My lovely noona (pt1)

Heeseungal, aki az unokatestvéred, egy eldugott kis kávézóban voltatok, kicsit lazulni, mivel nemrég zajlott le nekik a comeback utáni hajsza.

– Szóval, milyen az élet Jayel? – kérdezted tőle egyszer csak, nem is figyelve, hogy egy bizonyos személyt kiemeltél. Már a debüt előtt még mikor gyakornok volt, elég közel kerültetek egymáshoz, Jayel, főleg a sok közös próba, majd az I-land bejutást követően tartottad mindkettőbe a lelket, hiszen unokatestvéred is részt vett benne. Így nem csak őt támogattad.

– Jó, azt hiszem, már megszoktam – válaszolta majd elmosolyodott és ivott egy keveset az italából. – Szóval szereted őt? – kérdezte Heeseung mire meglepődtél, emiatt pedig félre nyelted a sütit majdnem megfulladva. Fogalmad sem volt honnét jött ez neki, mivel senkinek sem meséltél érzéseidről, és csak remélni tudtad, hogy nem annyira nyilvánvaló érzéseid iránta.

– Nem, én...

– Nincs semmi baj noona ha kedveled. Miért tagadod folyton? Nem mintha elmondanám bárkinek is – tette hozzá mire elmosolyodtál. Heeseung valóban nem volt az a fajta, aki egyből megy tovább adni a szaftos dolgokat, de még úgy semmit sem. Azonban valamiért mégse merted elmondani neki.

– Most indulok mert későre jár – mondtam elkerülve a témát, ezzel pedig a válaszokat is, vagy az esetleges kérdéseit. Most nem éreztem úgy magam, meg is tudnám őket válaszolni értelmesen. Inkább fáradtságra hivatkozva indultam haza, ahol egy gyors zuhany után az ágyba bújtam, az egyik kedvenc sorozatom keresve.

Ébren vagy?

                                                            Igen, miért?

Jaynek tetszik valaki

Értem Heeseung, és mit csináljak vele?

Gondoltam szólok noona. Lehet te vagy az a személy.

Nem válaszoltál neki, mivel abszurdnak gondoltad. Miért is kedvelne téged. Semmi oka rá, hiszen idősebb vagy 5 évvel, és hozzá egy csinos, fiatal lány illik.

Reggel siettél mivel kicsit elkéstél, így még reggelizni sem volt időd, mikor pedig az épületbe fordultál az öltözök felé, valakibe belementél. Nyilván káromkodtál egy sort magadban, hogy lehetsz akkora szerencsétlen, és gyorsan összeszedted magad, majd akkor vetted észre, hogy bizony Jay volt az a személy akinek neki mentél. Ki más lehetett volna?

– Jól vagy noona? Nem esett bajod? – kérdezte aggódva, mire nagy nehezen biztosítottad, hogy minden rendben, majd amint te is megbizonyosodtál erről, folytattad utad. Azonban a megszokott kis csend és nyugalom helyet egy aprócska kis ajándék, illetve egy levél várt rád a szekrényed előtt. Először azt gondolta valamelyik másik lánynak a párja hagyta ott, ami igazán szép gesztus, de akkor felfedezted a neved rajta. Így már viszont valamelyik uj gyakornokra vagy táncosra gyanakodtál, hiszen volt már erre példa, akik valami oknál fogva csodáltak téged. Bár nem érted miért.

Elhessegetve ezeket a gondolatokat nyitottad fel a levelet, mert egészen felkeltette az érdeklődésed.

„Kedves T/N

Először is hogy vagy? Remélem szép napod lesz.

Egyelőre nem árulom el ki vagyok, csak fogadd el ajándékomat, egy jelnek a szívedbe való belépéshez.

Remélem tetszik.

A titkos csodálód."

Elmosolyodtál, hiszen manapság már senki sem ír levelet, mikor ott a fejlett technológia, így egy igazán romantikus léleknek gondoltad őt.

– T/N felnő – motyogta az egyik táncos lány, mire a másik gyengéden megbökte. Nem foglalkoztál velük mert nyilvánvaló volt, hogy féltékeny, amit viszont butaságnak gondoltál, így csak csendben felbontottad az ajándékot, ami tele volt a kedvenc édességeiddel. Meglepődtél, nem is kicsit, mert senkinek nem nyíltál meg ennyire, egyedül csak a bátyád és Heeseung tudott ezekről. Nem gondoltad volna, hogy ők lennének azok. Ekkora tréfára nem képesek. – Biztosan ismer téged, ha ezeket vette – szólalt meg ismét miután elmormoltad, hogy a kedvenceid, ezúttal viszont sokkal kedvesebb volt.

A nap további része kellemesen telt el, irtó sok gyakorlással, és persze az egyik felében még foglalkoztál a titkos emberkén, aki igyekszik kedveskedni neked, próbálva kitalálni ki lehet az, de ahogy kezdtetek jobban bemelegedni, már nem volt ilyesmire időd. Észre sem vetted mennyire gyorsan eltelt az ebéd idő és te még csak nem is ettél. Ám legnagyobb meglepetésedre, a megszokott kis helyen- a táncterem másik fele-, ahol általában megkapsz pár falat szendvicset, már várt az említett étel. Azt sem tudtad mi történik, mivel nem láttad bejött e valaki és oda tette volna, és a lányok sem szóltak. Teljesen értetlenül álltál a dolgok elé, de végül is mosolyogva fogyasztottad el. Bárki is volt azt, jólesett törődése.

– Noona, beszélhetnénk kicsit? – szólított meg Jay, mikor éppen készültél hazamenni. Fáradtan ugyan de jó kedvvel fordultál hozzá, biztatva, mondja csak nyugodtan – Arra gondoltam, nem vagy e szabad holnap? – vakarta meg idegesen a tarkóját, igazán édes képet festve ezzel.

– Persze, miért? Szeretnél gyakorolni? – először persze nem gondoltál semmi komolyabbra, hiszen volt már, hogy együtt gyakoroltatok.

– Nem, csak szeretnék együtt tölteni veled egy kis időt – mosolyodott el kedvesen, mire nagyokat pislogtál. De természetesen belementél, hogyne tetted volna, amikor kedvelted őt. Nyilván ő nem olyan szándékból értette, de jobb mint a semmi. Elköszönve tőle indultál az öltözök felé, ahol a szekrényed előtt ismét várt valami. Egy virágos esernyő és egy levél.

Kedves T/N

Nagyon csúnyára fordult az idő, és nem akarom, hogy megfázz, vagy akár elázz ha netalán mégis esne. Ezért íme, hoztam neked ezt az esernyőt, hogy biztonságban tudj hazamenni. Vigyázz az egészségedre és ne felejts el vacsorázni, még ha túl késő is van hozzá.

A titkos csodálod

Elmosolyodtál aranyosságán, mire gondoltál egyet és elővéve egy papírt meg tollat-szerencsére mindig van nálad-, úgy döntöttél megköszönöd neki, hogy ennyire odafigyel. Mivel nem igazán tudtad mit kellene írj, így csak egy egyszerű köszönöm szót fog kapni. Reméled nem okozol csalódást ezzel neki és értékelni fogja. Szépen összehajtottad majd átöltözve magadhoz vetted az esernyőt, miután letetted arra a helyre a kis cetlit, ahol a neked szánt levelet találtad, majd indultál haza. Végül jól jött az esernyő, mivel fél úton elkapott az eső, így akaratlanul is elmosolyodtál. Mintha tudta volna milyenre fordul az idő, és ezért hálás voltál neki.