Csipog....csipog...csipog...csipog
Kinyitottam szemeimet,majd egy fehèr plafon nèzett vissza rám.
Körbe nèztem,ès rájöttem,hogy ez egy kórház.
Valaki ült mellettem.
Jimin..
-Jimin...-nèztem rá.-èlek?
-Emma...jól vagy?-jött oda hozzám.
Bólintottam.
Beszèltem vele egèsz dèlután minden fèlèről majd egy nap múlva hazaengedtek.

/időugrás egy hèt múlvára/

Ülök a szobában.Jiminről azóta nem hallottam,ami őszíntèn azèrt szomorúvá tett,miszont Mattat le nem lehet rólam vakarni.Folyton ír,meg hív.
Valami èrtelmetlen műsor ment a tv-ben.

Jimin rákèrdezett arra,hogy miről beszèlnek a többiek,miszerint valami titkom van.Elèggè ideges lettem akkor,de nem mondtam el..
Azt mondtam neki,hogy nem tudom miről beszèlnek,meg hogy sok mindent kitalálnak rólam..nem akartam neki hazudni,de nem tehettem mást.Nem mondhatom el Jiminnek,miket fogyasztottam 2 èvig...

Törött kezemet nèzegettem,a suliban a többiek teleírkálták.Főleg a strèber.Meg Evelin.Jimin meg írt rá valamit,amit csak èn látok pont a Gipsz egy pici rèszèn.
I love you....
Azt hiszem...tènyleg szeretem...de....akkor mi lesz a fogadással?