,,Kutyák csaholása és fegyveres emberek lövöldözése hallatszik hátam mögül messze, de mégsem annyira messze, hogy megálljak pihenni. Már olyan fél órája futhatok megállás nélkül a sötét, hideg erdőben. A szívem olyan gyorsan dobog, hogy már a fülemben érzem a kalimpálását. Már nem is érzem a hideget, csak a meleg vérem áramlik szét egész testemben, és csak a tüdőmet szúrja meg belül az éles fájdalom, a kimerültség miatt.
Fuss...Abba ne hagyd... Ha megállsz elkap...-ezek jártak a fejemben körbe-körbe hajtva engem előre és csak előre beljebb a sűrű erdőbe, az ismeretlenbe, reményt adva, hogy elérem egyszer a közelben lévő kis várost.
Kapjátok el, ott van!- kiáltotta az egyik embere. Láttam, ahogy egy nagyobb fényreflektor megvilágítja a testem és kirajzolódik a földön az árnyékom.
Már közel vannak....Ne lassíts...fuss...
Egy golyó épp a fülem mellett repült el, amire felugrottam és az előttem lévő faág miatt leestem a földre. Éreztem ahogy az a kis levegő is, ami a tüdőmben volt, kipréselődik belőlem. Már sípolva vettem a levegőt a számon és orromon keresztül egyszerre. Ahogy próbáltam felállni megéreztem valami hideg, nedves dolgot a kezem alatt.
Moha... Akkor víz van a közelben... van remény... fuss..
- OTT VAN!-valaki kiáltotta.
FUSS... nyerített már szinte az agyam, hogy kelljek fel. Gyorsan felálltam és újra futni kezdtem. Elővettem a pisztolyom és vigyázva, hogy ne essek el, megcéloztam néhány embert és lelőttem. Erre pisztolyzápor követett, de egy sem talált el, mert egy nagy sziklához értem és meggondolatlanul leugrottam, anélkül, hogy megállapítottam volna, milyen mély is a szakadék.
Ekkor mintha lelassult volna minden körülöttem. Összefontam a kezeimet a mellkasomon és éreztem, hogy a jéghideg víz körbeölel. Kinyitottam a szemem a víz alatt és néhány másodperc után eltüntek a fények.
Lehet azt gondolják, megfuladtam- gondoltam, és gyorsan felúsztam a felszínre és kiúsztam a partra. A víz szerencsémre mély volt, így nem ütöttem meg semmilyen testrészem. A parton hátamra feküdtem és köhögni kezdtem, ahogy gyorsan próbáltam levetni a vizes kabátom, hogy kevesebb eséllyel fagyjak meg. Ekkor megéreztem, hogy a mobilom rezegni kezd. Rögtön kezemben vettem és megnéztem a kijelzőt.

Ismeretlen szám- írta ki a mobilom. Olyan hideg volt, hogy a lélegzetem fehér páraként került ki a számból, és egy ideig azt néztem, hogy ne pánikoljak annyira be. Lassan megkerestem az üzenetet, amit kaptam.
,,Lehet, hogy most megszöktél tőlem,de hagylak is menni, hiszen még fogunk találkozni, ezt garantálhatom édesem. Majd keresni foglak Alice, addig is maradj egyben.- J.M,,
Elolvastam az üzenetet,és ahogy a végére értem, a szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem ott helyben elájulok. Félelmemben és dühömben felálltam és a mobilomat a tóba hajítottam, hogy ne tudjanak engem követni. Ott álltam a parton a tavat nézve ázott ruhában és nedves hajjal, ami a csupasz hideg testemre és arcomra tapadt, majd gyorsan megindultam a város felé, hogy menedéket keressek."

*tinn* *tinn* Jó reggelt kedves utasaink, a repülőgép hamarosan leszáll a londoni Heathrow repülőtérre. A földre érésig 5 perc van hátra, addig is hagyják bekapcsolva biztonsági öveiket. Köszönjük, hogy velünk utaztak, és a heathrowi B2- es járatot választották, további kellemes napot *tinn* - mondta be a csipogó rádióba az egyik légikisasszony, amire gyorsan kipattantak a szemeim, mert elaludtam. Lassan körbenéztem, hogy megállapítsam nem követ-e valaki, de szerencsémre senkit sem találtam veszélyesnek körülöttem. A gépről leszállva és a közepes méretű bőröndöm megkeresése után kiálltam a heathrowi repülőtér járdájára az eresz alá, és elővettem a telefonom.

Név: John Watson,Kor: 32,Hivatás: katonaorvos -pötyögtem be a telefonomba, hogy kikeressem merre is lakik a bátyám. Úgy döntöttem, hogy míg nem találok egy rendes munkát és egy új lakást, addig Johnnál fogok lakni. Elvégre 8  éve nem láttuk egymást, lehet nem is fog megismerni.- gondoltam magamban, amire félrehúztam egy kicsit a szám és tovább kerestem a címét. Két perc múlva a kütyü ki is dobta a keresetet. Mosolyra húztam a szám, és fogtam egy fekete taxit.

-Jó napot hölgyem! Merre kéri? - mondta a sofőr britt akcentussal, amit már olyan régen hallottam, hogy egy kicsit meg is lepődtem a hangzásán.

-Baker Street 221B, legyenszíves - mondtam, majd a furgon elindult a belvárosba.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos mint látjátok belekezdtem egy új történetbe, aminek a főszereplője az általam kitalált Alice Watson. Igen tudom , hogy most nagy fába vágtam fejszémet, hiszen a Sherlock fanfiction megírása nem is olyan egyszerű. Ahhoz, hogy ezek a fanfictionok tényleg jók,és olvashatóak legyenek, úgy kell gondolkodnom (mint a történet írójának), mint maga a híres Sherlock Holmes, hiszen arra szeretnék minnél jobban törekedni, hogy hitelesen tudjam alakítani, mármint leírni nem csak Sherlock Holmes gondolkodásmódját, hanem a bűncselekményt és a helyszínt is úgy , hogy a dolgok összefüggésben legyenek, mint amikor kirakjuk a puzzle darabokat egymás mellé összecsatolva, és egy képet kapunk megoldásképpen. Na de elég a barokkos körmondatokból :D Evvel csak annyit szeretnék mondani, hogy ha nem lesz rá időm, vagy kedvem a történet folytatásához, akkor megállok egy picit vele, de az nem azt jelenti, hogy már abbahagyom az írást e tájt, és az egész kimegy a kukába. Nem. Csak egy kicsit szünetelni fogok, és ez vonatkozik az összes történetre, amit a Wattpadon írok. Köszönöm megértéseteket, ha eddig persze tetszik a story dobj egy csillagot, vagy kommentelj alul :P Jó olvasást! #Sz.