27🎀

  ゚+*:ꔫ:*﹤Maffia!Au – Ha valaki bántotta párjukat﹥*:ꔫ:*+゚

𝓗𝓮𝓮𝓼𝓮𝓾𝓷𝓰

– Hee...kérlek siess. Egy csomó ember próbál betörni a házunkba.

– Mi történik? T/N? – a hangod megszakad mikor valaki meghúzta a hajad. A barátod riválisa volt. A férfi elmosolyodott az ijedt arcodra nézve, majd elvette a telefonodat.

– Szia Lee – szólt bele mire párod nagyon dühös lett.

– A kurva életbe. Ne merj hozzá érni különben megbánod – sziszegte fogai közt.

– Mi van ha mégis megteszem? – meg sem várta válaszát, erősen meghúzta hajad mire felkiáltottál fájdalmadban. Nem várta meg Heeseung válaszát és bontotta a vonalat, azonban párod nem is tétlenkedett. Tudta, máshova fog vinni ezért mindent meg kell tennie, hogy felkutasson időben, ami meg is történt. Egy elhagyatott gyárba vitt, ami tökéletes az ilyen bűntettekre. Néhány embere bement az épületbe biztosítva, hogy ő is bemenjen gond nélkül.

De még mielőtt a riválisa bármit mondhatott volna, valaki leütötte hátulról. Heeseung oda sietett hozzád, és látta mennyi sérülésed van. Elhúzta ajkait majd a másik férfihoz lépett. Meg kell bosszulnia azt amit tett veled.

– Vigyétek el orvoshoz – hangja borzongást keltett néhány emberében. Tudták, hogy a türelme túllépte a határt, ezért amilyen gyorsan csak tudták, óvatosan ölbe kapott egyik embere, majd a kocsikhoz sietett. – Hol van most az arrogáns pofád? Talán nem tudsz harcolni? – szép lassan ejtette ki a szavakat, hogy tisztán értse, majd mindkét térdére erős ütést mért a baseball ütővel. Fájdalmas üvöltése zene volt füleinek – Azt hittem, te vagy a hatalmas maffia, most mégis úgy üvöltesz mint valami gyerek – mosolygott miközben lehajolt hozzá megragadva haját, hogy aztán erős meghúzza kényszerítve, hogy a szemébe nézzen. – Hol marad a méltóságod? – kiáltotta el magát. Legszívesebben agyon verte volna azzal az ütővel, de sokkal jobbat talált ki. Letette az ütőt majd megfogva két fogát nemes egyszerűséggel kitépte azokat majd nemes egyszerűséggel felállt mint aki jól végezte munkáját. – Gondolkodjatok róla és takarítsatok el – biccentett a szenvedő férfira majd elindult ám valami megállásra késztette.

– Pedig szívesen kipróbáltam volna a szukád – nevetett betegen, mire Heeseung megfordult és agyonlőtte.

– Be kellett volna fognod a pofád.

𝓙𝓪𝔂

Vacsora idő van és Jay mint mindig, elkészíti az ételt, mivel csakis neked szeret főzni. Azonban észrevette, hogy furcsán viselkedsz. Megpróbáltál távol kerülni tőle és amikor meg akart ölelni elhúzódtál. Itt már tudta, hogy valami nagyon nincs rendben, ahogy azt is nem fogod elmondani, így utána kellett járjon a dolgoknak. Ezért amint mosogatni mentél követett és hirtelen megölelt hátulról, így látta lilás foltos nyakad.

– Ki tette ezt veled? – suttogta füledbe mitől megborzongtál. Kellett pár pillanat mire vettél elég bátorságot, hogy elmond neki. Féltél, hogy meg fog utálni de nem hallgathattad el örökké előle, főleg hogy már más is tudta.

– Egyik embered – motyogtad de még mielőtt folytathattad volna Jay dühösen az ajtó felé indult. Természetesen utána siettél és még időben fogtad meg a kezét. – Ne Jay, kérlek. Félreértette a helyzetet és csak téged akart védeni. – nem szólt semmit, hagyta, hogy folytasd – Miért nem szóltál, hogy a szüleimet apád legjobb barátja ölte meg? – a kérdést hallatán Jay megdermedt. Annyira próbálta ezt titkolni előtted. Jobb szerette volna ha balesetnek tudod be a halálukat, de így, hogy már tudod fogalma sem volt mihez kezdjen.

– Nem akartam, hogy jobban megsérülj – motyogta orra alatt, attól félve el fogod hagyni, ám nagyon is meglepted mikor átölelted derekát.

𝓙𝓪𝓴𝓮

A nagy Sim Jake volt a vőlegényed, akivel éppen vacsoráztatok. Mosolyogva nyújtotta feléd a kanalat megetetve, mire mosolyogva ráztad meg a fejed. Nem igazán szeretted az efféle kényeztetést, de most az egyszer engedtél neki. Egészen jól telt az estétek, míg nem rosszul érezted magad. Nem szóltál semmit mivel azt hitted csak túl sokat ettél, ám ez nem akart múlni, sőt egyre rosszabb lett míg végül elájultál. Jake természetesen amilyen gyorsan csak tudott hazavitt, ahol már az orvos várt titeket. Nem sokkal később megállapította, hogy mérgezés. Amint lehetett ő bement hozzád és az ágy mellé ült, miközben nem tudta abbahagyni a gondolkodást. Ki a fasz volt olyan bátor hogy ezt tegye? Nem tudott rájönni a válaszra.

Nem tétlenkedett, megkérte embereit, hogy találják meg azt aki ezt merte tenni veled.

Nem sokkal később pedig meg is találták. Dühösen nyitott be a helyiségbe ahol a nő tartózkodott. Szánalmas volt, ahogyan sírt és könyörgött az életéért.

– Jake, kérlek engedj el. Nagyon sajnálom amit tettem.

– Miből gondolod, hogy eleget teszek kérésednek? – húzta félmosolyra ajkait, ami igazán félelmetes volt. Ő volt Jake egykori asszisztense, azonban túlságosan is megszállottja lett a fiatal férfinak, és mikor megtudta, hogy megkérte a kezed, eldöntötte, miszerint meg fog ölni.

– Annyira szeretlek Jake. Boldogabbá tehetnélek, mint ő. Kurva sok pasival szexelt előtted és... – azonban befejezni nem tudta mikor az említett férfi oda lépett hozzá erősen megfogva állát.

– Pontosan. Előttem, ami nem számít, ahogy te sem számítottál soha, és örülj, hogy az ő keze által fogsz meghalni – hajolt egészen közel füléhez – Te is tudod mit tennék veled.

𝓢𝓾𝓷𝓰𝓱𝓸𝓸𝓷

„Mit érzel miután megkaptad a hírt? Szomorú, dühös? Esetleg aggódtál érte? Mondtam, hogy ne szórakozz velem Park"

A helyiséget elviselhetetlen kiáltás töltötte be, ami árulkodó jel volt miszerint mennyire fájdalmai vannak az illetőnek. Sunghoon beteges mosollyal figyelte igazán mesteri alkotását, míg a másik eszét vesztette a fájdalomtól.

Régebben az a helyiség egyfajta irodaként működött, ahol édesapja a legtöbb üzletét kötötte, illetve árukat vet át vagy szállított ki. Azonban egy rajtaütés során tönkre tették az egészet. Beletelt pár évbe mire helyre tudta pofozni Sunghoon édesapja, és egészen addig míg nem ő vette át e helyét, ugyan úgy itt történtek a legfontosabb dolgok az életükben, ahogy most is. Csakhogy Sunghoon egészen más valamire használta fel a helyiséget. Egyfajta búvóhelyé alakította át, majd később itt bűnhődtek azok akik ujjat próbáltak húzni vele.

– Mit érzel miután elvesztetted az ujjad? Dühöt, amiért ezt teszem veled? Fájdalmat, esetleg veszteséget? – fogta meg Sunghoon azt említett levágott testrészt úgy forgatva akár egy finom édességet, miközben a másik alig tudott megszólalni. Szép lassan letette az asztalra a levágott testrészt majd a friss sebbe nyomta ujjait, újabb elkeseredett fájdalmas kiáltást váltva ki a másikból – Ezzel az ujjaddal húztad meg a ravaszt ha jól tudom. Vagy a másik volt? – tűnődött el egy pillanatra a mutatóujjára bökve.

A helyiségben nagyon sok kínzó eszköz volt, minden amit egy beteg ember el tudd képzelni, a legapróbb eszköztől egészen a legnagyobbig. De mindet előszeretettel használta Sunghoon. Általában mindig ugyan azok voltak a folyamatok. Kikötözi az áldozatot egy székre, feltépi körmeit, sót szór rá, kedvétől függő a mennyiség, ezt követi a szép egyesével eltört ujjak majd különböző testrészek. A különbség ezúttal az, hogy egy ágyra kötözte ki, és brutálisabb volt mint szokott.

– Kérlek – könyörgött szinte zokogva ugyanis már nem sokáig bírta.

– Ugyan mit? Csak most kezdtük – nevetett fel majd hirtelen indulatból fogta a felforrósított kést és a combjába döfte – Tudnod kellett volna, hogy nem úszod meg Choi. – döfte még párszor testébe, mire elviselhetetlenül kiáltott fájdalmában. – Megölted őt bazdmeg. Ez semmi ahhoz amit én érzek – ordított közel hajolva arcába, a forró kés hegyével megérintve bőrét ahol könnyei hullottak le. Pár percig hagyta pihenni, miközben megbizonyosodott róla, hogy véghez tudja vinni amit szeretne. Nem volt vele kíméletes, hiszen pár nappal azelőtt T/N lelőtte ez a férfi, amibe majdnem belehalt. Ezt azonban Choi nem tudta. Sunghoon beindította a láncfűrészt majd nemes egyszerűséggel levágta a férfi lábát. Élvezte borzasztó sikoltozásait, ahogyan igyekezett kiszabadulni, próbált küzdeni az életéért hasztalanul. Csupa vér volt minden de nem bánta hiszen megbüntette őt.

– Még mielőtt megdöglesz, T/N él.

𝓢𝓾𝓷𝓸𝓸

– Mondtam, hogy ne menj testőrök nélkül. Most nézz magadra – mondta Sunoo, miközben kényelmes pozícióba helyezte tested. Vagyis segített ebben.

Kora reggel mint ahogy azt szoktad, futni mentél azonban nem szóltál senkinek és mivel nem tudtál arról, hogy Sunoot célba vették, nem féltél távolabb kerülni a háztól. Ez azonban a riválisnak jól jött hiszen rád támadt. Persze Sunoo gondolt erre mikor még udvarolni kezdett neked, ezért megtanított fegyvert használni és önvédelemre, így nem sérültél meg nagyon, csak pár zúzódás, valamint egy boka törés.

– Sajnálom, de honnét tudtam volna, hogy figyelnek motyogtad duzzogva – De mint látod semmi bajom – amint elaludtál kiosztotta embereit amiért nem figyeltek elégé rád. De végül kiderült, hogy nem valami ellensége volt hanem egy idióta hacker aki meg akarta tréfálni Sunoot.

Persze hamar rátaláltak és a pincébe zárták. És mint ahogy az lenni szokott próbált jó elveket kitalálni mennyire hasznos lesz neki, és ne ölje meg. De mindhiába.

𝓙𝓾𝓷𝓰𝔀𝓸𝓷

Riki nevetett a megjegyzéseden, hiszen mosdóba kellett kimenned de ha túl sokáig lennél bent, akkor utánad megy. De mivel nem jöttél ki, ezért bement de még előtte megbizonyosodott, hogy a közelben nincs e gyanús alak, majd kiáltotta neved. Mivel nem válaszoltál egyesével nyitotta ki a fülke ajtókat, de nem voltál ott. Természetesen Jungwon mindent megtett, hogy hamar megtaláljon.

Mindeközben te nem tudtad hol vagy. Az biztos, hogy valami szűk sötét helyen, de olyan furcsa volt. Arra emlékeztetett mikor kicsi voltál és megtámadtak titeket, ezért édesapád kedvenc bokszzsákjába bújtál el. Ez be is igazolódott pár pillanattal később. Kidugtad az ujjad, hogy lásd kik veszekednek éppen, majd óvatosan próbáltad kinyitni a zsákot, mivel azt nem zárták le rendesen. Micsoda amatőrök. Gondoltad magadban, de amint megláttad a korlátot kissé ideges lettél. Nem akartál arra gondolni, hogy esetleg a semmiben lógsz.

– De mondtam, hogy ne mi felénk akaszd fel. Így esélye van megszökni te barom – ütötte meg az egyiket a magas férfi. Valahonnan ismerős volt de nem tudod honnét. De nem is volt fontos. Minél előbb és lehetőleg észrevétlenül kellett onnét eltűnnöd még mielőtt isten tudja mit tesznek veled. Azonban nem volt valami nehéz dolgod, hiszen elég közel voltál a korláthoz így szinte kényelmesen kibújtál a zsákból majd átmásztad. De igazából az sem lett volna baj ha leesel, hiszen közel volt a talaj. Majdnem felnevettél mikor láttad milyen tökéletes munkát végeztek, de nem akartad magadra vonni a figyelmet de alábecsülni sem őket. Bár percek óta ott vagy és nem vett észre senki, szóval nagy dolgot nem vársz el tőlük. Hátranyúltál mivel egy kis kés ott van nálad amit Jungwontol kaptál, miközben egyre közelebb kerültél az egyik férfihez. Az egyiknek a fejébe dobtad a kést, aki épp akkor lépett be a szobába, majd az előtted legközelebbi férfitól elvetted a fegyverét majd lelőtted őket.

– Idióták – morogtad várva Jungwonra aki nem sokkal később meg is érkezett.

𝓝𝓲𝓴𝓲

Egyedül sétáltál a folyosón mikor valaki berántott egy üres helyiségbe. Tudtad, hogy nem Niki az, hiszen ő sohasem húzz be sehova, ott csókol meg ahol éppen kedve tartja. De mikor megláttad ki az csak szemed forgattad. Már hónapok óta próbál meghódítani sikertelenül.

– Kedvellek – tőrt egyből a lényegre mire felnevettél, de ő erősen tartotta állad ami meglepett. Nem tudtad hova tenni ezt a viselkedést, hiszen eddig még nem mutatta ennek jelét. Gondolkodás nélkül vágtad pofon, ám haragosan nézett rád, mintha olyan nagy bűnt követtél volna el. – Hálásnak kellene lenned és engedelmeskednek kellene nekem drágám – suttogta mire hitetlenkedve pislogtál rá. Már értetted Niki miért mondta mekkora egy idióta. Képtelen volt elfogadni, hogy visszautasították mintsem kedvelésről van itt szó. Közelebb hajolt, hogy megcsókol, azonban te elfordítottad a fejed és meglendítetted a lábad, hogy a legérzékenyebb pontját megrúgod, de gyorsabb volt nálad és ellökte a lábad. Így jobb híján leköpted.

– Te kis – emelte volna fel kezét, hogy megüt de ekkor valaki erősen elkapta csuklóját és elrántotta mellőled. Nem akart nagy felhajtást előtted Niki így csak tökön rúgta. Azonban ez csak a kezdett volt.  

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top