném, ha olyan könyvet ajánlanátok ami nektek abszolút szerelem volt, mert akkor eltudok indulni affelé.

Elnézést a litániáért. 🥺💖