El is telt olyan 10 perc, de Sherlock még mindig a cigit kereste, ezalatt Mrs. Hudson is feljött, és csacsogni kezdett a rendetlenség miatt. Sherlock egy pillanatra megállt, majd Mrs. Hudson felé fordult, és elemezni kezdte őt, de olyan gyorsasággal, hogy alig bírtuk követni. Szegény öregnéni a sok sértő szótól szégyenkezve, és feldúltan kiment a nappaliból, és lesietett. Erre mind a ketten Johnnal szúrósan ránéztünk Sherlockra.

-Mi az?- kérdezte először rám, majd a bátyámra nézve.

-Ez nem volt szép, sőt bunkó volt!- mondtam ki nyíltan, amire leült.

- Maga ezt nem érti!- nézett felém unottan.

-Kérjen tőle bocsánatot!- jelentette ki John könnyedén.

-ó John, hogy irigylem magát!- mondta, kis mosollyal. Erre ledobta az újságot a bátyám, és ránézett.

-Engem? Ugyan, miért?

-Az elméje olyan békés, tisztán jár és csak keveset!- erre John felhúzta szemöldökét- viszont Miss Aliceról ezt nem mondhatom!- jelentette ki rám pillantva, amire hallgatni kezdtem őt- Hiába testvérek, hiába vannak egy-két közös vonásaik, a gondolkodásmódjuk teljesen eltérő, hasonló az enyémhez, viszont még nem annyira éles, és gyors, az enyém pedig olyan mint egy gép, zakatol mint egy rakéta, ami majd felrobban. Egy esetet akarok!- kiáltotta már a végére türelmetlenül.

-Hiszen reggel oldott meg egyet, avval a szigonnyal!- mondtam hangosan.

-Az reggel volt, én most újat akarok! Mikor jön következő?- kérdezte, amire kijelentettem, hogy megyek kirakodni a táskákból a konyhában, amit hoztam.

Még néhány mondatot veszekedtek Johnnal, hogyha nem hívja fel Lestrádot( később megtudtam, hogy az a rendőrfőfelügyelő a Scotland Yardon)akkor Crudot fognak játszani, de valaki csengetett, és abbahagyták.

Egy ügyfél jött. Amíg ott beszélgettek, én a konyhába kezdtem rakodni, mindent elrendeztem. Mikor kinyitottam a hűtőt, majdnem felsikoltottam, de gyorsan befogtam a számat, és nem hallottak semmit. Egy levágott fej volt bent ott. Emberi fej! Habár ha így belegondolok, nincs okom ezen csodálkozni. A nappaliból hallottam a nevemet, ahogy szólít a detektív, ezért nem nagy kedvvel, de odamentem.

Sherlock P.O.V

- Miss Watson kérem jöjjön ide!- mondtam, mire lassan, de a nappaliba csatlakozott hozzánk John húga.

-Igen Sherlock?- kérdezte ránk nézve. Valószínüleg nem értette, miért  hívtam oda, ezért rövidre fogtam.

-Hallgassa meg, majd elemezze az urat!- erre csodálkozni kezdett,hogy honnan tudom, de odajött, John mellé állt, és a tekintetét az előttünk lévő férfire fordította.
Henry, az ügyfél alaposan, mindent elmondott , de untatott, mert nem volt érdekes az ügy, ellentétben Alice-szel, aki a ,,mesét,, szinte lélegzetvisszafojtva hallgatta. Mikor abbahagyta John hozzászólt.

-Azon az este az ördögöt látta?

-Igen, óriási volt, koromfekete, rávetette magát apámra, és széttépte. A holteste nem került elő, engemet pedig az erdőben találtak meg.

-Hmm -hümmögtem- fekete, nagy karmok, vörös izzó szem. Mi az? Farkas, kutya...-mondta Alice gondolkozva, mire gyerekes gondolatain, elmosolyodtam.

-Vagy génmanipuláció- mondtam halkan Alicere nézve, aki csak forgatni kezdte szemeit, mert nem vettem komolyan. Henry is észrevette, és hozzám szólt.

-Maga nevet rajtam Mr. Holmes?- kérdezte botránkozva.

-Miért, maga meg viccel?- kérdeztem unottan.

-Akármi is történt az apjával, annak már 20 éve, miért csak most jött el?- kérdezve John oldva a feszültséget.

-A tegnap este történtek miatt!- jelentette ki Alice, amire ránéztünk.

-Miért mi történt?- nézte John  értetlenkedve.

-Honnan...honnan tudta?- kérdezte tágra nyílt szemekkel Henry a hátam mögött álló lánytól.

-Nem tudtam, csak feltünt!- jelentette ki egyszerűen a fejét oldalra billentve, és elemzeni kezdett.

Alice P.O.V

Nem akartam, hogy megtudják, hogy ilyet tudok, hogy olyan vagyok, mint Sherlock félig-meddig, de gondoltam, amúgy is kitudódott volna.

-Devonból jött. Vett egy szánalmas reggelit, és egy fekete kávét a vonaton. A szembeülő lánynak tetszett, eleinte érdekelte, de mostanra meggondolta magát.

-Honnan?-kérdezte Henry.

-Alice?- nézett rám John, én pedig folytattam.

-A zsebéből látszik a jegy, ami kivan lyukasztva, csak a vonatjegyeket lyukasztják ki Angliában. Kezében vonatos szalvéta, amivel a kávét törölte fel az asztalról, mikor kiöntötte, folt színéből látszik, hogy nem tett bele tejet. Ketchup maszat van az arcán, és a kabátján, szóval a reggelije egy olcsó szánalmas szendvics lehetett.

-És honnan tudja, hogy szánalmas volt?- kérdezte Henry tőlem, amire unottan ránéztem.

-Miért? Van másmilyen is a vonaton?- kérdeztem, mire Sherlock félre húzta a száját egy kis mosolyra.

-A szalvétán számok vannak felírva,ami nagyon is egy nő kezéből származik, a dőlt betűk megmondják, hogy magával szembe ült, viszont amikor a nő leszállt, avval törölte fel a kávét az asztalról, az utolsó négy szám elmosódott, és meggondolta mégis magát. De ez nem válasz a feleletre. Devonból csak reggel 10-kor jön vonat, szóval rögtön az elsővel jött, mivel tegnap este valami történhetett...- mondtam hangosan, mire Henrynek elakadt a lélegzete John meglepődve engem nézett, és Sherlock pedig összecsapta két tenyerét.

-Tudtam- mondta rámnézve a detektív- elég jól tudja, nem annyira gyors, de mégis hibátlan, egy kis apróságokon kívül- hadarta, mire kis mosoly jelent meg arcomon.

-Ezt bóknak veszem!- mondtam rá pillantva.

-Ritkán bókolok,  írja fel- gúnyolódott. A  beszédem után Henry még mesélt az esetről, először Sherlock nem akarta elfogadni az ügyet nyilvánvalóan untatta, de azután mégis felkeltette érdeklődését, és elvállalta.