ﾟ+*:ꔫ:*﹤Távkapcsolatban éltek﹥*:ꔫ:*+ﾟ

Megjegyzés: Itt inkább úgy mondanám, hogy pár hónapra cserediák programra mentél

ꔫ 𝓗𝓮𝓮𝓼𝓮𝓾𝓷𝓰 ꔫ

Halk sóhaj hagyta el ajkait, amikor a hívásra nem válaszoltál, így az egyetlen hang ami üdvözölte az a hangposta volt. Mellette Jay lágyan elmosolyodott, miközben nézte ahogyan Heeseung ledobja mobilját.

– Valószínűleg alszik, de biztos vagyok benne, hogy első dolga lesz visszahívni, amint látja, kerested őt.

– Annyira reméltem, hogy beszélhetek vele, ha csak pár percre is – motyogta letörten, mire Jay átölelte bátorításképp.

– Tudom mennyire vártad, de azért neki sem könnyű és ugyanúgy hiányzol neki – suttogta dörzsölve a másik hátát, igyekezve jobb kedvre deríteni. – De miért nem írsz neki? Meg kellene beszélnetek mikor hívhatjátok egymást, és így egyikőtök sem fog elaludni.

– Szerinted működne? – csillantak fel szemei a mobilt keresve mire Jay felnevetett.

ꔫ 𝓙𝓪𝔂 ꔫ

Összeráncolta a szemöldökét, amikor Jungwon egy dobozzal a kezében jelent meg az ajtóban. Nyilván lelkesen beinvitálta a szobájába mert érdekelte mit kapott, és kitől. Izgatottan nyitotta ki, amiben sok különféle nasi volt benne, amit te küldtél neki.

– Rengeteg harapnivalót küldött. Szerintem egy évre elegendőt – motyogta miközben olvasta a levelet amit írtál neki. Igaz semmi különös nem volt benne, csak a nasikról pár apróság, meg hogy milyenek a napjaid. Tehát a szokásos, ez azonban mégis más volt, hiszen levél formátumban jutott el hozzá. – Azt írja, kóstoljátok meg ti is, és mondjam majd el hogyan ízlett. Mert akkor tudni fogja mit hozzon mikor jön haza.

– Ez kedves tőle – mosolygott Jungwon az idősebbre pillantva, aki kisgyerek módjára válogatta az édességet.

ꔫ 𝓙𝓪𝓴𝓮 ꔫ

Amikor újabb szipogást hallott tőled, alig bírta vissza tartani könnyeit.

Nehéz volt mindkettőtöknek, de különösen az időeltolódás miatt. Jake vár egy pillanatig összeszedve magát nehogy ott felsírjon, majd folytatta.

– Remélhetőleg hamarosan meglátogathatlak. Nagyon hiányzol baby, de igyekszem erősnek maradni – motyogta kissé meggondolatlanul a szavakat, amit te mosolyogva fogadtál.

– Rendben van ha sírni akarsz. Látod, hogy én is itt bőgök fél órája, ahelyett hogy mesélnék a suliról – motyogtad felnevetve mivel van egy dolog amit el szeretnél neki mondani – Egyébként ha már suli...képzeld az egyik évfolyamtársamat ugyan úgy hívják mint engem, és ugyan azon a napon született csak egy évvel később – nevettél fel visszagondolva mennyire sokkos arcot vághattál mikor megismerted a lányt.

– Ne már – mosolyodott el Jake is, mire sokkal jobb kedved lett.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓰𝓱𝓸𝓸𝓷 ꔫ

Hatalmas nyögés szakadt fel torkodból ahogy igyekeztél szállásodra, hiszen már majdnem annyi az idő, hogy beszélhess pároddal. Ám ahogy befordultál az utcába, neki mentél valakinek. Mivel folyamatosan mobilod figyelted, fejed le volt szegve, így nem láttad kinek mentél neki, de azonnal felemelted a fejed.

– Sunghoon? Mit keresel itt? – szakadt ki belőled az első kérdés, amint megláttad párod, bár még nem igazán tudatosult benned, hogy ő az.

– Talán...meglátogatom életem szerelmét? – motyogta felhúzva szemöldökét, mire azonnal karjaiba veteted magad, majd ölelkezve kezdted el betolni az ajtón.

– Várj, van hova menned? Ugye nem foglaltál fölöslegesen szállást? – pillantottál fel rá, mire kitört belőle a nevetés.

– Gondoltam megszánsz és meginvitálsz magadhoz – kacsintott a hátad mögé bökve, ahol egy közepes méretű bőrönd volt. – Két hétre jöttem, szóval nem lehetek egy ruhában, vagy jobb szeretnéd meztelen teste...

– Oh fog már be – csókoltad meg hevesen amit viszonzott.

ꔫ 𝓢𝓾𝓷𝓸𝓸 ꔫ

Mindketten kimerültek voltatok, te a suli, tanulás miatt ő pedig a menetrend miatt. És hiába volt egy kis időtök, szeretettek is volna mindent megosztani a másikkal, mégis egyszerűen nem találtátok a szavakat. Te hallgattál, míg Sunoo mély gondolataiba merült és fel sem tünt neki, hogy hangosan mondta ki, csak mikor felnyögtél.

– Nagyon nehéz volt – suttogta.

– Néha olyan érzésem van, mintha soha többé nem látlak – adtál hangod félelmednek, mire párod felkapta fejét.

– De ez butaság jagiya. Nemsokára vége a promóciós időszaknak és több időm lesz rád, ígérem – az azonban nem tette hozzá, hogy tulajdonképpen már a repjegy is meg van.

– Tudom, de olyan távolinak tűnik – motyogtad letörten, de mivel nem akartad őt így látni gondoltad felvidítod, vagy legalábbis eltereled a témát – Képzeld, ha jól teljesítek akkor nagy eséllyel megnyerem a pályázatot ami a diploma osztás után, nagyon sokat fog segíteni – mondtad el, amit ugyan nem most szerettél volna, hiszen semmi sem biztos de nem akartad tovább nézni szomorú arcát.

– Tényleg? De hát ez nagyszerű.

ꔫ 𝓙𝓾𝓷𝓰𝔀𝓸𝓷 ꔫ

Amint meglátta, hogy ásítasz a kamerába, szíve megremegett. Nem tehetett róla, de rosszul érezte magát, amiért felébresztett. Nem tudtad, hogy olyan korán elaludtál, különben hagyott volna még pihenni.

– Sajnálom, hogy felkeltettelek, csak annyira hiányzott már a hangot, meg te is – vallotta be aranyosan mire elmosolyogtad magad.

– Csak szundítottam – ásítasz egyet, mire megrázza a fejét. – Különben is beszélni szeretnék veled, nem aludni, hiszen pokolian hiányzol.

– Ebben az esetben addig beszélgetünk míg el nem alszol – mondta a szokásos kis programotokat, ami igazán aranyos.

ꔫ 𝓝𝓲𝓴𝓲 ꔫ

Felemelted a hatalmas csomagot, amit minden bizonnyal párod küldött, mikor is fogadta a hívásod.

– Nem kellett volna mindezt elküldened – köszöntötted egészen furcsa módon, de ez után természetesen normálisan is köszöntél neki.

– Ugyan baby, ezek csak aporosságok amikre szükséged lehet – húzta fel pimasz mosolyra ajkait, mire furcsállva pislogtál rá.

– Niki, ha valami hülyeség vissza postázom

– Jaj ne, nekem nincs rá szükségem – tiltakozott egyből mire tudtad, hogy valami ökörséget küldött. Így hát nem is vesztegetted az időt, és elkezdted kibontani, miközben elmeséltétek a nap történéseit.

– Mi a...fallosz – motyogtad a rózsaszín dildót fogva kezedbe. Még szerencse, hogy egyedül vagy és mások ezt nem látják.

- Ha már az enyémet nem kaphatod meg, valamit azért csak dugj..

– Jézus isten Niki. Te mos komolyan? – sikítottál fel, mire az említett felnevetett.

– Szívesen végignézném ahogy feldugod és...

– Szent szar Niki – kiáltasz fel döbbenetedben még mindig az eszközt markolva, miközben párod huncutkodva nézz téged.