Olyan fordulat van benne, gyermekeim. Csupa nyál. lel
A PengSang Team fordításából vannak a szövegrészletek.

Erzsébet egy gyorsétteremben dolgozott nappal. Sorban adogatta a zsíros, egészségtelen kajákat a vásárlóknak és hallgatta munkatársa, Feliks izgalmas beszámolóit az új körömlakkjáról.

Nem sokan tudták róla, hogy amikor esteledni kezd, lemustározott munkaruháját lecseréli egy hosszú estélyire, és meghódítja a színpadot.

Mindenki irigykedett rá a bárban: Bella, a csapos; Yekaterina, a pincér és Natalia, a táncos is vetélytársa volt. Bár ők is mágnesként vonzották a pasikat, Erzsébetre figyelt fel először mindenki.

Erzsike élvezte a fényeket, az őt fürkésző tekinteteket, a tapsvihart, csak úgy sugárzott az arca a színpadon. Ritkán töltötte magányosan az estét, csak ne lett volna minden férfi ugyanolyan unalmas és sótlan, dedós bókokkal és elavult szövegekkel!

Erzsébet bizony tartós kapcsolatot akart végre. Persze nem olyat, ahol majd csak sorban szüli a gyerekeket, főz, mos, takarít... Tökös csajé lévén ő hordta volna a gatyát.

Csak az álomférj valahogy nem akart megérkezni, egészen addig a bizonyos napig.

***

- Egy, kettő...egy kettő... - motyogta a mikrofonba, majd eldúdolta egyik kedvenc dallamát - jó lesz, Peter, köszönöm.

Szétnézett; mindjárt nyitás. Aztán átfutott valami az agyán, és a kis technikus srác, Peter után kiáltott.

- Berwald hol van, nem tudod? Itt kéne lennie már!

Peter megfordult, és közölte Erzsivel, hogy Berwald, a zongorista a minap váratlanul felmondott, magánéleti okokból. (Csődbe ment az IKEA.)
Az új zenésznek pár percen belül meg kéne érkeznie.

Erzsi furcsa bizsergéssel várta az újoncot. Hmm...vajon milyen pasi lehet? (Egyáltalán pasi? ikszdé)

Kérdésére hamarosan választ kapott: belibegett a színpadra az illető.

Barna haja szándékosan kócos volt kicsit, szemüvege mögül hideg lilás szemek fürkészték Erzsébetet, aki rá nem jellemzően lesütötte tekintetét. Nyakkendőjét egy határozott mozdulattal megigazította, és kezet rázott Erzsikével, akinek mintha megremegtek volna egy picit a lábai.

- Roderich Edelstein, örvendek.

Bözsi egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy hogy is hívják őt, és le merte volna fogadni, hogy nem keltette magabiztos nő benyomását vékonyka affektálós bemutatkozásával.

- Esetleg...elpróbálhatnánk egyszer?-kérdezte, most már határozott hangján. Hiába érezte úgy, hogy Roderich vérprofi, elfogta egy kis szorongás, hisz ez volt az első közös előadásuk.

Roderich már nyitotta a száját, de ekkor Bella, aki egy poharat törölgetett éppen, felkiabált a pódiumra.

- Nyitunk! Nincs idő ilyesmikre!

A hangosító cuccoknál üldögélő Peter csak széttárta a karjait, jelezve, hogy nincs mit tenni, indul a show. Erzsi kelletlenül megvakargatta a szemöldökét, és egy zavart vigyorral a zongorista felé sandított, aki rá se hederített. Végül is, a mai műsor nem is olyan hosszú, és Roderich már biztos játszotta ezeket a darabokat ezerszer... Ő tudja, mikor kell belépni. Nem lesz baj.

Ismerős arcok léptek be a kis bárba. Erzsi nem sokat ismert közülük személyesen, de éneklés közben kitalált nekik neveket. Ott jön Szemöldök például, Hamburgerrel és Szakállas Lovaggal az oldalán, mosolygott magában. Feliks is eljött őt megnézni, heves integetéssel hívta fel magára Erzsi figyelmét, aki lelkesen visszaintett neki.

Roderich közben csak arra várt, hogy a lány jelezzen neki.

Erzsébet elővette a lehető legszebb mosolyát, kihúzta magát, és odabiccentett Roderichnek.

Ahogy meghallotta az első akkordokat, Erzsit kirázta a hideg.
Roderich olyan pontosan, virtuózan nyomta le a billentyűket, hogy a közönség is elcsöndesült, a poharak se zörögtek, Yekaterina is odakapta fejét, ezzel Szemöldök rendelése majdnem a földön landolt.

A hosszú, fehér ujjak ide-oda táncolása, Roderich lehunyt pillái, és dülöngélése a széken olyan gyönyörű összhangban voltak, hogy Erzsinek majdnem kiesett a szöveg.

Szépen ment minden, a vadonatúj párosért odavolt a nagyérdemű. Senki sem gondolta volna, hogy ők ketten csak tizenöt perce ismerik egymást.
A harmadik szám környékén betoppant egy Erzsi számára eddig ismeretlen, szőke, morcos, egyenruhás alak, akit elkeresztelt Hadnagynak. Nem rendelt semmit, le sem ült, csak keresztbe tett karokkal állt az egyik sarokban.

Erzsi valósággal tündökölt, és ezt észre is vette mindenki, kivéve a hideg, titokzatos zongorista, aki továbbra is csak a hangszernek szentelte minden figyelmét, ördögi játékával lenyűgözve a közönséget.

A lányban egyre gyűltek az érzelmek, egyre jobban úgy érezte, hogy a dala csak Roderichnak szól. Nem akarta elszalasztani ezt a lehetőséget. Az utolsó szám után oda kell mennie hozzá, be kell fognia magának, nem úszhat el ez a remek fogás.

Tényleg, az utolsó szám! Erzsi szíve nagyot dobbant az első hangok hallatán. A nézők is felkapták fejüket.
A finálé ugyanis a zongoristáról szóló dal volt. Erzsi sikított volna, mikor eszébe jutottak a sorok, de próbált higgadt maradni, hisz az est technikailag egyik legnehezebb darabjához értek.

Azt akarom, hogy ketten legyünk ezen a helyen...

Kicsit bele is mozgott a dalba, sugárzott, közben pedig próbálta küldeni a szignálokat Roderich felé, aki ugyanolyan tévedhetetlen szoborként játszotta ezt is.

Játssz úgy a testemen, mint a zongorán...

Beleborzongott a gondolatba. Már nem tagadta: akarta Roderichet, nagyonis, az egész lénye annyira más volt, kiszámíthatatlan, kifürkészhetetlen és elérhetetlen. Erzsike talán még soha nem énekelte ezt ennyire érzésből, most értette csak igazán a szöveget.

Azt akarom, hogy az utolsó dallam legyünk te és én...

Ekkor a zongorista felpillantott, és gyönyörűen, őrjítően elmosolyodott.
Egy pillanat volt csupán, de Erzsi úgy érezte, neki szólt.

Kirázta a hideg, és még egyszer a közönségre pillantott meghajlás előtt. Hadnagy elhagyta a nézőteret még a taps előtt, ennyit figyelt meg, de nem tulajdonított neki jelentőséget. 

Közelebb lépett a zongoristához, aki éppen a színfalak mögött kikészített borocskájába kortyolt bele. Erzsébetben szíve csak úgy lüktetett. Már szólásra nyitotta volna a száját, amikor az öltözők felőli ajtón belépett Hadnagy.

- Jó estét, művésznő! Meg kell mondjam, a párom miatt jöttem, de magáért is maradtam - csókolta meg gyorsan a zongoristát.

Erzsébet nem tudta, hogy ilyenkor sírni kell, esetleg nevetni, vagy mindkettőt egyszerre csinálni.

Feliks szerint mindenesetre butaság volt kihagynia egy édeshármast.

Igen, frissítettem ezt is! El se hiszem. Ez a fic talán három éve várt itt befejezésre.

SwissAus 😏😏😏