ﾟ+*:ꔫ:*﹤Gondoskodnak rólad a menstruációd alatt﹥*:ꔫ:*+ﾟ

ꔫ 𝓗𝓮𝓮𝓼𝓮𝓾𝓷𝓰 ꔫ

Arckifejezése megenyhült, amint kijöttél a fürdőszobából, egyenesen hozzád sétált, hogy szorosan a karjaiba vonja duzzogó alakodat.

– Nem lesz semmi baj – suttogja közel a füledbe, és finoman megdörzsöli a hátad.

– A menstruáció csúnya – nyögted és szorosan nyakhajlatába bújtál – a testem úgy érzi, hogy mindentől fel akar robbanni.

Heeseung megfogta kezed, bevezetett a nappaliba majd a kanapéra feküdt veled együtt.

– Feküdjünk le kicsit, és adjuk meg a testednek azt a pihenést, amire most szüksége van. – suttogta mire megráztad a fejed és próbáltál elhúzódni tőle.

– Nagyon elfoglalt vagy, nem kérhetem, hogy maradj itt velem.

– Niki nem jön ma, nélküle meg nem az igazi, különben is, itt nagyobb szükség van rám.

– Miért vagy ilyen édes?

– Nem tudom, de hogy őszinte legyek, jó végre ilyen nyugodtan látni ezeken a napokon – vallota be őszintén mire nevetve megcsaptad mellkasát.

ꔫ 𝓙𝓪𝔂 ꔫ

Nem szívesen követted párod, aki arra kért miszerint hagyd el az ágyat egy kis időre, és menj a nappaliba.

– Jól néz ki igaz? – elmosolyodott majd a kanapéhoz invitált.

– A hálószobát is hasonlóra varázsoltad, miért kellett a nappalit is? – kérdezte miközben mosolyogva bújtál a takarok közé, amit szépen gondosan a kanapéra helyezett néhány párna kíséretében. Volt ott néhány a kedvenc nasitokbol, illetve üdítő is.

– Gondoltam, megnézhetnénk néhány filmet és őszintén, hiányzik, hogy magamhoz öleljelek – ült le melléd, mire kezed hasára simítottad. Lágy csókot nyomot a homlokodra.

– Legalább addigra is elfelejted a fájdalmad – suttogta még egy csókot lehelve homlokodra.

– Ehhez sok ölelésre lesz szükségem. – vigyorogtál.

ꔫ 𝓙𝓪𝓴𝓮 ꔫ

Érezted tekintettét ahogyan végig követi minden mozdulatod, ahogy bementél a nappaliba és a takarót magad köré csavartad.

– Tehetek valamit? – kérdezi azonnal kétségbeesetten.

– Csak tereld el a figyelmem oppa – suttogtad, miközben az oldalához kúsztál és átölelted derekát. – Nem szeretnék a fájdalomra gondolni. Válaszként bólintott majd kezét óvatosan pockodra helyezte majd finoman simogatni kezdte.

– Tehetek még valamit? Menjek el a boltba egy kis gumicukorért? Vagy mit szeretnél?

– Csak maradj itt és ölelj magadhoz – motyogod még jobban hozzábújva, mire elmosolyodik.

– Rendben, de ha van bármi amit tehetek érted, akkor mond, rendben? – válaszként bólintottál, majd még jobban hozzábújtál.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓰𝓱𝓸𝓸𝓷 ꔫ

Az érzés, hogy a tested az övéhez simul, mosolyt csal Sunghoon arcára majd lenézett és észrevette, hogy karjaid a hasad körül voltak.

– Várj egy pillanatot – mosolygott a férfi, majd óvatosan kibujt ölelésedből. Értetlenül pislogtál utána, hiszen nem tudtad mit szeretne, főleg a konyhából. Türelmetlenül vártad míg nem megjelent két pohárral kezében, és ismét helyet foglalt melletted. – A meleg ital biztosan segíteni fog – utalt a kedvenc teádra.

– Köszönöm Hoonie, de most már nem szabad felkelned innét. Csak ha mosdóba kell menned vagy éhez vagy – fenyegetted meg, mire kissé felnevetett majd apró csókot adott ajkaid sarkába.

– Ne aggódj, nem tervezek mást csak melletted lenni.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓸𝓸 ꔫ

Újabb nyögést hallatsz, és a pocakod köré szorítod a kezed, miközben görcseid továbbra sem szűnnek meg.

– Még mindig rossz? – kérdezte Sunoo, miközben előtted megállt.

– Bárcsak ki tudnám tépni és eldobni jó messzire – morogtad orrod alatt és érezted ahogyan karjaival derekad fogja közre. – Néha olyan szerencsétlen vagyok. – kijelentésedre, Sunoo apró mosolygott csókot nyomva fejedre, elhagyva a hálószobát, hogy néhány perc elteltével visszatérjen a forró vizes palackoddal.

– Nővérem mindig ezt használja, talán neked is jobb lesz. – hagytad, hogy Sunoo a hasadra helyezze, mire apró nyögés hagyja el ajkaid.

– Sokkal jobb – mosolyodtál el őszintén. – Meg vagyok lepődve, hogy tudtad ez jó lesz.

– Néha odafigyeltem mit csinál a nővérem.

– Jól is tetted, de kérlek gyere ide egy kicsit – nyújtod felé karjaid, amibe kétségesen belebújik.

ꔫ 𝓙𝓾𝓷𝓰𝔀𝓸𝓷 ꔫ

Mosolyogtál mikor visszaértél a hálóba és Jungwon félre húzta a takarót, helyet csinálva neked.

– Mi történt? – kérdezte mivel nem értette mi a baj.

– Piros napok Jungwonie – motyogtad fájdalmasan és ösztönösen közelebb bújtál hozzá. – Bocsánat, nem akartalak felébreszteni – válaszodon megrázta fejét és szorosan az oldalához húzott.

– Semmi baj, csak aggódtam mikor olyan hirtelen kiszaladtál. Tudok valamiben segíteni, hogy jobb legyen? – kérdezte halkan mintha felébresztene valakit.

– Csak megpróbálok elaludni, illetve...megmasszírozod a hasam? Az olyan jól esne – motyogod mellkasába bújva ami mosolygásra késztette. Eleget tett kérésednek és óvatosan masszírozni kezdte.

ꔫ 𝓝𝓲𝓴𝓲 ꔫ

Felcsillant a szemed, ahogy hallottad kinyílni a bejárati ajtót és láttad, hogy Riki besétál a lakásba kezében a táskájával.

– Hiányoztál – suttogtad felülve kanapéról majd nézed ahogyan a táskát a földre helyezi és feléd biccentve mosolyog.

– Bocsánat szívem, de megvettem az összes kedvencedet és magamnak is beszereztem pár dolgot, ha nem baj – félmosolyra húzta ajkait, ami nagyon aranyossá tette.

– Csak a hormonjaim a hibásak – mutattál hasadra majd levetted magadról a takarót – Ettél? Gyere melegítek valamit – álltál volna fel azonban ő nem hagyta.

– Igazából azért jobba később mert betoltam egy kis miso levest – nevet fel kínosan mire felhúzod a szemöldököd – De esküszöm csak azért hogy ne mozdulj el a kanapéról, viszont vacsira készítek én valamit, rendben?

– Isten ments attól, majd együtt főzzünk valamit, csak legyek jobban.