Reggel az ébresztőmre keltem fel. Lassan kinyitottam a szemhéjaim, és az órámért nyúltam. 8:58, akkor még van időm elkészülődni- gondoltam, és felkaptam magamra egy fekete nadrágot és egy szürke pólót, majd lesétáltam a nappaliba. John a számítógép előtt ült, és gondosan írt valamit, míg Sherlock a két kezét összetéve csukott szemmel ült a barna kanapén. Johnnal ellentétben ő rajta egy fehér ing volt, és egy zafírkék köntös, ami még jobban kihozta kék szemeit, és megkarcsúsította testét.

-Jó reggelt!- mondtam rájuk nézve, amire John visszaköszönt, de Sherlock figyelemre sem méltatott, ezért én is hagytam ott a hol van és Johnhoz mentem.

-Hogy aludtál?- kérdezte a bátyám hátrafordulva.

-Elég jól- bólintottam, és előrehajoltam, hogy hangosan elolvassam mit ír John a gépen- Dr. John H. Watson személyes blogja... John nem is tudtam, hogy neked van  blogod!- néztem rá meglepődve, amire válaszolni akart volna, de Sherlock megelőzte.

-Igen, arra a blogra írja a már megoldott eseteket!- nézett felénk.

-ohh...- mondtam meglepetten, és John és Sherlock között cikázott a tekintetem- ugye ti... nem vagytok...ugye nem?- kérdeztem gondolkodva, amire mindkettejüknek leesett, hogy mire akarok kilyukadni. Johnnak a szemei kipattantak, amin majdnem elnevettem magam a látszatra, és Sherlock pedig gyorsan felállt és az ablakhoz ment, majd hozzám szólt.

-Biztosíthatom önt Miss Watson, nem, nem vagyok meleg, és a másik nemhez vonzódom, ha lehet így fogalmazni, bár nem tartom fontosnak a két ember közti kapcsolatot!- mondta rám pillantva, majd újra az ablakot kémlelte. Erre egy nemtörődőmre vonatkozó hang hagyta el számat. Nem hittem volna, hogy ez az ember ennyire robotszerű lenne.

- Ne féljen Sherlock, nem volt alkalmamban az ön kedvében járni, semmilyen módon, ami megváltoztathatná mostani nézőpontomat ön íránt!- mondtam szemforgatva, utánozva a robotstílusát, amire Sherlock meglepődötten rám nézett, és John is. John arcvonásaiból ítélve, meg nem mondta volna, hogy képes vagyok ilyen ,, hivatalosan,, hangzott szavakkal is kommunikálni, lehet tényleg sok volt számára  az a 8 év míg nem látott. Sherlocknak is ez járhatott az eszében, de már mint említettem, nem tudtam őt elemezni, semmi képen. Hamar abbahagyta a bámulást, ami egy kicsit zavart is, de nem vörösödtem el, az arra túl könnyü lett volna, majd újra visszaült a kanapéra és kinyújtotta a hosszú lábait. Már a viselkedéséről most tisztán lerítt, hogy unatkozik.

Megindultam a konyha felé, hogy készítsek magamnak egy kávét, mert tudtam, hogy ha majd elmegyek erre a titokzatos beszélgetésre, akkor lehet szükségem lesz az energiámra, amit nem is tagadok. Nem szoktam kávét inni, a keserü íze miatt, a teát jobban szerettem. Feltettem a vizet forralni és a konyhapultnak nekidőlve vártam, hogy felmelegedjen. Erre egyszeriben egy lövöldözés hallatszott a nappaliból, amire meghült bennem a vér, és rögtön odafutottam, nem törődve azzal, hogy lehet meghalok.

-Mi a rossz sebet művel Holmes?- tapasztotta a két tenyerét a füleihez John. Sherlocknak egy pisztoly volt a kezében, és a falat bámulta, amin egy sárga mosolygós fej volt ráfestve. Azt lőtte meg háromszor, kinyújtott végtagokkal a kanapén ülve.

Ahogy odafutottam, Sherlock rögtön rám nézett, majd unott halk hanggal válaszolt Johnnak- Unatkozom!

-Tessék?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel ránézve, gyorsan lélegezve a kisebb sokktól.

-Unom!-kiáltotta és gyorsan felállt, és a falat kezdte lőni- Nem bírom!- kiáltotta érzéstelen arccal a falat bámulva. Amikor már abbahagyta John felakart állni, hogy elkobozza a pisztolyt, de én gyorsabb voltam, és szó szerint kitéptem a kezéből, reflexszerüen rászegezve azt.

-Soha többé, ezt ne tegye!- mondtam halkan, mindegyik tagmondatot kihangsúlyozva. John és Sherlock hitetlenül bámulni kezdtek. Erre lassan behunytam a szemem, és lelasítottam a légzésem, amire egy kézzel 3 másodperc alatt szétszedtem a pisztolyt, hogy ne legyen most lőképes. Odasétáltam Johnhoz, és az asztalra tettem a fegyvert.

-Alice, te..hogy?- dadogott John a tárgy és én rám nézve, én csak bíztatóan rámosolyogtam.

-amerikai hobbi, szabadidőmben lövészetre is jártam!- mondtam és a konyhába mentem, hogy odahozzam a kávém a nappaliba, és a másik kanapéra ülve megigyam lassan. John nem értve megrázta egy picit a fejét, de valószínüleg elhitte az arcából ítélve, és nem kérdezett akkor semmit.

A kanapén ültem, és megnyugodva szürcsöltem a fekete löttyöt, mikor Sherlock leült elém, és végigmért. Erre kérdően felhúztam egyik szemöldököm.

-Valamit titkol...- mondta halkan, összeszűkítve a szemeit,de John is meghalhatta, mert ő válaszolt hamarabb.

-Még azután kiderül, hogy a kishúgom egy valódi bűnöző!- mondta rám nézve hangosan felnevetve, és eltette a fegyvert a fiókba, majd visszafordult a számítógéphez, hogy folytassa, amit még reggel elkezdett. Én erre sokatmondóan mosolyogni kezdtem, hogy csak Sherlock lássa, ami sikerült is. ő pedig le nem véve rólam a szemét, hátradőlt a fotelba, hogy gondolkodjon, majd bezárta a kék szemeit, és csend telepedett a szobára, most az egyszer.

- Hmm- hümmögtem, és a faliórára néztem. 10:20, még van időm- a bloggal kapcsolatban, én is szeretném, majd elolvasni...

-Nyugottan...

-Nem!- vágtak szinkronosan a mondandómba ketten, amire majdnem elnevettem magam.

-És ugyan miért nem Mr. Holmes?- kérdeztem kíváncsian, amire lassan kinyitotta a szemeit, és rám nézett.

- A blog, ami bűnügyekkel van teli, nem hinném, hogy önnek való lenne Miss Watson, még rémálmai lennének.

-Azt kétlem...- mondtam gúnyosan nevetve, és halkan hozzátettem- voltak olyan idők, mikor a poklot is megkellet járnom!- mondtam, mire Sherlock, kérdezni akart valamit, de hogy ne kelljen újra hazudnom, felálltam, és az ajtó felé vettem az irányt.

-Kimegyek egy kicsit sétálni, lehet csak este jövök!- mondtam hangosabban, hogy John is halhassa.

-De ne legyél túl sokáig!- hallotam Johnt, majd becsuktam az ajtót, és elrejtettem a pisztolyom a kabátom szélébe.

Sherlock

-Kimegyek egy kicsit sétálni, lehet csak este jövök!- mondta Alice, hogy megakadályozzon a kérdésem feltevésében, és felvette gyorsan a fekete bőrkabátját.

-De ne legyél túl sokáig!- mondta John, amire már válaszként az ajtó csapódását hallotta. Én pedig gyorsan felálltam a székből, hogy az ablakhoz lépjek, és lássam Alice beszáll egy fekete taxiba, ami elviszi őt.

-Sherlock, ugye nem a hugomat lesed az ablakból?- kérdezte John a monitort bámulva.

-Valamit titkol...

-Ugyan nem..., habár nekem is furcsa volt, hogy ilyen jól ért a fegyverekhez! De Sherlock az ég szerelmére nem kell annyira gyanusítani őt!- mondta John felémnézve, de ahogy nem válaszoltam, visszafordult, hogy újra írja a blogbejegyzést.

-Valamit titkolsz Alice Watson! És én kifogom deríteni, hogy mi az!- mondtam halkan.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kész ez a rész is! jeeeej :D  A következő epizódban pedig megtudhatjátok, hogy ki volt az az ismeretlen, aki Alice-nak írt :), de gondolom már kitaláltátok :D Ha tetszett pls dobj egy csillagot! Köszi :)

#Sz.