Első számú szabály: Ne légy szerelmes abba a személybe, akivel barátság extrákkal viszonyod van

– Tényleg nem értem, hogyan lehetsz vele ha nem is vonzódsz hozzá. Úgy értem nézz csak rá – jelenti ki YeRim álmodozva pillantva az említettre, aki egy padnál ült, nem olyan messze tőlük, más fiukkal beszélgetve.

– Yah, csukd be a szád és ne nyáladdzál utána. Egyébként a vonzódás...nem számít, hogy régóta ismerem, sőt emiatt olyan mintha a bátyám lenne – válaszolt SaeRon az elején indulatosan, ám a vége fele inkább szeretetteljesen, majd ő is a férfi irányába nézett.

Azonban az igazság az, hogy SaeRon hazudik, mert tulajdonképpen vonzódott HeeSeunghoz minek köszönhetően, néha lehetett érezni a köztük lévő szexuális feszültséget. Ennek a dolognap az elején, igyekezett ezt a vonzódást elkerülni, arra hivatkozva, idővel elmúlik. Viszont nem egészen így volt.

Nem feltétlenül tudta mit érezz HeeSeung iránt, s őszintén szólva megérteni sem igazán tudta. Ahogy a fiatal férfi tetteit, pillantását sem igazán tudta hova tenni, hiszen voltak pillanatok mikor nem úgy viselkedett mint ahogy szokott. Olyan volt mintha HeeSeung is hasonlóan érezne mint ő. De nem akart kockáztatni, így soha nem is tette szóvá.

– SaeRon te komolyan nem úgy látod ahogyan kellene? HeeSeung a megtestesült isten – sóhajt fel továbbra is az említettre pillantva. – Fogadok a pénisze is... – ezen a ponton SaeRon befogta barátnője száját még mielőtt kimondhatta volna a teljes mondatát. Ugyan már megszokta, hogy barátnője perverz volt, viszont néha túl megy egy bizonyos határon. Nem az volt a probléma, hogy ilyen intim dologról beszélt, sokkal inkább az akiéről volt szó, ami féltékenyé tette bár maga sem tudja miért.

– Yah, YeRim, mi lett veled, hogy az ő péniszéről kezdesz el csevegni? – förmedt rá suttogva, hogy csak ők hallják.

– De be kell látnod, szinte biztos szép..nem is, sokkal inkább csodás méretekkel van megáldva, hiszen csak nézz rá – pillant az említett férfi nadrágjára, ami kissé kiemelkedett ott ahol kell. Akaratlanul is oda pillantott, emlékezve arra az estére mikor HeeSeung részegen ment hozzá majdnem teljesen meztelenre vetkőzve ahogyan belépett a lakásba. Nyilván pár pillanatra megnézte a férfit csodálkozva méretein, ami szépen kimutatta magát alsóján. Az emlékre beharapja ajkait, amit a másik észre is vett. – Látod, mondtam én neked. Nem tudod visszafogni magad – kuncogja YeRim megbökve barátnője karját.

– Fejezd már be. Ha ennyire akarod feküdj le vele – csattan fel megelégelve gyerekes viselkedését, mire barátnője csillogó szemekkel fordul felé.

– Komolyan? Megtehetem? – hitetlenkedve nézett rá, megrázva a fejét egy idő után, feladva, miszerint értelmesen lehet vele beszélni. Néha tényleg nagyon átesik a ló túloldalára.

– Sziasztok lányok – lép oda hozzájuk HeeSeung helyet foglalva mellettük. Egy ideje már észrevette, hogy SaeRon kissé szomorkás, ezért úgy döntött kideríti mi lehet a baj. – Miről beszéltetek? – kíváncsiskodik hátha megtudja amit szeretne. Mindkét lány lefagyva pislog pár másodpercig, ami azt az érzést kelti a fiatal férfiban, valami biztosan történt.

– Semmi különöset – válaszolt végül SaeRon váll vonogatva, de még mielőtt bármit mondhatott volna még, barátnője közbe szólt.

– Szabad vagy ma este? – tért a lényegre a szőkeség, ami mindenkit meglepett. De amint észhez tért HeeSeung óvatosan a másikra pillantott, aki szintén értetlenül állt a dolgok elé. Nem gondolta volna, ekkora merész lesz barátnője, ezért sem tudta mit tegyen. Csak abban reménykedett, hogy a fiatal férfi valami ürüggyel visszautasítja eme csábító ajánlatot. Már csak a puszta gondolattól, hogy ők ketten lefeküdnek felfordul a gyomra és rosszul van.

– Ne haragudj, de már van programom – utasítja vissza kedvesen, mivel nem akarja megbántani. SaeRon eközben igyekezet visszafogni irdatlan nagy mosolyát, nehogy még feltűnő legyen valakinek. Ugyan kissé rosszul érezte magát, amiért YeRim csalódott, de nem tudott mit tenni.

– Azt hiszem nekünk mennünk kéne. YeRim holnap találkozunk – áll fel megölelve barátnőjét, mire az mosolyogva köszön el, majd a közös lakás irányába indul, amit HeeSeungal együtt fizetnek. Ismerik egymást gyerekkoruk óta, így nem féltek albérletbe költözni az egyetem alatt. Megbíztak egymásban, és így mindkettejüknek sokkal kényelmesebb volt. Felosztották egymás közt a munkát, a költségeket, pluszba nem kellett valami idegennel a koliban nyomorogniuk. 

Második számú szabály: Ne légy dühös ha másokkal is találkozik

A tömeg nagy része igyekezett a ritmusra táncolni, miközben a zene szinte üvöltőt. SaeRon viszont egy kis bokszban foglalt helyett egy sarokban, ahonnét jó rálátása volt mindenkire, illetve mindenre ami a klubban történik. Így látta HeeSeungot is, aki valóban nem hazudott mikor azt mondta, dolga van, mivel éppen egy sötét hajú fiatal lánnyal csevegett. Nagyon nem tetszett neki, hogy z említett lány, időnként feljebb húzta szoknyáját, ezzel több rálátást adva combjára. Érezte ahogyan belülről felrobban a dühtől, azonban igyekezett visszafogni magát. Ugyan semmi oka nem volt így érezni, habár az előtte lévő látvány nem volt kellemes.

De ezek a gondolatok hamar elszálltak amint meghallotta kedvenc dalát, ezért nem volt kérdéses mit fog tenni a következő pillanatban. Mosolyogva állt fel majd indult a táncparkettre. Igyekezett úgy mozogni, hogy vonzó legyen a férfiak számára, időnként HeeSeung felé pillantva. Egyszer csak két erős kart érzett meg dereka körül, mire mosolyogva fordult meg, ahol egy negyvenes éveiben járó férfi volt. Mindazonáltal igazán jóképű volt.

– Szia szépségem – mosolygott miközben erősebben szorította csípőjét, ezzel elérve, hogy SaeRon kellemetlenül érezze magát. – Mit szólnál ha egy kevésbé zsúfolt helyre mennénk? – suttogta fülébe mire a lány az eddiginél is rosszabbul érezte magát, így próbált elhúzódni, azonban a férfi erősebben szorította derekát. Hiába való volt próbálkozása, hogy hátrébb lépjen tőle, a férfi nem eresztette el, azonban valaki hirtelen megragadta kezét és magához húzta. Mikor megnézte ki a megmentője egy igencsak dühös HeeSeungot vélt felfedezni, ki ökölbe szorította kezét, úgy nézve a másik férfira. – Mi bajod?

– Hogy mi a bajom? – szólalt meg szarkasztikusan, mire SaeRon felvontad a szemöldökét. Sohasem hallotta még ilyen beszélni, ezért is volt furcsa az egész helyzet – Elég világos, hogy semmit sem akar – mérte végig az idősebb férfit, előrébb lépve mire a lány kapcsolt és jobb kezéért nyúlt.

– Csak kéreti magát, tudom mit akarnak az ilyen lányok – mérte végig a lányt megnyalva ajkait ami HeeSeungnak nagyon nem tetszett, és ennek hangot is adott.

– Ilyen lány? Hogy merészelsz így beszélni a páromról? – emelte fel hangját, magára vonva pár ember tekintetét akik a közelben táncoltak, de SaeRon fejében csak is egy valami visszhangzott. Párom...HeeSeung komolyan párjának hivta őt? Nyilván a kialakult kellemetlen helyzet miatt, de attól még nagyon jól esett neki. A fiatal férfi éppen készült jól arcon vágni az idösebbet, de ekkor jöttek a biztonságiak, akik onnantól kezdve foglalkoztak az egésszel.

– Jól vagy? – fordult hozzá sokkal gyengédebb tekintettel HeeSeung, megölelve egyfajta nyugtatásképp.

– Igen, köszönöm – motyogja mellkasába, hogy aztán pár pillanattal később mosolyogjon.

– Ennek örülök – mosolyog vissza majd hirtelen komolyan mered maga elé – De szét tudtam volna verni a pofáját – dühöng magának – Hogy merészelt ilyet feltételezni rólad? Nem is nézel ki olyan személynek, mint aki bárkinek oda adja magát...normális ez egyáltalán? – háborog továbbra is bajsza alatt, ami igazán aranyossá tette.

– Kérlek nyugodj meg, nem tesz jót ha dühöngsz, de...– csúsztatta kezét óvatosan mellkasára, majd a szemébe nézett, azonban nem volt lehetősége feltenni a kérdést, mivel HeeSeung pontosan tudta mit akar.

– Miért mondtam azt amit? – fejezte be ő a kérdést, mire a lány válaszként bólintott – Nem szeretnél az enyém lenni?

– Nem erről van szó, csak...

– Akkor miért töröd fölösleges kérdésekkel a csinos kis fejed? – böki meg az említett testrészt, mire kuncogni kezdtek majd jó pár percig élvezték egymás kellemes társaságát mígnem SaeRon meg nem törte ezt.

– Azt hiszem vissza kellene menned hozzá – pillantott a nőre aki összezavarodva nézett feléjük. HeeSeung válaszként bólintott majd elköszönt tőle a pult felé indulva. Természetes SaeRon félreértette az egészet, hiszen a fiatal férfi csak elmagyarázta mi történt, hogy a másik fél is értse az egész jelenetet.

Harmadik számú szabály: Nincsenek érzelmek, csakis szex

– Hey – szólal meg egy egészen magas fiatal férfi, sötét szemekkel, amik most nagyon is kivehetőek voltak a klub fényeinek hála.

– Szia – viszonozza kedvességét a lány miközben beleillik a koktélba, amit nem rég kért magának.

– Egyedül? – kérdezi újra az idegen, magára vonva SaeRon tekintetét. Nem igazán tudta mit válaszoljon, hiszen egyértelmű volt a dolog, és nem is értette miért kérdezett rá, így hát csak bólintott válasz gyanánt. – Zavarna ha csatlakoznék? – újabb kérdés, ami ugyan nem lepte meg hiszen számított rá.

– Nem – adta a rövid választ, ami látszólag nem igazán tetszett a másik félnek, azonban nem szólt semmit. Egy kis ideig beállt közéjük a csend, amit ismét a férfi tört meg, majd ezt követően elkezdtek csevegni egymással, mindenféle témákról csakhogy elüssék az időt. És persze, hogy oldják a hangulatot kettejük közt. Egy idő után a fiatal férfi megérinti SaeRon combjait ezzel felhívva magára a figyelmet. A lány hirtelen nagyon melegnek érezte a helyiséget. Nem volt meglepö reakciója, hiszen egy jó ideje nem volt férfival, és azért hiányzott már neki ez az érzés.

– Mit szólnál, ha elmennénk táncolni? – suttogja fülébe, majd hátrébb húzódik kezét nyújtva felé. SaeRon pár másodpercig csak nézi. Ujjai vékonyak és hosszúak voltak, és biztos volt benne, hogy csodákra képes vele. Erre a gondolatra viszont elmosolyodott majd elfogadta a felkérést. Igyekezett a lehető legjobban érezni magát azon az estén, teljesen megfeledkezve HeeSeungrol, az összes figyelmét annak a szexi fiatal férfinak szentelve.

Szerencsére nem voltak sokan a táncparketten, így nem volt kényelmetlen ott tartózkodni. Minden figyelmeztetés nélkül a fiatal férfi megragadja a lány feszes fenekét, közelebb húzva magához, elkezdve a zene ritmusára táncolni. SaeRon egy apró nyögést hallatott mikor megfogta a férfi, amit ő valószínűleg nem hallott, a hangos zene miatt. Megfordult háttal neki, testét olyan módon ringatva, amit mások irigyelnének. Ám ez mozdulat megtette a hatását, mivel a férfi megragadta csípőjét, így érezhette éledező tagját, ekkor viszont vissza fordult hozzá kezeit hajába túrva, majd elkezdte csókolgatni nyakát. Erre a fiatal férfi újra fenekére helyezte kezét ezúttal erősebben fogdosva. Mindketten hosszan beszívták a levegőt, érezve mintha az körülöttük felfórosodott volna sokkal kényelmesebbé varázsolva a helyet. Azonban ezt valaki tönkre tette méghozzá azzal, hogy megragadta SaeRon karját és elhuzta a jóképű férfitól. A lány kissé zavartan fordult meg észrevéve HeeSeungot.

– Velem jössz – préseli ki fogai közt állkapcsát összeszorítva a méregtől.

– De... – fogja meg a másik is a lány kezét majdhogynem szomorúan.

– Hamar visszatérek – mosolyog rá a lány, még úgyis hogy nem biztos visszatér, majd HeeSeung után indult, aki gyorsan szétnézett majd behúzta a mosdóba, a pultnak lökve finoman, hogy a feneke a csípőjéhez érjen.

– Ki volt ez a férfi? – suttogta kérdését fülébe mire megborzongott, de nem akart válaszolni. Igazságtalannak tartotta, hogy míg ő más lányokkal találkozgat neki nem lehet. Miért is érdekelte volna ez HeeSeungot?

– Miért?

– Nem válaszolsz? – finoman megcsapta fenekét mire SaeRon meglepetten felnyögött. Nem kicsit lepte meg ez a viselkedés, és nem tudta hova tenni, de tagadhatatlan mennyire tetszett neki.

– Nem számít – nyögte végül miután öt alkalommal finoman fenekére csapott.

– Én is így gondoltam – elégedett vigyor jelent meg ajkain, majd megragadva SaeRon kezét kivezette a mosdóból, illetve a klubból is.

Negyedik számú szabályi: Minden csak az élvezetekről szól

HeeSeung leparkolt a fekete járműjével az albérlet előtt, ahol mindketten éltek. SaeRon ki is szállt elindulva a bejárat felé, őt követte a fiatal férfi is, miután megbizonyosodott lezárta a kocsit. Mivel a hatodikon laktak ezért legtöbbször a liftet használták, ez most sem volt másképp, így alig pár másodperc alatt le is értek a kívánt emeletre, majd a lakásuk felé indultak. HeeSeung időközben elővette a kulcsot, hogy ne kelljen bajlódjon vele a bejáratnál, majd kinyitja az ajtót előre engedve SaeRont, aki mosolyogva lép be. Nem gondolkodott sokat és bezárta az ajtót majd felkapta a lányt, aki meglepetten sikkantott a nem várt cselekedetre. HeeSeung a saját hálószobája felé indul, gyengéden lefektetve a lányt az ágyra majd szép lassan elkezdi kigombolni ingét. Erre a mozdulatra SaeRon megnyalta ajkait végignézve a fiatal férfin, kissé elidőzve kidolgozott alhasán.

– Tetszik amit látsz? – jegyezte meg féloldalas mosollyal, amit annyira imádott SaeRon, majd két kezét a feje mellett helyezte el, ezzel fölé hajolva.

– Talán – motyogta akaratlanul is végighúzva ujjait az alhasán.

– Veszélyes játékot űzöl kislány – morogta HeeSeung szinte letépve a lányról a ruhát, így csak fehérneműben feküdt előtte. A látványra végig nyalta ajkait, és bár zavarta a csipkés anyag egyelőre nem vette le róla csak gyönyörködött a látványban, ám nem sokáig hiszen SaeRon megragadta a nadrágját ezzel közelebb húzva magához, szinte már rajta feküdt. Tekintetük találkozott felfedve egymásnak szexuális vágyukat, de nem tétlenkedtek sokáig mivel egy szenvedélyes csókcsatába kezdtek, amibe mindketten belenyögtek az élvezetektől. SaeRon közben a nadrágszíjra tette kezeit, lassan kibontva azt, mire HeeSeung értve a célzárt feltolta magát annyira, hogy le tudja venni a nadrágot, így szépen kivehető volt alsóján keresztül mennyire is vágyik a lányra. Minden alkalommal SaeRon feltette magában a kérdést, miszerint ez helyes-e, hogy legjobb barátokként szexelnek. Ám ezzel nem volt egyedül, hiszen HeeSeung is hasonlókon gondolkodott, de úgy voltak vele, hogy míg mindketten akarják, nem lehet belőle baj.

– Biztos szeretnéd? – kérdezi HeeSeung ugyanúgy mint minden egyes alkalommal, csakhogy biztosra menjen, nem erőlteti magát a másikra. Amint SaeRon bólintott válaszként, a fiatal férfi az éjjeli szekrény felé fordult kihúzva a fiókot, egy óvszer érdekében, hiszen fő a biztonság. Ők maguk sem tudják, hogy és mikor de sikerült levenniük egymásról a zavaró textileket, így csak felgörgette magára az óvszert majd óvatosan bepozicionálta magát a lány bejáratához. Amint megbizonyosodott róla, hogy minden rendben lassan behatolt, hogy meg tudja szokni SaeRon méreteit.

Ez volt az utolsó alkalmuk így együtt. Legalábbis annak kellett volna lennie. 

Ötödik számú szabály: Ne festess bele semmilyen érzelmet

SaeRon kinyitotta szemeit, mivel a nap besütött az ablakon, ezzel félbeszakítva édes álmát. Néhányszor pislogott, hogy megszokja a hirtelen ért fényt, majd lassan leszáll az ágyból, körülnézve, ám ne találja a szoba tulajdonosát. Vajon hol lehet? Nagyot sóhajtva magára veszi HeeSeung ingét, majd a konyhába indul, hogy főzhessen magának kávét, abban reménykedve hátha ő is ott van. Azonban rajta kívül senki sem tartózkodott a lakásban. Kissé szomorúan lép a szekrényhez, kivéve egy bögrét amiben majd készíti a forró italt, mikor is észreveszi a cetlit. Óvatosan felveszi, hogy el tudja olvasni.

„ El kellett mennem egy projekt miatt. Nem maradok sokáig, addig is vigyázz magadra, és reggeliz.

A te HeeSeungod"

Megrázza a fejét a másik gyerekességén, de azért jól esik neki, hogy tudatta vele, hova ment. Legalább nem kell aggódnia. Immáron jobb kedvel lát neki a kávé készítésének, és amíg az kifő addig felvesz valami kényelmes darabot, elvégre nem maradhat egész nap HeeSeung ingében. Bár igazán csábító gondolat. Mosolyogva indul a szobája felé, a szekrény előtt megállva, hogy ki tudjon venni egy bővebb fazonú nadrágot és egy egyszerű felsőt. Mire visszaért kész is lett a kávé így csak kiöntötte a bögrébe, majd a kis erkélyre indult, hogy ott fogyassza el a forró italt. Általában együtt szokták meginni, minden témáról beszélgetve, ami éppen aktuális volt számukra. De most hogy nem volt ott, elkezdett azon aggódni, vajon helyes- e amit tesznek. Nem tudta mit tegyen, szeretet volna véget vetni ennek ugyanakkor mégse, hiszen tagadhatatlan mennyire imádják egymás társaságát az ágyban is. Vagy talán éppen ezért nem akar véget vetni ennek, mert tudja, HeeSeung mennyire jól végzi dolgát? Túl sok kérdés, válasz pedig semmi, ami megőrjíti SaeRont. Talán meg kellene beszélnie vele a dolgokat, viszont nem akarja, hogy félreértse, így próbál egyedül rájönni a válaszokra. 

Hatodik számú szabály: Tartsd észbe, nem minden barátság extrákkal végződik barátsággal

Mindketten kibontották a hideg sört, majd ittak belőle pár kortyot.

– Milyen filmet választottál? – kérdezte HeeSeung, kényelmesen elhelyezve magát a kanapén.

– Romeo és Júlia – adta meg a rövid választ SaeRon, elgondolkodva mennyire jól nézz ki a színész aki játssza a szerelmes fiút.

– Yah, komolyan mondod? Mintha filmet beszéltünk volna meg – kiállt fel a fiatal férfi, mivel kissé meglepi a másikat, de az csak mosolyog. Tudja nagyon jól, hogy SaeRon el fogja sírni magát, viszont ezt ő nagyon nem szeretné, de mégis mit tehetne. Ha már megígérte, hogy azt néznek amit a fiatal nő akar.

– De ez is film HeeSeung, ne siránkozz már.

– Rendben, de csak, hogy tudd, nem hozok neked zsepit ha elbőgnéd magad. – figyelmeztette felmutatva ujját, amit természetesen a lány viccesnek talált, azonban valóban komolyan gondolta. De mindhiába, hiszen már eléggé ismerte, hogy tudja amúgy is fog hozni hiába állítsa az ellenkezőjét, hiszen HeeSeung mindig ott volt neki amikor csak szüksége volt valakire, ahogy ő is a fiatal férfi számára, s ez nem fog változni. SaeRon kicsit távolabb teszi maguktól a kapcsolót, majd kényelembe helyezve magát minden figyelmét az eseményekre szenteli, ami nem mondható el a másik félről is. Lopva rá pillantott néha a mellette helyet foglalóra, a barátságukon gondolkodva, illetve azon, hogy mennyi minden változott az utóbbi időben. Tagadhatatlan mennyire fontosak lettek egymásnak, minden értelemben, még ha ezt nem is vallják be, de HeeSeung érzi, miszerint ez már több mint barátság.