Svédország a egy gyönyörűséges ikeás kanapén pihengetett éppen, fejével Finnország ölében.

Norvégia egy gyönyörűséges napilappal ütögette éppen Dánia fejét.

Izland meg gyönyörűségesen elvonult a sarokba, és tömte a fejét. Valami keksszel. Nem is volt olyan finom.

A NordicK 5 közös hétvégéi körülbelül így néztek ki. Mindenki romantikázott a maga módján. És akkor ott volt Emil. A szerencsétlenség. Akinek szerelmi élete családi tabunak számított.

Bújta a Tumblr-t, sorban írta az idézeteket, etette a lundáját azzal a béna citromos keksszel, és erre Finnország is felfigyelt.

Mindenki kapcsolatban körülötte, Dániáék nyilvános csókcsatái, a SuFin akciózások, amiktől éjjelente nem lehet aludni, és ő csak elvonulva kockul és zabál. Szegíny gyerök.

Aznap Finnországból előjött az ősanya énje, és megsajnálta Emilt, odahívta őt magukhoz.

-Icey, nem érzed magadat köztünk... magányosnak?

A levegő megfagyott a szobában, Norvégia abbahagyta Dánia püfölését az újsággal, Mathias se mentegetőzött, Berwald meg... Hát Berwald bambult, mint mindig.

-Én?-kérdezte Izland félénken.-Biztosíthatlak, négy ilyen barommal, mint ti, nem tudok úgy érezni.

Dánia megnyugodva kifújta a levegőt, Icey elhárította a kínos témát. De akkor Finnországnak megint csacsognia kellett.

-Nem úgy értem. Nekem itt van Ber, Lukas és Mathias ott vannak egymásnak...

-Ez a disznó dög?!-kapott észbe a norvég, és tovább csapkodta áldozatát.

-Csak éppen máshogy fejezzük ki az érzéseinket. Azon tűnődtem, Emil, neked van-e valakid?

-Hát, tulajdonképpen igen-válaszolta Izland nyugodtan, mindenki nagy meglepetésére.

Finnország bemutatott egy irigylésre méltó műájulást Svédország karjaiban, Norvégia szemei majd kiestek a csodálkozástól, Dánia meg eszeveszett üvöltésbe kezdett.

-Ki csapott le rád, melyik kis féreg volt az? Csak azt ne mondd, hogy halandó! Édes Loki, Icey, nem vagy te túl fiatal?

Kapott egy megvető pillantást Lukastól, és egy "na mert te nem engem molesztáltál alig százévesen" morgást.

-Nem a fiad. Önálló ország, lehet magánélete. Viszont én is kíváncsi lennék a párodra-jött elő a
pletykás fruska a norvégból.

Izland vallott. Vallott a mindenről.
Hogy éjjelente hogyan csetelget a takaró alá bújva az illetővel, hogyan bókolgatnak egymásnak, sőt az is kitudódott, hogy múltkor Icey miért tűnt el hirtelen egy világcsúcsról.

-Ahá, szóval ő szívta ki úgy a nyakad...de várjunk csak, ki is az?
Azt még nem árultad el.

Izland vett egy mély levegőt. Majd még egyet.

-Hongkong.

/)*(\

Izland valahogy csak rábírta a famíliáját az otthonmaradásra, de kishíján jöttek őt leégetni a reptérre.
Otthon egyébként is a legcikisebb formájukat fogják hozni.

A kezeivel babrált, a haját igazgatta, ok nélkül köszörülte a torkát, szörnyen ideges volt. És amikor meglátta a tömegben Hongkongot...
Kár ecsetelni, mindenki tudja, hogy majd kiugrott a szíve, elpirult, remegett a gyomra, sötöbö.

Kínos volt hosszú idő után találkozni, de az első ölelés után feloldódott a hangulat, kézenfogva indultak Izland rezidenciájára, ahol a többi északi már teljes készültségben várta a vendéget.

A taxiban egész úton sugdolóztak,  félreérthető dolgokat műveltek, a sofőr folyton hátrapillantgatott, de ők éppen tettek rá magasról.

/)*(\

Izland nagy levegőt vett, és becsengetett. Szinte látta maga előtt az izgatott várakozókat, ahogy rohannak ajtót nyitni. Leon kezét szorongatta, ajkait összeszorította, és vett egy jó mély levegőt.

-Csakhogy megérkeztetek! Légy nálunk üdvözölve, Hongkong!-Finnország nagyon elemében volt, virágos kiskötényben nyitott ajtót. Biztos ötfogásos vacsora lesz, gondolta magában Emil.

Leon illedelmesen köszönt, majd meghajolt, ahogy kell. A többi északi is odasereglett megnézni a jövevényt.

-Fú, nem is olyan rossz a gyerek! Milyen jó se... Aú, Lukas, megvesztél?

Miközben DenNorék folytatták a csendes háborút (rugdosás és csipkedés suttyomban), Izland azért könyörgött, hogy Hongkongnak az ő szobájában ágyazzanak.

Amikor vacsorához ült a kiscsalád, Izland egyre jobban kezdett zavarba jönni. Hongkong szépen leült mellé, és megdicsérte a vadiúj ikeás bútorokat. Mondani se kell, Svédország ragyogott a boldogságtól. Azaz fapofával ült továbbra is, de attól még ragyogott.

Persze Finnország főztje is kapott bókokat, bár nem sok fogyott Leon tányérjáról.

És jött a kritikus pillanat. Ice tudta, hogy el kell jönnie. Titokban odavolt az ilyen helyzetekért.

-Apuciii-kezdte affektálva-kérlek, add ide a sót!

A kések és villák megálltak a levegőben, ahogy egyszerre két kéz is megindult a sótartó felé. Először Leont, majd Emilt nézte mindenki, majd Dánia lehunyta a szemét, vett egy mély levegőt, és üvölteni kezdett.

-ASSZONY, HOVA IS TETTEM A FEJSZÉM?!

HongIce-ék az incidens után nem mertek éjjel dolgokat csinálni (pedig tervben volt), és egy ideig inkább Leonnál találkozgattak.

*mily meglepő befejezés*

Nem nézhettem ezt itt befejezetlenül. XD