Lassan gyakrabban ájulgatok, mint a középkori hercegnők. Ezt a megállapítást (és egyáltalán a középkor említését) háromórányi fekvés hozta ki belőlem. Pontosabban nem csak úgy feküdtem, valaki kezében feküdtem. Ráadásul (a Rómeó és Júlia fanok számára örömteli, számomra kevésbé) egy fiú kezében. Gyors jellemzés a srácról:

 Név: Bélától Rodrigóig bármi lehet

 Kor: kábé velem egyidős (de a reakcióiból ítélve 47)

 Hajszín: barna

 Szemszín: szintén

 Eddigi mondatai: "Elviszlek a valamilyen (félkész? féltés?) táborba"  "Jól érzed magad?" (jó, mondjuk ezt nem kifogásolhatom) és (miután kijelentettem, hogy unatkozok) Azt mondta, hogy "Ő nem tud repülni" a leghasználhatóbb pedig: "Még szerencse, hogy épp itt voltam"

Szóval eme rendkívül tartalmas eszmecsere folytatása (és kétmérföldnyi cipeltetés) után (nem is értem, hogy bírt el, illetve miért nem tett le), végre odaértünk a félkész táborba, ami (nem túl meglepő) teljesen kész volt. A színes és tematikus házacskák körben álltak (vagy ültek?)  és különböző kiképző pályákon mászkáltak ilyen páncélos kölykök, mint valamiféle tininidzsa teknőcök. Úgy tűnik a gyermekjólét még nem járt errefelé, ugyanis minden második négyzetméteren valakik (igazi fegyverrel!!) harcoltak. Mivel a csávó nem mondta el, hogy amúgy mi folyik itt, nemes egyszerűséggel legurultam a karjából és futni kezdtem visszafelé, oda ahonnan jöttünk.  És mint valami rossz Tom & Jerry jelenetben ő abban a pillanatban utánam iramodott, és sajnos jóval gyorsabb volt nálam (mivel etetik itt őket?) így minden erőmet bevetve is könnyűszerrel visszatett a kezébe. Sajnos itt már ráeszméltem, hogy nincs menekvés. Viszont fogságomról hamar elterelték a figyelmem. A mai nap legfurcsább dolga sétált előttem. Illetve, ha valaki négy lábon teszi ezt, azt még sétának hívjuk?  Egy bácsi volt felül, alul meg egy ló. Azt hiszem, hogy az ilyen felülbácsialulló teremtményeket a mítoszokban valamilyen k betűseknek hívják. Karate? Keratu? Mivel a válaszban nem voltam biztos, így illemtudásomat megcsillogtatva megkérdeztem tőle:

-Te mi vagy?

A lény csak nevetett, majd ezt mondta:

-Robby?

-Mi? Robby vagy?

A bácsi megint kuncogott. Azért nem esik túl jól az embernek ha egy percen belül kétszer is kinevetik, ráadásul ugyanaz a személy. 

-Nem, kentaur vagyok. 

-Akkor pedig ki az a Robby?

-Én vagyok. - az engem cipelő fiú szólalt meg. Jé, mégiscsak tudja a nevét.

-Fiam, még be sem mutatkoztál? Ejnye, nem így neveltelek. 

-Neked ő az apád?

-Csak nevelő. Az igazi apám Hermész. Az anyám pedig meghalt.

Valami rémlett Hermészről. De az nem lehet! Ilyen idióta neve márpedig csak kevés embernek van.

-Hermész? A Futárvállalat főnöke?

A kentaur és Robby jelentőségteljes pillantást váltottak. 

-Fiam, vezesd körbe az új vendégünket és mesélj neki egy kicsit a táborunkról.

Ah, végre megtudom mi folyik itt! Mondjuk egy kicsit kellemesebb partnert is találhatott volna a kentaur bá.

Robby kelletlenül indult meg a házacskák irányába. 

-Ez itt a Zeusz kabin. Itt laknak a Zeusz gyerekei.

-Várjunk csak! Tudom ki az a Zeusz! A görög pasas. De az csak hülyeség! Az nem igaz.

-De, nagyon is az. Akik itt táboroznak vagy itt élnek, azok mind félistenek. Az egyik szülőjük isten, a másik halandó.

-Halandó?

-Sima ember.

-Ja, ok. - (Egyáltalán nem az), de nem akartam hülyének tűnni, még annál is jobban mint amennyire eddig annak gondoltak.

-Szóval, mi mind félistenek vagy más néven félvérek vagyunk. És Kheirón szerint te is az vagy. (de boldog vagyok) - rám nézett, hogy lássa a reakciómat erre, de én makacsul a földet bámultam. Ezért továbbmentünk egy fényűző, templomszerű házhoz. - Ez itt Héra kabinja. Neki csak tiszteletből állítottunk egyet, ugyanis neki, férjével, Zeusszal ellentétben nincs félvér gyereke. 

-Miért? 

-Mert ő a családi hűség istennője. Nem csalhatja meg a férjét. Ezért eléggé..khm.. nem kedveli őket. Egyszer állítólag elrabolta Percy Jackson-t. De az már tíz éve volt.  

Már megint ez a név!

-Egyébként Percy Jackson megint eltűnt. 

-Tudom. - a fiú meglepetten nézett rám. - Hallottam a halfiktól. - lesajnáló grimasza alapján valószínűleg nem hitte el, de nem firtatta a témát, ezért, tippeljetek: továbbmentünk. Egy kék, tengerparti nyaralóra emlékeztető épület volt a Héra utáni ház.

-Na igen, és a következő a Poszeidón kabin. Itt lakott Percy, amíg nem költözött el a feleségével, Annabeth-szel Új Rómába. - értetlen arcomat látva elmagyarázta, hogy mi az. - Van egy másik tábor is a római istenek gyerekeinek. Ahhoz kapcsolódik Új Róma, ami egy város, felnőtt félvéreknek. Na mindegy. Szóval ez a kabin most üres. De ki tudja, lehet, hogy nemsokára új lakóval gazdagodik.

-Honnan tudjuk meg, hogy ki az isteni szülőnk?

-A legtöbb esetben elismerik a gyerekeiket. De amíg nem, addig a Hesztia kabinban szállásolnak el.

A következő három kabinon csak átszaladtunk, ugyanis nem volt lehetőségünk tüzetesebben megvizsgálni őket, mivel a Démétéresek éppen valami óriásfát növesztettek, az Áreszosok szögesdrótkerítést állítottak, az Athénések pedig a házuk előtti füvön gyülekeztek, mert (mint megtudtam) egy pók volt a kabinban. 

-Ez az Apollónosok kabinja, itt az utóbbi években eléggé csökkent a létszám.

A soron következő három házacskából az első, Artemiszé (Apollón ikertesója, szüzességi fogadalmat tett, de néha ellátogat ide a különítményével, a Vadászokkal) üres volt, a Héphaisztosz kabin pedig (mint megtudtam, nem először) kigyulladt, szóval nagy volt a zűrzavar. Aztán Aphrodité kabinja következett, ahol legnagyobb megdöbbenésemre nem csak népszerű, gyönyörű és tökéletes táborozók voltak. De amúgy megdöbbentően aranyosak voltak, mondjuk a várt Regina George-oknál mindenki kedvesebb.

-És itt lakom én. Ez a Hermész bungaló. - állt meg a fiú a fehér, magas ház előtt, mintha a reakciómra várt volna. Az ajtaja nyitva volt, így beláttam a bent játszó kisebb-nagyobb gyerekekre. Egy lány szárnyas sportcipővel a lámpát porolta, egy fiútestvére pedig a egy kisebb Hermészes szárnya okozta szél ellenére, próbálta rendbe rakni a bélyegeket egy, a kezéből minden egyes mozdulatánál kiugró márvány kígyós-bottal. 

-De menők! Te is ilyeneket tudsz? 

Robby arca elsötétült.

-Most fontosabb dolgom van. - az előző hangneméhez képest ez az északisark volt. 

És azzal magamra hagyott a szinte ismeretlen táborban.