A fiatal férfi besétált a terembe, mire nem tudtad megállni, hogy ne sikolts belülről. Mi a fenét keresett ott? Miért nem szólt senki erről? Főleg, hogy éppen gyakoroltál, nem volt valami elönyös a kinézeted. Tiszta izzad külső, kipirult orcák, és valószínűleg büdös is lehettél. Ennél jobb benyomás nem is kellett. Egy pillanatnyi kínos csend után a menedzsered megszólalt.
– T/N, ő itt Riki, bár biztosan ismered, de együtt lesztek műsorvezetők. – csak hatalmas értetlen szemekkel pislogtál rá, hiszen nem tudtad miről is van szó, mivel nem értesített senki. Nem tetted szóvá-bár arckifejezésed biztosan elárulta-, mert nem akartál senki kellemetlen helyzetbe hozni, így csak szótlanul bólintottál – Nos, magatokra hagyunk míg megbeszéljük a részleteket. – és ezzel ott is hagytak titeket. Bár ismerted őt, és néhányszor pár szót váltottatok, de úgy igazán nem volt lehetőséged megismerni őt. Most, hogy erre esélyt kaptál, csöndben állsz előtte, izzadt külsővel.
– Nos, én...megyek gyorsan átöltözöm – mutattál a hátad mögött lévő ajtóra ami az öltöző volt. Bár inkább csak egy elkülönített apró kis helyiség ahol átvehetted a ruháid.
– Nem kell. Nem zavar – mosolygott édesen, megállítva abban hogy átöltözni menj. Válaszként csak bólintottál, és ismét szótlanul álltál előtte, kislányos zavarodban. Fogalmad sem volt mit mondj neki, vagy mit csinálj. Esetleg kínáld meg vízzel? Talán valami nasi is van a táskádban. Megehetnétek azt, de először is le kellene ülni. De hogyan is kérdezd meg tőle?
– Szóval… – kezdett bele a fiatal férfi, mire felkaptad a fejet – A comeback nagyon jó volt – mondta mosolyogva. Hirtelen nem tudtad mit kellene reagálnod. Normális esetben meg kellene köszönöd, de ő Nishimura Riki, a fiatal férfit, akit debütálása óta kedvelsz.
– Köszönöm, neked is – motyogtad lehajtva fejed mikor tudatodig jutott mekkora baromság hagyta el ajkaid. Hiszen nekik nem is mostanság volt. Ezzel biztosan totális idiótának fog nézni, amit meg is értesz, hiszen szerencsétlen vagy. Még azt sem mered neki mondani, hogy üljetek le, ne álljatok ott a terem közepén mint valami gyerekek akik büntetést kaptak. De ám ezeket könnyű volt mondani.
– Izgatott vagy a műsorvezető miatt?
– Igen. Még soha nem csináltam – vallottad be őszintén, mert tényleg ez lenne az első alkalom. És persze, nagyon is izgultál.
– Lóghatnánk együtt. Én már voltam, és a hyungoktol is kérhetek tanácsot – ajánlotta fel, mire hatalmas szemekkel néztél fel rá. Nem. Nem jó ötlet ez. Még több időt kellene vele töltened, ami egyenlő a több lehetőséggel, hogy beégesd magad előtte. Ennek ellenére mégis rá bonyolítottál. – Szuper. Akkor majd rád írok, hogy megbeszéljük, hol találkozzunk. – mosolyodott el kedvesen, mire nagyot nyeltél. Ismét bólintottál válaszként, azon gondolkodva mit mondj neki. Nem maradhatsz folyton csendben. De egyszerűen fogalmad sincs milyen témát hozz fel.
– Biztos vissza kell térned a gyakorláshoz. Nem is zavarok tovább, akkor majd keresni foglak. Szia – köszönt el kedvesen majd meghajolva magadra hagyott. Percekig csakpislogtál, mivel képtelen voltál felfogni az előbb történteket.